Somogyi Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-24 / 148. szám

SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDAS AG 1992. június 24., szerda DUNÁNTÚLI AUTÓPÁLYA MÉGIS? Oldódik a záróvonal Hazánk egyelőre nem bővelkedik autópá­lyákban. A tervek és makettek szerint azon­ban már az ezredfordulóra több, mint há­romszorosa lesz a mostaninak, és gyakorla­tilag behálózzák az országot. Majdnem. Ugyanis az új M-nullás, a déli autópálya, az M7-es határig történő megépítése után is marad egy hatalmas ür a Dunántúlon. Minderre Tímár Lajos, az alakulóban lévő Dunántúli Autópálya kft egyik ügyveze­tője hívta föl a figyelmemet, amikor a Du­nántúli Autópálya sorsának jelen állásáról beszélgettünk. Bizonyára emlékszik a kedves Olvasó, ez az, amely pénzügyi támogatásába nem egyezett bele a So­mogy megyei önkormányzat. El nem uta­sította, nem is ellenzi, csupán egyelőre anyagilag nem támogatja. Több somogyi település önkormányzata azonban igen, természetesen azok, amelyeket közelről érintene az új sztráda. Érzik, tudják, alap­vetően megváltoztatná a térség életét, közel hozná a befektetőket, megmoz­dulna a gazdasági állóvíz. A dunántúl autópálya tulajdonképpen három pécsi építész és befektető cég öt­lete. A Dévényi és Társa kft, a Pécsi Épí­tész Iroda, valamint a Tímár és Társa bt egy 173 kilométer hosszú, négy megyét, 160 települést — közvetve és közvetlenül — érintő, az M7-est és a jugoszláv határt összekötő autópályát álmodott meg. A nyomvonala — tanulmányszinten — Za- márdl térségéből indulna, Tab, Dombó­vár, Sásd, Pécs, Szederkény és Mohács érintésével — természetesen a települé­seket kikerülve — hercegszántóig, a ha­tárig érne. Közben keresztezné a Déli Au­tópályát is valahol Dombóvár és Kapos- pula környékén, egy mellékága pedig Horvátország fele — Beremendnél vagy mocskánál — érné el a határt. Mideköz­ben egy több mint öt kilométeres alagúttal átfúrná a Mecseket, és Mohácsnál létre­hozná a régóta áhított új Duna hidat. To­vábbfejlesztve Székesfehérváron át megépülhet Győrig, csatlakozva az M1-es pályához, sőt, akár a Szlovák ha­tár is lehet a végcél. Délen pedig a vajda­sági Szenttamásnál öszekőthető a Sió- fia-Szalonlki autópályával. Ezek azonban még csak fikciók. Az öt­let gazdái, finanszírozói és koordinátorai egyelőre megelégednének annyival, hogy megkapják a Jogot ahhoz, hogy koncesszióba adhassák. Ugyanis ez is koncessziós alapon épülne, mert Ma­gyarországon jelen pillanatban nincs 60 milliárd forint szabad tőke erre a célra, Az autópálya tervezett útvonala tehát kőlfőldi befektetö(k) kell(enek). Ér­deklődő már van Franciaországból és Hong-Kongból Is. A tervezők az települé­sik önkormányzatai mellett a szaktárca Il­letékeseit is megkeresték. Dunántúlt Észak-Dél irányban átszelő sztráda ugyan nem szerepel a minisztérium táv­lati fejlesztési programjában, ám mivel a legközelebbi Észak-Dél sztráda az Innsbruck-München vonal Európában, Siklós Csaba miniszter azt mondta: miért ne? Ha ez elvi beleegyezést jelent, akkor talán — optimális esetben — 1998-ban már az új Dunántúl Autópályán is élvez­hetjük a négy sáv előnyeit. Varga Ottó Diszkó helyeit kerékpárt lopott Válogatós tolvaj ok Nemcsak az ellopott kerék­párok száma emelkedik or­szágszerte, hanem a jármű­vek értéke is egyre növekedik. Nem ritka a lopások bejelen­tésénél a százezer vagy annál jóval nagyobb darabonkénti értékár... A Siófoki Rendőrka­pitányság területéről is tucat­nyi mountain bike-ot gurítottak el az utóbbi két hétben! Eltűnnek mise alatt a temp­lomkertből, fényes nappal a kempingekből, ugyanúgy megléptetik őket a társashá­zak erkélyeiről, mint a siófoki polgármesteri hivatal biciklitá­rolójából. Hiába rögzítik a tulajdono­sok korláthoz, lámpaoszlop­hoz, hiába erősítenek össze három vagy akár négy moun­tain bike-ot, a speciális csipő- fogókkal, a hatalmas kulcs­készletekkel rendelkező