Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-09 / 109. szám
1992. május 9., szombat SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Amióta a Bernáth Aurél emlékház a város tulajdonába került, már a második képzőművészeti kiállítás nyílt itt meg. Ezúttal Gera Katalin kaposvári szobrászművész hozta el jó néhány alkotását Marcaliba. A művészt a városban jól ismerik: ő alkotta a helyi múzeum előtt felállított Lengyel Jó- zsef-portrét, a gimnáziumban lévő Berzsenyi-portrét, valamint a város két érmét, kitüntetését is. A kiállításon a két földszinti teremben Gera Katalin munkásságának legjava látható — eredetiben (plakettetek, kis domborművek, érmék, terrakotta és bronz kisplasztikák, portrék) vagy fényképen (a közterületeken felállított emlékművek, díszkutak). Szobrászi tevékenységnek (sajnos) szokatlan a kisplasztika művelése; az átlag-köztu- datban a szobor feltétlenül valami nagyot, hősieset, lenyű Testvérek Gera Katalin kiállítása Marcaliban Anyaság egy olyan plusz — lírai szür- realisztikus vagy expresszív plusz — amely sajátosan az ő művévé teszi, és túlemeli a reáliákon." A megnyitás utáni pár pe- ces beszélgetésünk folyamán Gera Katalin Marcalihoz fűződő kapcsolatairól szólt, s egyebek között „elárulta”, hogy Széchenyi Ferenc szobrának megalkotását tervezi. Ezt a marcali városi kórház előtti szoborparkban állítanák fel. A kiállításon látható alkotások leírását tartalmi és esztétikai elemzését most ne várja el tőlem a tisztelt olvasó. Viszont őszintén ajánlom: szakítson ki két-három órát rohanó életéből, és nézze meg a június végéig nyitva- tartó állítást. Megéri. Metz A. Márton gözőt jelent. Ezek a kismerétű szobrok és domborművek azonban könyvespolcra falra egyaránt tehetők, s ennek megfelelő a kidolgozás finomsága is. Minden részlet fontos rajtuk. Engem személy szerint ötvösmunkákra emlékeztetnek — finom, cizellált kiképzésük folytán. Mind a domborművek, mind a szobrok és a faragások. A kiálítást megnyitó Cserpák Árpád színművész, író beszédében egy Rákos Sán- dor-verset idézett: „Milyen jó volna, ha rend volna, ...valami bölcs hierarchia volna... s azon munkálna, hogy a szellem anyagban és mégis anyagon túl..." Majd így folytatta: „Azért idézem e verset, mert úgy érzem, hogy sok vonatkozásban kapcsolatban áll Gera Katalin művészetével, hiszen a szobor is ha jó, voltaképpen az anyagba vetített és abban megjelenő szellem”. Ezután röviden ismertette a művésznő indulását, a pályakezdés nehézségeit, egész addig, amíg el nem jutott családjával együtt Kaposvárra, ahol otthonra, műteremre és alkotási lehetőséget biztonságot nyújtó állásra lelt. Nagyon röviden beszélt a művészi alkotásairól is. „Minden, mívesen megmunkált... szobrában van Bensőséges művészet 100 éve halt meg Baross Gábor A közlekedés felvirágoztatója A korabeli újságok hosszú cikkekben méltatták az 1892. május 9-én elhunyt miniszter érdemeit. A fiatalon eltávozott politikus mindössze 44 éves volt, de rövid pályafutása eredményeként óriási változások történtek a hazai közlekedésben. Valóban igaz, hogy az egész ország ott állt — jelképesen — a sírjánál és próbálta megvigasztalni az özvegyet és két kiskorú gyermekét. Baross pályafutása nem úgy indult, hogy közlekedési és kereskedelmi szakember lesz belőle. A trencséni kis- nemesi család nagy áldozatok árán tudta taníttatni az 1848-ban született Gábort. A rokonság támogatásával sikerült elvégeznie a pesti egyetemen a jogot. A diploma megszerzése után visszatért szülőmegyéjébe és aljegyzőnek, majd főjegyzőnek választották meg. A közhivátalbeli munkája mellett