Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-26 / 123. szám

1992. május 26., kedd 5 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Verona, Via Capello 23 VERSENY A BETEGERT Üzemorvosból pályaorvos Május van: az a hónap, amikor Rómeó és Júlia törté­netét gyakrabban idézi idős és áli fiatal. o Veronában a kopott kövek >zűk sikátorokba vezetik elő­ször az idegent. A várost ko- ántsem csak azért a házért ás erkélyért tartják számon. Bár azt gondolom, hogy egy srkély, egy ház emlékét bizto- ;an őrzi az, akinek az idő negszaporította X-eit, s ímelyhez szívesen tér vagy érne vissza. Csakhát Sha- .espeare szép szavai helyett létköznapi szavakkal mondja 1 — ha elmondja — a sokszor kimondhatatlant. Szóval Verona... Előbb a ómot említik, amelynek Tizi- no-kép a dísze, a kincse, az- án a római időkből itt maradt atalmas arénát, amely Euró- ában a legépebben vészelt t évszázadokat, s amely nya- anta ma is hangversenyek elyszíne akár 80 ezer részt­evővel is. S ha az idegen álmászik a tetejére (a legfelső orba), szinte az egész várost ltja felülnézetben. A háztetők gymáshoz simulnak, hogy rnyékot adjanak a szűk ut- áknak. A tornyok pedig tájé- ozódási pontot adnak annak, ki később a terméskövekkel orította járdákon elindul... © A szűk utcák vezetik az em­ert. Apró kis szállodák. Ne- jk miként is lehetne más? Az gyiket Hotel Giuliettának, a lásikat — minő véletlen — otel Rómeónak hívják. Aztán gy pizzéria következik, íny- siklandozó falatokkal, majd bbra fordul az út, aztán Dsszabb séta következik, alra fordulva a Via Capellón gészen a térig vezet. A tér, nely piac is, olasz bazár is, lálkozóhelye turistának s vé­náinak egyaránt. Csodála­tos hangulatú ez a tér. Körbe­járom, s keresem a házat. Hi­ába! Képeslapot árusító asz- szonyt kérdezek. Int: forduljak vissza, ahonnan jöttem. A cím: Via Capello 23... © Veretes a kapu. Mély és sö­tét a kapualja. Az utcán semmi nem jelzi a házat, a höm­pölygő tömegben azt is nehéz észrevenni, hogy ebből a ka­pualjból többen járnak ki, s többen is lépik át. Belépek. Az udvar zárt, ke­vés benne a fény. A házakon dús folyondár kapaszkodott meg, s takarta be a falat. Ettől a zöldtől talán még komorabb és sötétebb az udvar. Itt született meg hát a világ- irodalom talán legszebb sze­relme? S itt vált reményte­lenné, leírhatatlan fájda­lommá?... ... A kapun belépve jobb ol­dalon áll az erkély. Az udvaron tömeg, vásári zsivaj. A kapu­val szemben bronzszobor: szelíd mosolyú fiatal lányt áb­rázol. A jobb kezével a szok­nyáját fogja, a balt a melléhez tapasztja. A szobrot megfogta az idő, és zöldes bevonattal tette alig láthatóvá. A karja és a jobb melle tükörfényes (I): ebbe naphosszat kapaszkod­nak a látogatók, simogatják, vagy egyszerűen megmarkol­ják egy fénykép erejéig. Ak­kora a tömeg, hogy sorba kell állni. o Tétován indulok tovább. Hová menjek? Járjam körbe az omladozó udvart? Lépjek be a házba? Álljak az erkély alá? Megfogom a kilincset. Nyílik az ajtó. Bent pult. A pult mö­gött fiatalok belépőjegyet áru­sítanak. Nem kérnek többet, kevesebbet sem, mint egy múzeumi belépő ára... A nyikorgó lépcsőn csak azt követően lehet fölmenni, ha megvan már a jegy. A házban néhány bútor, s a lépcső az erkélyhez vezet. Itt kilépni, ki- és lenézni mindenkinek lehe­tősége van, ha kivárja a sorát. Aztán a tömeg sodorja to­vább, keresztül a sötéf udva­ron, ki a zajos utcára... © Visszanézek még egyszer a kapura: látom, valami felirat mégiscsak van. A tömeg so­dor egészen a térig, s közben azon gondolkodom, hogy ta­pasztalataim száma meqint több. Javában tart az orvosvá­lasztás, s az új helyzethez igyekszik igazodni a vasút-egészségügy is. A MÁV üzemorvosi rendszerének át­alakulása várható, amellyel remélhetőleg tovább bővülnek a betegek, illetve leendő bete­gek lehetőségei. Dr. Fekete Lajos belgyó­gyász, akupunktúra-szakor­vos, a MÁV kaposvári üzem­orvosa elmondta, a legfőbb változás, hogy a továbbiakban az üzemorvosok nem vasutas betegeket is kezelhetnek. A jogszabály lehetővé teszi, a MÁV pedig szorgalmazza az üzemorvosi szabad kapacitás kiterjesztését, így az üzemor­vosok a MÁV-dolgozók, MÁV-nyugdíjasok ellátása mellett azok nem vasutas hozzátartozói, illetve korláto­zott számban a vállalathoz nem kötődők gyógyítására is vállalkozhatnak. Az üzemorvosok elneve­zése is megváltozik: 45 előtt pájyaorvosok voltak a MÁV-nál, ezt az elnevezést veszik föl ismét. Az új rend­szer közelebb áll a háziorvosi rendszerhez. Aki pályaorvost választ háziorvosának, ugyanolyan ellátásban része­sül, mint amit a körzeti orvos tudna nyújtani. A pályaorvo­A Vöröskereszt megyei bi­zottsága által szervezett első­segélynyújtó verseny három kategóriájában mérték össze tudásukat a diákok. Az általános iskolások ver­senyében első lett a kaposvári Petőfi iskola csapata (felké­szítő tanáruk Kutas Sán- dorné); második a marcali Noszlopy iskola ötösfogata, a harmadik helyet a szőlős- györöki Gárdonyi iskola sze­rezte meg. A gimnáziumok, szakmun­kásképzők és szakközépisko­lák kategóriájában a kaposvári Rippl-Rónai József Közleke­dési Szakközépiskola 503. Számú Ipari Szakmunkás­sok ugyanúgy házhoz men­nek, ugyanúgy beutalhatnak egészségügyi intézménybe stb... S emellett igénybe vehe­tik a MÁV egészségügyi léte­sítményeit. Az átalakulás egyik célja is az, megtartani azt az intézményhálózatot — többek között a pesti, szolnoki MÁV-kórházat, a harkányi, za- lakarosi, hévízi, balatonfüredi MÁV-gyógyházat stb. —, ame­lyet a vasút hozott létre, a vasúti dolgozók pénzén. Már megkezdődött az üzemorvo­sok háziorvosi továbbkép­zése. Szintén változás, hogy az eddigi gyakorlattal szemben — 71 óta a vasút dolgozóit ki­zárólag a MÁV üzemorvosai látták el, táppénzre vehették stb. — a vasúti dolgozó házi­orvosának választhatja a helyi körzeti orvost is. Ennek előnye főleg akkor érthető meg, ha tudjuk, hogy a kaposvári üzemorvosi rendelőhöz tartoz­tak például somogyszobi, tabi, pamuki vasutasok, s ha táp­pénzre akartak menni, a vidéki dolgozóknak is be kellett jön­niük Kaposvárra. Ezentúl vi­déken csak pl. üzemszemlék, alkalmassági vizsgálatok el­végzésére korlátozódik a MÁV pályaorvosainak tevékeny­sége. N. L. képző Intézet csapata — Je­szenszky Gábor, Bacza Nor­bert — vitte el a pálmát. Má­sodik a tanítóképző főiskola gimnáziumának diákjai, a harmadik a kaposvári Tán­csics gimnázium csapata vég­zett. Mindhárom csapatot Bordás Ágnes védőnő készí­tette fel. Az egészségügyi szakkö­zép- és szakiskolák verse­nyében a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium és Egész­ségügyi Szakközépiskola csapata — Kiss Ágota, Vigh Lívia, Benke Renáta, Hege­dűs Klára és Béczi Andrea — volt a legjobb. Tanáruk: Fe­kete Miklósné. Es eggyel kevesebb az illú­zióké...! (Kercza) Gyűjti a négylevelű lóherét Szerencsés kezűnek mondhatja magát 49 éves Jane Anderson a Michigan ál- mbeli Brown Cityben, legalábbis ami a igylevelű lóherék gyűjtését illeti. 1963 a 4333 példányt gyűjtött össze a sze­nese szimbólumából. A városka kör­nyékén sikerült még ennél is ritkább kü­lönlegességekre bukkannia: 1282 ötle­velű, 66 hatlevelű, sőt egy hétlevelű lóhe­rét is őriz gyűjteményében. „Sokkal inkább szenvedély ez szá­momra, mint kikapcsolódás” — így jel­lemzi Anderson asszony a hobbiját, amely napi egy-másfél óráját veszi igénybe. Áz igazság az: hiába gyűjti szorgalmasan Anderson asszony a sze­rencsehozó növényeket, különösebb sze­rencse még nem érte az életben. Versengő diákok Nagykövet voltam Egyiptomban A bizonytalanság véget ért I Újabb csúcstalál­V*l kozó — 1973 jú­I \J m niusában az yesült Államokban —, ibb csalódás Szadat szá­lra, mert a közös közle- mynek az a megfogalma- 5a, hogy a felek „folytatni íják erőfeszítéseiket annak lekében, hogy elősegítsék ehető leggyorsabb megöl­et a Közel-Keleten” — ter- ketlen eszmecserére utalt, adat bizonyára többet várt Jtán, hogy az Afrikai Egy- jszervezet fennállásának évfordulóján rendezett icsértekezleten úgy lát- >tt, sikerül kimozdítani a [pontról a békés rendezés 'ét. Május 29-i ülésükön a zt vevő kormányfők felszó- íták a kontinens országait, jy egyéni és közös gazda­li eszközöket alkalmazza- ; Izraellel szemben, ha az az ENSZ-közgyűlés 1967. no­vember 22-i határozatának megfelelően nem vonul vissza (a) megszállt területekről. (Az (a) a határozat angol és fran­cia szövege közötti különbsé­get jelzi.) Ennek azonban nem volt hatása a szovjet-amerikai csúcstalálkozóra, mert Nixon feje fölött ott lebegett a Water- gate-ügy Damoklesz-karjda. Amikor februárban Nixon azt írta a közel-keleti helyzettel foglalkozó Kissinger-feljegy- zésre, hogy „ez a dolog bár­mikor robbanhat”, még nem tudta, hogy a Watergate-ügy is robbanással fenyeget. Izraelben kénytelen-kellet­len tudomásul vették, hogy néhány, korábban barátjuknak tekintett afrikai ország szem- befordult velük az adisz-abe- bai értekezleten. Jitzhak Ra­bin, aki márciusban megvált a washingtoni nagyköveti poszt­tól, úgy találta: „az az Izrael, amelybe hazatértem, maga- biztosságot, csaknem önelé­gültséget sugárzott, ahogyan olyan országhoz illik, amelytől távol van a háború lehető­sége”. S a Ma’ariv július 13-i számában megjelent cikkében leszögezte: „Áz ellenséges­kedések kiújulásának mindig megvan a lehetősége, de Iz­rael katonai ereje elegendő annak megakadályozására, hogy a másik fél elérje bármi­lyen katonai célkitűzését”. Rabin véleményének az adott nyomatékot, hogy az 1967-es háborúban ő volt az izraeli hadsereg vezérkari főnöke. Mennyi hitele volt ilyen han­gulatban Szadat beszédének, amit július 15-én az Alexand­riai Egyetemen mondott? „Egyiptom el van szánva a megszállt területek felszabadí­tására. Teljes felelősséggel ki­jelenthetem, hogy ez a szán­dék a hatnapos háború óta első ízben valódi fegyveres erőre támaszkodik.” A pásztor újra farkast kiáltott, de úgy tet­szett, egyre kevésbé figyelnek rá. Csapatmozdulatok folynak a Szuezi-csatorna övezeté­ben. Ahogy szabadságomról visszaérkeztem Kairóba, ez­zel fogadott jó kapcsolatokkal rendelkező katonai attasénk. Ennek azonban egyelőre sem ő, sem kollégái nem tulajdoní­tottak különösebb jelentősé­get. Szeptember 28-án meglá­togatott az általában jól infor­mált finn nagykövet, s értesü­léseit így foglalta össze: „Az egyiptomiak végleg sutba vág­ták a háborús megoldást”. Szadat Nasszer halálának harmadik évfordulóján elmon­dott beszédét némelyek úgy értelmezték, hogy az engedé­kenység ellentétben áll min­den katonai akció lehetőségé­vel. Mások viszont úgy, hogy a katonai akcióhoz szükség van a „nemzeti megbékélésre”. Vagy hogyan értelmezzük Hafez Izmail szokatlan kez­deményezését, amit a lengyel nagykövet a magyar nagykö­vetség árnyas bokrai között sétálva mondott el bizalma­san? Fogadáson találkoztak, s az elnök nemzetbiztonsági ta­nácsadója megjegyezte, ér­dekesnek találta azokat az eszmecseréket, amelyeket a nagykövet az ASZÚ első titká­rával és a kormány egyik tag­jával folytatott, s megkérte ke­resse fel. Másnap Hafez Iza- mil szokatlan nyíltsággal azt kezdte fejtegetni, hogy húsz év vívámányait nem adhatják fel, akkor sem, ha vannak, akik ezen dolgoznak. Szaud-Arábiától nem várhat­nak semmit. Kissingerrel foly­tatott megbeszélései meg­győzték, hogy az amerikaiakra nem számíthatnak. Legalább két év eltelik, amíg az ameri­kaiak valamivel előállnak, de az a valami sem lesz Egyip­tom számára elfogadható. Nem marad más hátra, mint a harc. De ebben az esetben vajon mindenben támogatná őket a Szovjetunió? Magának tette-e fel ezt a kérdést a nemzetbiztonsági tanácsadó, vagy üzenetének szánta? Október 5-én, péntek dél­után a szovjet iskolába járó magyar gyerekek azzal érkez­tek haza, hogy búcsúünnep­séget tartottak, a szovjet gye­rekek nagy része még aznap hazautazik, lehet, hogy bezár­ják az iskolát. Csak egy hely­ről sikerült némi magyarázatot kapni, s ebben egyik okként hadműveletek esetleges kitö­résének lehetősége is szere­pelt. A másik magyarázat újabb szovjetellenes lépés le­hetősége volt. Késő délután táviratot ka­pok a központtól: készüljünk fel arra, hogy rövid időn belül rendkívüli események követ­kezhetnek be Egyiptomban. Ez még mindig nem egyér­telmű válasz a felmerülő kér­désekre. Október 6-i feljegy­zéseimből idézem, s ma sem tudnék másként fogalmazni: „Egész délelőtt folyik a találga­tás... Szinte megkönnyebbü­lünk 14 órakor, amikor a rádió közli a harci cselekmények kezdetét”. A már-már szinte elviselhetet­len bizonytalanság véget ért. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents