Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-09 / 109. szám
6 SOMOGY HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1992. május 9., szombat — Annak idején .úgy kezdtem ennek az egyetemnek a vezetését, hogy tisztában voltam azzal: nem tudok túl sokat róla. A menedzserszakmában sem volt jártasságom. Azért említem ezeket, mert utólag jöttem rá, hogy egy ilyen nagyságrendű intézmény vezetésében elsősorban ilyen tulajdonságok kellenek. Nyitott szemmel ballagtam a vadidegenben, a vaksötét erdő felé, amiről aztán kiderült, hogy nem is oly sötét, legfeljebb erdő csupán — mondja beszélgetésünk elején, kérdés nélkül Ormos Mária, a Janus Pannonius Tudományegyetem júniusban búcsúzó rektora. — Rektorasszony, ha most visszatekintünk erre a nyolc évre... — Alapvetően boldog embernek érzem magam egye (Fotó: Gyertyás László) térni szempontból, mert megcsináltam azt a vállalkozást, amelyről az elején nem sok fogalmam volt, ebben segítettek közvetlen vezető munkatársaim is, akik közül egyre nagyobb számban ismertem rá ambiciózus szakemberekre. Akkoriban már egyébként egy fejlődőben levő egyetemet vettem át, három karral. És itt kezdődött az én feladatom, hiszen ennek ellenére egyetemszerte rengeteg súlyos visszahúzó erő volt akkoriban. — Kérhetek egy példát? — Sokan, a maguk területén egyébként kiváló szakemberek, hozzászoktak korábban ahhoz, hogy semmiféle tudományos munkát nem kívántak meg tőlük. Most, röviden szólva, azt merem állítani, Boldog vagyok, mert teljesítettem Dr. Ormos Mária: A történelem nem más, mint a hatalmon levők és éppen nem levők közötti folyamatos párbeszéd hogy a hangulat alapvetően megváltozott, és közben kialakult egy elfogadható, autonóm bölcsészkar, s leraktuk az alapját egy továbbra is jól szervezhető természettudományi karnak is. így elértük, hogy az ország „leginkább tudományegyeteme” lettünk. Hozzáteszem: a pécsi az egyetlen egyetem, ahol kivételes szakokat is oktatnak ezen a szinten, testnevelést és sportot, ének-zenét és rajz-mesteriskolai képzést. Ezt az erényt pedig elkezdhetjük majd kamatoztatni. — Rektorsága idején sok minden történt az országban... — Az egyetemekre ránehezedő ideológiai-politikai nyomás évről évre csökkent... — Érdekes ellentmondásnak látszik, hogy éppen ebben az időszakban vállalt politikai közszereplést. Parlamenti képviselő volt az MSZP színeiben, aztán lemondott mandátumáról... — Elképzelhető, hogy ez ellentmondás, ám azt figyelembe kell venni: ez a tettem olyan időszakban történt, amikor világosá vált Magyarországon, hogy lehetséges a váltás, amelynek megteremtésében az akkori MSZMP-n belül különböző csoportok játszottak főszerepet, mostanában ezeket az embereket nemes egyszerűséggel reformkommunistaként szokták ösz- szefoglalni, a valóságban azonban ez számos, egymástól teljesen, eltérő áramlatot tartalmazott. Grószt, Berec- zet... — Pozsgayt... — Nem, őt nem. Az ő irányvonala nemzeti-megúju- lás-párti volt, erős szociális töltettel, szoros kapcsolatot az MDF akkori nézeteivel tartott, ám létezett egy erősen pragmatikus fiatal garnitúra, Németh Miklós köré csoportosulva. Sokféle volt ez akkoriban. Magam pedig közben rájöttem, hogy alkatilag alkalmatlan vagyok a napi politikai munkára, sokkal inkább kötődöm a szakmámhoz; történész vagyok, ezért is vonultam vissza. — Persze, lehetett alkalma arra is, hogy mindezt már a választási időszakban átgondolja... — Tudja, az csak később derül ki, hogy mennyi feladattal jár a képviselői munka, és akkor még itt volt az egyetem. Előre jeleztem, hogy nem sokáig vállalom, de korábban