elkö­vetők nem ismernek akadályt! Másodpercek alatt semle­gesítik a szuperbiztosnak tar­tott zárakat, az ujjnyi vastag acélhuzalokat. Meglepő, hogy a tettesek ma már válogat­nak... Például minap három összeláncolt kerékpárból „csupán” kettőt vittek el, a harmadik kopottabb volt a szokottnál — így érte öröm tu­lajdonosát... Elkeserítő a tapasztalat, mi­szerint a rendőrség munkatár­sai már diák korú tettessel is találkoztak! Szomorú példa erre az a 15 éves kisfiú, aki édesanyjával együtt érkezett Balatonszabadiba kétnapos víkendre. A srác estefelé kö­zölte a mamával, hogy elugrik a diszkóba szórakozni. Útköz­ben azonban valószínűleg meggondolta magát, és tánc helyett lopott egy mountain bike kerékpárt! Az Aranypart kemping fa­házához acélhuzallal odaerő­sített Canga nyerte meg a kis­diák tetszését — nem kellett más hozzá, mint egy fél méter nagyságú áttételes csipőfogó, ez véletlenül éppen kéznél volt... Éjszakára a gyerek nem merte hazavinni zsákmányát, inkább eldugta a közelben. Másnap azonban elővette, felpattant rá, boldogan rótta vele a köröket. A szülő ugyan kérdőre vonta csemetéjét a szép bicikli láttán, ő azonban azzal nyugtatta édesanyját, hogy a közeli árokparton ta­lálta... A károsult már elkönyvelte a 65 000 forintos veszteségét, ám meglátta a biciklijét, s ér­deklődés helyett a rendőrsé­get hívta telefonon. Nehéz helyzetbe került az édesanya, még kínosabb helyzetbe a kisdiák, akinek most tanárok helyett — rend­őröknek kellett felelnie arról, hogyan jutott eszébe az, hogy lakatlevágással ellopja a ke­rékpárt... Helényi Béla Számítógépes adatbank az adósokról A befagyott követelések és a határidőn túli tartozások rendezésére számítógépes országos akciót szervez két magyar cég az Intermanager Kft. és a MIR Műszaki Fej­lesztő Kft. Összegyűjtik azoknak a cé­geknek az adatait, amelyek je­lentős adósságokkal és szá­mottevő kintlévőségekkel ren­delkeznek. Számításaik sze­rint Magyarországon e körben mintegy 10-15 ezer vállalat tartozik. A Heti Világgazda­ságban adatlapot közölnek, hogy az érintettek azt kitöltve visszaküldhessék. Ezeket az adatokat aztán számítógépen feldolgozzák. Az elképzelé­seik szerint így föl tudják tér­képezni a sok céget érintentő különböző zárt körbe-tartozá- sokat. Az érintett vállalatoknak megküldik erről a listát, hogy kölcsönösen törleszthessék tartozásaikat, behajthassák kinnlévőségeiket. Sérsekszöllősi kérdés; Te ki vagy, honnan jöttél?... Vállropogtató emlékek Bauer Nándor 1927-ben egy észak-somogyi kisközségben, Sérsekszöllősön látta meg a napvilágot. Hat évet járt itt isko­lába, majd Budapesten a német nyelvű Jakob Bleier Gimnázi­umban tanult tovább. 1946-ban — az államosításkor —, elvették a család földjét, az ingatlanokat, majd 1947-ben egy napot kap­tak arra, hogy összepakoljanak és elhagyják az otthonukat. Tabra, a tejcsarnokba menekül­tek... Itt kaptak szállást és mun­kát. 1948. április 6-án telepítet­ték őket a kelet-németországi Crimmitsauba... o Verőfényes napsütésben, az egykori iskolakert árnyékot adó fái alatt — a sérsekszöl­lősi kitelepítettek baráti talál­kozóján — beszélgettünk a múltról és a jelenről. — A kitelepítés után — em­lékszik vissza Bauer Nándi ■=, egy évig paraszti háznál me­zőgazdasági munkát végez­tem, majd kömüvesíanuló let­tem. Éveken át ebben a szakmában, később pedig pal­lérként dolgoztam. 