Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-06 / 106. szám

1992. május 6., szerda SOMOGYI HÍRLAP — MEGYEI KÖRKÉP 3 Kév évvel a rendszerváltás után Az ember a gazdaság középpontjában Humánpolitikai konferencia Siófokon Dr. Schamschula György államtitkár: A munka világát meghatározó törvénykezés mellett nagyon fontos a humánpolitikai módszerek tökéletesítése Ötezer négyzetméternyi porcelán alapanyagú járólap érkezett meg tegnap Brazíliából a Cecrisától a kaposvári székhelyű Baumix építőipari és kereskedelmi Kft-hez. A járólapokat a kft — nemcsak a megyében, hanem az ország egész területén forgalmazza. (Fotó: Gyertyás László) (Folytatás az 1. oldalról) A konferenciát előkészítő bizottság elnöke dr. Scham­schula György, a Munkaügyi Minisztérium politikai államtit­kára. Tőle kérdeztük tegnap: miért tartja fontosnak a siófoki tanácskozást? — A rendszerváltás utáni első időszakban a gazdaság átstrukturálódását, modernizá­lását annak keretét meghatá­rozó törvénykezéssel kezdtük. Most jutottunk el odáig, hogy a munka világát meghatározó törvényeket fogadjuk el. A Munka törvénykönyvét, a köz- tisztviselői és közalkalmazotti (Folytatás az 1. oldalról) Az egészségügy válságá­nak legjelentősebb mutatói: a lakosság egészségi állapotá­nak folyamatos romlása, a be­tegségek megelőzésének si­kertelensége, az igényes szakmai munka értékvesz­tése, a kórházak túlzott támo­gatása az alapellátás rová­sára. Mindezek Kaposváron is jellemzőek. A válságból a rendszer teljes átalakításával kerülhet ki az egészségügy. Az új ellátórendszerben az alapellátás kapja a nagyobb szerepet, a betegek nagyré­szét a háziorvos gyógyítja. A kaposvári közgyűlés uta­sította a népjóléti gondnoksá­got az ágazat gazdálkodásá­nak felülvizsgálatára, a rende­lők felújítására, korszerűsíté­sére. Felülvizsgálják az ügye­leti rendszert, amit a mentőál­lomásra való telepítéssel kí­vánnak megoldani. A körzer­Drávatamási közvetlenül az ország határa mellett húzódik. A szociális otthon kertje alatt folyik a Dráva... A tavaszi napsütés már kicsalogatta az embereket az utcára, kíván­csian figyelik, ki is jár erre, amerre a madár sem nagyon. Tipikus egyutcás település. Az út, amely ritkán hord hátán utast, a folyónál véget ér. A csinos porták előtt gondo­zott virágoskertek. És kis fa­padok... Ide ülnek le néha-néha az idősebb embe­rek ügyes-bajos dolgaikat el­mesélni. Egyik ilyen padra ül­tünk le beszélgetni Koncz Ist- vánnéval, aki már hosszú évek óta él a faluban. — Nagyobb volt a falu, a népesség egykor, mint most. Jó néhány ház áll már üresen. A fiatalok elmentek Pécsre, Kaposvárra, ide-oda, az öre­gek kihaltak. Ilyen kis helyre nemigen iparkodnak az embe­rek, ahol semmi munkahely nincs. Csak a cigányok jönnek ide lakni. A szociális otthon adott egynéhány embernek munkát; ha az nincs, akkor ta­lán ez a falu is ebek harmin­törvényt, s az oktatási törvény is következik. Ennek a folya­matnak egy nagyon fontos ál­lomása a humánpolitikai mód­szereknek a tökéletesítése és a humánpolitika modernizá­lása a gazdasági fejlődéssel szervesen összekapcsolódó irányban. Humánpolitikán a munkahelyeken és intézmé­nyekben az emberrel való fog­lalkozást értem. A rendszerváltás előtt a szocialista szervezetben ez három részre tagozódott: személyzeti részlegre, amely elsősorban politikai tevékeny­séget jelentett, a vezetői után­határok módosításával a la­kosság minőségi egészség- ügyi ellátásának biztosítására törekszik a város; igyekszik saját erőforrásból biztosítani a körzetek bővítésének feltéte­leit. Az üzemorvosi rendelők bevonásával a még jobb hasznosításra törekszenek. Az egyházi ingatlanok át­adásáról is döntött a testület. Általánosságban megállapí­totta, hogy valamennyi ön- kormányzati tulajdonban álló egyházi ingatlant visszaad­nak. Ennek első állomása, hogy Kaposvár megyei jogú város a katolikus egyház ré­szére a zeneiskola épülete he­lyett az élelmiszeripari szak- középiskola Kossuth tér 2. szám alatti épületét, amit a kaposváriak úgy ismernek, mint A haza kis polgárainak emelt egykori elemi iskolát. A csere lebonyolításának felté­tele az épületben működő cadjára jutott volna már — meséli. Fiatal korában volt egy kis földjük, az ura kőműves volt. Jött a téeszesítés, nem volt más lehetőség. Autó, busz meg ritkán járt arra, hogy elvi­gye őket máshová munkába. A téeszből ment nyugdíjba. — A barcsi téeszben dol­goztam; most elég bajba van­nak ők is. Itt az idősek csak elvannak a nyugdíjjal vala­hogy. Munkanélküli van bő­ven. Mi a gond? A nagy drá­gaság. Ehhez a kevés nyug­díjhoz... Két kismalacot tar­tunk; én 76 éves vagyok, az uram meg 81, nem bírok én már állattartással. No, meg cukros is vagyok... Nem tarta­nak az emberek jószágot, mert ráfizetéses. Az idősebbek? Nem nagyon járnak sehova. A téesznyugdí- jasoknak — Istvándi, Darány, Gárdony, Kastélyosdombó, Drávatamási időseinek — évente egyszer rendeznek Istvándiban összejövetelt. Ha az idő engedi, kiülnek egy ki­csit a padra, beszélgetni, úgy találkoznak csak. pótlással foglalkozott. A másik volt a klasszikus közgazda- sági feladatkört megtestesítő munkaügyi tevékenység. A harmadik ilyen terület volt a szociálpolitika. Én úgy érzem, hogy a modern gazdaságban elválaszthatatlan ez a három rész. Abba az irányba kell ha­ladni, hogy egyik a másiknak szerves része legyen. Nem képzelhető el* a munkaerő utánpótlása a vállalaton belül megfelelő szociálpolitika nél­kül. A munkaerő értékének a növelése sem képzelhető el anélkül, hogy megtalálnánk a megfelelő motivációkat. nyolc tanterem pótlása, ami a kormány által biztosított kárta­lanítási összegből új tanter­mek építésével oldható meg. Költségvetési pótelőirány­zatból juttatnak a kaposfüredi iskolabővítés terveinek elké­szítésére is. Hosszas vita után azonban meghiúsult az a na­pirend, amelyet másfél év óta nem sikerül tető alá hoznia a közgyűlésnek: a volt munkás- őrbázis hasznosításáról van szó. Az előterjesztés az egészségügyi szakiskoláról beszélt mint lehetséges „be­költözőről”, ezt „kiegészítette” az oktatási bizottság azzal az elképzeléssel, hogy e helyen regionális beás cigány gimná­zium nyíljon a Gandhi Alapít­vány támogatásával. A vitát júniusban folytatják... A közgyűlés lapzártakor még csak a napirendi pontok­nak alig a felén jutott túl. Horányi Barna — Elmérgelődik az ember, mert hát ok az sokszor van rá — mondja. Ahol a szociális otthon iro­dája van, ott volt az iskola. Volt, hogy nem kaptak még tanítót sem, ilyen kis helyre bolond tenne kijönni. Végül odakörzetesítették Darányhoz az iskolát. A fiatalokat ezért is nehéz itt-tartani, a gyerekek így nem érezhetik igazán sa­játjuknak a falut... — A háború hangjai áthal­latszottak, de menekültek nem jöttek erre. Nem jót szólnék én erről a háborúról. Én már megéreztem az első világhá­borút, ottmaradt édesapám. Úgy, hogy az engem nem is látott, én sem őt. Csak azt ír­ták meg neki: megszülettem, kislány vagyok. Összeháza­sodtunk '38-ban a férjemmel, akkor meg mentek a Felvi­dékre, mindig az öregemet rángatták be. A Szovjetunió­ban majd másfél évig volt ott a fronton; vitték a Don-ka- nyarba. Aztán meg a menekü­lés... Tífuszt is kapott, közben Lengyelországban is volt. Nagyon szomorú ez a mos­Késő éjszakába nyúló ülést tartott hétfőn este a tengődi önkormányzat képviselőtestü­lete. Ismét napirendre került a betöltetlen jegyzői állás. Mint korábban megírtuk, a telepü­lés december óta jegyző nél­kül van. Néhány hete úgy tűnt, hogy megoldódik a tengődiek prob­lémája, mivel dr. Horváth Ká­roly pályázatot nyújtott be a jegyzői állásra. A testület már­cius 30-i ülésén pályázatát el is fogadta és május 1-jei ha­tállyal kinevezte jegyzőnek. Április 22-én azonban fordulat következett be, mert dr. Hor­váth Károly a pályázatát írás­ban visszavonta... A május 4-i testületi ülésen Lakos János képviselő fölve­tette a kánya-somogyegresi körjegyzőséghez való csatla­kozás lehetőségét, ugyanis a kérdés megoldását csak így látja biztosítottnak. A képvise­lők többségének véleménye viszont az volt, hogy a telepü­lés változatlanul maradjon önálló, ne menjen a körjegy­tani háború is a horvátoknál. Én nem értem, nem tud pa­rancsolni a szerb fegyvere­seknek senki? Egyszer na­gyon megijedtem. Kimentem a kertbe, azt egy nagy huppa- nást hallok. Mintha az utca végén lett volna, jaj, mondom, mindjárt idejönnek... De sze­rencsére semmi sem történt, csak nagyon áthallatszott a bombázás... Hogy mi lesz a faluval? Most már hova mennének a fiatalok, munkahely nincs se­hol. A pénztelenség, az a gond... — Mit csináljon az ember fia a földdel, amit most vissza­zőségbe. Az ülésen Vincze László polgármester az átme­neti időszakra — a törvényes­ség érdekében — javasolta a testületnek, hogy Bárdi József kánya-somogyegresi körjegy­zőt, aki korábban is segítette a testület munkáját, az állás be­töltéséig mint tanácsadót bíz­zák meg — külön megállapo­dással —, hogy segítse a je­lenlegi megbízott jegyző mun­káját. Ugyanis ha a település csatlakozik a körjegyzőség­hez, akkor Tengődön a pol­gármesteri hivatalt is fel kell számolni, s ez visszalépés volna. Vincze László polgármes­ter: — Bízom abban, hogy megoldódik a hónapok óta gondot adó, betöltetlen jegy­zői ügy, mert ez hosszú távon a hivatali munka és a törvé­nyesség rovására mehet... A testület úgy határozott, hogy a közeljövőben több lap­ban is pályázatot hirdet a jegyzői állás betöltésére. (Krutek) kaphatna? Az nem elég, hogy odaállok a hegyibe, hogy ez az én földem. Annak idején nagyon sajnáltam, hogy be kellett vinni a téeszbe. Egy-két család akarja csak vissza­kapni a földjét. A kis telkemet is alig tudom rendben tartani. A lányom Somogytarnócán tanítónő, a fiam kőműves. Nem volt az olyan nagy föld; ha kétfelé osztanák, éhenhal- nának belőle. A faluban katolikusok van­nak néhányan. Mi nem járunk oda. Ha a jóistenhez akarok fohászkodni, azt itthon is meg­tehetem... Tóth Krisztina Igyekszik az önkormányzat Zentai Zoltánná zicsi boltve­zető szerint eddig még elfo­gadható volt a forgalom, de egyre érezhetőbb, hogy kevés az itt élők pénze is. Folyama­tosan emelkedik a munkanél­küliek száma... — Látható változás még nem történt az önállóság megszerzése óta — mondja —, de azt tapasztaljuk, hogy a képviselők, az önkormányzat igyekszik elvégezni a felada­tát. Csak hát a több évtizedes elmaradást nem lehet egyik napról a másikra pótolni.... Áz idén — a közelmúltban megtartott falugyűlésen jelen­tette be a polgármester — két utcánk is szilárd burkolatot kap, s a továbbiak kövezésé­hez szükséges pénzre is pá­lyázatot nyújtanak be. Ha las­san is, de talán megindul va­lami... A településen 1981-ben nyi­tott kirendeltséget a Balaton- földvár és Vidéke Takarék- szövetkezet. A betétállomány csak lassan nő. Főleg azok helyeznek el itt pénzt, akiknek a Balaton partján nyaralójuk van vagy akik állattartással foglalkoznak. A kirendeltségen dolgozó Steinbacher Istvánná és Hoffmann Ferencné is a gaz­dasági fellendülést várja, mert — mint mondták —, ha az embereknek jobban megy. akkor a falu is gyorsabban fej­lődik, a fiatalok is magukénak érzik a települést, s akkor re­mélhetőleg a pénzintézetet is többen keresik föl. K. J. ŐE) BANK Ha pénzügyeinket egy biztos kézbe adjuk, időt takarítunk meg. Az idő pedig...! ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR ÉS KERESKEDELMI BANK Rt. ______________________(216245) Kiút az egészségügy válságából Módosítják a körzethatárokat — Egyházi ingatlanok átadása DRAVATAMASI NAPJAI Pénztelenség, az a gond Nem csatlakoznak a körjegyzőséghez... Változatlan a helyzet Tengődön

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents