Somogyi Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-16 / 141. szám
Kokas Katalin (hegedű) és Kötcsky Péter (zongora) (Fotó: Csobod Péter) KONCERT SEVILLA ELŐTT Kati és Péter a pódiumon Egy kötet „révbe ér” Ádánd a rádióban Nyilvános rádiófelvételt készítettek a Hajdú-Bihar megyei Sárrétudvariban az ország hat legsikeresebb népdalkörével. Ezen a Házi Fe- rencné vezette ádándi népdalkor is részt vett. A Kossuth rádió szombaton délután a Népdalkörök Pódiuma című műsorában közvetíti az ádán- diak negyedórás produkcióját. Webber - lovag II. Erzsébet angol királynő lovagi rangra emelte a 44 éves brit multimilliomost, Andrew Lloyd Webbert, a Macskák, Az opera fantomja és sok más, világsikert aratott musical szerzőjét. A kitüntetett több száz személy névsorát a hét végén hozták nyilvánosságra az angol fővárosban. Emlékhely-terv Nemzeti emlékhelyet alakítanak ki Nagykőrösön az expóra, illetve a honfoglalás 1400. évfordulójának, az ezeréves magyar iskolának és az 1848-49-es szabadságharcnak a tiszteletére. A terv szerint az Arany János Múzeum épületét kiegészítik a rendbe- tett volt huszárlaktanyával is. Csellistarekord 350 csellista adott hangversenyt a potsdam-sanssouci palota udvarán. A koncerten 8 és 93 év közötti laikus muzsikusok léptek fel Gernot Schulznak, a berlini Filharmonikusok Zenekara karmesterének vezényletével. Az eddigi rekord Pablo Casals nevéhez fűződik, aki 1951-ben 120 csellistát dirigált a párizsi Sor- oonne szabadtéri színpadán. Ankét óvónőknek Társadalmi kihívások és az óvoda címmel a csepeli Pedagógiai Szolgáltató Szerveret óvodapedagógiai ankétot szervez június 15-17. között. Megvitatják az óvodák önálló, sajátos kérdéseit, s tanácskoznak a természetismereti, környezetvédelmi, hagyományőrző programok szerepéről. A hangok, a müvek tolmácsolása egy bravúros tehetségű művészembert varázsolnak elénk. Katalin tizenéves hegedűs vasárnap este a 15 éves barcsi zongoristával, Kötcsky Péterrel lépett a pódiumra. A két somogyi művészpalánta először adott együtt hangversenyt a kaposvári Liszt Ferenc Állami Zeneiskola koncertermében. És nem is akármilyen alkalomból léptek a közönség elé! A Zeneakadémia előkészítő tagozatos diákjait ugyanis beválasztották abba a hattagú csapatba, amely június 26-án indul Sevillába, hogy négy hangversenyen szórakoztassa a magyar pavilon közönségét. A műsor első felében Kati volt a szólista. De Falla Spanyol táncok című művével bizonyára a kinti közönség szívébe is belopja magát. Az érzelemgazdag, árnyalt tónusú muzsika interpretálása után felcsattant az első vastaps. Nyugalmas, búsongó penta- ton dallamok követték a feszesebb ritmusú spanyol muzsikát, amikor felcsendült Ko- dály-Zathureczky Magyar népdalok gyermekeknek című szerzeménye. Am aki hallotta már játszani Katit, az tudta, hogy az igazi meglepetés még csak ezután jön. Tartini Menüett, variációk egy Co- relli-témára című kompozíciója kiváló alkalmat teremtett a kislánynak arra, hogy egyre gazdagodó technikai tudását megcsillantsa. A barokk zene szélsőséges árnyalatait hangulatában is hűen tolmácsolta, majd Schubert A méh című szerzeményében olyan lehel- letfinoman csúsztak egymásba a hangok, olyan bolondosán és incselkedőn varázsolta elénk a döngicsélő állatkát, hogy tán azt sem vettük volna észre, ha az, az orrunkra száll. Paganini A-dúr szonátájának előadásával nem csupán a játékos és technikailag bravúros, de gondolatilag is elmélyült előadóként mutatkozott be a hazai közönségnek, amely — természetesen — hálás tapssal és sok-sok virággal gratulált az ifjú muzsikusnak. A tehetséges zongoristát három éve hallottam játszani először a barcsi zeneiskolában. Akkor még alig ért le a lába a pedálra, kézfeje ducibb volt, de ez nem akadályozta meg abban, hogy Prokofjevet játsszon. Csupa energia, lendület sugárzott az előadásából. Erre emlékeztem, mert Prokofjev Ördögi sugallat című művét tolmácsolta ismét az immár fiatalemberré cseperedett zeneakadémista. A technikát most is uralta, és az előadás tartalmi mélysége itt már jelezte az eltelt pár évet is. Akárcsak Liszt Tarantellájának megszólaltatásánál. A romantikus zene színessége szépen formálódott előadásában. A ráadásként felcsendülő Liszt Manók táncának interpretálása volt a legkiérleltebb ezen az estén. Nádor György és Bihari László tanítványaként ez a fiatalember — akárcsak Kati — még sok szép estével fogja megajándékozni a hazai és külföldi közönséget. Egy vendége is volt a koncertnek: Kötcsky Judit, a Pécsi Zeneművészeti Főiskola harmadéves növendéke, Péter nővére, M. Giuliani Ftossini- ana című kompozícióját tolmácsolta. Az ifjú gitárművész különleges csemegével ajándékozta meg a koncert hálás közönségét. Várnai Ágnes Alig több mint egy éve írtunk a Harangszó a vizek felett című Somogyvárról szóló kötetről, amely a 11. századba kalauzolja el olvasóit. A szerző — dr. Ujkéry Csaba — arról kesergett: hiába ünnepeltük 1991-ben a bazilika felszentelésének 900. évfordulóját, a regény nem kerülhetett az olvasók kezébe. Annak dacára, hogy erről a helyről, amely a civilizálódás egyik mérföldköve volt, oly keveset tudunk. A meglehetősen hányatott sorsú könyv most, úgy tűnik, „révbe ér”. A kézirat az elismerő lektori vélemények ellenére megjárta a hadak útját: a Végh Antal-féle Új Idők kiadótól visszakerült a szerzőhöz, majd a kaposvári Perl kiadó asztalára, ám támogatók híján továbbra is kézirat maradt. A könyv kiadását a Pannonhalmi Főapátság 100 ezer, a Lakiteleki Alapítvány pedig 50 ezer forinttal támogatta. A megyei közgyűlés azonban tavaly arra hivatkozott, hogy a somogyvári ünnepségekre szánt pénz elfogyott, a kötet kiadásához nem tud hozzájárulni. A Perl kiadó így is vállalta, hogy idén megjelenteti, hiszen a történet Szent Lászlóról is szól, akit 800 éve avattak szentté. Dr. Ujkéry Csaba a közelmúltban kapta az örömteli hírt: a megyei közgyűlés kulturális bizottsága mégis támogatja a könyv megjelentetését, s dr. Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke — saját hatáskörében — is támogatást ígért. Ugyan sok „kilincselés” után, ám minden irodalom-, illetve történelemkedvelő nevében most már reménykedhetünk abban, hogy a Kupa várhegy lakóinak, a bencéseknek — mint a kultúra, a műveltség és a hitélet terjesztőinek — az életét bemutató könyv nyáron a kezünkben lehet... Tamási Gazdag-szegények autonómiája Regionális óvodapedagógiai konferencia Kanizsán (Tudósítónktól) Háromnapos óvodapedagógiai továbbképzés kezdődött tegnap Nagykanizsán a Hevesi Sándor Művelődési Központban. A rendezvény szervezői — a helyi autonómia-egyesület, a városi TIT és a Hevesi Sándor Művelődési Központ — gazdag programról gondoskodtak, hiszen Farkas Zoltán alpolgármester tíz órai megnyitója után olyan előadók álltak a dobogóra, akiket jól ismernek, például dr. Páli Judit, az Óvodai nevelés főszerkesztője, Kereszti Zuzsa az OKI, Bódis Éva, a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet munkatársa és dr. Kom- lósi Ákos családszociológus. Az elméleti foglalkozásokat gyakorlati tapasztalatok átadása is követi: a résztvevők az óvodalátogatáson túl megtekintenek videofilmeket, óvodai játékokból összeállított kiállítást is, sőt találkozhatnak a budapesti Waldorf-óvodák képviselőivel. A „Gazdag-szegények autonómiája” címet viselő konferencia szerdán délben zárul. (doro) Tíz nap a Száz év magánnyal (1.) Bogotában a győzelem titka abban áll... Úgy éjfél felé járt az idő Ko- umbia fővárosában, amikor nár a negyedik fiúcska, mind- jgyik úgy ötThat év körüli, lé- )ett elénk kéregetve, nyújtogatva tenyerét. Szenyor, sze- íyor! Az elsőnek belenyomni narkocskájába a pesót még )lyan nemes európai gesz- usnak tűnt, a negyediknél nár lelohadt a nagy adakozó- ;edv. S amikor egy fésűt, vizet sose látott hajú szőrmedvény idakullogott, bűzt árasztva nagából, igaza lett annak a >ölcs latin-amerikainak, aki ízt mondta: az emberek többsége néha találkozik az igazsággal, de legtöbbje laposan slnéz, kihúzza magát, mintha ni sem történt volna. Egy európainak Bogotát és Columbiát látni olyasmi, mint ralami új felfedezés az agyku- atásban: megnyílik egy ab- ak... önmagunkra. Gyanítom, i Szigligeti Színház társulata is a kíséretében lévők maguk ,em gondolták, micsoda ab- aknyitogatásnak lehetnek ré- zesei. Még mintha a spanyol repü- atér is arra figyelmeztetett olna, itt valami nem minden- lapi dolog előtt állnak a Magyarországról utazók. Ez a szó szoros értelmében is igaz volt, hiszen éppen akkor nyolcadik napja sztrájkoltak a takarítók a madridi airporton. Szemét, szemét mindenütt. Világkiállítás előtti bűz és mocsok. Egy város és új kor pompájával, ugyanott egy másik az elesettségével tüntet. A leszállókártyák kiadóin álarc. Nem a terroristákhoz hasonló, csupán egészség- ügyi. Milyen egy tizenhét órás utazás az óceán felett? Az első hatvan perc maga a gyönyör, a többi strapás. Kérdezheti persze bárki: dicsekedni tetszik vagy panaszkodni? Az út akkor is strapás. S amikor a szárazföld felett fordul a gép, és megcsillan a napfény a kolumbiai üvegházvárosok tetején és feltűnnek a Kordillerák csúcsai, a Tolima, a Cristobal Colon, elkezd dobogni az utazó szíve, s csak annyit nyög ki magából: Amerika. Pedig kolumbiainak lenni ennél több, sokkal több. Zötyög a lila, rojtos függönyökkel kidíszített, csicsás, zöld Chevrolet busz — mintha egy motorizált ravatalozóban utaznánk a belváros felé. Az autópálya mellett gigantikus reklámtáblák — lám, Amerikában vagyunk: és szegény tehenek, szamarak... Lám, Amerikában vagyunk. Lehet abban valami sorszerű, hogy az új, Granada elnevezésű szállodában kapott helyet a kétszer-hatszáz méter magasan fekvő városban a társulat? (Bogota majdnem két évszázadon át kormányzói székhely, majd 1718-tól száz évig a spanyol alkirályság központja volt.) Itt nem lelkesednek a felfedezőkért. Marcella egyike azon kis hölgykölteményeknek, akik okosan gardírozták az együttest: azt mondja, mi már akkor itt voltunk, bennünket nem kellett felfedezni. A városra bámuló háromezer méteres hegyek a Guadalupe, a Monser- rate a tanúi annak, mennyi vér folyt, hogy a katedrálisok álljanak. Diszkréten hallgatnak, mint odébb a Magdalena folyó vagy a Putamayo. Meszticek, félvérek, mulattok, indiánok, négerek. Micsoda kavalkád! Amikor ballagunk le az utcán, megnézvén a Teatro Camarin del Carment, ahol majd a színház játszik, szóval, a macskaköves óvárosi utcán egy fiú szalad, nagy csörömpöléssel maga után vontatva egy görgőcsapágyakon haladó, maga csinálta kordélyt. Csörög-csattog, ahogy mellettünk s a kis éttermek sora előtt elhalad. A tákolmányban egy párhónapos kisbaba zuttyan ide-oda. Alszik. Az első éjszaka lövöldözésre ébredünk. A szálloda előtt összecsap két csapat. Férfiak, nők, sivalko- dás, sikoly, majd dirr-durr. Meghűl a vér, de hiszen ezek lőnek! A földön, hála valakinek, nem maradt senki. A két szabadcsapat elvonul, lövöldözve. Pár nappal később már fel sem tűnik, hogy itt úgy árulják az autóstáskát és a reti- kült: beléjük varrva a pisztolytartó. És most azt kérdezik, miért utazott Bogotába a szolnoki Szigligeti Színház? Győzni, várost hódítani. Azt mondta egy amerikai, a győzelem titka abban áll, hogy olyan ellenfelet kell választani, aki elég nagy ahhoz, hogy számítson, és elég kicsi ahhoz, hogy meg tudd verni. Bogota négymilliós város. (Folytatjuk) Hajnal József Kolumbiai Rómeó és a gyönyörű erkély SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS __5 1992. június 16., kedd A kulturális bizottság is támogatja
