Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-02 / 103. szám
SOMOGYI HÍRLAP — VILÁGKIÁLLÍTÁS 1992. május 2., szombat Expón a magyar, Sevillában a világ A látványt látni — Magyar siker, Surján-siker — Amit hozott, s amit hoz — Ahány ország, annyi felfogás Sevilla oázis a sivatagban. A legspanyolabb spanyol város erre a tavaszra megfiatalodott. Utcáin akár hat sávban is futhatnak az autók. Az árnyas platánok alatt nemcsak a flamencora és a bikaviadalokra hívják a plakátok az idegent, hanem elsősorban és mindenekelőtt az Expóra. Sevillában egy vendéglátásra készült város fogadja a látogatót. xxx Az idegen útját Spanyolországban kopár hegyek kísérik. A hegyek lábánál a tengerparti sávban narancsligetek. A fákon ott van még a mézédes, bőlevű termés és fűszeres illatú, fehér virág formájában már a következő termés ígérete is. Aztán, ahogy a tengerparttól a félsziget belseje és andalúz tájak felé fordul az autó, a narancsligeteket felváltják a szürkészöld levelű olajfák. Ahol a fák is elmaradnak, már csak a kő és a szárazsággal, valamint az esőhiánnyal még küzdő zöld cserje és a gyér fű szegődik kísérőül. Apró spanyol városok arab házai bontják meg időnként az egyhangú holdbélinek is nevezhető tájat. Az autóút aztán befut Kolumbusz városába, Sevillába és a platánok alatt elhaladva az 1929-es világkiállítás csipkés épületei mellett egy hídra vezeti az utast. Ott a jobb oldalon feltűnik az „új városrész”, az Expo. A jéghegy csúcsa Chiléből A látványt leírni lehetetlen. Látni kell! xxx Sevilla az Expónak köszönheti a négysávos utakat, a tizenegy új hidat, közöttük a legnagyobbat, azt a kábelhidat, amely magasan a Qua- dalquivir felett viszi át a délről — az Atlanti-óceán parti Cá- diz, illetve a Földközi-tenger, Malaga felől érkező forgalmat, s kínálja fel utasainak a csodát, a világkiállítást. Manuel del Valle Arevalo Sevilla polgármestere azt mondta: minden országnak és városnak nagy lehetőség egy világkiállítás megrendezése. Sevilla — így a polgármester — hat hónapon át (április 20-án nyílt és október 12-ig tart nyitva az Expo) a világ fővárosa, kulturális és gazdasági értelemben egyaránt. Az Expo kapcsán számos létesítménnyel gazdagodott a város: kapott a korszerű út- és telefonhálózaton kívül egy szinte teljesen új repülőteret, szépen rendbe tették, felújították a műemlékeket, s ez a későbbi — Expo utáni — időszak idegenforgalmának egyik alapja, vonzereje lehet. Gyarapodott az Expo révén Andalúzia és Spanyolország is: megépült ezer kilométer hosszú autópálya, ugyanilyen hosszú vasútvonal, s megszámlálhatatlanul sok szálloda, nyaralóház — magántőkéből is. Természetesen Sevilláé az Expó területe is: világváros a hatszázezer lakosú andalúz fővárosban. Ez a magyarországnyi tartomány hatmillió ember otthona, és a számítások szerint az Expo ideje alatt legalább negyvenmillió látogatót fogad. A világváros — nevezzük így 112 ország kiállítását — egy szigeten épült fel a Qua- dalquivir ölelésében, 215 hektárt foglal el, s a kerítésen kívül 40 ezer autónak építettek parkolóhelyet. Innen a parkolókból sűrű autóbuszjáratok viszik az utasokat a főbejárathoz. Oda, ahova befut a gyorsvonat is: szerelvénye nem egészen három óra alatt teszi meg az utat az innen hatszáz kilométerre fekvő Madridtól. A kapun belül maga a csoda. A felfedezések korának csodái. Ezen a 215 hektáros területen két évvel ezelőtt egyetlen leromlott állagú kolostor állt, s szemét, törmelék és gaz fedte a szigetet. A megnyitóra 112 hivatalos kiállító álma teljesült itt, s az épületek között derékvastagságú pálmasorok vezetik a látogatót. Aki vásárol magának egy Expo-útlevelet — ötszáz pesetáért árusítják az ajándékpavilonokban — 112 ország bélyegzőlenyomatát gyűjtheti össze benne: itt, ezen a szigeten bejárja a világot. Mindegyik pavilon már külső megjelenésében is más. Közös vonásuk, hogy a legtöbb korunk építőanyagából: fémből, betonból és üvegből készült. Spanyolországban ritka kincs a fa: az ibériai félszigeten leginkább csak cserje nő. így aztán a fa önmagában is szenzáció. A magyar kiállítási pavilon, amelyet az Expo szívében helyeztek el, nemcsak anyagáért — a fáért —, hanem építészeti felfogásáért és a megvalósításért is szenzáció. Hivatalos rangsort még nem állították fel, de aki megfordult ezen a pálmafákkal ékesített területen, ahol zöldből készült függőernyők enyhítik az andalúz nyár tüzét, állítja: a legszebb — vagy ha óvatosabban fogalmaz: az egyik legszebb — a magyar pavilon. Makovecz Imre álmát otthon 56 pályamű közül választották ki. Valósággá a Surján Rt munkásai változtatták nem egészen egy esztendő alatt. Amíg épült sokan megnézték. Most, hogy elkészült, sorban állnak előtte. Az Expo megnyitásának napján — húsvét másnapján — például másfél órát kellett tipA közlekedés: a libegő, a magasvasút, és — a gyerekek kedvence — a „mozdonnyal” vontatott sétaautó A magyar pavilon előtt az osztrákoké, mögötte Olaszország kiállítása épült fel, s a maga nemében egyedülálló. A chileiek például elhoztak ide a tűző nap alá egy jéghegyet, s a jéghegy köré díszes dobozokban a chilei föld kincsét, az ásványokat: módot adva a látogatóknak arra is, hogy hazavigyen belőlük. Az ausztrálok egy hatalmas, körpanorámás terembe vezetik a látogatót, miután végigjárt egy darabka őserdőt, és megcsodálta a tengerek élővilágát. A vászonra az ausztrál jelent vetítik, lélegzetelállítóan szép képekkel. A vendéglátó Spanyolország mértéktartó kiállítása előtt szökőkutak sora hívja fel a látogató figyelmét. A látványra épít az Egyesült Államok kiállítása is, és naphosszat zajló műsorokra. Délkelet-Ázsia országai termékeiket és népművészetüket hozták el. A japánok egy kicsit jövőjükbe engednek bepillantást. Az öt földrész találkozója összességében olyan, mint a világunk— ma... Az Expóra látogatónak a kiindulási és tájékozódási pont ebben a kavalkádban a magyar pavilon. Tornyait látni lehet a magasvasút kényelmes üléseiről, a libegő kabinjaiból. S nem szabad elfelejteni: a világkiállítások sorában — a résztvevők számát tekintve — a sevillai a legnagyobb. Ehhez mérték a „kiszolgáló” létesí. ményeket is. Hat hónap alc ötvenezer előadást rendezne itt. A magyarok műsorát ai gusztus 20-ra sorolták be. ■ Palenque — ez a hatalmas sí tor alá települt szórakoztat- központ mindent befogad. / kürtők alatt érezhetően hűve sebb a levegő, s a látogalc megteheti, hogy a büfébei megveszi a sörét, és a nézőté: kőpadjain a műsort figyelve csöndben megissza. Azutá. alig sétál néhány métert az élé tető alatt, ahol vízpárát permeteznek a növények közé gondosan elrejtett szórófejek, elsétálhat egészen a toledói kereskedők keleti bazárnak be rendezett üzleteiig. Közben ta Iái még egy-két éttermet, sörözőt. Sevillában az Expo nem forgatta fel a várost, de kényelmesebbé tette. Áz anda- lúzok talán ezért is fogadják mosolyogva, barátsággal az idegent. Mind a 40 milliót, akire mindenképpen számítanak. Ha több jön, őket is. És örülnek, hogy megvalósult egy nagy álom: Andalúzia után hat hónapra a világnál fővárosa lett az Amerik?' fedező Kolumbusz vár K' A Vatikán ródni azért, hogy bejusson valaki az épületbe. A sor a következő napokban sem lett rö- videbb. A magyar kiállítás jobb oldalán fehér acélvázon fekete üvegbetétekkel a Vatikán pavilonja áll. A balon üvegházra emlékeztető épület fogja fel a délelőtti nap sugarait, s veri vissza a magyar pavilonra, különleges ragyogást kölcsönözve neki. Figyeltem a fotósokat — itt mindenki azzá válik, függetlenül attól, hogy van-e gyakorlata vagy nincs —: körbe fényképezték a házat. Nincs olyan napszak — délelőtt tíztől este tízig —, hogy valaki ne kattog- tatná fényképezőgépét, a magyar házra szegezve. A külső megjelenés, az épület — világsiker. A felfordított csónakra emlékeztető pavilon fölött hét torony mindengyikében harang. A legmagasabbon aranysárga kereszt. A tető borítása pala. Ez az egyetlen építőanyag, amit nem Magyarországról szállítottak ide. Spanyol lány népviseletben, rostával A pala színe szürke, de a napszak és a fényviszonyok változásával a szín árnyalata is változik. Belül csak fa és üveg van. A hét torony alatt — bent az épületben — kettős fal. A faltól nyugatra üvegfödémbe ágyazva fa áll. (Az építők a gemenci erdőben találtak rá, s bontották ki a földből gyökerestül, majd szállították 3500 kilométeren át, hogy itt, Sevillában szimbolizálja azt a közös tudást, amely bennünk, magyarokban a legutóbbi időkig kialakult. A tervező Makovecz Imre filozófiája szerint az alvilágba szorított tudás az élő magyar építészetben és a mai napig aktív népművészetben él. Az üvegfödém létünk bizonytalanságát és különös erőnket egyaránt ki akarja fejezni: azt az erőt, amelyet az élet fája — vagy más néven a világfa — magasságának és mélységének (koronájának és gyökerének) együtt látása jelent. Ebből a térből — a tornyok alatt — ajtók vezetnek a pavilon keleti felébe, ahol egy harmincméteres vászonra filmet vetítenek a magyar múltból. Amikor a filmnek vége van, akkor nyílik meg az ajtó, amelyen ismét az utcára lép a látogató. Az út a magyar pavilonban körülbelül húsz percig tart, s míg az utat járja a hetventagú csoport, zene szól, megkon- dulnak a harangok is, és fények irányítják a tekintetet, próbálják befolyásolni a hangulatot. Azt, hogy végül is milyen érzésekkel lép ki a magyar múltban is tett húszperces látogatást és a filmet követően a látogató, nehéz lenne meghatározni. A zene — benne a népzene és a népdal — csak a magyar fül számára idézi a történelmet s a filmen felvillanó politikus-arcok az elmúlt negyven évből aligha ismerősek a látogatónak. így aztán a történeteket sem érti az, aki csak segítséggel tudja elhelyezni Hungriát az európai térképen. Az Expo jó alkalom arra, hogy változtassunk ezen. Mindegyik kiállítás másként 6