újságírással is kacérkodott és saját szerkesztésében egy évig működtette a Vágvölgyi Lapokat. Az 1875-ös választások alkalmával bejutott a parlamentbe. Az alig 27 éves fiatalember rengeteg feladatot magára vállalt az Országgyűlésben és hamarosan feltűnt a miniszterelnöknek is. A szorgalmas és kitartó képviselőt Tisza Kálmán több feladattal bízta meg. Ezeket,szinte hibátlanul teljesítette. így nem volt véletlen, hogy 1883-ban államtitkári megbízásra kérte föl a Közmunka- és Közlekedési Minisztériumba. A szakma nagy meglepetésére a kinevezett államtitkár hónapokig tanult és ismerkedett új feladatával. A külföldi gyakorlatot megismerve mert javaslatokat tenni miniszterének. Egy korabeli újságcikk nagyszerűen összefoglalta a tevékenységét: „Rövid idő alatt kezében összpontosult a minisztérium öszes ügyeinek intézése. A dunai, drávai, alföldi, fiumei és alsó erdélyi vasutak államosítását vezette, a Győrváros árvíz elleni védelme, a Rába szabályozása, a postatakarékpénztár megalkotása, a magyar államvasutak igazgatási rendszerének átalakítása mind kiváló tevékenységének tanúbizonyságai”. E munkák során több alkalommal foglalkozott a Báta- székről induló, Kaposváron átvezető és a Dráváig húzódó magánvasút ügyeivel is. A kiváló munkát végző helyettest 1886-ban előléptették és ő kapta a megüresedett miniszteri széket. Ezután még határozottabban folytatta az államosítást és egyre több vicinálist támogatott. A MÁV hálózatán azt tapasztalta, hogy nagyon kevés az utas és az áru. A forgalom növelését általános díjcsökkentéssel akarta elérni. Volt olyan jegy, melynek ára tizedére csökkent. A másik nagy támogatást élvező jegy a 225 kilométer fölötti utakhoz váltott volt, mivel ezzel belföldön bármeddig lehetett utazni. Az áruszállításnál is hasonló lépésre szánta el magát. Váratlan eredményt hozott e döntéssorozat: egyetlen esztendő alatt az addig veszteséges MÁV nyereséges vállalattá vált. A közmunkák ellenőrzésekor hastífuszt kapott, s szervezete nem bírta legyőzni e betegséget. Fiatalon meghalt, de kortársai és az utókor joggal őrzi emlékét. Majdán János Kaposvári diákokat látott vendégül egy glindei gimnázium. A német diákok májusban viszonozzák a látogatást. (A fotó a Bergedorfer Zeitung révén jutott el szerkesztőségünkhöz.) RANDE JENŐ: Nagykövet voltam Egyiptomban Fekete Szeptember 5 Szeptember 28-án játszottak — lega- ■ lábbis négyéves kinttartózkodásom alatt — utoljára magyar filmet a Kairói Televízióban. Mégpedig eredeti hangon, feliratokkal. Az egész magyar kolónia ott ült a televíziós készülékek előtt. Egyszercsak megszakad az adás. Rövid szünet után arab nyelvű éneklés kezdődik. Bekapcsoljuk a rádiót. Ott is gyászos, panaszos dal hallatszik: énekek a Koránból. Itt már nem filmszakadásról van szó. A panaszos ének folytatódik. Az utcán szokatlan csend. Végre családom egyik tagja kimondja azt, amit talán mi is gondoltunk, de nem mertünk egy előbbi telefonbeszélgetésben megfogalmazni: meghalt Nasszer. Órák múlva közli a gyászhírt a rádió. Mint varázsszóra megelevenedik az addig kísértetiesen csendes város. Az utcára tóduló emberek jajkiáltásként visszhangozzák a rádióból áradó gyászos éneket. Előtte való nap befejeződött a kairói értekezlet, amely véget vetett a Nasszer megjósolta vérontásnak Jordániában. „Nagyon feszült, de jellegzetesen arab értekezlet volt” — emlékezett vissza évekkel később Nasszer bizalmasa, Mohamed Hasza- nein Heikal. „Azok, akik reggel még készek voltak megölni egymást, estére összecsóko- lództak. Nasszer elnöknek sikerült elérnie, hogy Húszéin és Arafat megállapodott a harcok beszüntetésében... Ez volt az arab népnek tett utolsó szolgálata. A megerőltető és idegtépő munkát drágán fizette meg.” Vislzapergetem az eseményeket. A Fekete Szeptember géprablással kezdődött. 6-án a George Habbash vezette Palesztinái Felszabadítási Front gerillái elraboltak három, 9-én egy további gépet. A terroristák a Pan American társaság óriásgépét a kairói repülőtérre irányították, az utasokat elengedték, a gépet felrobbantották. Három elrabolt gép egy jordániai repülőtéren vesztegelt. Az akciók félreérthetetlenül tiltakozást jelentettek a békés megoldás ellen, mivel a Felszabadítási Front minden tárgyalást elutasított. A repülőgépek túszként kezelt utasaiért cserébe svájci, nyugatnémet és angol börtönökben fogva tartott palesztinok kiszabadítását követelték. Szeptember 9-től a Fehér Házban naponta ülésezett a washingtoni különleges akció- csoport, s javaslatára Nixon elnök a Földközi-tengeren állomásozó 6. amerikai flotta több egységét a libanoni partok közelébe rendelte. 12-én a terroristák felrobbantották a három zsákmányolt gépet, s a titkos rejtekhelyre szállított túszok sorsáról tovább tárgyaltak a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőivel. Aznap a lengyel nagykövet búcsúfogadásán megtudtam a török nagykövettől: jegyzéket adott át a külügyminisztériumban, amely cáfolta azokat a sajtóban megjelent híreket, hogy a török kormány leszállási engedélyt adott egy esetleges Jordánia elleni akcióra készülő amerikai Phantom gépeknek. 16-án Kairóban magyar katonai küldöttséget fogadott Mohamed Szadek vezérkari főnök a hadügyminisztériumban. Megbeszélés közben telefonhoz hívták. Amikor visz- szajött, csak annyit mondott, hogy Jordániában nagyon veszélyes a helyzet. A másnapi programon helyettese kimentette. Megtudtuk: az egyiptomi, libiai és szudáni elnök üzenetével Ammanba utazott, hogy megpróbáljon véget vetni a jordániai hadsereg és a palesztinok között kitört súlyos harcoknak. A helyzetet tovább bonyolította, hogy 18-án a palesztinok megsegítésére indult szír páncélosok átlépték Jordánia határát. 20-án Nasszer tájékoztatta a helyzetről a szovjet ideiglenes ügyvivőt. A jordániai hadsereg fölényben van, több a nehéz fegyverük és a tankjuk, mint a palesztinoknak. Az izraeliek csapatokat vontak össze a jordániai határon, az egyiptomi frontvonalon nyugalom van. Ha Húszéin királyt nem döntik meg a palesztinok, vagy nem provokálják ugyanők valamilyen formában az amerikai flottát, amit — figyelembe véve a palesztin mozgalom sokszínűségét — nem lehet kizárni, nem kell amerikai beavatkozással számolni. Kadhafi ezredes a jordániai helyzet megvitatására arab csúcsértekezletet javasolt. At- asszi szír elnököt hiába várták, „nem akart a vádlottak padjára ülni”. Atasszi nem ült a vádlottak padjára, de a csonka csúcsértekezletnek bizonyosan szerepe volt abban, hogy szeptember 23-án kivonultak a szír tankok Jordániából. A megállapodás aláírása után Nasszer kikísérte a vendégeket a repülőtérre. Amikor az utolsótól, a kuvaiti emírtől elbúcsúzott, rosszul lett. Hazaszállították, de orvosai már nem tudtak segíteni rajta. Ott ravatalozták fel, ahol politikai pályafutása kezdődött, a Szigeten, Faruk király egykori palotájában. Ott vettek tőle végső búcsút a temetésre érkezett állam- és kormányfők. Október 6-án már tudtuk, hogy Szadat lesz az elnök. Mikor egy újságíró megkérdezte róla Henry Kissinger véleményét, a nemzetbiztonsági tanácsadó így válaszolt: „Átmeneti figura, aki nem tart néhány hétnél tovább”. Utóbb beismerte, hogy ez volt az egyik legnagyobb tévedése. (Folytatjuk)
