Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-26 / 123. szám
1992. május 26., kedd 5 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Verona, Via Capello 23 VERSENY A BETEGERT Üzemorvosból pályaorvos Május van: az a hónap, amikor Rómeó és Júlia történetét gyakrabban idézi idős és áli fiatal. o Veronában a kopott kövek >zűk sikátorokba vezetik először az idegent. A várost ko- ántsem csak azért a házért ás erkélyért tartják számon. Bár azt gondolom, hogy egy srkély, egy ház emlékét bizto- ;an őrzi az, akinek az idő negszaporította X-eit, s ímelyhez szívesen tér vagy érne vissza. Csakhát Sha- .espeare szép szavai helyett létköznapi szavakkal mondja 1 — ha elmondja — a sokszor kimondhatatlant. Szóval Verona... Előbb a ómot említik, amelynek Tizi- no-kép a dísze, a kincse, az- án a római időkből itt maradt atalmas arénát, amely Euró- ában a legépebben vészelt t évszázadokat, s amely nya- anta ma is hangversenyek elyszíne akár 80 ezer résztevővel is. S ha az idegen álmászik a tetejére (a legfelső orba), szinte az egész várost ltja felülnézetben. A háztetők gymáshoz simulnak, hogy rnyékot adjanak a szűk ut- áknak. A tornyok pedig tájé- ozódási pontot adnak annak, ki később a terméskövekkel orította járdákon elindul... © A szűk utcák vezetik az emert. Apró kis szállodák. Ne- jk miként is lehetne más? Az gyiket Hotel Giuliettának, a lásikat — minő véletlen — otel Rómeónak hívják. Aztán gy pizzéria következik, íny- siklandozó falatokkal, majd bbra fordul az út, aztán Dsszabb séta következik, alra fordulva a Via Capellón gészen a térig vezet. A tér, nely piac is, olasz bazár is, lálkozóhelye turistának s vénáinak egyaránt. Csodálatos hangulatú ez a tér. Körbejárom, s keresem a házat. Hiába! Képeslapot árusító asz- szonyt kérdezek. Int: forduljak vissza, ahonnan jöttem. A cím: Via Capello 23... © Veretes a kapu. Mély és sötét a kapualja. Az utcán semmi nem jelzi a házat, a hömpölygő tömegben azt is nehéz észrevenni, hogy ebből a kapualjból többen járnak ki, s többen is lépik át. Belépek. Az udvar zárt, kevés benne a fény. A házakon dús folyondár kapaszkodott meg, s takarta be a falat. Ettől a zöldtől talán még komorabb és sötétebb az udvar. Itt született meg hát a világ- irodalom talán legszebb szerelme? S itt vált reménytelenné, leírhatatlan fájdalommá?... ... A kapun belépve jobb oldalon áll az erkély. Az udvaron tömeg, vásári zsivaj. A kapuval szemben bronzszobor: szelíd mosolyú fiatal lányt ábrázol. A jobb kezével a szoknyáját fogja, a balt a melléhez tapasztja. A szobrot megfogta az idő, és zöldes bevonattal tette alig láthatóvá. A karja és a jobb melle tükörfényes (I): ebbe naphosszat kapaszkodnak a látogatók, simogatják, vagy egyszerűen megmarkolják egy fénykép erejéig. Akkora a tömeg, hogy sorba kell állni. o Tétován indulok tovább. Hová menjek? Járjam körbe az omladozó udvart? Lépjek be a házba? Álljak az erkély alá? Megfogom a kilincset. Nyílik az ajtó. Bent pult. A pult mögött fiatalok belépőjegyet árusítanak. Nem kérnek többet, kevesebbet sem, mint egy múzeumi belépő ára... A nyikorgó lépcsőn csak azt követően lehet fölmenni, ha megvan már a jegy. A házban néhány bútor, s a lépcső az erkélyhez vezet. Itt kilépni, ki- és lenézni mindenkinek lehetősége van, ha kivárja a sorát. Aztán a tömeg sodorja tovább, keresztül a sötéf udvaron, ki a zajos utcára... © Visszanézek még egyszer a kapura: látom, valami felirat mégiscsak van. A tömeg sodor egészen a térig, s közben azon gondolkodom, hogy tapasztalataim száma meqint több. Javában tart az orvosválasztás, s az új helyzethez igyekszik igazodni a vasút-egészségügy is. A MÁV üzemorvosi rendszerének átalakulása várható, amellyel remélhetőleg tovább bővülnek a betegek, illetve leendő betegek lehetőségei. Dr. Fekete Lajos belgyógyász, akupunktúra-szakorvos, a MÁV kaposvári üzemorvosa elmondta, a legfőbb változás, hogy a továbbiakban az üzemorvosok nem vasutas betegeket is kezelhetnek. A jogszabály lehetővé teszi, a MÁV pedig szorgalmazza az üzemorvosi szabad kapacitás kiterjesztését, így az üzemorvosok a MÁV-dolgozók, MÁV-nyugdíjasok ellátása mellett azok nem vasutas hozzátartozói, illetve korlátozott számban a vállalathoz nem kötődők gyógyítására is vállalkozhatnak. Az üzemorvosok elnevezése is megváltozik: 45 előtt pájyaorvosok voltak a MÁV-nál, ezt az elnevezést veszik föl ismét. Az új rendszer közelebb áll a háziorvosi rendszerhez. Aki pályaorvost választ háziorvosának, ugyanolyan ellátásban részesül, mint amit a körzeti orvos tudna nyújtani. A pályaorvoA Vöröskereszt megyei bizottsága által szervezett elsősegélynyújtó verseny három kategóriájában mérték össze tudásukat a diákok. Az általános iskolások versenyében első lett a kaposvári Petőfi iskola csapata (felkészítő tanáruk Kutas Sán- dorné); második a marcali Noszlopy iskola ötösfogata, a harmadik helyet a szőlős- györöki Gárdonyi iskola szerezte meg. A gimnáziumok, szakmunkásképzők és szakközépiskolák kategóriájában a kaposvári Rippl-Rónai József Közlekedési Szakközépiskola 503. Számú Ipari Szakmunkássok ugyanúgy házhoz mennek, ugyanúgy beutalhatnak egészségügyi intézménybe stb... S emellett igénybe vehetik a MÁV egészségügyi létesítményeit. Az átalakulás egyik célja is az, megtartani azt az intézményhálózatot — többek között a pesti, szolnoki MÁV-kórházat, a harkányi, za- lakarosi, hévízi, balatonfüredi MÁV-gyógyházat stb. —, amelyet a vasút hozott létre, a vasúti dolgozók pénzén. Már megkezdődött az üzemorvosok háziorvosi továbbképzése. Szintén változás, hogy az eddigi gyakorlattal szemben — 71 óta a vasút dolgozóit kizárólag a MÁV üzemorvosai látták el, táppénzre vehették stb. — a vasúti dolgozó háziorvosának választhatja a helyi körzeti orvost is. Ennek előnye főleg akkor érthető meg, ha tudjuk, hogy a kaposvári üzemorvosi rendelőhöz tartoztak például somogyszobi, tabi, pamuki vasutasok, s ha táppénzre akartak menni, a vidéki dolgozóknak is be kellett jönniük Kaposvárra. Ezentúl vidéken csak pl. üzemszemlék, alkalmassági vizsgálatok elvégzésére korlátozódik a MÁV pályaorvosainak tevékenysége. N. L. képző Intézet csapata — Jeszenszky Gábor, Bacza Norbert — vitte el a pálmát. Második a tanítóképző főiskola gimnáziumának diákjai, a harmadik a kaposvári Táncsics gimnázium csapata végzett. Mindhárom csapatot Bordás Ágnes védőnő készítette fel. Az egészségügyi szakközép- és szakiskolák versenyében a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola csapata — Kiss Ágota, Vigh Lívia, Benke Renáta, Hegedűs Klára és Béczi Andrea — volt a legjobb. Tanáruk: Fekete Miklósné. Es eggyel kevesebb az illúzióké...! (Kercza) Gyűjti a négylevelű lóherét Szerencsés kezűnek mondhatja magát 49 éves Jane Anderson a Michigan ál- mbeli Brown Cityben, legalábbis ami a igylevelű lóherék gyűjtését illeti. 1963 a 4333 példányt gyűjtött össze a szenese szimbólumából. A városka környékén sikerült még ennél is ritkább különlegességekre bukkannia: 1282 ötlevelű, 66 hatlevelű, sőt egy hétlevelű lóherét is őriz gyűjteményében. „Sokkal inkább szenvedély ez számomra, mint kikapcsolódás” — így jellemzi Anderson asszony a hobbiját, amely napi egy-másfél óráját veszi igénybe. Áz igazság az: hiába gyűjti szorgalmasan Anderson asszony a szerencsehozó növényeket, különösebb szerencse még nem érte az életben. Versengő diákok Nagykövet voltam Egyiptomban A bizonytalanság véget ért I Újabb csúcstalálV*l kozó — 1973 júI \J m niusában az yesült Államokban —, ibb csalódás Szadat szálra, mert a közös közle- mynek az a megfogalma- 5a, hogy a felek „folytatni íják erőfeszítéseiket annak lekében, hogy elősegítsék ehető leggyorsabb megölet a Közel-Keleten” — ter- ketlen eszmecserére utalt, adat bizonyára többet várt Jtán, hogy az Afrikai Egy- jszervezet fennállásának évfordulóján rendezett icsértekezleten úgy lát- >tt, sikerül kimozdítani a [pontról a békés rendezés 'ét. Május 29-i ülésükön a zt vevő kormányfők felszó- íták a kontinens országait, jy egyéni és közös gazdali eszközöket alkalmazza- ; Izraellel szemben, ha az az ENSZ-közgyűlés 1967. november 22-i határozatának megfelelően nem vonul vissza (a) megszállt területekről. (Az (a) a határozat angol és francia szövege közötti különbséget jelzi.) Ennek azonban nem volt hatása a szovjet-amerikai csúcstalálkozóra, mert Nixon feje fölött ott lebegett a Water- gate-ügy Damoklesz-karjda. Amikor februárban Nixon azt írta a közel-keleti helyzettel foglalkozó Kissinger-feljegy- zésre, hogy „ez a dolog bármikor robbanhat”, még nem tudta, hogy a Watergate-ügy is robbanással fenyeget. Izraelben kénytelen-kelletlen tudomásul vették, hogy néhány, korábban barátjuknak tekintett afrikai ország szem- befordult velük az adisz-abe- bai értekezleten. Jitzhak Rabin, aki márciusban megvált a washingtoni nagyköveti poszttól, úgy találta: „az az Izrael, amelybe hazatértem, maga- biztosságot, csaknem önelégültséget sugárzott, ahogyan olyan országhoz illik, amelytől távol van a háború lehetősége”. S a Ma’ariv július 13-i számában megjelent cikkében leszögezte: „Áz ellenségeskedések kiújulásának mindig megvan a lehetősége, de Izrael katonai ereje elegendő annak megakadályozására, hogy a másik fél elérje bármilyen katonai célkitűzését”. Rabin véleményének az adott nyomatékot, hogy az 1967-es háborúban ő volt az izraeli hadsereg vezérkari főnöke. Mennyi hitele volt ilyen hangulatban Szadat beszédének, amit július 15-én az Alexandriai Egyetemen mondott? „Egyiptom el van szánva a megszállt területek felszabadítására. Teljes felelősséggel kijelenthetem, hogy ez a szándék a hatnapos háború óta első ízben valódi fegyveres erőre támaszkodik.” A pásztor újra farkast kiáltott, de úgy tetszett, egyre kevésbé figyelnek rá. Csapatmozdulatok folynak a Szuezi-csatorna övezetében. Ahogy szabadságomról visszaérkeztem Kairóba, ezzel fogadott jó kapcsolatokkal rendelkező katonai attasénk. Ennek azonban egyelőre sem ő, sem kollégái nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget. Szeptember 28-án meglátogatott az általában jól informált finn nagykövet, s értesüléseit így foglalta össze: „Az egyiptomiak végleg sutba vágták a háborús megoldást”. Szadat Nasszer halálának harmadik évfordulóján elmondott beszédét némelyek úgy értelmezték, hogy az engedékenység ellentétben áll minden katonai akció lehetőségével. Mások viszont úgy, hogy a katonai akcióhoz szükség van a „nemzeti megbékélésre”. Vagy hogyan értelmezzük Hafez Izmail szokatlan kezdeményezését, amit a lengyel nagykövet a magyar nagykövetség árnyas bokrai között sétálva mondott el bizalmasan? Fogadáson találkoztak, s az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója megjegyezte, érdekesnek találta azokat az eszmecseréket, amelyeket a nagykövet az ASZÚ első titkárával és a kormány egyik tagjával folytatott, s megkérte keresse fel. Másnap Hafez Iza- mil szokatlan nyíltsággal azt kezdte fejtegetni, hogy húsz év vívámányait nem adhatják fel, akkor sem, ha vannak, akik ezen dolgoznak. Szaud-Arábiától nem várhatnak semmit. Kissingerrel folytatott megbeszélései meggyőzték, hogy az amerikaiakra nem számíthatnak. Legalább két év eltelik, amíg az amerikaiak valamivel előállnak, de az a valami sem lesz Egyiptom számára elfogadható. Nem marad más hátra, mint a harc. De ebben az esetben vajon mindenben támogatná őket a Szovjetunió? Magának tette-e fel ezt a kérdést a nemzetbiztonsági tanácsadó, vagy üzenetének szánta? Október 5-én, péntek délután a szovjet iskolába járó magyar gyerekek azzal érkeztek haza, hogy búcsúünnepséget tartottak, a szovjet gyerekek nagy része még aznap hazautazik, lehet, hogy bezárják az iskolát. Csak egy helyről sikerült némi magyarázatot kapni, s ebben egyik okként hadműveletek esetleges kitörésének lehetősége is szerepelt. A másik magyarázat újabb szovjetellenes lépés lehetősége volt. Késő délután táviratot kapok a központtól: készüljünk fel arra, hogy rövid időn belül rendkívüli események következhetnek be Egyiptomban. Ez még mindig nem egyértelmű válasz a felmerülő kérdésekre. Október 6-i feljegyzéseimből idézem, s ma sem tudnék másként fogalmazni: „Egész délelőtt folyik a találgatás... Szinte megkönnyebbülünk 14 órakor, amikor a rádió közli a harci cselekmények kezdetét”. A már-már szinte elviselhetetlen bizonytalanság véget ért. (Folytatjuk)