Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-06 / 106. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG 1992. május 6., szerda Személycserékről, deficitről, konvertibilitásról a bankár szemével A piacvesztés a gazdasági gondok oka BESZÉLGETÉS PULAI MIKLÓSSAL, A BANKSZÖVETSÉG FŐTITKÁRÁVAL — Ön a kevesek egyike, aki az elmúlt évtizedekben megjárta a gazdasági élet szinte minden jelentősebb területét, s otthonosan mozog a pénzvilág hazai és nemzetközi kulisszái között is. Tapasztalatai szerint állják-e a versenyt a gazdasági szakembereink, kivált bankáraink felkészültségben, tehetségben nyugati kollégáikkal és partnereikkel? — Nem lehet egyszerű igennel- vagy nemmel válaszolni. Már csak azért sem, mert sajátos, bizonyos értelemben öntörvényű terrénum a pénz- és bankvilág, kapuit nemigen lehet egyetlen huszáros rohammal bevenni. Legbelső és legfelsőbb nemzetközi köreibe csak az nyer bebocsátást — legyen szó akár pénzintézetről, akár magas beosztású reprezentánsáról —, aki szakmai teljesítményével, jó partneri kapcsolataival és megbízhatóságával elismerést, bizalmat vívott ki magának. Ebben az egyébként óriási befolyású körben a hazai „mezőny” tagjai közül — érthető okokból — még mindig a Magyar Nemzeti Bank a legismertebb. De már vannak szakembereink az úgynevezett második-harmadik vonalból, nekik külföldön is jól cseng a nevük, van reputációjuk. S ez nem csekélység, hiszen — ahogy utaltam rá — ezen a pályán a nexusok gyakran a szó szoros értelmében aranyat érnek... Versenyképes „gárda” Ilyen szempontból külön is fontosak számunkra az olyan rango.s események, mint például az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank minapi közgyűlése, amely — ahogy Kupa Mihály fogalmazta — néhány napra Budapestet Európa pénzügyi fővárosává tette. A magyar bankszektor nemzetközi elfogadtatásának és „beilleszkedésének” útját érzékelhetően egyengeti az a körülmény is, hogy jó néhány vegyes bank jött létre hazánkban, fölöttébb tekintélyes külföldi pénzintézetek részvételével. A magyar bankárgárda véleményem szerint nemzetközi mércével mérve is versenyképes. Sok olyan negyvenes éveiben járó szakemberünk van, aki nyelveket beszél, megvan a szükséges szakismerete — egyszóval minden adottsága megvan ahhoz, hogy belátható időn belül elismert, teljes jogú állampolgára legyen a nemzetközi pénzvilágnak. S ahhoz is, hogy — megismerve a világ élvonalába tartozó nagy bankok üzletpolitikáját, információs rendszerét, az üzletmenet automatizálásában elért eredményeit — a honi bankélet továbbfejlesztésében vezető szerepet vállaljon. Pénz és kockázat — Felröppent a hír, hogy „a hatalom megkezdte a pénzintézetek ostromát”, azaz saját embereit akarja beültetni a banki szektor kulcspozícióiba. S ugye, nem zörög a haraszt... — Föltételezések, latolgatások mindig voltak és lesznek. Azt azért tudni kell, hogy a bankfelügyelet nem magyar specialitás. A fejlett országokban mindenütt működnek, s hozzáteszem: rendeltetésüknél fogva igen-igen kemény és szigorú ellenőrző szervezetekként. A szigorra szükség is van, hiszen a bankszakma veszélyes üzemág, mert általában tizenötször, húszszor annyi pénzzel dolgozik, mint amennyi a saját tőkéje. Amikor tehát hiteleket nyújt, és egyéb pénzügyi tranzakciókat folytat, elsősorban nem a saját, hanem a betétesek pénzét kockáztatja. A bankok kezére bízott összegek felhasználását szigorú szabályokkal körülbástyázó, s az első írások betartását kozekvensen ellenőrző szervezetnek nagy a felelőssége. Végső soron neki kell ügyelnie arra, hogy a pénzügyi kockázat mindig józan, ésszerű keretek között maradjon; a betétesek pénze biztos helyen legyen, s ha föl akarják venni, bármikor hozzájuthassanak. A bankfelügyeletnek ez a szerepe semmilyen összefüggésben nincs azzal a jelenlegi — s minden bizonnyal időszakos — hazai sajátossággal, hogy a legnagyobb magyar bankokban jelentékeny az állami tulajdon. Ez az átmeneti állapot a banktörvény megszületésével egyidejűleg egészen biztosan megváltozik. A kormány egyébként bármikor adhat ki bankfelügyeleti rendelkezést, amely kötelező érvényű, de előzetesen meg kell beszélnie a bankfelügyeleti bizottsággal. E bizottság tagjai között, a Pénzügyminisztérium képviselőjén kívül ott van a Nemzeti Bank, a takarékPULAI MIKLÓS (67) szakmai karrierje rendhagyóan indult: alig négy évvel közgazdász-diplomája átvétele után már pénzügyminiszterhelyettes. 1956-ban azonban megtörik a meredek pályaív; politikai szerepvállalása miatt 1957 elején fölmentik és elbocsátják a Pénzügyminisztériumból. Fél évtizeden át OTP-tiszviselő; innen a Nemzeti Bankba kerül, s 1968-tól — 12 éven át — a jegybank első elnökhelyettese. Később az Országos Tervhivatal elnökhelyetteseként dolgozik. A hetvenes évek második felétől számos kormányszintű szakmai bizottság vezető tisztségviselője, s egyik szervezője és irányítója a fölerősödött reformfolyamatoknak. 1989 óta a bankok érdekképviseleti szerve, a Magyar Bankszövetség főtitkára. Az apa kést rántott — Vádlott lett a sértettből Vadnyugat Balatonkeresztúron Borultak az asztalok, repültek a poharak, suhantak az öklök, és folyt a vér... A negyvenhét éves id. Cseh Sándor fiával, valamint Kovács Győzővel és Hajdú Szilveszterrel békésen sörözge- tett a balatonkeresztúri Pécsi söröző teraszán tavaly június 14-én este. Közben a fia kiment a vasút mellé. Éppen arra haladt hat fiatal. Egyikük megjegyzést tett a dolgát végző fiatalemberre, amiből szóváltás alakult ki. Az akkor még fiatalkorú Banicz Attila, Lang Zoltán és Póser Csaba nem hagyta annyiban. Lang a visszatérő ifjú Cseh Sándor után lépve felajánlotta, hogy verekedéssel tisztázzák a szópárbajt. A fiatalember azonban elutasította a kihívást és leült. Ekkor Lang az éppen helyet foglalt ifjabb Cseh Sándort úgy rúgta fejbe, hogy az vérbeborult arccal elterült a földön. Ebből tömegverekedés lett. Póser Csaba ökle elérte Kovács Győzőt, Banicz pedig rátámadt a fia leterítésétől már amúgy is felkorbácsolt apára. Az utóbbi egy kilenc centimészövetkezetek és — személyemben — a Bankszövetség képviselője, valamint a miniszterelnök által kinevezett három független szakértő is. Mi van a háttérben? Ami most már tágabb értelemben a politikai hatalom és a banki szféra kapcsolatát illeti; mély meggyőződésem, hogy rossz vért szül, távlatilag roppant nagy károkat okoz, ha a pillanatnyi érdek, a napi politika beleszól a pénzintézetek ügyeibe, beleértve a személyi kérdéseket. Rövid távon ugyan hozhat valamit a hatalom konyhájára, de ennél sokszorta nagyobb az ár, amit a későbbiekben fizetni kell érte. Én egyébként úgy tapasztalom, hogy ha a bankok élén végrehajtott személycserék hátterében politikai motívumok álltak vagy állhatták is, az utódlás a szakmai szempontok figyelembevételével zajlott le. Más szóval olyanok kezébe került a stafétabot, akik képzettségük, tudásuk révén már nevet szereztek maguknak a szakmában. Nagyobb mozgás inkább az igazgatóságok és a felügyelőbizottságok „környékén” tapasztalható, de egészében a pénzintézetekben nincs szó ostromállapotról. A személyi változások pedig — éppen az előbb említett ok miatt — eddig szakmai megrázkódtatásokkal nem jártak. — Mostanában elég gyakran hallani arról, hogy napirenden van a forint konvertibilissé válása. Autentikus pénzügyi vezetők még bizonyos — nem távoli — dátumokat is emlegetnek. Önnek mi a prognózisa? Először a feltételek — Csak helyeselni tudom, hogy a pénzügyi kormányzat a konvertibilitást illetően nem szánta el magát látványos és tér pengehosszúságú késsel igyekezett védekezni. Kétszer közepes erővel megszúrta Baniczot, ő erre vállon rúgta. A földre zuhant apa még két alapos rúgást — egyet a hasára, egyet a derekára — kapott Banicztól. Amikor feltá- pászkodott, Lang rohant rá, ütötte és rúgta. Idősb Cseh Sándor akkor ismét a kést használta. Kétszer szúrt. Az egyik szúrás Lang lágyékát érte, veszélyeztetve az ott húzódó főütőeret. Lang a vér- veszteségtől hamarosan sokkos állapotba került, életét radikális lépésekre, pedig ilyenekre néhány környező országban sor került. A tapasztalat és a józan ész ugyanis ennek épp az ellenkezőjét sugallja: előbb de facto legyenek meg a konvertibilitás feltételei, s azután jöjjön a „dobpergés”... Könnyen hiteltelen, rossz pozícióba kerülhet az, aki fölcseréli a sorrendet. Mert a konvertbilitás, ha nincs kellően előkészítve, olyan mint a bajnoki cím: nehéz megszerezni, de még nehezebb megtartani. Annyit azért a kötelező óvatosság mellett is meg lehet állapítani, hogy az utóbbi években jó irányú, kedvező változások részesei és tanúi vagyunk. Az első lépéseket tulajdonképpen már 1987-ben megtettük a kereskedelem liberalizálásának megkezdésével. Tovább haladtunk — a Valutaalappal, a Világbankkal egyeztetve — a Németh-kor- mány idején, s a kereskedelemben, a pénzmozgásban zajló jól szervezett folyamatok immár elérhető közelségbe hozzák a célt. A múlt év végén megkezdődött a szervező, előkészítő munka, hogy létrejöjjön a bankok közötti devizapiac. Ez szintén fontos feltétele a konvertibilis fizetőeszköz megteremtésének. Mindehhez jó hátteret jelent, hogy az ország fizetési mérlege kedvezően alakul, megfelelő tartalékok állnak rendelkezésre. Ha pedig sikerül fordulatot elérni — erre látok esélyt — a pénzromlás elleni harcban, s most már az infláció nem növekedni, hanem csökkenni fog, akkor... nos, akkor lehetségesnek tartom, s nem is az évezred végén a konvertibilitást. Gyorsan hozzáteszem: ez az első időben a lakosság ellátásában, a turizmusban persze korlátozottan, a kereskedelmi szférában viszont teljecsak a gyors orvosi bevatko- zás mentette meg... Vérzett Banicz, a két Cseh és Kovács Győző is. Az ő sérüléseik azonban nyolc napon belül gyógyultak. Az ügyet most tárgyalta a megyei bíróságon dr. Matee- vics Lászlóné tanácsa. Különlegességet az adott a bűncselekménynek, hogy az egyik sértett, idősb Cseh Sándor — életveszélyt okozó testi sértés miatt elsőrendű vádlottként — állt a bíróság elé. Banicz Attila másod-, Lang Zoltán harmad- és Póser Csaba negyedrendű sen vagy csaknem teljesen érvényesül. Megint csak sporthasonlattal élve: ha a fizetési mérleg stabilizálódik és az inflációs folyamatban fordulat kövekezik be, akkor összegyűjtöttünk annyi komért, amennyiért a grundfociban 11 -es jár. S bár a 11 -es még nem gól. de ha jól rúgják... — Az első negyedév költségvetési deficitrekordot hozott, s ennek nyomán a Kupa-program, az egész pénzügyi politka a kritikák kereszttüzébe került. Pénzügyi politika — Ennek kapcsán csak annyit: a pénzügyi politika lényegében három dologra tud összpontosítani: ne legyen vágtató infláció, ne boruljon fel a gazdaság működőképessége, s ne váljon fizetésképtelenné az ország. A költségvetés helyzetének alakulása természetesen fontos, a deficit megugrása komoly jelzés és figyelmeztetés. Jómagam azonban a gazdaság helyzetének egészét úgy ítélem meg, hogy gondja- ink-bajaink valódi gyökere az elmúlt másfél-két évben bekövetkezett piacvesztésban van. A gazdasági rendszerváltással, a privatizációval, az átmenettel törvényszerűen együtt járó sokféle nehézség — a gazdaság állapota, teljesítménye szempontjából — szinte eltörpül a vérveszteség mellett, amelyet a volt szocialista országok, elsősorban a volt Szovjetunió felvevő piacainak kiesése okoz. Kulcskérdés tehát, hogy hogyan és milyen ütemben tudunk visszajutni ezekre (ez persze nemcsak tőlünk, hanem az ő állapotuktól is függ), illetve, hogy általában milyen mértékben tudunk piacot bővíteni. Szerintem most erre kell minden erőt összpontosítani. Úgy is fogalmazhatok: olyan kondícióban kell tartanunk a gazdaságot, hogy ha kedvező szelek fújnak, ha végre piacbővítéshez jutunk, akkor élni tudjunk a lehetőséggel. A határokon túli vevőkör bővítésére ugyan vannak törekvések, ezek azonban nem elegendőek. Azt hiszem, az állam részéről nagyobb segítségre van szükség — lehet, hogy az exporttámogatás eszközéhez kell nyúlni —, mert úgy tetszik, ebből a szempontból túl „steril” a monetáris politika. Pedig ha a piacszerzésben eredmévádlottat garázdaságért vonták felelősségre. Banicznak más is volt a rovásán. A fiatalembert, akivel már egyébként rendezett körülmények között élő szülei sem bírtak, a marcali bíróság 1990 decemberében lopás miatt vonta felelősségre és próbára bocsátotta. Volt dolga a hatósággal Póser Csabának is: az említett időben a marcali bíróság lopásért és rongálásért pénzbüntetésre ítélte. A tárgyaláson a vádlottak beismerték tettüket. A kérdés az volt, hogy idősb Cseh Sándor védekezése mennyire állt arányban a támadással. A bíróság végül is azt állapította meg, hogy az meghaladta az őt ért támadás elhárításához szükséges mértéket. Bűnösnek találta egyrendbeli életveszélyt okozó testi sértés bűntettében, egyrendbeli súlyos nyékét tudunk felmutatni, akkor megindulhat a gazdaság teljesítményének növekedése, növekszik az elosztható javak köre, megélénkül a belső piac — megvan tehát a fogódzó, amelybe kapaszkodva kijuthatunk a gödörből... — A költségvetési deficit kapcsán sokan szemére vetik a pénzügyi kormányzatnak, hogy saját portáján nem söpör: igencsak gyors ütemben emelkednek az államigazgatás kiadásai. S nem érvényesül az az elv, hogy a bevételekhez igazodjanak a kiadások, ne pedig fordítva. — Az elv megnyerő és rokonszenves, de — lehet, megköveznek érte, mégis kimondom — a realitások nem igazolják. A fáraók kora óta mindig és mindenütt a kiadásokhoz igazítják a bevételt; legfeljebb van, aki tagadja, s van, aki bevallja. Ha csakugyan a bevétel lenne a meghatározó, akkor aligha lenne például az Egyesült Államok költségvetésének akkora hiánya, amekkora köztudottan van... És akár tetszik, akár nem, tudomásul kell venni, hogy a kiadásokat általában sehol sem tudják arra a szintre leszorítani, ahol a bevételek vannak. Szigorú gazdálkodás Azok a bírálatok azonban „ülnek”, amelyek az állami kiadások növekedését kifogásolják. Valóban, kiáltó a kontraszt mondjuk az oktatás, az egészségügy és az államigazgatás, valamint az ahhoz közvetlenül tartozó területek helyzete között. Ez utóbbiaknál enyhén szólva nem tapasztalható olyan mérvű takarékosság és megszorítás, mint az előbbieknél. Érthetetlennek' és súlyos hibának tartom az állam- háztartási törvény körüli huzavonát és késedelmeskedést, már csak azért is, mert a törvényjavaslat már 2-3 évvel ezelőtt nagyrészt kész állapotban volt. Márpedig csak ennek a jogszabálynak a tükrében lehetne hitelesen és komplex módon képet alkotni az állam szerepéről — és esetleges szereptévesztésről —, s lenyesegetve a fölösleges kinövéseket, a saját portán is ugyanolyan szigorú gazdálkodási rendet teremteni, mint másutt. Bajnok Zsolt testi sértés bűntettének kísérletében. Halmazati büntetésül egyévi és kéthónapi börtönre ítélte. Figyelembe véve azonban a körülményeket a büntetést két év próbaidőre felfüggesztette. Banicz Attilát egyrendbeli társtettesként, folytatólagosan elkövetett lopás bűntettében, lopás vétségében (marcali ügy), garázdaság bűntettében, Lang Zoltánt és Póser Csabát egy-egy rendbeli garázdaság bűntettében mondta ki bűnösnek. Banicz Attilát nyolc hónapi fiatalkorúak fogházára, Lang Zoltánt és Póser Csabát nyolc-nyolc hónapi börtönre ítélte. A büntetés végrehajtását azonban valamennyiüknél egyévi próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős. Szegedi Nándor
