Somogyi Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-13 / 139. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1992. június 13., szombat Búcsú Csíksomlyón Száll a búcsúének a Csíki-medence felett. Aztán felcsendül a magyar, majd a székely himnusz. Csaknem negyedmillió ember énekli. Pünkösd van, a csíksomlyói búcsú napja; itt három napig tart a búcsú s a búcsújárás. Az éneket felkapja a friss szél, fölfut vele a Kissomlyóra, aztán átrepíti a medence fölött a másik oldalra. Föl a Hargitára, ahol az irtások következtében följebb húzódott már, de tartja magát az ábeli rengeteg. A búcsú Csíksomlyón olyan, mint egy népvándorlás: az első keresztalják már pénteken megérkeztek. Szombaton aztán emberfolyammá váltak az utak. Minden keresztalja zászlók alatt jött: székelyha- risnyás férfiak csengőszóvai diktálták a lépések — s az ének — ütemét. o Márton Áron püspök szavai 1946-ban itt, Csíksomlyón így hangzottak: „így járnak ide a nemzedékek századok óta. Ugyanazokon az ösvényeken, csapásokon és utakon; és ugyanazokkal az imákkal, énekekkel, áhitatgyakorlatok- kal. Itt imádkoztak apáink, amikor visszaverték az ősi katolikus hit ellen fegyverrel felvonuló fejedelmet. Itt kérték az égi segítséget, amikor őrhelyeiket, asszonyaik és lányaik becsületét, a maguk és fiaik szabadságát kellett megvédelmezniük a keletről hajdan gyakran fenyegető ellenség ellen. Ide zarándokoltak a kitartás kegyelméért, valahányszor elemi csapások sújtották, avagy az emberi önkény megalázásai és igazságtalanságai alatt lélekben kifáradtak. És ide jöttek árvaságukban is, hogy Istent engesztelve és Mária támogatását kérve fogjanak hozzá feldúlt életük újjáépítéséhez. A nagy háború megrázott és megtisztította a látásunkat. Ma egységesebben és élőbb hittel, mint bármikor, Istennel és Krisztus által meghirdetett igazságok szikláin és alakjain készülünk felépíteni a jövőt. A magunk életében olyan társadalmi rendet akarunk, amely Isten gondolatának megfelel. Olyan társadalom a célunk..., amely a munkás számára elismeri és tiszteletben tartja a tisztességes családi bérhez, a vélemény szabad nyilvánításához és az emberi életfeltételekhez való jogot; olyan társadalomban kívánunk élni, amely kizárja az emberi önkény érvényesülését; amely igazságos törvényekkel és azok igazságos végrehajtásával biztonságos jogrendet tart fenn, és amely megvédi minden polgár elidegenjthetetlen jogát minden emberi hatalom támadásával szemben. Tudjuk — mert tapasztaltuk —v hogy nincs rendezett emberi élet, ha nem igazodik az Istentől adott rendhez. Ezért választottuk a téveteg emberi elme találmányai helyett az Isteni Bölcsesség útját. ...Szabad emberhez és szabad néphez méltó életet kívánunk élni, mert ehhez Isten-adta jogunk van. Kicsiny nép vagyunk, de kicsinységünk ellenére is a tartós békére vágyakozunk, és az új rend felépítésére készülő népek családjának hasznos tagjai kívánunk lenni." Az idei pünkösdön Bálint Lajos gyulafehérvári érsek beszélt. Ezt mondta: „...legnagyobb kincsünk az anyanyelv. Es ahogy minden érték elvesztése elszegényedést jelent, az anyanyelv elszegényedése legnagyobb veszteségünk, amely előbb csak az ékezetek lekopásában, a hangsúly változásában, majd a szavak kihullásában jelentkezik. A folyamat fájdalmasan tetten érhető a mezőségi és a moldvai magyarok körében. Az anyanyelv megőrzésében — csakúgy, mint kiirtásában — leghatékonyabb eszköz az iskola. Az állam nyelvén tanító iskolák máris nyelvcserét okoztak a moldvai magyarság gyermekei, ifjúsága körében. Az 1948-as államosítás során az anyanyelvi oktatást szolgáló felekezeti iskolák elvesztése drámai jelentőséggel bírt. A számadatok is ezt bizony- nyitják: az 1593 államosított felekezeti iskolából mindössze 158 tanított a többség nyelvén. Csak a gyulafehérvári egyházmegye 182 elemi, 31 Megérkeznek a csángók középiskoláját és számos gyermekotthonát veszítette el. Kötelességünk tehát minden törvényes eszközzel kérni anyanyelvi iskoláinkat. Az anyanyelvi iskolahálózat újra- kiépítése, amely egy másik út lehetne, az elszegényedett hívek és anyagi javaiból kiforgatott egyház számára csaknem lehetetlennek bizonyul. A második csoda az egyház: a test egységes, de sok tagja van, ez a sok tag pedig egy testet alkot. A test tagjainak tehát fel kell ismerniük a közösség egységének fontosságát. A gazdasági élet sürgető gondjairól esett itt szó, a termőföld, a szülőföld közös gondozásának szükségességéről...” © Búcsúsokat nézni kapaszkodtunk fel Bálint András kollégámmal ide, a Somlyó-hegy tetején épült kápolnához. Innen belátni csaknem a teljes Csíki-medencét Szeredétől egészen Csicsóig, ahol Ábel megszületett, s ahonnan elindult a rengetegbe. Azt mondja Bálint András: — Minden mohamedánnak el kell jutnia