a párt vezetése arra kért, hogy engedjem magam jelölni listán, és én belementem ebbe. Egyébként korábban semmiféle pártfunkcióm nem volt, ám az afganisztáni kivonulástól láttam lehetőséget a magyar kibontakozásra, és ezért vállaltam a feladatot. — Közben más ügyekben is igényelték a segítségét? — Ezután vállaltam olyan felkéréseket is, mint például az MSZMP KB által kiküldött történeti bizottságban betöltött szerepem. Gondolom, emlékszik, ez volt az a bizottság, amely az 1956-os események jellegével foglalkozott, kimondván, hogy abban az évben Magyarországon nem ellenforradalom, hanem népfelkelés történt. — És mentek tovább a változások az egyetemen is. — Megemlítem, hogy az egyetemen ma is vannak olyan munkatársaim, akikkel remekül együttműködöm, mert jól dolgoznak, viszont politikai nézeteink különbözőek. Integráló szerepet próbáltam betölteni, szükségszerűen, mert érdekegyeztető hajlam nélkül tönkrement volna ez az egyetem. — Politikai nézeteit tekintve ma ellenzékeinek számít. — Soha emberi haladás nem ment végbe anélkül, hogy bizonyos emberek, azt mondják, uraim, ma sincs minden rendben.-Ezt a szerepet a fasizmus és a sztálinizmus próbálta kiiktatni. Az emberi történelem nem más, mint állandó párbeszéd a hatalmon levők és a hatalmon nem levők között, azok között, akik kormányoznak és akiket éppen kormányoznak. Ez a viszony jelenik meg a legkülönbözőbb formákban a történelem folyamán. — Visszatérve az egyetemi dolgokra, mire a legbüszkébb? — Létrejött két új kar, hallatlanul megerősödött a közgazdaságtudományi kar is, megszerveztük a pécsi Universi- tast, amely igen szoros szakmai együttműködést jelent a pécsi felsőfoktatási intézmények között. Tovább tart a rekonstrukció a tanárképző karon, az Egyetemi Könyvtár is ezen időszak alatt készült el, megszereztük a Damjanich úti házat is, a Szántó Kovács János úti kollégiumokban nívós kulturális központ is kialakult. Mindezek alapját adhatják a további hallgatói létszámbővítésnek, ám a tervezett nagy emelés nem fér bele. Harminc százalékot tudok elképzelni. — Két gyeremeke, öt unokája van. Július elsejétől milyen tervekkel válik meg a rektor Ságtól? — Szép számmal vannak terveim, inkább ezeken gondolkozom, mint korábbi esetleges hibáimon. Látom, hogy nagyon sok jó oktatónk elmegy, mert nincs rendesen megfizetve. Minden vágyam, hogy hosszú évek után újra oktathassak, és ne csak lopott idő jusson arra, hogy könyveket is írjak. Pécsett szeretnék maradni, nem búcsúzom. Vén fejjel abba a kalandba bocsátkoztam, hogy pesti lakásomat is eladtam. Megszerettem ezt a várost... Bozsik László Horn Gyula, az MSZP elnöke, országgyűlési képviselő, február 10-én levelet írt Andrásfalvy Bertalanhoz, kilenc pontban foglalva össze a közoktatási törvény koncepciójával kapcsolatos aggályait. A levél bizonyos részleteire csak március 16-án válaszolt Dobos Krisztina helyettes államtitkár. Vajon miért halogatták a pártelnök kérdéseire a választ a minisztérium illetékesei? A kérdésre dr. Jánosi György ország- gyűlési képviselő, az MSZP alelnöke keresi a választ: — Véleményem szerint azért nem méltatták még feleletre sem egyes észrevételeinket, mert a tervezet rejtett következményeként valóban magában hordozhatja azt a lehetőséget — ettől tartunk mi is —, hogy leépülnek a kistelepülések iskolái. A koncepció is megfogalmazza, hogy kiemelt, központi támogatást kapnak azok az önkormányzatok, amelyek közös fenntartású oktatási intézményeket működtetnek. Ez óhatatlanul kényszeríteni fogja a kistelepüléseket arra, hogy az első lépésben nyolc osztályról hatra minősítsék vissza az iskolákat. A „sugallt” iskolaszerkezet a tervezet szerint hat eleminél húzza meg az első iskolatípust. Ezzel a kistelepülések olyan értelmiségi csoporttól esnek el, amely a falvak polgárosodási folyamatában döntő lehet. Az értelmiség egyszerűen elvándorol majd. Szerintünk a koncepció ezt a veszélyt is magában hordozza. — Úgy tudom, a levélben szóvá tették a közoktatás finanszírozási gondjait is... — Valóban, mégpedig két aspektusból. Az első: a koncepció nem mond semmit a finanszírozási modell átalakításáról, noha teljesen világos, hogy ez a „fejkvóta” rendszerű központi támogatás csődöt fog mondani. Újabb pedagógusbérek elvonását, újabb pedagógus-munkanélküliséget jelent, a működéséhez szükséges anyagi eszközellátottságban romlást eredményez, tehát súlyos válsághelyzetet idézhet elő az oktatásban. Javasoltuk, hogy időben álljanak át a valóságos normatív támogatásra, amely világosan meghatározza, hogy az egyes iskolatípusoknak milyen alapfeladatai lehetnek. Egy ilyen rendszer azt is lehetővé tenné, hogy pozitív diszkriminációban részesítsék az elmaradott, hátrányos helyzetű térségek, kistelepülések iskoláit. Meggyőződésem, hogy a finanszírozási gondok hátterében egy olyan államháztartási elgondolás húzódik meg, amely fenntartja a maradékelvű elosztás gondolatát és igyekszik minimálisra szorítani Kérdések — válasz nélkül A kistelepülések értelmisége az oktatási intézmények költségvetését, zése tovább romlik és a „nemzet napszámosai" — Elképzelhető, hogy a pedagógusok bére- netán koldusbotra jutnak? — Ettől félünk. Meggyőződésünk, hogy amennyi pénz a mai szűkös anyagi helyzetben előteremthető, azt a pedagógustársadalom anyagi helyzetének javítására kellene fordítani. Arra, hogy a tanítók, tanárok hivatásuknak tekintsék a munkájukat, s ne kelljen másodállások, kiegészítő jövedelmek után szaladgálniuk, csak azért, hogy egyszerűen megélhessenek. Jó volna, ha e réteg helyzete végre rendeződne, ha úgy tetszik: európai normák szerinti életszínvonalon élhetne a pedagógustársadalom.-siloAz országgyűlési képviselő nyilatkozatát elküldtük dr. Havasi Jánosnak, a művelődési tárca szóvivőjének is, aki az alábbi észrevételeket jutatta el szerkesztőségünkhöz: „Ami a törvénytervezet „rejtett következményeit” illeti: az iskolaszerkezet átalakításának tervéből csak nagy fantáziával lehet az értelmiség elvándorlásának rémképét fölfesteni. A jelenleg is folyó érdekegyeztetési tárgyalásokon konszenzus alakult ki abban a kérdésben, hogy szó sem lehet a 8 osztályos iskolák visszaminősítéséről. Az ilyen kísérleteket egyébként az önkormányzati törvény is tiltja. A finanszírozás kérdéseit nem az oktatási törvénynek kell szabályoznia, mindenesetre a központi költségvetésnek és az önkormányzatoknak közös a felelősségük ebben. Ha a parlament elfogadja az államháztartási törvényt — ez néhány hónapon belül várható —, továbbá ha a költségvetés hozzájut a tervezett bevételekhez, akkor az oktatás számára is több pénz jut majd. A pedagógusok bérezését a kormányzat — az MSZP feltételezésével ellentétben — javítani akarja. Ezt a célt szolgálja a pedagógusok tervezett közalkalmazotti minősítése. Ez rögzített — és megemelt — bért jelentene számukra, függetlenítve őket az önkormányzatok mindenkori anyagi helyzetétől. Ennek bevezetése 1995-től várható. A pedagógusok bérét szeptemberben megközelítőleg kétezer forinttal emelik. Természetesen az önkormányzatok szocialista párti képviselői már addig is sokat tehetnek a hatáskörükbe tartozó pedagógusok béremelésének kiharcolásáért.” (Fotó: Gyertyás László)
