Somogyi Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-16 / 141. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG 1992. június 16., kedd Az év balesete volt Drámai pillanatok egy kanyarban Elítélték a gondatlan kamionvezetőt Főként egyedi tervezésű ajtókat, ablakokat gyárt az Erdő- gép kft asztalosüzeme, de kerti bútorokat, kerítés- és lépcsőelemeket is készítenek. Termékeik keresettek a nyugati piacon is. (Fotó: Kovács Tibor) Az ötvenéves, húsz éve kamionos Korponai Károly tavaly július 20-án Balatonújlak- ról Fonyódra indult, miután szerelvényének első, úgynevezett gépes részéből kirakták a sört. Az első méterek után stabilitáspróbát csinált, mert tudta, hogy ez a kerekekkel csak középen ellátott „félpótkocsi”, ha a jármű első része üres, a hátsó pedig le van terhelve, könnyen kileng. Ez, sajnos, az első enyhén balra ívelő kanyarban be is következett. A „forgótányéros" szerelvényeknél általában sikerrel alkalmazott módszerrel — gázadással — próbálta egyenesbe hozni a jobbra-balra kitörni készülő pótkocsit, ám ez nem sikerült. A kamion felborult, fának ütközve V-alakban állt meg. A vezető és két utasa kisebb nagyobb sérüléseket szenvedett. A bajt tetézte, hogy miközben a kamion pótkocsija ra- koncátlankodni kezdett, szemben három gépkocsiból és egy motorkerékpárból álló konvoj közeledett. A vakmerő előzéseket produkáló, végül az élre tört fehér Ladának — a szemtanúk többsége szerint — valószínű az utolsó pillanatban sikerült besorolnia. Ám nem úszta meg, mert frontálisan összeütközött az ekkorra már felborult, tehetetlenül sodródó kamionnal. Vezetője Csala György nagykanizsai főiskolás több napra elveszítette eszméletét, testvére Csala Mária és barátnője, Gaál Viktória — a két orvostanhallgató — meghalt. Az utánuk érkező kék Lada is belecsapódott a kamionba. Az ezt vezető orvosnő is súlyos, férje köny- nyebb sérüléseket szenvedett. A harmadik jármű a kék Ladába rohant. A hátul haladó motoros pedig a széthullott sörösüvegeken bukdácsolva próbált nyeregben maradni, ám végül vérző lábbal terült el a földön. A látvány iszonyú volt. A két halottal, a négy súlyos és három könnyű sérüléssel joggal számított ez az ütközéssorozat tavaly a megye legsúlyosabb közúti balesetének. Az ügyet a napokban tárgyalta a Kaposvári Városi Bíróságon dr. Simon Margit tanácsa. Az ügyész, dr. Dér Mihály többek között azzal vádolta Korponai Károlyt, hogy megszegte a teherszállítás szabályait és túllépte a relatív sebességet. A szakértő szerint ugyanis, ha a helytelenül terhelt szerelvénnyel nem megy jobban ötven kilóméternél, nem következik be a tragédia. Mivel tudott a veszélyről, ez elvárható lett volna tőle. Végrehajtható szabadságvesztést kért. A védő, dr. Fóris Kálmán viszont védence vétlenségéről igyekezett meggyőzni a bíróságot. Egyebek mellett arra hivatkozott: nem a kamionvezető hibája, hogy biztonsági szempontból kifogások merültek fel a szóban forgó pótkocsitípussal szemben, továbbá, hogy nem oktatták ki kellően a nemrég átvett szerelvény tulajdonságairól. Végül azt állította, hogy mások is — mindenekelőtt az előzgető Lada — jelentősen közrehatottak a tragédiában. A vádlott, aki egyébkén egymillió kilométert vezetett balesetmentesen és őszintén feltárt minden részletet (bár bűnösségét nem ismerte be), egyszer sem hivatkozott arra, hogy a szembejövők megzavarták volna. A bíróság mindent egybevetve halált okozó közúti baleset gondatlan okozásában találta bűnösnek Korponai Károlyt és egy évi három hónapi szabadságvesztésre ítélte. Kötelezte a költségek megtérítésére. Enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy kiskorú gyermeke van, és húsz éven át nem okozott balesetet. Az ügyész tudomásul vette az ítéletet, a vádlott és védője felmentésért fellebbezett. Szegedi Nándor Van egy jó magyar mondás: az okos ember más kárán tanul. Mi még csak mostanában kóstolgatjuk a munkanélküliséget, Amerika viszont— mint sok minden másban — ebben is előttünk jár. Persze ezt az elsőségüket nem irigyeljük. A kapitalizmus e sajátosságának traumáján — ha megszüntetni nem is — enyhíteni talán lehetne tapasztalataikat meghallgatva. A legnagyobb amerikai szakszervezeti tömörülés az AFL-CIO működteti az Emberi Erőforrást Kutató Intézetet, a HRDI-t, amely többek között 14 éve foglalkozik a munka- nélküliség problémáival. Jerry Evans, az intézet munkatársa több mint egy évig tartózkodik majd Magyarországon, hogy az intézet legsikeresebb képzési programjaival ismertessen meg bennünket. A Liga Szakszervezetek Somogy Megyei Szövetsége meghívására Kaposváron járt a napokban. Elmondta: fő céljuk, hogy felkészítsék a munkavállalót a piaci igények ismeretére, hogyan tudja magát minél előnyösebb feltételekkel „eladni”, de programjaik fontos része a lelki segítség is, amelyről mi Magyarországon nem sokat tudunk. — A világ minden munkanélkülijére jellemzően kialakul az a hét lelkiállapot, amelyre igyekszünk felkészíteni őket. A segítségünkre leginkább a kezdeti — közvetlenül az elbocsátás utáni — sokk után, illetve a depresszió ideje alatt van szükség. Az elbocsátás után hamar kialakul az „egész világra haragszom” érzés. Ekkor várható a család többi tagjával szembeni erőszakos durva magatartás kialakulása. A depresszió állapotára az alkoholizmus, kábítószerezés kialakulása jellemző. Igyekszünk hozzásegíteni a munkanélkülit, hogy elfogadja a valóságot, s igyekezzen megoldást találni. Ha érzi, hogy valaki számára fontos, nem kallódik el. — A magyar sajátosságokat milyen módon veszik figyelembe programjaikban? .— Országaink között sok a hasonlóság. Nincs olyan sok különbség a magyar és az amerikai munkás között sem, bár érdekes volt számomra például, hogy sok magyar számára még szégyen a munkanélküliség. Mivel azonban a munkanélküliség része a kapitalizmusnak, épp ezért a főbb problémák mindenhol azonosak. Persze bizonyos adaptálásra mindenképpen szükség van: szakembereket is kell képeznünk — képzés a képzőnek — , s lényegében ők adaptálják majd a magyar viszonyokra a programokat. Az így képzett szakemberekkel a Liga a munkaügyi hivatalok munkáját szeretné segíteni. N. L. Rabló a parkolóban Súlyos csalódás érhette azt a rablót, aki az ausztráliai Sydney egyik külvárosi bevásárlóközpontjának parkolójában kirabolt egy kismamát. A 25 éves hölgy éppen kisbabája petusát cserélte autója hátsó ülésén, amikor egy ismeretlen férfi megragadta a lába mellett heverő táskát. A megrémült, de a szatyrát bátran védelmező asszonyt a rabló ütni kezdte, míg végül megkaparintotta a zsákmányt. A táskában egy-két bébiholmin kívül kizárólag telecsinált pelenkák voltak... MIRE KÉPESEK TEXASIAK...? Visszakapják az ellopott kincseket Quedlinburg, a volt NDK nyugati részén fekvő kisváros visszakapja katedrájának középkori kincseit, amelyeket egy amerikai katona lopott el a hitleri birodalom kapitulációja előtt. — Ez valóságos csoda - mondta Werner Bley, a plébánia diakónusa az AFP francia hírügynökség munkatársának. A kincseket tartalmazó 12 láda Daliásból érkezik Berlinbe, s múzeumi restaurátorok vizsgálják meg a tárgyakat. A ládákban a középkori vallásos művészet legbecsesebb darabjai érkeznek vissza Texasból. Eredetileg I. Henrik császárnak a tulajdonában voltak, s értékük sok tízmillió dollárra tehető. A kincset 1945. április 20-án találta meg Joe Meador hadnagy, amikor csapatai bevonultak Quedlinburgba. Véletlenül bukkant rá egy föld alatti helyiségben, ahová a kincseket a bombatámadások elől elrejtették. A hadnagy kiválogatta és katonai postával egyenként elküldte a legszebb darabokat édesanyjának Texasba, a csomagokat bibliának álcázva. A küldemény sértetlenül megérkezett, s a tolvaj birtokában volt egészen 1980-ban bekövetkezett haláláig. A kincs nyomára az örökösök vezették — akaratlanul — a nyomozókat. Adósságaik voltak, s ezért 1989-ben Svájcban el akarták adni az aranybetűkkel írott, drágakövekkel kirakott Sámuel Könyvét, valamint egy 1513-ból való misekönyvet. A vevő gyanút fogott, s a német hatóságok 1990-re megtalálták az egész gyűjteményt. Az igazi nehézségek azonban csak ekkor kezdődtek, mert a texasi hatóságok - hivatkozva arra, hogy a lopás bűntette elévült — jogos tulajdonosoknak nyilvánították az örökösöket. Két évig tartó huzavona után végre megegyeztek. Az örökösök két és fél millió dollárt kapnak a német államtól a kincsek visszaszolgáltatásáért. — Ha nem fizetünk, a pereskedés évekig tartott és többe került volna - állítja Werner Bley. — Az amerikai ügyvédek beavatkoztak volna, s ha az ember nézi a Dallas című televíziós sorozatot, láthatja, hogy mire képesek a texasiak... Az Antall-kormány saját tükrében Az Antall-kormány és a parlament első félidejét méltató Félúton alaposan dokumentált kiadvány. A koalíció hívei és ellenfelei egyaránt megtalálják benne a magukét. Az összeállítás hét fejezetben, szisztematikusan igyekszik áttekinteni a politikai terepet a külpolitikától az egészségügyig. Kezdjük a legkényesebb területekkel. A közel 50 ezer fős belügyminisztériumi apparátusból két év alatt tízezer főnek kellett távoznia, többnyire elbocsátással. Eközben mintegy 1100 rehabilitálás is történt. A kijelentést, miszerint a „Belügyminisztérium rendőrminisztériumból a belügyi igazgatás polgári szerve lett”, az illusztrálhatja, hogy megszűnt a belügyi rendfokozati rendszer, sikerült megfelelő költségvetési hátteret biztosítani az önkormányzatoknak. Pénz és bűnözés Másfelől „a közvélemény számára riasztó a közbiztonság romlása”, amit a szerkesztők azzal magyaráznak, hogy egy „rendőrállamban” a bűnözést talán egyszerűbb megelőzni, a szabadság viszont minden polgárnak, tehát a bűnözőnek is előnyös. A keletkezett anomáliák megszüntetését szolgálta az ORFK új szervezeti rendszere, számos személyi változtatás, a rendőrség létszámának 4000 fővel történt növelése (további hatezer rendőr vonul be a következő két évben) és a rendőrképzés megújítása. Az eredmény: 1991-ben tovább nőtt a bűnözés, de sikerült visszafogni a növekedés ütemét. A kormányzat a maga javára írja az „első magyar honvédelmi koncepció” megszületését, mely kifejezetten védelmi jellegű, nem engedi meg a tömegpusztító fegyverek elhelyezését az ország területén, s elvben lehetővé teszi egy korszerű, ütőképes védelmi haderő kialakítását. Itt azonban a Félúton a „csekély pénzügyi forrásokra” kénytelen hivatkozni, melyek akadályozzák a hadsereg korszerű haditechnikával való ellátását. Eredményként könyveli el az egységes légvédelem megszervezését, a Hadiipari Hivatal felállítását és a „nemzeti szellemű sorkatona- és tisztképzés” megszervezését. Nem tesz említést a hadsereg létszámának csökkentéséről; a szolgálati idő már 12 hónap. Az átalakulás ára A kétéves adatok az ön- kormányzati rendszer viszonylagos stabilitásáról vallanak. 1990 őszén több mint háromezer polgármestert választottak meg, ezek 96 százaléka ma is hivatalban van, annak ellenére, hogy az apró falvak miatt több, mint 50 százalékuk nem főállású hivatalnok. A parlament az új helyi hatalmi szerveket csupán 1991-ben több mint 15 milliárd forint támogatásban részesítette. A miniszterelnöki sajtóiroda „az átalakulás áraként” jellemzi a bruttó belföldi termelés (GDP) tavalyelőtti 3 százalékos, tavalyi további 10 százalékos csökkenését, valamint az ipari termelés két év alatti bekövetkezett 30 százalékos csökkenését, s „a statisztikai számokon túl” jelez pozitív változásokat. Ilyenek az infláció lassulása, a nemzetközi pénzügyi egyensúly javulása, a konvertibilis export növekedése, a privatizáció és a kárpótlás, melyek közül a privatizációnak 1994-ig ötven százalékra kell csökkentenie az állami tulajdon hányadát a magyar gazdaságban. A kisvállalkozó szféra látványosan bővült, a „maszekvilág úgy látszik már korábban is megvolt: a kisvállalkozók száma két év alatt 15 ezerről 55 ezerre, az egyéni vállalkozóké 300 ezerről 400 ezerre nőtt.” Nehézségek A privatizáció mindemellett „nehézkes”, az állami vállalatoknak csak 18 százaléka került a magángazdaság szférájába, miközben az üzletek és a szolgáltatások területén 43 százalékos tulajdoncsere ment végbe. A kárpótlási jegyek beválthatóságát a kormány megfelelő privatizációs kínálattal „folyamatosan biztosítja, s kezdeményezte a kárpótlás életjáradékra váltását”. Agrár-területen a kormány kárpótlási, az átalakulási, a szövetkezeti és a még nem elfogadott földtörvény privatizációs hatásától reméli a változást, nevezetesen azt, hogy ennek az évnek a végéig a termőföld mintegy 80 százaléka magántulajdonba kerül. A munkanélküliségi folyamatok regisztrálásában a Kék Könyv a januári 442 ezernél állt meg, jelezve, hogy Bor- sod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Jász-Nagykun-Szolnok megyében a munkanélküliek aránya „meghaladja a 10 százalékot”. A munkanélküliek 52 százaléka januárban 35 éven aluli, s közülük 28 ezer pályakezdő volt. A munkanélküliség „kezelésére” az állam csak a központi alapokból már tavaly 30 milliárdot költött. Viszonylag stabilnak mutatkozott a Kék Könyv adatai szerint az eltelt két évben maga az Antall-kormány is. A miniszteri tisztet betöltők között felsorolt 29 név közül szinte senki nem került süllyesztőbe, bár olyan nagyfontosságú posztokon, mint a belügyminiszteri, az ipari és kereskedelmi miniszteri, a pénzügy- és a földművelési miniszteri tárca, a miniszterelnök helycserés hadmozdulatokat hajtott végre. Magyar érdek „Nincs és nem is lehet olyan szempont vagy érdek, amely háttérbe szorítaná a magyar kisebbséget”, nem születhet alapszerződés a szomszédos államokkal, ha az nem tér ki az ottani magyarok helyzetére, szögezik le a kormány külpolitikájának egyik alapelveként a_ szerkesztők. A2 Egyesült Államok és néhány más fontos reláció a kapcsolatápolás irányai között ebben s dokumentumban nem szerepel. Körültekintőek viszont e szerzők, a minisztereinél- közvetlen munkatársai, amikor európai kötődéseinkről, £ Visegrádi Hármak szerepéről s persze az EK-val, a 2 ENSZ-szel és más nemzet közi szervezetekben való köz reműködésünk fontosságáró van szó. Jókai Géz; Félúton A munkanélküli lelki rejtelmei Amerika tanácsai a magyar állástalanoknak
