Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-18 / 116. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG 1992. május 18., hétfő Elnöki tisztségben Somogy Házigazdaként az Alpok-Adrián Dr. Gyenesei István: Nem látványosságra, hanem szívós munkára készülünk TOVÁBBRA IS SZÖVETKEZETKENT TALPON MARADNI A Delta a nyugati piacra tör Fotó: Kovács Tibor (Folytatás az 1. oldalról) A Külügyminisztériumtól mindenekelőtt a nemzetközi protokollban, a diplomáciai kérdésekben várunk szakmai segítséget. A Belügyminiszté­riumtól és a Pénzügyminiszté­riumtól anyagi támogatást is remélünk — mondta dr. Gye­nesei István, a megyei köz­gyűlés elnöke. — Fontos, hogy a megyénknek adott pénzügyi források között külön tételként szerepeljen az Al­pok-Adria Munkaközösséggel kapcsolatos feladatok támo­gatása. Ez — előzetes számí­tások szerint — mintegy tíz-ti­zenötmillió forint többletkia­dással jár évente. Azt szeret­nénk, ha ennek egy részét központi forrásból fedeznék. Különös tekintettel a világkiál­lítási felkészülésre, tárgyalunk a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumával is. Illúziók nélkül — Mit kell érteni azon a ko­rábbi kijelentésén, hogy az Al­pok-Adria együttműködésből származó hasznunkból „semmi és minden forintosít- ható”? — Sokan az Alpok-Adria Munkaközösségben vállalt tisztségünktől kézzel fogható beruházásokat, „tárgyiasult” fejlődést várnak. Ezt én illúzi­ónak tartom. Az Alpok-Adriá­nak nem ez a feladata. Arról van inkább szó, hogy kialakul­janak az egymás közötti kap­csolatok, amelyek később anyagi hasznot is hozhatnak egyéneknek és közösségek­nek. A siker titka, hogy a me­gye 240 települése, több mint háromszázezer lakosa, a gazdálkodó szervezetei és ér­dekszövetségei, a pártok él- nek-e a felkínált és ritka lehe­tőséggel. Örömmel mondom: eddig is sokan megkerestek bennünket, akik fantáziát lát­nak elkövetkező kétéves sze­replésünkben, az Alpok-Adria együttműködésben. Jelent­keztek pártok, tudósok, más megyék szervezetei is. — Miként működik az Al­pok-Adria Munkaközösség? — Évente két alkalommal itt ülésezik az úgynevezett kor­mányfők tanácsa. Az érintett olasz és osztrák tartományok tartományi főnökei, a bajor, a szlovén és a horvát miniszter- elnök, a svájci kanton és a magyar megyék elnökei, il­letve ezek szakértői vesznek részt a fórumon. Megjegyzem: az Alpok-Adria jövőre lesz ti­zenöt éves. Miután európai regionális szerveződésről van szó, várható, hogy — a velen­cei tízéves évfordulóhoz ha­sonlóan — ezen a megemlé­kezésen olyan államfők is megjelennek, akik egyébként Kaposvárra nem jönnének el. Amiről megismerik — Mit remélhet a megye ismertségben, elismertség­ben? — Azt, hogy Somogy me­gye van, nagyon kevesen tud­ják a világon. Arról, hogy van Balaton, már többen tudomást szereztek. Ritkán találkozik viszont az ember olyanokkal, akik tudják, hogy Somogy megye a magyar tenger déli partjához kötődik. Mivel a me­gye és a Balaton közé egyen- lőségi jelet nem tehetünk, meg kell jelenítenünk a megye sa­játos arculatát olyan szlogen vagy jelkép formájában is, amely Somogy külső azono­sító jele lenne, és kifejezné ezt a kapcsolatot. Aki egy zöld szívet lát, az tudja, hogy Stá­jerországról, Ausztria zöld szívéről van szó... Valami ha­sonlóra gondolunk, amikor az imázsról beszélek. Ha tevé­kenységünk sikeres lesz, a jelképhez pozitív, ha sikerte­len, akkor negatív érzet társul majd. — Tudjuk, hogy a világkiállí­táson van kockázata az or­szágnak. A megye belebuk­hat-e a plenáris ülés elnöki tiszte felvállalásába? — A szó igazi értelmében nem. Ha nem teljesítjük a ma­gunk számára meghatározott szintet, nem használjuk ki a lehetőségeket, akkor vesz­tünk. Mi a lécet igyekszünk magasra tenni... Külsőségek nélkül — A somogyi polgár mit ve­het észre a két évre szóló megtisztelő nemzetközi meg­bízatásból? — Ezt a munkát alig alig le­het majd külsőségekből érzé­kelni. A folyamatok az épüle­teken belül és a fejekben zaj­lanak. A somogyi polgárnak tehát közvetlen kapcsolódási lehetősége az Alpok-Adria centrumhoz gyakorlatilag nem lesz. Nem látványosságra, hanem szívós, napi kemény munkára készülünk. Erőnkön felül vállalni legalább akkora felelőtlenség volna, mint a le­hetőségeket nem kihasználni. Ha másoktól is kapunk gondo­latokat, ötleteket, és szellemi partnerré, aktív részeseivé válnak az ügynek, akkor biz­ton számíthatunk sikerre. Szegedi Nándor A Delta Sportáru és Bőrkon­fekció Szövetkezet a nyolcva­nas években 18 országgal állt kapcsolatban és az ország összes labdavarró szövetke­zetét innen látták el szabvá­nyokkal. Ezekben az években ötszázan dolgoztak a szöve- kezetben. A labdagyártás minden ter­mékét el tudták adni a keleti piacokon, így a termelés jelen­tős része itt kelt el. Emiatt nem nagyon törődtek a nyugati piac meghódításával. A munkásvédelmi termékek iránti kereslet szintén vissza­esett, főleg a hazai nagyipar, a nagy felhasználók leállásának következményeként. Hatal­mas raktárkészletek keletkez­tek. A szövetkezet létszámát csökkenteni kellett: jelenleg százötvenen dolgoznak. Az éves termelés 60 millióra te­hető, a korábbinak mintegy egyharmada. A konkurensek közül sokan kénytelenek voltak öncsődöt jelenteni vagy felszámolási el­járás folyik ellenük. A szigorú intézkedések kö­vetkeztében a Delta talpon tu­dott maradni. Az évet ered­ményesen zárták, csaknem 3 millió forintos nyereséggel. — Az elmúlt évi tárgyalások eredményei kezdenek beérni — mondta Solymosi Gyula, a szövetkezet elnöke. — A ha­zai piac is megmozdult. Újra kezd kialakulni a kereslet a munkásvédelmi termékek — védőkesztyűk, hegesztőköté­nyek, lábszárvédők, védősi­sakok — iránt. A múlt hónapban Budapes­ten megrendezett szakmai ki­állításon kapcsolatba kerül­tünk a MÜÁRT kereskedő­házzal, s révükön termékeink kikerülhetnek az osztrák pi­acra. Bérmunkára is érdeklő­dést mutat az osztrák partner, bízom benne, hogy a szerző­dést hamarosan megkötjük. A sportlabdagyártás a hazai piacra korlátozódik. A labda­varrórészleg létszáma erősen visszaesett. A hagyományos labdákon kívül másfajta esz­közöket is készítenek: medi­cinlabdákat, bokszkörtéket, bokszzsákokat. Erre francia és német érdeklődés is van. Ezenkívül gyártanak gép­kocsiponyvákat, pavilonokra takaróponyvákat, üléshuzato­kat. A Delta szövetkezetben is megvolt a vagyonnevesítő közgyűlés. A napokban vár­ható a tagság értesítése a va­gyonrészek arányáról. A szövetkezet tagsága nem azonos a mostani üzemi lét­számmal: egy részük nyugdí­jas, más részük aktív dolgozó. Nem egészen ugyanazok az érdekei a jelenleg aktív szö­vetkezeti tagságnak és a nyugdíjasoknak. A nyugdíjas­nak az érdeke, hogy a szövet­kezet vagyonához minél előbb hozzáférhessen. Az üzemben dolgozók viszont a szöveke- zeti vagyont egyben kívánják tartani, a munkahelyük bizton­ságára törekednek. Együtt kí­vánnak dolgozni, továbbra is szövekezetként akarnak mű­ködni. Céljaikról Solymosi Gyula elnök elmondta: a szövetkezet vissza akar kerülni a nyugati piacokra, olyan minőségi ter­mékeket gyártva, amelyek megfelelnek a nyugat-európai szabványoknak és bármikor eladhatók. Nagy konkurenciát jelent a sporteszközök és a munkavé­delmi eszközök gyártásánál is a Távol-Kelet. De az ottani magas szállítási költségek újra versenyképessé tehetik a hazai gyártást. S. P. G. ELNÖKVÁLTÁS NAGYBERKIBEN Papp Jenő búcsúzott: „Tudomásul kell venni, nem mindenki gondolkodik egyformán” — Parrag Imre az új elnök: „Hibát követtünk el, amikor nem dolgoztunk ki két lehetőséget” A nagyberki Kaposvölgye termelőszövetkezet áprilisi közgyűlésén tisztéből visszahívta Papp Jenő elnököt, és helyette Parrag Imrét választotta meg vezetőjévé. Papp Jenő szövekezeti vezetőként már két éve szorgalmazta a mezőgazdasági nagyüzem valós tulajdonviszonyokra ala­pozott átalakulását. Elképzelései, puhatolózó tárgyalásai a részvénytársasági forma felé mutattak. Visszahívásának egyik oka az volt, hogy a szövekezeti vezetés inkább a ma­gántulajdonon alapuló, új típusú szövetkezési forma létre­hozását szorgalmazta. A tsz volt elnöke tagsági viszonyát fenntartva felmondási idejét tölti. Nem szívesen vállalkozott a beszélgetésre, melynek első kérdése ez volt: — Sértett embernek érzi magát? o — Két éven át alakítgattuk, formáltuk a közösség szá­mára szerintem legjobb válto­zat, a részvénytársaság gon­dolatát. Tudomásul kell ven­nem, hogy nem mindenki gondolkodik egyformán, fő­ként, ha nincs kellő rálátása a dolgokra. A kolhozrendszerű szövetkezeti forma már ide­gen a gondolkodásmenetem­től, tehát félreálltam. Az egyéb vádaskodások, pedig olyany- nyira megalapozatlanok, hogy azok ellen még védekezni sem tudok. — Közismerten „kemény" vezető volt. Döntéshozatalai­ban sok esetben mellőzte munkatársainak a vélemé­nyét. Ez is kihathatott mostani visszahívására? — Piacgazdaságban alap­vető követelmény a kemény vezetői stílus. Ugyanez vonat­kozik a döntéshozatal gyorsa­ságára, és a felelősségválla­lásra. Lehet ma ugyanaz bűn és erény egy időben? Majd az élet igazol. — Napvilágot láttak olyan vélemények, hogy most, ki­használva a feszültségeket „szétugrasztja” a szövetkeze­tét. Mi igaz ebből? — Nevetséges! Önmagam korábbi munkája ellen tennék, hiszen az évtizeden át kialakí­tott termelési szerkezet va­gyoni, technikai feldarabolása a községek egyenkénti halálát jelentené. Egyelőre nem kívá­nok semmiféle részt vállalni az átalakulás folyamatában. — A mezőgazdaságban el­töltött majd három évtizedet nem lehet egy közgyűlési ha­tározattal nem megtörténtnek nyilvánítani. Vagyis mégis? Végleg hátat fordít a szakmá­nak? Szeme sarkában a jól is­mert hunyorgással terelgeti ti­pegő kisunokája tétova lépteit. © Parrag Imre, a szövetkezet jelenlegi elnöke Papp Jenő közvetlen munkatársaként ré­szese volt a közös erőfeszíté­seknek. Az előd ellen felhozott vádaskodások jó részéről — mint mondta — már kiderült, hogy teljesen megalapozatla­nok, némelyeket pedig a szö­vetkezet ellenőrző bizottsága vizsgál. A vagyonnevesítés és az átalakulás mikéntjéről így vélekedett: — Hibát követtünk el akkor, amikor nem dolgoz­tunk ki két lehetőséget. A részvénytársasági forma ja­vaslata mellé a közgyűlés elé kellett volna terjeszteni a szö­vetkezeti átalakulási lehető­séget. A vagyonnevesítés arányait a közgyűlés elfo­gadta. 20 százalékot az ala­pító tagok között egyenlő arányban osztottunk fel, to­vábbi 20-at pedig az összes tagi és nyugdíjas évek alap­ján. Ez vonatkozott azokra is, akik korábban eltávoztak a szövekezetből, de legalább öt évet itt dolgoztak. A maradék 60 százalékot az aktív ledol­gozott évek alapján osztottuk fel úgy, hogy nem vettük figye­lembe a kereseteket. Szerin­tünk a vezetők a mindenkori díjazásukkal meg voltak fi­zetve, tehát ez ne jelenthes­sen előnyt. — Az elnöki poszton történt váltás megzavarhatja-e az át­alakulás folyamatát? — Remélhetően nem, a mai napig nem tudunk kiválási szándékról. Biztosan lesznek azonban olyanok, akik az egyéni úton való boldogulást választják. — Milyen a szövekezet gazdasági stabilitása? — Legérzékenyebben a Kaposvári Húskombinát tarto­zása érint bennünket. 4 millió forinttal tartoznak és a koráb­ban kiadott 15,5 millió forintnyi váltót is „visszaforgatták” ránk. Ezt saját erőből „lenyelni” nem tudtuk. Számlavezető ban­kunk december 31-ig az érvé­nyes kamatlábak mellett hite­lezte meg az összeget. Pénz­ügyi helyzetünk feszült, de túl tudunk jutni a nehézségeken. — Mit mutat a határ? — Minden földterületet megmunkáltunk, befejeztük a tavaszi vetéseket. A növény- termesztés terményeinek ér­tékesítését szerződésekkel biztosítottuk, egyedül a cukor­répa vetésterülete csökken je­lentősen a feldolgozó kéré­sére. 116 hektárral kisebb, összesen 167 hektáron ter­mesztünk répát az idén. — A hagyományosan jó hírű Kapós-völgyi állatte­nyésztés hol tart ma? — A szarvasmarha ágazat pozíciója jó. A tavalyi létszám­csökkentéssel elértük az op­timális arányt. Minden liter te­jünkre vevő a dombóvári tej­üzem. Sertéstenyésztésünket felszámoltuk, de miután szak­telepünket másként nem tud­juk hasznosítani, a húsiparral közös üzemeltetés reményé­ben óvjuk az állagát. Az év vége felé szeretnénk ismét be­indítani 200 tenyészkocával. — Mikorra tervezik az át­alakulást? — Az őszi betakarítási kampányra szeretnénk olyan helyzetbe kerülni, hogy a tag­ság elé vihessük az elképze­lést. Addig is tanulmányozunk minden olyan példát, melyből okulhatunk. © Nagyberkiben a kukorica már cigarettányi növénykéi hajladoznak a hűs szélben. A szalacskai ültetvényen meg­lepően jól heverte ki a tavalyi jégverést a chardonnay és a királyleányka. A kalászoló árpa reménykeltő. A határ mostani rendje kellene a fe­jekben is. Mészáros Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents