Somogyi Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-13 / 139. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG 1992. június 13., szombat A MEGERTES KEREKPARUTJAN EGY GURU — STOCKHOLMBÓL A gyógyszertári központ analitikai laboratóriumában megvizsgálják és minősítik a gyógyszerkészítő laboratórium készítményeit. A müveseállomás számára készített vesedi- alizáló folyadék teljes körű vizsgálatát is elvégzik. Ez hetente majd nyolcszáz liter anyag ellenőrzését jelenti. (Fotó: Kovács Tibor) BIZTOSÍTÉK a tartalekolas Senki sem marad le a földárverésekről „A háború a lelkekben keletkezik, a békét Is a lelkekben kell építeni" — a környezetvédelmi világnapon rendezett fórumon ez volt dr. Lemhényi Zoltán mondandójának zárógondolata. Egy transzkontinentális kerékpárút építéséről beszélt — és következtetésként eljutott az emberiség alapvető problémájáig. o Ki is dr. Lemhényi Zoltán? Ügyvéd, politikai doktor, az ENSZ emberi problémák megoldását szolgáló szervezetének tagja, guru (az indiai szikh felekezet jóga vallásfője), a jóga- és a természetgyógyász-egyesülés nemzetközi főtitkára. Szuggesztív, barna tekintetű, meghatározhatatlan korú ember. Stockholmból érkezett. — A jóga- és természetgyógyász-egyesülésről (UNY) az átlag magyarember nem sokat tud. — Pedig 1942-ben Magyar- országon alakult meg. Valójában innen indult - el a világszerveződés, amelynek központja 1970 óta Stockholmban van. 1975 április 24-én vettek fel bennünket New Yorkban az ENSZ emberi problémák megoldását szolgáló szervezetébe. — Mi az egyesülés alaptörekvése? — A békét, a megértést, az egymás iránti tiszteletet építeni a szeretet alapján. Ha egy ház felgyullad, ott kell segíteni. A mi szerveződésünk szeretetszolgálati alapon működik. — Akkor hiába is kérdezném, hogy szerte a világon, vagy akár Magyarországon hányán tevékenykednek ebben a szervezetben. — Valóban nem tudnám megmondani, hiszen az ügyünkért munkálkodók száma naponta változik. Mindenkinek lehet egy követője, mindenki befogadhatja szívébe elveinket. Azt tudom, hogy személyesen nekem, ezerötszáz tanítványom dolgozik már szerte a Földön. — Ön, a felszólalásában egy transzkontinentális kerékpárúiról beszélt. A sport hogyan hozható kapcsolatba az emberiség békéjével? — Erről rengeteget lehetne beszélni. Most, röviden csak annyit, hogy az utak öszeköt- nek, és egy új közlekedési lehetőség új kapcsolatokat teremthet az emberek között. Kivált, ha ez olyan eszközzel történik, mint a kerékpár, melyet mindenki környezetkímélő módon, a saját erejével hajt. Ez a körülmény önmagában is növeli az egymás iránti megértést és tiszteletet. A transzkontinentális kerékpárút összeköti a világ valamennyi fővárosát, országonként természetesen hozzácsatlakoznak a regionális kerékpárutak. Hasonlíthatom ezt az emberi szervezet főverőereihez, és a hozzájuk kapcsolódó hajszálerekhez. Célunk szerint a kiépülő transzkontinentális kerékpárút egyirányú, háromsávos lesz. Az első, a szélső sávban mennek az egymással is mindig beszélgető családok, a középsőben a turisták, a harmadikban a jóga-kerékpárosok, a segélyszállítmányok, a bázisállomásokat ellátók. Ezen a főútvonalon ugyanis bázisállomások lesznek, ahol a kerékpárszerviztől a lelkiszervizig, a pihenésig minden rendelkezésre áll majd. © — Első hallásra ez az egész álomnak tetszik — kivált, ha hozzáteszem: azt is hangsúlyozta Lemhényi úr, hogy a transzkontinentális kerékpárút világközpontja Magyarországon lesz. — Minden felfedezés, felismerés eredménye egy álommal kezdődik. Aztán jön az akarat, a munka, ami végül az álom megvalósításához vezet. Magyarországon a minisztérium egyetértéssel támogatja törekvésünket, azt, hogy innen induljon el, itt épüljön ki a transzkontinentális kerékpárút alapmodellje. A szervezetünkön keresztül mi azon munkálkodunk, hogy aki az ügyért tehet valamit — éljen bárhol is a Földön — az alapmodell kiépítésébe fektesse a pénzét. Ezt tesszük például a szeptemberi montreali kerékpáros világkongresszuson is. A „magyar modell” megvalósítása mindenesetre már a szervezés stádiumában van. — Ismerve a körülményeket, az ön meggyőződése szerint ebből a nemes törekvésből mikor lesz valóság? © — Hitem szerint, rövid időn belül! De ehhez kell az is, hogy hogy higgyen ebben ön is, a mellette álló is — és a sor még igen hosszú... Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy asztrológiával is foglalkozom. Legalább ötven éve annak, hogy ilyen alapon felismertem, legkésőbb 1995 őszén kedvező idők köszöntenek hazánkra. — Kívánom, így legyen! A beszélgetés itt megszakadt — jóllehet, lett volna még miről szót váltani. Mindenesetre úgy búcsúztunk: legkésőbb 1995-ben, a „szép napokon” találkozunk. Talán egy kerékpárúton... Vörös Márta — A második vagyoni kárpótlási törvény ezekben a napokban lép életbe s ezért bizonyos fáziseltolódás keletkezett a két törvény között. A kormány legutóbbi ülésén módosította a végrehajtási rendeletet, hogy ne fordulhasr son elő az a nem kívánatos helyzet, miszerint aki hamarabb kapta meg a kárpótlási jegyet, az részt vehet a földárverésen, aki később az lemarad róla. — Milyen szempontok szerint módosították a földárverések módját? — Augusztus végétől megkezdődnek a földárverések. A második vagyoni kárpótlási törvény jogosultjainak igény- bejelentésére viszont a mostantól számított 120 nap áll még rendelkezésre, így előfordulhatott volna, hogy ezeknek az embereknek egyszerűen nem marad megvásárolható föld. A mostani végrehajtási rendelet szerint a károsultak hétfő óta vásárolhatják meg a formanyomtatványokat a postahivatalokban és a szokott módon nyújthatják be a hivatalhoz. A mellékelt kérdőíveket a tapasztalatok alapján igyekeztünk egyszerűsíteni. A másik fontos elem az árverésekre vonatkozik. Eszerint az első árverést akkor lehet megtartani, ha az adott szövetkezet termőföldjeire bejelentett kárpótlási igények aranykorona értékre vetített 30 százalékát a hivatal már jogerősen elbírálta. Új szabály, hogy ebben az esetben a kijelölt termőföldeknek is csak a 30 százalékát lehet árverésre bocsátani. A másik 70 százalék türelemmel kivárhatja az értesítést, mert a földek 70 százaléka addig „zár alatt” marad. — Nem fordulhat elő, hogy mondjuk valahol az összes szántóföld kalapács alá kerül már az első fordulóban és a később jelentkezőknek már csak rét, gyümölcsös marad? — Erről is intézkedik a kormányrendelet: a 30 százaléVízen a Baross motorhajó Vízre bocsátották és Baross névre keresztelték az első — az ősszel megnyíló Duna-csa- torna követelményeinek is megfelelő — magyar önjáró motorhajót. Ezt később várhatóan több is követi. Gázsprékorlátozás A rendőrség tart az önvédelmi gázsprék magyarországi forgalmazásától, bár e tevékenységet jelenleg a jogszabály nem tiltja. A rendőrség kezdeményezi a gázspré tartásának korlátozását. kot művelési ágak szerint azonos arányban kell kijelölni. — Eszerint várhatóan elhú zódnak az árverések. Miko kerülhet sor a második lép csőre? — Az időpontot akkor tűzhe tik ki, ha az igénylések 7( százalékát már elbírálta a hi vatal. Erre is igaz: ha csak < kérelmek 70 százalékát bírál ták el, akkor a földterület - művelési ágak szerint arányo san kijelölt — 70 szazaléká lehet árverésre bocsátani. — Mi lesz a maradék 3> százalék sorsa? — Ez amolyan tartalék, biz tosíték arra, hogy az eljárá legvégén sorrakerülők se ma radjanak le a földhözjutás le hetőségéről. Lesz még eg földalap, amelyet kizárólag á lami földekből különítenek c legkésőbb február végéic Ennek árverezésére csak ah kor kerülhet sor, ha a másodi vagyoni kárpótlási törvén alapján beadott kérelmekne legalább a felét a hivatalo már jogerősen elbírálták. Ner szeretnénk tehát senkit ser kirekeszteni a földvásárlás le hetőségéből, nem kívánun senkit sem hátrányos helj zetbe hozni a törvényhozó elhúzódása miatt. (somfa Függetlenek, függőségek Megnőtt a függetlenség iránti vágy, felértékelődött a független vélemény, egyre több előkelő meghívót kapnak ártatlannak látszó teadélutánokra a független képviselők, nemcsak Antall Józseftől, de mindazon elpártosodott politikai érdekcsoportoktól, amelyek farizeus mosollyal húzzák el előttük a mézesmadzagot: „Légy tőlük független, de nem bánnánk, ha ránk pazarolnád függetlenségedet!” Nagy úr a parlamenti matematika, akár a plenáris ülések kétharmados szavazásairól van szó, akár arról: miként voksolnak majd a függetlenek, ha végre elfoglalhatják azokat a bizottsági helyeket és tisztségeket, amelyektől egyelőre méltatlanul távol tartják őket. A független képviselőnek naponta kell döntenie: hol határozza meg helyét az objektíve létező függőségek között: mi ellen független és mi mellett. Ha nem akar egy tál lencséért (Isd. igazgatótanácsi, felügyelő bizottsági tagságok, húsosfazék körüli pozíciók) be-, vagy visszaállni a szervilis-lojális tömbszavazók sorába, akkor nemet mondva az ájtatos leánykérésekre, vállalnia kell a szabadságon kívül a meg-, vagy visszakapott felelősség terhét is: követnie kell a választópolgárok megváltozott, s folyvást változó véleményét lelkiismerete és meggyőződése szerint. Nehéz visszaszerezni a választási ígéretekben csalódott, az önző pártérdekektől megcsömörlött, a hamis politikacsinálóktól elfordult, passzív és közömbös emberek bizalmát. Azokét, akikhez két év alatt valójában egyetlen új társadalomformáló erő, modell vagy gondolatrendszer sem találta meg az utat. A pártonkí- vüliek milliói gyanakvóvá és ingerültté válnak, amikor újra és újra azt látják: az akaratuktól, szándékuktól és választásuktól elidegenedett pártok világnézeti és öncélú rendezőelvekről alkudoznak a fejük felett a társadalom és a gazdaság szervezésében. Holott ideológiai különbségek nélkül már rég a munkavállalók és a munkaadók egyezségének kellett volna megköttetnie, hogy a tőke világa megbékéljen a hatalomra került konzervatív elittel. A kompromisszumok megkötése olyannyira elkésett, hogy a választó- polgár ma már nem hisz a pártoknak, legfeljebb néhány tekintélyes személyiségnek, egy-két önszerveződő civil mozgalomnak, esetleg néhány, az érdekek védelmét naponta és meg- foghatóan felvállaló szakszervezetnek. A pártonkívüliek pártjának nincsenek eszközeik a parlamenti „pártbizottságok” alkuinak befolyásolására, ők akárcsak a lakossági tömörülések, jobbára a függetlenekben bíznak: elfogultságok és elkötelezettségek nélkül tán mégiscsak ők tudnák a legtárgyilagosabban felvállalni valódi érdekeiket. De vajon tudják-e? Vagy oly anti- demokratiküsan beszűkítették mozgásterüket, hogy annak korlátáit lehetetlen áttörni? A választási kampány idején a pártapparátusok közös ellenségnek tartották a pénztelen és magányos függetleneket, ha csak nem környékezték meg őket támogatásukkal. Az eleve hátrányos helyzetben csak az ismert, népszerű személyiségek, eredeti egyéniségek tudtak győzni. A T. Házban ezt követően megkezdődött a kicsiket nagypárti és paktumos gőggel lekezelő gyakorlat, amely éles ellentétben áll a mandátumok egyenlőségével és szabadságával, s a paritás elvével. Nem szólva a nemzeti kerékasztalnál konszenzussal kialakított októberi alkotmány felfogásáról, ami szerint például a pártokhoz nem tartozó képviselők megbízottja még azonos jogállású volt a pártfrakciók vezetőivel. Ám a módosított regulák értelmében a függetlenek már kifelejtőd- tek a Honvédelmi Tanácsból, delegáltjuk nem lehetett ott az Alkotmánybíróság tagjait jelölő bizottságban (ez utóbbit a parlament „pártbizottsága” alkotja), s az Országgyűlés esetleges feloszlatása előtt a köztársasági elnök — másokén kívül — csak a frakcióvezetők véleményét köteles kikérni, a függetlenek megbízottjáét nem. És tovább sorolhatók azok a példák, melyek azt bizonyítják: hogyan sérült a jogegyenlőség elve a parlamenti ellenőrzést megvalósító szervek és az Országgyűlés belső szerveztének kialakításánál a részvételt, a jelölést, a véleményezést illetően. Különösen szembetűnő a függetlenek olyan részesedése az állandó és különbizottsági helyekből, ezek tisztségeiből, amely már hosszabb ideje nem áll arányban létszámuk gyarapodásával, a parlamenti politikai térkép módosulásával. Az első átülök esetében némely pártok azt vitatták: tényleg szabad-e a mandátum, s igyekeztek uralkodni a képviselőn, frakción belül — pártfegyelmivel, etikai bizottsági ügyek kreálásával, lemondásra való felszólítással —, holott valójában tudták: a mandátum kötetlen, visszahívás nincs. A bizottsági helyeket azzal a tarthatatlan sztereotípiával őrzik, hogy a függetlenek túlságosan szétszórt politikai érdekeket képviselnek. Jóllehet a bizottsági munka elsősorban szakmai munka, amiben éppen a szakértelemnek kellene dominálnia és nem a poliitikai szándék vezérelte direktíváknak. Egyesek azt az iskolás érvet sem restek unos untalan felhozni, hogy némely fontos bizottságban olyan bizalmas információkhoz jutnának a függetlenek, amelyek nem valók nekik, mert mi lesz, ha kifecsegik. Mintha nem ugyanaz a képviselői eskü kötelezné titoktartásra a függetleneket, mint a „fontos” bizottságok tagjait. Vagy: itt van a médiatörvény, amellyel kapcsolatban oly nagy szükség volna a pártérdekektől mentes, elfogulatlan testületi megítélésekre. De nem, a törvényalkotó nei tartja szükségesnek, hogy a KuraL riumba, a Felügyelő Bizottságba, v; lamint a Rádió és Televízió Hivat Társadalmi Tanácsába a kormán; pártok és az ellenzéki pártok o szággyűlési képviselőcsoportjaim három-három delegáltja mellé a fü getlenek is küldjenek egy-egy kép\ selőt. Noha a mandátum-egyenlőse elve alapján okkal tarthatnám igényt a részvételre, ami együtt megfelel a közérdekű igénynek is. Akik a parlamenti pártok által ur; fórumnak tekintik, s a pártokráci; diktálta paktumokat, kényszertárs lásokat és kirekesztő mechanizm sokat kívánják a jövőben is műkő tetni, azok nem számolnak a politik bizalom változásának irányaival. A zal, hogy a párton kívüli választóp* gárok milliói számára csődöt mo dott a pártvonalak mentén eltervez* társadalmi kiegyezés, a szociá charta, a szakszervezetek és az i dekképviseletek pártjellegű tagol dása, az elszegényedett és hátr nyos helyzetű rétegek feje fele alku. Róluk, de nélkülük és ellenüké az új demokratikus centralizmus gyében. Az időközi választás részvétlensége az önelégült, a ha lomhoz minden áron ragaszko pártstruktúrák kudarca is. Önállóan gondolkodó, függetl személyiségek mind többen látj úgy: nincs más kiút, mint visszatalá a választópolgárhoz, s az ő érdek nek megfelelő részvételi arányol szorgalmazni a törvénygyártási rőt helyszínévé vált Tisztelt Házban. Ilkei Csa országgyűlési képvis A tervezettnél lasabban halad a kárpótlási határozatok kézbesítése és ezzel együtt elhúzódik a földárverés is. Dr. Sepsey Tamást, a Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal elnökét kérdeztük: a határozatok késedelmes kézbesítése miatt nem maradnak-e le a földárverésről azok, akik termőföldre szeretnék váltani utalványaikat?