egyszer Mekkába, s minden székelynek egyszer a Somlyói búcsúba. Zarándokhely lett ez a kéttornyú templom, ahová nemcsak a környező településekA Csíkszeredái keresztalja ről jönnek el, hanem mind a hét székely székből, sőt a Kárpátokon túlról, Moldvából a csángók is. A ferences kolostort a krónikák szerint 1352-ben alapították. A rendház élete Hunyadi János uralkodása alatt lendült fel igazán: a törökellenes népfelkelés szervezéséért különféle kiváltságokat kaptak akkor. Ezeket a kiváltságokat az erdélyi fejedelmek is megerősítették, s csak a magyar törvényhozás szüntette meg, 1848-ban. Erdély számos, középkorban alapított ferences, domonkosrendi, pálos kolostora közül csak a csíksomlyói élte túl — csodálatos, máig megmagyarázhatatlan módon — a reformáció viharait. Amiután a protestánsok még a gyulafehérvári püspöki székesegyházat is feldúlják és a katolikus papságot, magát a püspököt is, elűzik az országból, mikor országgyűlési határozat mondja ki, hogy Csík-, GyerSorára várva Ez is búcsú: vevőre vár a kalapos Székelyek Fölfelé a kálvárián gyó- és Kászonszéknek is unitáriussá kell lennie, akkor a csíksomlyói kolostor köré ösz- szesereglett, Mária oltalmáért könyörgő székelység fegyverrel fordult szembe János, Zsigmond ellene vonuló hadseregével, és 1567 pünkösd szombatján a Nagyerdőn vívott csatában megveri az akkor épp unitárius fejedelem bandériumát. Eme győzelem emlékét őrzi a'pünkösdi búcsú. 0 Az utakról egyre több zarándok érkezik, s a templom előtti téren már talpalatnyi hely sincs. A teret jobb oldalon a régi rendház zárja le. Ma a szellemi fogyatékosok intézete van itt. (A szerzetesek néhány szobát kaptak csak.) Szemben a templommal ma járványkórház működik. Mögötte pedig Koós Károly keze- nyomát őrző tornyos épület: gyermekotthonnak használják. (Azt mondják, Koós Károly nem vállalta ezt a házat, mert a kivitelező megszegte az utasítást, hogy az alapzatot a templom alapzatának magasságáig emelje fel: így aztán nem is érvényesül igazán az épület.) A templom mögött a Kis- somlyó oldalát, föl egészen az erdőig, üde fűvel takarta be a természet. Ez az oldal lesz egyre népesebb: ezrével telepednek le itt a zarándokok, hogy aztán megpihenve vágjanak neki a kálváriának. Az idei pünkösdön napfény fogadta a zarándokokat. Igaz, sűrű eső bocsátotta később útjukra őket. 0 A legtöbben itt töltötték az éjszakát. Fodor Sándor írta Tíz üveg borvíz című kisregényében: „Maradt egy szokás. Egy régi szokás, amelyre alig figyeltek fel — és amelyik a moldvai csángók jelenlétét is magyarázza. Pünkösd vasárnapjának hajnalán, tehát a tulajdonképpen búcsú — amelynek csúcspontja a szombat déli-délutáni körmenet — után a búcsúsok egy része (férfinép) a Kissomlyó tetején köszöntötte és köszönti mindmáig a felkelő napot imával, a Szentlelket híva, Mária segítő közbenjárását kérve. Hallottam olyan hívőről, aki azt állította, hogy a felkelő nap korongjában a Szentlelket vélte látni galamb képében, más a Mária alakját pillantotta meg. Erre a hajnali ájtatosságra azonban az egyház nem mozgósít, nem is mozgósított — bár nem tiltotta. A hívek papjaik nélkül vonultak ki a Kissomlyóra imádkozni, köztük moldvai csángók is, szinte konstrációs alapon, hírverés nélkül, apáról fiúra szálló hagyományt követve... ...egy moldvai csángó fért elmondá: ők azért jönnek k évről évre a hegyre („£ hedre”), mert ez Jeruzsálerr és Róma után a legszentebt hely a világon. Persze a temp lomba is elmennek, Szűz Má ria lábánál is imádkoznak — de a cél a hegy. A Kissomlyó Megfigyeltem — régebben it láttam, de nem tulajdonítottan fontosságot neki —, hogy £ hegyről leereszkedőben min denki „búcsúágat” visz magá val. Moldvai, gyimesi csángói és székelyek egyaránt eg; vagy több nyírfaágacskái Nem fenyőt, nem is mogyoró ágat, hiszen ezekből bővei terem a Kissomlyón, bükkc sem, hanem nyírágacskái amelyért messzebb kell menr — ha csak meg nem vásárol ják készen a kápolna mellett. cigánygyermekektől. Mit jeler a búcsúág? És miért csa nyírfaágat visznek magukkal Kissomlyóról? Kérdésemr mindenki a vállát vonogatta „így szoktuk.” © Mielőtt leszállt volna az é elindult a körmenet, föl hegyre a kápolnához. A so az alfalusi keresztalja nyitott meg, s visszafelé tartotta már, amikor az úton újabb k< resztalják jelentek meg. Ve közöttük több, amelyik napc óta gyalogolt már, hogy idí ben érjen a búcsújáró helyn Láttam fáradt embert soka de csüggedtet egyet sem. A elfáradt, helyet kapott a ki resztalját kísérő kocsin. A megpihent, átadta a helyét. Egy székelyudvarhelyi üg véd — itt lett alkalmi ismer söm — mondta: „Az idei harmadik búcsú Somlyó amikor nem kérdezik meg t újságírótól, hogy mit keres itt És hosszan megszorította kezemet. A kezében nyírfa gat szorongatott. Kercza lm