1990 óta nyugdíjas vagyok. Jelenleg is Szászországban, a Zwikau melletti Crimmitsauban élünk a feleségemmel és a 37 éves lányommal. — Milyen érzés most, az egykori iskola előtti parkban újra együtt lenni az ismerő­sökkel, rokonokkal, volt osz­tálytársakkal? — Az ember életében ritkán adódik ilyen nagyszerű lehe­tőség, ezért most nagy bol­dogság tölt el... Azt a fogadta­tást, azt a barátságot és sze- retetet — amit kaptunk az itt- honmaradtaktól —, nem lehet elfelejteni. — Miről lehet most beszélni a valamikori diáktársakkal? — Sok mindenről: előkerül­tek a diákcsínytevések, a téli szánkózás az iskola előtti dombról, a kényszerű elválás több mint negyven évének hétköznapjai. Gondok, sike­rek, eredmények. Ki hova ke­rült, mi lett belőle? Sajnos, volt olyan osztálytársam — pél­dául a padtársam —, akit nem Ismertem meg. Igaz, ő sem... Ezért aztán sokszor elhang­zott a kérdés: Ki vagy? Hon­nan jöttél? — Tapasztalt-e változást a szülőfalujában? — Mindenképpen. Jó volt látni, hogy élnek itt is fiatalok, épültek új házak. Szóval, Sér- sekszöllős nem szűnt meg... — Az itthonmaradtak és a kitelepítettek „összekötője” Reitinger Henrik, a délutáni fogadáson meleg hangon © — Miként fogadta a család a hírt: találkozót szerveznek az egykor kitelepített sérsek- szöllősieknek? — Hát... Azt az örömöt el sem lehet mondani! Ezt meg­előzően csak 1963-ban vol­tam a szülőfalumban... Akkor kevés ismerőssel, baráttal ta­lálkoztam. Most viszont, a szervezésnek köszönhetően olyan osztálytársakkal, falube­liekkel ejthettem szót, akiket több mint 40 éve nem láttam! A feleségem — aki német származású —, most meg­nézhette azt a vidéket, amely­ről oly sokat meséltem... szólt a jelenlévőkhöz. El­mondta, hogy Sérsekszöllős határa ma nem Tabnál, Bóta- pusztánál és Bálványosnál van, hanem Amerikában, Ka­nadában, Ausztráliában és Németországban. így szimbo­likusan a poigármesterasz szony valamennyiőnk polgár- mestere is. © is? Hazalátogat-e máskor — Amikor csak lehetősé­gem lesz rá. Legközelebb már elhozom a lányomat is, aki most munkahelyi elfoglaltsága miatt, nem jöhetett velünk! Krutek József Kozmetikum­alapanyag lesz a lótej A Pannon Agrártudományi Egyetem kaposvári állattenyésztési kara 1988 óta foglalkozik lóhústermeléssel is. Az úgynevezett „kedvezőtlen adottságú területeket” hasznosítják, hiszen a ló igénytelenebb a legelővel szemben, mint a szarvasmarha vagy a juh. Herczog Emil üzemigazgató úgy véli: Magyarországon több százezer hektárnyi a termelés szempontjából értéktelen terü­let. A földeket mégis nagy luxus lenne parlagon hagyni. Az erdősítés rengeteg pénzbe kerül, s csak 60-70 év múlva térül meg. A kézenfekvő megoldás: gyepet te­lepíteni, ahol békésen legelhetnek a te­henek, a juhok és a lovak. — Az oktatás és a kutatás igényeinek kielégítésén túl szeretnénk példaérté­kűen, a környezetre is hatva fejleszteni — mondta Herczog Emil. — Ezek egyike a lóhústermelés. A kísérletek bebizonyítot­ták: egy csikón 46 százalékkal nagyobb a súlygyarapodás azonos idő alatt, mint a borjaknál. Míg a borjak választási súlya 197 kg volt, addig a csikóké 293 kg. A kísérletet tavaly óta az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság is támo­gatja. így — Magyarországon elsőként — átálltak a lófejésre is. Negyvenöt hideg­vérű lovat fejnek naponta háromszor. Nagy az érdeklődés Franciaországból, ahonnan havonta egyszer érkezik a ka­mion, hogy rakományával, csaknem 3000 liternyi kaposvári lótejjel visszaro­bogjon. Nagy kincs ez a nyugati piaco­kon. A francia partner 8-10 dollárt szurkol le egy literért. Értékes kozmetikum-alap­anyag és alacsony kazein-, magas cukor- tartalma miatt egyenértékű az anyatejjel. A termelésbe az állattenyésztési kar mezőgazdasági üzemeket, vállalkozókat szeretne bevonni. A lófejéshez megkap­nák a technikát, szakmai tanácsokkal lát­A lovat Asztalos Szilvia feji Fotó: Király J. Béla nák el őket, és a PATE a szállításról, a piacról is gondoskodna. Két farmot ter­veznek: az egyiket Pest, a másikat Veszprém megyében. Havi 6-7 ezer li­terre szeretnének szerződést kötni. — Mit tennének, ha egy kismama meg­jelenik egy tejesüveggel, ugyan, mérnék már tele csemetéjének? — Erre nem vagyunk felkészülve — mondja Herczog Emil. — Hamarosan fel vesszük a kapcsolatot az egészségügy intézményekkel, hiszen ami nyugaton nagy kincs, az lehet nálunk is... Lőrincz Sándor 4

Next

/
Thumbnails
Contents