Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-16 / 115. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — EMLÉKEZET 1992. május 16., szombat DR. KANYAR JÓZSEF A merész álmok iskolája A 200 éves csurgói „oskoláról" Csurgónak mély, közép- kor-gyökérzetű történelme van, ahogy Korniss Gyula mondaná: vestigia terrent. 799 esztendő telt el III. Béla meg­erősítő oklevelétől, 775 év a Szent János lovagrendházá­nak a felépítésétől, 728 év a hiteles helyéig, 587 év Zsig- mond oklevele óta, amelyben Csurgóra kiterjesztette a se- gesdi mezővárosi kiváltságo­kat és 200 éve az „oskola” alapításának. A település ne­vének etimológiája — a 800 éves középkortól a 200 éves „oskoláig”: a kultúra, a műve­lődés, az iskola eszméjének a „csorgására” utal. o A magyar művelődéstörté­nészek tudják, hogy templom és iskola jelenléte egy telepü­lésen mindig magasabbrendű kultúrának és művelődésnek volt a teremtője. Ezért volt Csurgó mezővárosa is való­ban a magyar nyelv és mű­veltség erődje, a magyar nyelv őre Kanizsától Pécsig, a ma­gyar „Wacht am Rhein”, ame­lyért a Belsősomogyi Refor­mátus Egyházmegye harcolt 1882-ben, annak hetedik és nyolcadik osztályáért. A me­zőváros a magyar Fiume drá- vai kulcsa, áttörhetetlen tábor­helye volt, a magyar nyelv és közművelődés őr- és tűzhelye: a tudomány és a szellem élő vizének a csorgatója. Mohács előtt 34 portával volt lakott hely, csaknem ennyi volt a háztartása a hódoltság után is a XVIII. század elején. 500-600 lakossal vészelte át a törököt. II. József idején, amikoris iskolája alapítódott, már 877 volt a lakossága. Me­zővárosi népessége pedig a szabadságharc után már igen jeles szám: 2179. Régi városrészében volt a vörös barátok, keresztesek, a rhodosziak, a máltaiak és a templáriusok lovagrendjei. Új városrészében pedig a jeles oskola, amelyet a halhatatlan Festetics György nagy lélek­kel alapított, s amelyben Cso­konai után jeles tanárok taní­tottak s jól felkészülve küldték tanítványaikat a pápai és a debreceni főiskolákra. (Csorba József) © Aki Dunántúlt kettévágja a Balatonon keresztül Észak- és Dél-Dunántúlra, az déldunán- túl hátrányos művelődési helyzetét olvashatja le a du­nántúli kultúrlejtőről: az órajá­rással megegyező irányban. Igaz, szabad királyi városa is csak egy volt (Pécs) a hódolt­ság után, Észak -Dunántúlnak pedig kilenc. 1766-ban csak két középiskolája volt és egyetlen püspöki szeminárium és egy protestáns főiskola működött. Míg Észak-Dunántúlon az 1787-es népesedés számait figyelembe véve 83 000 lakos jutott egy középiskolára, addig Dél-Dunántúlon a kétszeresé­nél is több: 236 000. Észak-Dunántúlon már 35 ki­lométeres távolságban lehe­tett középiskolát találni, Dél-Dunántúlon csak 84 kilo­méteres körzetben. A hódoltság pusztításának a következményei voltak mindezek, ahogy az írni tudás adatai is kedvezőbbek voltak az Észak-Dunántúli vízmen­tén és a főközlekedési utak mentén, mint Dél-Dunántúl zárt aprófalvaiban. Azt az ada­tot is ideírhatjuk, hogy Dél-Dunántúl 1339 aprófalvas településein 392 lelkész és 536 tanító működött, Észak- Dunántúl 1354 településén 580 lelkész és 896 tanító. Melyek voltak e régióban az iskolateremtő tényezők? 1./ Az egyházak, 2./ a földesurak, 3./ és a polgárság. © A XVIII. század utolsó évti­zedéig e régióban már csak Somogybán és Tolnában nem volt középiskola. Somogy pe­dig a diétára menő követei tarsolyába mindig beletette a középiskola hiányát, hango­sán mondva, hogy Zalának ugyanakkor már két középis­kolája is volt. Kanizsán és Keszthelyen. E követek még a ségesdi hajdani gimnáziumi alapítványt — Mária Terézia idejéből — sem tudták vissza­szerezni. Somogy birtokos nemes­sége lehetett volna középis­kola-alapító tényező. Nem­csak Kaposváron, hanem Csurgón is. Először azonban „középiskola-importtal” kísér­leteztek. Tárgyaltak a Feste­tics Pál alapította keszthelyi gimnázium Észterházy Miklós által Kaposvárra, Czindery Rókus által pedig Nagyatádra szándékolt telepítésről. A század utolsó évtizedé­ben azonban Csurgón jött létre az első középiskola, a művelt és áldozatkész földe­súr és inspirátor jószágkor­mányzója: Nagyváthy János kezdeményezésére és a fenn­tartás szervezeti gondjait ma­gára vállaló belső-somogyi re­formátus egyházmegye gyámkodásával. 0 Az alapítólevél 1794-es volt. A nyilvánossági jog eszten­deje 1798. Négy esztendő volt ez az intervallum, Kaposváron pedig 1806-1812 között, hat év. Ez volt az „első oskola” a megyében, a közművelődés egyetlen őrtornya (ha a török hódoltság alatti reformáció in­tézményét nem számítjuk ide), a későbbi Eötvös-féle ta­nítóképzés egyik fellegvárá­ban, amelyben 1846-ban ön­képzést végző képzőtársulatát Csokonai körnek keresztelte el Baksay Sándor. A két Ratio örökébe lépő „harmadikban”: Thun Leo Entwurfjában 1851. szeptem­ber 16-án a csurgói iskolától is elvonták a nyilvánossági jo­got, tanulóit Sopronba kellett vinni érettségire, államérvé­nyű bizonyítványt nem adha­tott ki, sőt a gimnázium elne­vezést sem használhatta. Ek­kor a csurgói iskola az Ent­wurftal szembeni passzivitá­sát és kivárását úgy gondolta megoldani, hogy a gimnázium előkészítő népiskolai osztályt kapcsol, a 6 osztályra való bő­vítést pedig a tanítóképzés szolgálatába akarták állítani. A kísérletet 1854/55-ben be is indították. A hivatalos is­kola-kormányzat azonban sú­lyos hiányosságokat vélt fel­fedezni a tervezeten s főként: nem tartották összeegyeztet- hetőnek a gimnázium és a ta­nítóképzés — egyébként is — össze nem keverhető nevelési céljait és eszközeit. E Csur­gón uralkodó fogalomzavar megszűnésének a gimnázium tanárai nagyon örültek. Akkor vette Sarkady Károly inspek­tor kezébe a gimnázium sor­sát, miután Sterne Ferdinánd nem engedte az Entwurfot végre nem hajtó diákjait érett­ségi vizsgára bocsájtani. Sar­kady ekkor szerezte meg az Entwurf egyetlen példányát. Addig nem is olvasta. Haza­jőve azt áttanulmányozta. Sterne-ék azt tanácsolták Csurgónak, hogy újabb 3 okta­tóval algimnáziumként működ­jenek tovább és alkossanak új szervezeti szabályzatot. 1857/58-ban már át is tértek a négyosztályos algimnáziumra, 1861 -ben pedig az ötödik és a hatodik osztályosra, míg 1882-ben a hetedik és a nyol­cadik osztályosra. 0 Csurgón Sarkady Károly, Kaposváron pedig Somssich Pál buzgólkodott a legtöbbet a kisgimnázium felnőtt voltáért. Itt is Eötvös segített, közben­járására visszakapta 1868-ban a segesdi gimná­zium számára utalt 600 forin­tos segélyt. Hat osztályosra bővült a kaposvári gimnázium is és államosították 1869/70-es tanévben. 1884-ben pedig — két évvel később Csurgónál — nyolc­osztályú főgimnáziummá lé­pett elő. Az engedélyt már Kaposvárnak nem Eötvös, hanem Trefort Ágoston adta. A haza: Magyarország A polgári eleiben elterjedt divat a tengerész zakó vise­lése. A sudár termetű Festetics György akár tengerészkapi­tánynak is "kiadhatná” magát, hiszen olyan természetesen viseli az ezüst gombos kék zakót. A magyart úgy beszéli, mintha mindig itthon élt volna. A Georgikon, a Helikon vá­rosában, Keszthelyen, a szülővárosban beszélgettünk. A Helikon parkból mintha mindvégig figyelte volna társalgá­sunkat az a Festetics György, aki nemcsak Keszthelyt emelte magas rangra, hanem a csurgói gimnáziumot is alapította. — Festetics György egye­neságú leszármozottjai közül az ötödik, hatodik generáció­hoz tartozom. Keszthelyen születtem 1940 novemberé­ben. 1944 szeptemberéig él­tünk itt. Először Svájcban te­lepedtünk le, 1949-ben Auszt­riába költöztünk, ahol ma is élek. Itt végeztem el a gimná­ziumot, majd az egyetemet, ezt követően egy évig poszt­graduális képzésen vettem részt Amerikában. — Milyen emlékei vannak a keszthelyi gyerekévekről? — Nagyon nehéz külön vá­lasztani, mi a közvetlen emlék, és mi az, amit szüleim elbe­szélése idéz föl most bennem. Amire emlékezem: a kastély hatalmas kapuja, a Balaton, amibe majdnem belefulladtam — ez iszonyú emlék —, előt­tem látom az erdőt, a lovakat, a lovaskocsikat és egy pár arc is felidéződik bennem. Az em­lékezésben segítenek a fény­képek is, amelyeket Keszt­helyről őrzünk. — Mikor látta viszont Keszthelyt? — 1987 májusában látogat­tam haza negyvenhárom év után. Mindenkinek a szemébe könny szökött, akivel csak ta­lálkoztam. Azóta több alka­lommal is megfordultam a vá­rosban. Bécsben beülök az autóba és két és fél óra múlva Keszthelyen vagyok. A határ már nem igazán határ, az em­berek nagyon kedvesek. Kel­lemes hazajönni. A család ugyan Ausztriában él, ott van az én otthonom, de a haza: Magyarország. Ezt igyekszem tudatosítani a családban is. Csurgói Máté Lajos alkotása (Gyertyás László felvétele) A Gimnázium könyvtárában Csurgó csak egy század múl­tán emelte fel szavát az egy­házmegye támogatásával a nemzeti nyelv és közművelő­dés érdekében nyolcosztályú gimnáziumáért. Amihez az „oskola” az Ent­wurf által kisgimnáziummá degradált éveiben a népiskola és a tanítóképzés felé fordult ösztönösen. Ezt a tényt a nép­iskolai törvény és a hazai népművelési eszmék meghir­detésének éveiben Eötvös József már megvalósította: tanítóképezde nyitotta meg kapuit Bárány Ignác igazgatá­sával. Az új intézmény a 30-as évek elejéig működött So­mogybán. Ez az intézmény is tágította Csurgó művelődés- történeti súlyát, integrálva benne a nemzeti művelődés humán és népiskolai szakok­tatási elemeit. Csurgón tehát nemcsak a középfokú iskola vetette meg az alapját, hanem a tanítóképezde is egy század múltán. © Mit tud a történész laudáci- óként tézisekbe sűríteni a „merész álmok” iskolájáról? Mindenekelőtt az iskola „lám­pás szép fejeinek” névsorából a fundamentumrakók neveit: Nagyváthy Jánosét, Sárközy Istvánét, Sarkady Károlyét és Matolcsy Sándorét, a művelt és tudós tanárok sorából pe­dig Csokonai, Császári Lósi Pál, Csépán János, Csomasz Tóth Kálmán, Bódy Ferenc, Écsy Ödön István, Macskássy Attila, Nyiri Antal, Pókos Fe­renc — és