Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-02 / 103. szám

Diákteátrum Csurgón TIZENNYOLC EGYÜTTES BEMUTATKOZIK Ablonczy László, a Nemzeti Színház igazgatója ünnepé­lyes megnyitójában elmondta, hogy az elmúlt évtizedekben jónéhány ifjúsági amatőr szín­játszó találkozón vett részt s azt tapasztalta, hogy sokszor megalázottan távoztak diákok s nevelők. Azok, akik szabad­idejüket áldozták fel egy-egy produkcióért. A múltban a se­regszemléken valami divatos színházi áramlat jegyében mérettek meg, s mondtak ki rájuk — úgymond — kímélet­len ítéletet. Pedig ezeken nem a stílusirányzatoknak van he­lye, hanem a játék örömének. Annak a játéknak, amelynek a szabadság érzetét kell sugá­roznia. Hiszen a diákok külön­böző iskolatípusokból, intéz­ményekből, s különböző anyagi-szellemi „hátország­ból” érkeznek. Kifejezte abbéli reményét, hogy Csurgó tanul­ságos és boldog óráknak az otthona lesz, hiszen itt a taná­rok és a diákok szellemi szö­vetségében, a játék teremtő erejében körvonalazódik a holnap. S kívánhatunk-e töb­bet, mint Csokonai uram — fe­jezte be megnyitóját —, midőn búcsúzott Csurgótól: „Ha nem gyarapítottam is, legalább jobban elszéledni nem hagy­tam azt a felette szükséges oskolát, s a velem azelőtt való esztendőben méltatlanul bánt publikumnak jóval fizettem. ” — Sok jóra számítunk, de már az is nagy szó, hogy itt lehetünk — válaszolták kér­désemre a székesfehérvári Péntek 3 Tejátrum ifjú „mű­vésznői”: Bécsy Orsolya és Balogh Virág. A csapat súgója és beszéd­technikai „csiszolója” Balogh Cecilia, Virág húga, aki nem­régiben az Arany János or­szágos balladamondó ver­seny legmagasabb dobogóján állhatott. A sudár lányról így vélekednek nevetve a többiek: — A világ legjobb súgója, magas termete ellenére jól el tud bújni. — Még senkit nem isme­rünk, hiszen látod: a csapatok egymástól még elkülönülve beszélgetnek. De majd este az ismerkedési esten! Egyéb­ként ragyogó szálláshelyünk van a kollégiumban s már eb­ben a félórában is, mióta megérkeztünk, igazán jól érezzük magunkat. Nánay István kritikust, a zsűri elnökét arról kérdeztem, mit vár ettől a találkozótól, mi­lyen érzésekkel érkezett Csurgóra. — Nagy örömmel jöttem többek között azért is, mert a gyermek- és diákszínjátszá­son kívül nincs amatőr szín­játszás. S ezt a riasztó helyze­tet jólesően enyhíti, s engem örömmel tölt el, hogy ezen a találkozón ennyi diákot látok... A produkciók sora csütörtö­kön este a váci Aberrátor cso­port Büchner Leonce és Léna című tragikomédiájának be­mutatásával megkezdődött, tegnap pedig délelőtt tíztől folytatódott. Színpadra lépett a pápai Jókai Mór Művelődési Központ K. O. Színpada, a székesfehérvári Vasvári Pál Gimnázium Péntek 3 Teját- ruma, az egri Neumann János SZKI Gimnázium Hófehérke és a hét műtárgya színpada, a miskolci Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkás- és Szakközépiskola Déryné Színpada, a sepsiszentgyör­gyi Mikes Líceum Diákszín­pada, a pécsi Kodály Zoltán Gimnázium Tabarin Szín­pada, a budapesti Vörösmarty Gimnázium Extra Muros Cso­portja, a debreceni Vasutas Művelődési Ház Mini Teát­ruma, a gödöllői Kerekasztal Színház Társulása, valamint a szentesi Horváth Mihály Gim­názium Carpe Diem Társu­lata. Tamási Rita Balatoni évadnyitó Fellobbant a Helikon lángja 1500 DIÁK KULTURÁLIS SEREGSZEMLÉJE KESZTHELYEN 175 éve, a reformkor hajnalán indította el a keszthelyi Festetich György a Helikoni találkozókat, és teremtett ha­gyományt a Pannon-ligetben szellemi fáklyát gyújtva. Har­mincötödik alkalommal gyűltek össze középiskolai diákok a Balaton-parti városban: 80 intézmény 1500 tanulója ré­szese e rendezvénynek. Keszthely városa a Castel- lom Kiadón keresztül megje­lentette a helikoni emlékfüze­tet, amelyben részletes ismer­tetőket olvashatunk a hagyo­mányalapítóról Festetich Györgyről, és versek füzére foglalja csokorba az ő emlé­két: Kazinczy Klára, Dukai Ta­kács Judit, Berzsenyi Dániel sorait olvashatjuk benne. A keszthelyi Helikon park emlékművénél tegnap 13 óra­kor dr. Pálfi Dénes, Zala me­gye közgyűlésének elnöke nyitotta meg a rendezvényt, amelyen Somogyot fonyódi és csurgói középiskolások képvi­selik. A város az ünnepre hol­land, francia, csallóközi, erdé­lyi iskolásokat látott vendégül. Dr. Pálfi Dénes, a zalai köz­gyűlés elnöke megnyitójában említette: büszke lehet a város arra, hogy 175 éve ápolja a hagyományt. Erős lehet az a nemzet, amelyik a hagyomá­nyokra alapozza jövőjét. A jövő nem épülhet másra, mint az ifjúságra. Tegnap megtartották a bala­toni évadnyitót is Keszthelyen. Ezen dr. Tarján Lászlóné kör­nyezetvédelmi államtitkár ki­fejtette: a magyar tenger olyan természeti kincs, amely hoz­zánőtt országunk hírnevéhez. A Balaton értékeinek megőr­zése egyet jelent vízminősé­gének megőrzésével és ga­ranciájával — mondotta. — Ez az átlagosnál nagyobb erőfe­szítést igényel. A Balaton víz­tömegének 95 százaléka megközelíti az ivóvíz minősé­get, ám az 5 százalék, amely a parti sávra esik gyakran má­sodosztályú. Ezért kérdőjele­zik meg a Balaton további ter­helhetőségét — mondta az ál­lamtitkár asszony. A tegnap délután megkez­dődött helikoni ünnepségen a somogyiak a vers- és próza­mondó versenyen, az ének-zenei, valamint a folklór kategóriákban vesznek részt. Horányi Barna Sárgultak a gazdászok SOMOGY MEGYE MINDENKIT HAZAVÁR A kegyes időjárás a felhőkön át-átvillanó .apsugárral köszöntötte tegnap délelőtt a 3ATE kaposvári karának végzős hallgatóit, amikor búcsúzó körsétájuk során megkoszo­rúzták a tavaly végzettek által állított kopjafát és a volt főigazgató, dr.Guba Sándor szobrát. Az auditóriumban megtartott ünnepség be­vezetőjeként dr. Holló István oktatási dékánhe­lyettes köszöntötte a 94 végzős hallgatót és a hozzátartozókat. Dr. Dér Ferenc egyetemi do­cens, évfolyamfelelős tanár búcsúbeszédében megköszönte az évfolyam bizalmát. Együttmű­ködésük gyümölcseként jegyezte a tegnapi napot. Pachinger Zoltán végzős hallgató biztató 'vakat mondott az itt maradiaknak, hiszen verették az intézetet, életük részévé vált. -'sztina a jövőre búcsúzók nevében kö- ''égzősöktől, majd dr. Széles Gyula dékán értékelte azt az időszakot, amelyet a hallgatók Kaposváron töltöttek. Véleménye szerint az átmeneti nehézségek után hamaro­san elkövetkezik az az időszak, amikor felér­tékelődik az agrár diploma. Akarattal és hittel vészelhető át ez az időszak. A sárgulási ünnepség befejezéseképp átad­ták a tudományos diákköri munkák jutalmait. Külön kiemelték a szomszédos szakközépis­kola három diákjának egyetemi szintű szakdol­gozatát. Hat végzősnek a közösségi és szak­mai munkában tanúsított munkájáért adtak át pénzjutalmat. A hagyományos hintós felvonu­lás állomása a megyeháza volt, ahol dr. Gye- nesei István, a közgyűlés elnöke hagyomány­teremtő módon a megye polgárává fogadott minden végzett gazdászt, akit — mint mondta — Somogyország hazavár. (Mészáros) (Fotó: Kovács Tibor) Égi vasút Éneklő Ifjúság hangverseny a Munkácsyban Nagyobb közönséghez szokott a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium aulája. Ám aki látta csütörtökön az Éneklő Ifjúság hangversenyen bemu­tatkozó tizenhárom kórus pro­dukcióját, elégedetten távoz­hatott. A megyei jogú város polgármesteri hivatala és a Somogy Megyei Művelődési Központ közös rendezvényét Garai László oktatási irodave­zető nyitotta meg. Bejelen­tette: a Kórusok és Zenekarok Országos Szövetsége az Éneklő Ifjúság napjává nyilvá­nította április 28-át. A hangversenyen ezúttal nem minősítették az énekka­rokat. Elsőként a házigazda intézmény női kara Palestrina Karácsonyi himnuszával bű­völte el a hallgatóságot. Kar­dos Kálmánná vezényletével öröm volt Bárdos Ave Mariá­jába feledkezni, s ismét elme­rülni Bach Wir eilen mit schwachen című, 78. sz. kan­tátájának hátborzongatóan szép részletébe. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola kiskó- rusa Csuka Zoltán dirigálásá­val Balázs Árpád Tavaszéb­resztőjével kezdett, majd két Bárdos-feldolgozást adott elő. A temperamentumos Bikavia­dal nagy tapsot csalt ki a kö­5 Arany tintával Minden halandó. Az öröklét csak az anyáknak adatott meg — valljuk Iszaak Bábellel együtt, hiszen mindannyiunkban él egy anyakép, amely mélyen fogó tintaként kitörölhetetlenül belénk ivódott. A magyar és a világirodalom jelesei életük első asszonyát oly sokszor idézték meg versben vagy pró­zában. Gondoljunk csak Petőfi hőn szeretett szüléjére, Ady Édesére, Kosztolányi anyjára, kinek fia arany tintával írt volna arany-imát, arany-tüzet, arany-szót... De elevenen ma­rad József Attila Mamája, vagy az érzékeny lelkű indiai költő, Rabindranath Tagore édesanyja is. Sütőnek könnyű álmot ígér anyja, Csoórifekete rózsaként őrzi emlékét... A poézis mesterei szép szavakba önhették anyjuk iránti ra­jongásukat, hálájukat. Erre csak ők képesek. A szeretet vi­szont — ami anyák napján hatványozva tör elő — higgyük: mindannyiunkban közös. Egy szál virág, néhány elmormolt, bátortalan, de őszinte szó, egy messzire küldött levél vagy néma főhajtás, s egy csöndes ima a sírkeresztnél legalább ezen az ünnepen — minden édesanyának kijár... Akik pedig ezekben a hónapokban, napokban ismerked­nek meg az anyaság titkával, nos nekik, a viselős asszo­nyoknak még jobban esik a köszöntés, hiszen — Gyárfás Endre szavaival — „ölükben déli nap dorombol. / Kezük közt kötődik az ünnep / fonálból, szóból, nyugalomból. // Méhük- ben mesék mosolyognak,/ valóvá születnek meg egyszer,/ s elindulnak örökségükkel,/soha nem fogyó szerelemmel." (Lőrincz) zönségből. A hangulat csak fokozódott, amikor felsorako­zott a Kodály Zoltán iskolából a Kicsinyek kórusa. Kere- kesné Pytel Anna vezényleté­vel a tőlük megszokott szín­vonalon hívogatta a napot... Lesur A kecske című pajkos műve szintén nagy siker volt. A Kisfonai Ágnes vezette to- ponári általános iskola ének­kara Mozart Allelujájával és a dél-amerikai népdalokkal vívta ki az elismerést. A somogyjádi gyerekek remek hanganyag­gal érkeztek; színvonalas összeállításukban, furulyakí­sérettel énekeltek két Ko­dály-művet és egy népdal­csokrot Egri Bálint és Mol- nárné Egri Júlia vezényletével. A Kisfaludy utcai, valamint a Zrínyi Ilona Általános Iskola kórusa ezen a hangversenyen is — mint mindig — valami új­jal rukkolt elő. Torma Ágnes és Erdős Györgyné kórusa könnyedén birkózott a szebb­nél szebb dalokkal; az együt- téneklés, illetve a felváltott ve­zénylés csak tökéletesítette az összhangzást. Erdős (Fotó: Kovács Tibor) Györgyné ezúttal is igényesen válogatott a repertoárból. Ka­rai József Égi vasút című műve szűnni nem akaró vas­tapsot kapott. Zákányi Zsolt a Kodály nagykórusával Tar­tini Stabat Materével, Kocsár, Missa brevisének Kyrie tételé­vel és Thompson Pueri Heb- raeorumával nyújtott mara­dandó élményt. A Gyimesi Éva dirigálta Bartók iskola énekkara, a Király Lajosné vezette Honvéd utcai iskola kórusa és a Horváthné Szed- mák Edit vezényletével bemu­tatkozó gárdonyis diákok pro­dukciója is nagy tapsot kapott. Lucz Zsófia a Berzsenyi iskola énekkarával bűvös-bájos má­jusról dalolt, és egy nehéz mű, Liszt Krisztus oratóriumának húsvéti énekére is vállalko­zott. Sikere volt, csakúgy, mint a tehetséges fiatal karnagy Csuka Zoltán diákjainak is. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igényes, erőt próbáló műsorral lepett meg bennün­ket. L. S. SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1992. május 2., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents