Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-26 / 123. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG 1992. május 26., kedd Eljátszott bizalom kettős csalódással Orbán Viktor: Kaposváron erősek az önkormányzati pozícióink (Folytatás az 1. oldalról) — A televízió és rádió el­nöke körül zajló viták kapcsán mondottam: helyesebb volna, ha a miniszterelnök úr inkább saját minisztereinek alkal­masságát vizsgálná meg; ta­lálna néhány érdekes dolgot — mondta Orbán Viktor. — Azt most először jelentem ki: amikor a kormányról beszé­lünk, ebbe bele kell érteni ma­gát dr. Antall Józsefet is. Ha áttekintjük az elmúlt két esz­tendőt, a miniszterelnöknek látnia kell, hogy melyek voltak azok a pillanatok, amikor nem hozott döntéseket, pedig kel­lett volna, illetve mikor csele­kedett rosszul, rossz időben. Akadt néhány jó döntése, de ha megvonnánk a mérleget, nagyon kedvezőtlen kép ala­kulna a kormány működésé­ről. Azt hiszem, van 4-5 olyan miniszter, akit sürgősen, az épp aktuális botrányok után le kellett volna váltani. De Antall József a kormányról nem azt godolja, hogy az bizonyos munkamegosztásban dol­gozó, konrét feladatok megol­dására szövetkezett emberek gyülekezete, hanem véd- és dacszövetségnek tekinti, va­lamiféle laza átmenetnek a baráti kör és a kormány kö­zött. Éppen ezért képtelen arra, hogy az alkalmatlan em­berektől megváljon, mert úgy hiszi, hogy ez saját, rossz vá­lasztásának a beismerését is jelentené. Nem látja, hogy más országokban, ahol a kormány egy-egy hibás dön­tését bevallja, nem gyengül, hanem erősebb lesz, különö­sen akkor, ha ebből levonja a következtetéseit, például személycserékkel. Ennek a felismerésnek nincs tudatá­ban. Teherként hordozza há­tán az alkalmatlan minisztere­ket, ők pedig eljátsszák a poli­tika és a parlament felé irá­nyuló bizalmat is. Összhang helyett irányvonalak — Működőképesnek tekint­hető az Antall-kormány? — Antall úr többfajta érte­lemben is képtelen működtetni apparátusát. A gazdasági tár­cák között például egyáltalán nincs meghatározva a hierar­chia. Én nem hiszem, hogy engedné sorra konfliktusokba futni a minisztériumokat; egy­szerűen nem képes kontrol­lálni saját vezetőinek tevé­kenységét. Összehangolt munkáról nem beszélhetünk; következménye a dolognak az, hogy ilyen formában, ami­kor a kormányzó párt erőa­lapra helyezkedik, erőalapra kell helyezkednie az ellenzék­nek is. Ez alapvető intézmé­nyek működését bénítja meg; a parlament munkája lénye­gesen hatékonyabb lehetne, ha az ellenzék és a kormány­pártok között több közös kiin­dulási pont, megegyezés szü­letne. De ezek a lehetőségek sorra elenyésznek, ahelyett, hogy szaporodnának. Szóval ennek a kormányzati magatar­tásnak az egész ország issza meg a levét. Szövetség­latolgato — Sokat emlegették mos­tanában a baloldali veszélyt, meg ugye a képviselői fizeté­sek sem alacsonyak. Lesz­nek-e vajon másfél esztendő múlva választások? — Választások lesznek. A kérdés az, hogy mennyire tör­ténnek fair módon, mennyire lesznek képesek hozzáférni a nyilvánosság csatornáihoz azok a pártok, amelyek nin­csenek hatalmon. Ha nem így történne, az azt jelentené: le­mondtunk arról, hogy a civili­zált nyugati világhoz tartozunk — mely bennünket egyébként a választások elmaradása esetén a feneketlenül mély Ázsiához sorolna. — Pártjának vannak termé­szetes szövetségesei. Kik azok, akikkel a siker érdeké­ben szövetségre lépne, és kik, akikkel semmiképp? — Véd- és dacszövetségre nem szívesen lépek senkivel, de konkrét feladatra szívesen szövetkezem emberekkel és pártokkal. A kisgazdákkal biz­tosan nem lépnék szövet­ségre, az SZDSZ-szel pedig bizonyos, hogy megpróbálnék egyezkedni. Hogy kikkel kell tárgyalnunk — s egyáltalán kell-e akárkivel is — az a vá­lasztások eredményeitől függ. Ha fontos, akkor nem kerül­hető meg, hogy a keresztény- demokratákkal, az MSZP-vel és akár az MDF-fel is meg­próbáljunk párbeszédet foly­tatni — ebben a második kör­ben már nem tennék különb­séget. Mindenkivel beszél­nünk szükséges, s aztán majd megnézzük, hogy a progra­mok szintjén mely pártokkal lehet együttműködni. Mert a készség csak egy dolog; el­képzelhető, hogy még az SZDSZ-szel sem tudunk megállapodni néhány prog­ramszerű pontban. Márpedig egy kormánynak alapvetően nem szimpátián kell alapulnia, hanem azon, hogy bizonyos, alapvető dolgokban a tagok el­tökélten egyetértenek. Higgad a „fenegyerek” — Orbán Viktort sokáig a politika fenegyerekének tartot­ták. Ma mintha egy kicsit hig­gadni látszana... — Ha az ember élete szün­telen változásokban telik is, kell, hogy rendelkezzen biztos pontokkal. Ilyen a családi hát­tér; én szerencsére olyan tár­sakkal élek együtt, akiknek ér­tékítéletében megbízom. Ba­rátaim is jelezni tudják szá­momra a nem kívánatos vál­tozásaimat. Ez nagyon fontos; ilyen szempontból tehát biz­tonságban érzem magam. Másfelől a helyzet megválto­zott; 1989-ben például nem volt világos, hogy az anti- kommunista radikalizmus mö­gött milyen különbségek hú­zódnak meg, ez csupán a vá­lasztások után mutatkozott meg. Kiderült, hogy a Fidesz a polgári társadalom, a polgári alkotmányosság talajából gyökereztette eszméjét, má­sok pedig egyfajta, gyakorta nacionalista, boszorkányüldö- zéses szélsőségekből merítet­tek. Szóval most látszik, hogy az előző rendszerrel szemben történő közös fellépés mögött valójában mély, alapvető kü­lönbségek mutatkoznak ak­kor, amikor kinyílik a tér, s le­het cselekedni. — A pártja kétségkívül nép­szerű. Mennyivel járul hozzá ehhez Somogy megye? — Siófokon erős csopor­tunk dolgozik, bár az önkor­mányzatban sajnos nincs kellő befolyásuk. Kaposváron viszont erősek az önkormány­zati pozícióink. A megyeszék­helyen ráadásul nagyon szé­les értelmiségi, szakértői réteg segíti munkánkat. A kulcsvá­rosokban tehát megfelelőnek látom a helyzetünket, egyéb­ként viszont.nem vagyok elé­gedett. — Nagyon jó kedve van. — Rettenetesen fájt a fe­jem, amikor a beszélgetésre igyekeztem. Aztán esni kez­dett az eső, s meggyógyultam. Ez a hihetetlen apróság egy politikusnak nagyon nagy örömöt tud szerezni. Czene Attila ott, ahol kijelölt politikai irány­vonalak vannak, nem történ­het meg az igazságügyi, a hadügyi tárca körüli összetű­zések sora, és például And- rásfalvy miniszter úr újabb és újabb skandalumai. A minisz­tériumok önállóak lettek, de nem a működésükhöz szük­séges önállósággal rendel­keznek; a teljes irányítatlan- ság állapotában vannak, s ez a miniszterelnök felelőssége. — Mindeközben milyen ön szerint az állampolgárok köz­érzete? — Az emberek többségé­nek rossz a közérzete. Ez két forrásból is táplálkozik. Egy­részt gazdasági természetű; hiába mondták a pártok még a választások előtt, hogy nem képesek az országot egyből eljuttatni egy Ausztriáéhoz hasonló életszínvonalra, a polgárok mégis ezt várták. Ez nem következett be, sőt ma még a Kádár-rendszer utolsó néhány esztendejéhez képest is rosszabbul élnek az embe­rek. Ebben az értelemben a csalódás kettős: ebből táplál­kozik a nagyon kedvezőtlen gazdasági közérzet. A másik problémát az a fajta homá­lyos, ködös, nem racionális nyelvezet jelenti, amivel a Magyar Demokrata Fórum a társadalom számára fontos kérdéseket próbálja megköze­líteni; azok mindig találgatásra adnak okot az emberek szá­mára. Mert a megnyilatkozá­sok nem mentesek a militáns- ságtól, a szélsőségektől. Az emberek félnek, nem tudják, hogy mi fog történni. Nincse­nek abban a biztos tudatban, hogy az MDF demokratikus elkötelezettségű kormány; hol az igazságtétellel, hol a va­gyoni elszámoltatással, hol holmi moralizáló miniszterel­nöki nyilatkozattal kapcsolat­ban az a félelmük támad, hogy itt még jöhet rosszabb idő is. S akkor az a fajta szabadság, amit politikai értelemben két­ségkívül lehet élvezni ebben a pillanatban — mondjuk az utolsó kommunista kormány­hoz képest is —, az semmivé lesz. — Csak két mondatot a Csurka-jelenségről... — Minden, érzelmeiben demokratikus pártnak kutya kötelessége lenne, hogy az ilyen típusú szélsőségeseket a maga soraiból kizárja, illetve elhatárolja magát tőlük. Nem véletlen, hogy a Fideszben semmifajta szélsőséges soha nem képes politikai részese­déshez jutni — de hogy a párt legnépszerűbb embere le­gyen, az eleve kizárt. Felrúgott megegyezések — Ön szerint miképp készül a politika manapság? * — A történet arról szól, hogy bizonyos kérdéseket csupán megállapodásokkal lehet elérni. Ezek megkötése után azonban már az erő po­zíciójából. Az MDF valamiféle értelmezési trükkel, valami­fajta régi jogszabály előhalá- szásával mégiscsak úgy dönti el a dolgokat, ahogyan eleve szerette volna, miközben a konszenzusra való törekvés szándékát színlelte. Ilyen pél­dául a megyei bírósági elnö­kök ügye: politikai állásfogla­lás született arról, hogy kie­gyensúlyozott rendszert kell létrehozni. Az SZDSZ által ja­vasolt, elvileg helyes, de a gyakorlatban nehezen kivite­lezhető teljes bírói kari függet­lenség helyett egy, a miniszté­riumok és a bíróságok között kiegyensúlyozott viszony lét­rehozása volt a szándékunk, s erről meg is állapodtunk az MDF-fel. Ezért fogadtuk el a kétharmados törvényt, ami után azonban egy értelemzési trükkel a minisztérium javára bontották meg a kialakult erő- egyensúlyt, most már hivat­kozva a meghozott törvényre is. Ez csúnya dolog; magára valamit is adó politikus nem csinál ilyet. Hatása hosszabb távon is romboló, mert szava- hihetetlenné teszi a tárgyaló felet. Én most már, ezek után, nagyon nehezen vagyok haj­landó bármilyen kérdésben megegyezésre jutni, mert az eddigi ügyekből fakadóan nem bízom a velem szemben ülőben. A megállapodásokat megszegők egyébként ma is a helyükön ülnek, hiába írtam til­takozó levelet Antall József miniszterelnök úrnak. A másik HARMINCHÁROM FOKKAL LENNE HIDEGEBB Mérsékelhető az üvegházhatás Uj menetrend vasárnaptól s Változások a MAV-nál, Volánnál — Kedvezmények rendszere Mutasd a nyakkendőd...! Aki a nyakkendőjét görbén hordja, kuszáit ember. A lazán kötött nyakkendő mögött élet­művész rejtőzik, aki nagyvonalú és szórakoztató. A túl szorosra kötött nyakkendő szigorú és önző emberről árulkodik. Ezt ál­lítja Manuel Roman, aki már 25 éve a Madelios párizsi divatház tízezer nyakkendőjének teljha­talmú ura. A nyakkendő kötése elárulja viseljőjének karakterét — véli a szakember. Roman nyakkendő-javasla­tokkal is szolgál a legkülönfé­lébb foglalkozású emberek számára. „Egy bankárnak legin­kább kasmír nyakkendőt ajánla­nék. A reklámszakmában dol­gozónak virágmintás vagy ha­talmas cseppekkel teli nyak­kendő áll jól.” A divatos nyak­kendő mostanában középszé­les: a legideálisabb mérete 9 cm, de ha viselője ad magára, 10 cm-nél szélesebb nem lehet. Hazánk — anyagi lehetősé­geihez mérten — részt kíván venni a globális környezetvé­delmi feladatok megoldásá­ban. Az üvegházhatást okozó széndioxid-kibocsátást pél­dául 2000-re az 1985- 1987-es szint átlagára csök­kentjük. Erről a közelmúltban döntött a kormány. A légköri üvegházhatás — mint az Országos Meteoroló­giai Szolgálatnál mondták — természetes jelenség. A lég­körben található vízgőz, szén­dioxid, metán, dinitrogénoxid hiányában a földön átlagosan 33 fokkal hidegebb éghajlat uralkodna. Ezek a gázok a nap rövidhullámú sugárzását csaknem akadálytalanul át­eresztik, viszont a felszín hosszúhullámú kisugárzását elnyelik. Mindez a föld felszíne és a légkör alsó rétegeiben energiatöbblettel jár, így föl­melegedést eredményez. A megfigyelések alapján egyér­telművé vált, hogy az üveg- ház-gázok légköri mennyisé­gének növekedésével meg­nőtt a viszonylag rövid időn belül éghajlatváltozás lehető­sége. Valószínűsíthető, hogy a globális középhőmérséklet a jövő század végére több fok­kal magasabb lehet a jelenle­ginél. így feltételezhetően több térségben kedvezőtle­nebb lesz a csapadék-ellátott­ság, nagyobb a szárazság. Számottevően ellensúlyoz­hatja a széndioxid-kibocsátást az erdőtelepítés. A tervek sze­rint 2000-ig 15 hektrányi új er­dőt telepítenek hazánkban. A további évtizedekben körülbe­lül egymillió hektrányi terület erdősíthető. Ez az egymillió hektárnyi új erdő évente 5-10 millió tonnányi széndioxid-ter­helést ellensúlyoz. (Folytatás az 1. oldalról) A drasztikus áremelések miatt jelentősen visszaesett a forgalom, ezért a MÁV a szomszédos vasutakkal együttműködve kedvezmé­nyek egész rendszerét dol­gozta ki. Bulgáriába, Románi­ába, Csehszlovákiába, Len­gyelországba már a legtöbb esetben a teljes ár 30-40 szá­zalékáért lehet jegyet váltani. A belföldi forgalomban álta­lános jelenség a vonatok se­bességének csökkenése 1988-as áron számolva az elmúlt évtizedben mintegy 120 milliárd forintos fejlesztés ma­radt el. A megoldást a vasúti szolgáltatások piaci alapra való helyezése jelentheti, aminek a lényege: 1993. ja­nuár 1-jétől a vasúti infrastruk­túra építés állami feladat lesz, s ezért a vasút használati díjat fizet. Lényeges változást hoz majd az új vasúti törvény is — ezt szeptember 30-áig kell a kormány elé terjeszteni. A MÁV azonban már az idén is bővíti a belföldi szolgál­tatásait, szeptember 27-től bevezetik a Budapest-Debre- cen-Nyíregyháza vonalon közlekedő Intercity expresszi, mely mindkét irányból három­óránkénti indulással 2 óra 55 perc alatt teszi meg az utat. Ugyancsak megszületett a vasút és a Ganz-Huns- lett-Jenbach gyár között a megállapodást; a kizárólag hazai gyártású kocsik klimati- záltak lesznek, és végsebes­ségük elérheti a 160 kilomé- ter/órát is. A jövő év júliusában állítják forgalomba az első hat korszerű vagont, várhatóan a Pozsony-Prága-Berlin útvona­lon. Előzetes tárgyalások foly­nak egy francia céggel is a budapest-kelebiai vonal teljes rekonstrukciójáról. Új menetrend lép érvénybe a Volán Egyesülésnél is. Erről Saslics Elemér vezérigazgató elmondta: Tavaly 8 százalé­kos utasszám-csökkenést re­gisztráltak, ám forgalmuk így is nagy, a helyi járatokon egymilliárd, a helyközieken félmilliárd utast szállítottak. Május 31-től a nemzetközi forgalomban a járatok 50, a belföldi távolsági járatokon 27 százaléka változik meg. A Vo­lán-vállalatoknál a legnagyobb gondot az eszközpark elöre­gedése jelenti. Most keresik a megoldás, hogy miként lehet három év alatt 3000 autóbuszt lecserélni.

Next

/
Thumbnails
Contents