még sokan mások — neveit, hozzájuk téve a leg­frissebb „história domus” szerző nevét: Horváth Józse­fét is. De garmadával tudnám azoknak is említeni a neveit, akik máris országos névre tet­tek szert a hajdani diákok so­raiban. Hogyan vált az álmok isko­lájává: somogyi panteonná ez a művelődéstörténeti felleg­vár? Az oskolával, a könyvtár­ral és a kollégiummal. A nagy­nevű alapítók és a nagynevű tanárok tették azzá és mecé­nása a református egyház a hagyományápolás, a tehet­ségmentés útján. A külföldi tanulmányutak szervezésével emelkedett egyre maga­sabbra még angol nyelvű diák­lapot is szerkesztettek falai között. Miközben a művelő­déstörténetnek igen nagy szolgálatot tett a Belsősomo­gyi Református Egyházmegye könyvtára és levéltára megőr­zésével és gondozásával. Az előbbi falai között maradt és méltó módon — megújítva — őrizte azt, az utóbbi pedig a pápai református gyűjtemény gondozásában várja rendezé­sét és kutathatóságát. A megyehatárokat ignoráló regionális kutatások szüksé­gességét hirdető művelődés­történészek világosan látják, hogy Dél-Dunántúl kultúrlejtő- jén helyet foglaló Csurgó kö­zépfokú oktatásának és köz- művelődésének súlyával a magyar nyelv és közművelő­dés egyik őrhelyévé változott 200 éves múltja alatt. Művelő­déstörténeti útját pedig együtt tette meg a régióban Kanizsá­val, Keszthell/el, Kaposvárral és Péccsel. Beszélgetés Festetics Györggyel — Festetics úr megállta a helyét távol a hazától is. Foglalkozása? — Bankár vagyok. 1965-ben Németországban kezdtem dolgozni, 1967-től Bécs a székhelyem. — Milyen volt az emigrá­cióban? — 1974-ben Mindszenty bí­boros máriacelli temetésén sokadmagammal azon döb­bentünk meg a sírnál, hogy ötvenéves cserkészek állnak díszőrséget. Húsz év után hol lesznek már? — gondoltam. Azt tudtuk: a magyar fejlődés csak belülről történhet. Édes­anyám lengyel származású volt. Azt vallotta: az oroszok alatt nem lehet élni, a németek alatt talán. Az orosz uralmon alapuló magyar rendszer ál­landóságában nem hitt, min­dig azt mondta: ez a rendszer nem fog tudni kitartani, mert a nép másképp gondolkodik. Addig működik ez a rendszer, amíg a külföldi hadsereg azt képes fenntartani. Jól emlék­szem, 1987-ben kezdtünk itt, Keszthelyen arról beszélgetni, hogy amint meghalt Franco, az apparátusa is hamarosan megszűnt Spanyolországban. Ez a példa lebegett előttünk. Az emigráció sok tagja pedig úgy gondolkodott, hogy Ma­gyarországon már nem kezd­hetik újra az életüket, ide csak látogatóba jöhetnek. Ami vé- gülis Magyarországon megtör­tént, azt csak sejtettük. — A keszthelyi Feste- tics-ág legújabb „hajtásai”? Azaz: a dinasztia hogyan folytatódik? — Két fiunk van. Tasziló 14 éves. Ő is itt van most, de fá­radt, alszik. A nyáron két alka­lommal is hazajön a barátjá­hoz Edericsbe. Bécsben ta­nulta a magyar grammatikát, ír és olvas magyarul, de nem beszéli a nyelvet. Azért jön haza, hogy a beszédet gyako­rolja. György fiúnk 7 éves. Ő a legifjabb Festetics György, te­hát nemcsak a család nem hal ki, hanem a György nevet is őrizzük. Keszthely és Csurgó test­vérvárosok. Ezt éreztük a He­likonon is. Festetics György leszármazottját Csurgó várja a gimnázium alapításának 200. évfordulójára. Köszönöm a beszélge­tést. Horányi Barna

Next

/
Thumbnails
Contents