Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-08 / 84. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDAS AG 1992. április 8., szerda Nincs szükség magánnyomozóra, de...(3) Információ nélkül nem megy A nemzetközi céginformá-. ciók gyakorlatában van egy olyan szempont, amelyet a hazai felhasználók és az adatszolgáltató cégek nem­igen értenek, legalábbis külö­nösnek találnak: ezek a tulaj­donosokra és a vezetőkre vo­natkozó adatok. A tulajdonosokról szóló in­formációk esetében a leendő partnernek sokat mond, hogy milyen vagyoni hányada van a magyar államnak. Sok eset­ben a külföldi cég az iránt is érdeklődik, hogy tulajdonos­ként milyen mértékben vállal felelősséget a magyar állam a vizsgált cég üzleti műveletei­ért, hitelfelvételéért. (E téren még sokszor működnek a régi reflexek, amikor az állami tu­lajdon egyben teljes állami fe­lelősségvállalást is jelentett.) De az is hasznos információ lehet az adatfelhasználó szá­mára, hogy a tulajdoni részek között milyen hányad a külföl­dieké, s ezek között vannak-e és mekkora résszel rendel­keznek ismert, tőkeerős, ese­tenként multinacionális cégek. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne hitelképes magyar cég, amelynek csak hazai tulajdonosai vannak, s ezek többsége kisbefektető. Ilyen esetekben is célszerű tudomást szerezni arról, hogy személy szerint kik a tulajdo­nosok, s ezek között kik dol­goznak az adott cégnél (ve­zető vagy alkalmazotti beosz­tásban). Ugyancsak hasznos infor­mációt jelent annak ismerete, hogy a legutóbbi egy-másfél évben milyen tulajdonosválto­zás következett be: jó néhány cég került ÁVÜ-felügyelet alá, alakult át egyszemélyes rész­vénytársasággá, ami a privati­zációs folyamat induló lépé­sének tekinthető. Az is üzleti szempont lehet, hogy azonos vagy alig változó tulajdonosi kör mellett hogyan változtak a tulajdoni arányok. Például a tőkeemelést köve­tően megnőtt-e a külföldi tu­lajdon hányada, vagy a tulaj­donosok egy része meg­vette-e a kisebb tulajdonosok hányadát. Mindezek az ada­tok alkalmasak arra is, hogy egy vállalat üzletmenetének várható alakulására következ­tessenek. Az ügyvezetők, igazgatók, s közülük legalább az első há­rom vezető személyiség ada­tai igen jelentősek a leendő partner szempontjából. A ve­zetők neve és lakáscíme a cégbírósági bejegyzésekben, s így a cégközlönyökben is megtalálható. Ebből például azt lehet megtudni, hogy az adott kis­vállalkozás az ügyvezető la­kásán működik-e. Ebben az esetben nyilván nem keres­kedhet a cég nagyobb tételek­kel, bár szellemi szolgáltatá­sok esetében ez sem kizár­ható. Ennél sokkal fontosabb információ azonban a vezetők kora és szakképzettsége. A kor alapján ugyanis közelítő képet kaphatunk arról, hogy mennyire előretekintő a vállal­kozás. Megjegyzem: nem minden fiatal alkalmas mene­dzsernek, és nem minden idős vezető alkalmatlan a vállalko­zásra... A vezetők szakképzettsége — összevetve a vállalkozás tevékenységi körével — meg­bízható képet ad arról, hogy a vezetők közt vannak-e a pro­filnak megfelelő képzettségű szakemberek, felsőfokú köz­gazdászok, pénzügyi szak­emberek. Fontos kiegészítő informá­ció az is, hogy a tulajdonos (ha természetes személy) és az ügyvezetők, igazgatók mennyiben érdekeltek más vállalkozásban — résztulaj­donosként vagy dolgozóként. A cégek mérlegbeszámolói és személyi adatai alapján in­formációt adnak az egyes szervezetek fizetőképességé­ről, megbízhatóságáról, hitel- képességéről is, sok esetben megadják a javasolható ma­ximális hitel nagyságát is. Ilyen' típusú értékeléshez azonban nemcsak a már emlí­tett információkat használják fel, hanem rendszeresen fi­gyelemmel kísérik — s az ese­tek többségében adatbázis­ban vezetik — a sajtóban megjelent cikkeket, nyilatko­zatokat, értékeléseket is, ame­lyek hasznos információt ad­nak a vizsgált vállalatoknál le­zajló folyamatokról. A sajtófi­gyelés a hazai és a külföldi gazdasági, heti-havi folyóira­tok mellett a legfontosabb na­pilapokra s a rádió és a televí­zió híranyagaira is kiterjed. Gyakran előfordul, hogy olyan kisvállalkozások iránt érdekődnek a megrendelők, amelyekről külső hírforrások­ból nem áll rendelkezésre részletes információ, ilyen esetekben sokat segíthet, ha a céginformációs szervezet­nek vannak olyan munkatársai — ezek lehetnek részfoglal­kozásúak, nyugdíjasok is —, akik személyesen meglátogat­ják a vizsgált céget és beszél­getnek a vezetőkkel, megte­kintik a környezetet, amelyben a cég működik. Mindezek az információk azonban csak egy adott idő­pontban alkalmasak a megíté­lésre. Ahhoz, hogy egy ké­sőbbi időpontban újra fel- használhatók legyenek, az adatbázist ki kell egészíteni, fel kell frissíteni. A gazdaság szereplői szüntelen változnak. Nyitrai Ferencné dr. A terv: kutyáttanítani a játszótereket A városgondnok virágai Hartner Rudolf a városgondnokság vezetője Kaposváron. — Az elmúlt évtizedekben az embereket el­szakítottuk saját lakóhelyükről — mondja. — A Kaposváron élők közül sokan nem kötődnek ehhez a településhez. Nem úgy, mint mondjuk a századelőn. A város nagy öregjei mondják is: az emberek másként szerették akkor Kapos­várt. — Hogyan lehetne erősíteni a kötődést? — Hosszú folyamat hozhatna csak sikert. Nekem meggyőződésem, hogy a kaposváriak közül sokan szeretik ezt a várost. Vannak, akik ma is nagyon féltik, és éppen ezért mondják is a magukét. Mi a lakókat a város gazdáinak te­kintjük. Saját lakóháza körzetében a lakó a gazda. Fel kell kelteni a hiúságérzetét; legyen rend, s ne keljen várni egy szervezetet, ame­lyik a lakó által eldobott szemetet összegyűjti. — Korábban évtizedekig a város főkertésze volt. Más ez a beosztás? — Minden városi közterület kezelése a mi feladatunk most: eddig csak a földterület-gaz­dálkodással foglalkoztam. Ezentúl az út- és hídfenntartás, a köztisztaság, a gyepmesteri feladat is a mi munkánk. Nagy rendetlenséget csinálnak azok a kutyák, amelyeket gazdájuk nem tart pórázon; játszótéri homokozókat pisz- kolnak össze. Ezeket altatólövedékkel elaltat­juk, és térítési díj ellenében a gyepmesteri te­lepen vehetik majd át őket a tulajdonosok. — Mi lesz a piszkos homokkal? — Előbb kicseréljük a játszótereken a homo­kot, s azután alkalmazzuk ezt a módszert. Tény, hogy az utóbbi években nemigen foglal­koztunk homokcserével. — A közterület-felügyelet mit tehet a na­gyobb rend érdekében? — Jelenleg tízen vannak; keményen fellép­nek a szabálytalanságok ellen. Tele van pél­dául a város illegális falragaszokkal: nem kímé­lik még a műemlék-jellegű épületek falát sem. Ezeket az embereket meg kell büntetni. — Lesznek parkőrök? — Április közepétől minden nagyobb kapos­vári parkban. — Az úgynevezett közhasznú munkába ho­gyan vonják be a munkanélkülieket? — Harmincán jelenleg is dolgoznak, de negyvenre adtunk be pályázatot. Ki­jelöltünk számukra egy területet. Ezt nekik kell gondozniuk. A városgondnok (Fotó: Király J. Béla) — Megszűnik-e az áldatlan állapot a vásár­téren? — Keményen, ha kell rendőri erőkkel terem­tünk rendet. Az a szándékunk, hogy a cseri parkból elkerüljön a vásár, de még nem talál­tunk alkalmasabb helyet. — S marad pénz virágósításra is? — Ha nem kell milliókat fordítani a takarí­tásra, a rendcsinálásra, a közterületek enge­dély nélküli felbontására, akkor ebből a pénz­ből virágot veszünk. Kaposvár újra virágos vá­ros lehet. Fel kell például öltöztetni az épülete­ket virággal. Az ideérkezőknek is érezniük kell: Kaposvár valóban virágos, úgy mint a harmin­cas, negyvenes években volt. — Sok sikert hozzá városgondnok úr! Lőrincz Sándor Magyar-szlovák mezőgazdasági kft-k Közép-, illetve Kelet-Szlo- vákiában egy-egy szlovák­magyar vegyes kft-t alakított az IKR Termelésfejlesztési és Kereskedelmi Részvénytársa­ság. A bodrogszerdahelyi, il­letve gemeri székhelyű kft-k mintegy 6800 hektár kukorica és 3600 hektár napraforgóte­rület vetőmag-, növényvédő­szer ellátását szervezik 24 gazdaságban. Tevékenységi körük ennél sokkal bővebb: felöleli felvásárlását, az élel­miszer nagy- és kiskereske­delmet is. Nagyvállalatok - nagy bajban... Az idők — és a követelmé­nyek — változása az ipar egé­szén belül legérzékenyebben gépiparunkat érintette. Azt az ágazatot, amelyet az elmúlt 20-25 esztendőben a túlcent­ralizáltság, a fokozatosan avuló termékszerkezet és a keleti piacok felé fordulás stra­tégiája jellemzett. S amelyben békésen egymás mellett élt a nagy hányadában elavult géppark a korszerű technoló­giával. A jelentősebb szerve­zeti átalakulás 1990-91-ben kezdődött meg, s a múlt év végén bejegyzett mintegy 5800 önálló jogi személyiségű gépipari szervezet közül több mint 4500 kft volt, a részvény- társaságok száma pedig meghaladta a 110-et. Megkezdődött a nagyság szerinti átalakulás is: tavaly a gépipari szervezetek — a fő profiljuk szerinti besorolás alapján — csaknem 61 száza­léka foglalkoztatott 21 főnél kevesebbet; mintegy 19 szá­zalékuk 21-50, 15 százalékuk pedig 51-300 főt. így az „igazi”, 300-nál több embert alkalmazó nagyvállalatok ará­nya már csupán körülbelül 5 százalék, ezt egyébként az ágazat legnehezebb helyzet­ben levő része. A gépipar 1991-es „teljesítménygörbéje” azt mutatja, hogy belföldi érté­kesítése egy év alatt csaknem 38 százalékkal csökkent. A visszaesés elsősorban a köz­lekedési eszközök gyártásá­ban bekövetkezett csökke­nésnek tulajdonítható — e termékek hazai értékesítése fele sem volt az előző évinek. Viszonylag a villamosgép- és készülékipar veszített legke­vesebbet a hazai piacon: for­galma „csak” mintegy egy- harmadával maradt el az 1990-estől. Ebben az ágazat­ban azonban tevékenykedik néhány olyan gyár, amelynek átalakulása és privatizálása külföldi tőke igénybevételével' kezdődött meg. Ezek minő­ségben és árban is verseny- képes termékekkel tudtak a hazai fogyasztók elé lépni. A gépipar 50 főnél többet foglalkoztató közép- és nagy- vállalatainak termelése tavaly — 1990-hez képest — csak­nem 35 százalékkal, 1988-hoz viszonyítva azonban 45 szá­zalékkal csökkent. Legkedve­zőtlenebbül ebben a kategóri­ában is a közlekedési eszkö­zöket gyártó vállalatok hely­zete alakult: termelésük 1988-1991 között több mint 61 százalékkal csökkent. A rohamos hanyatlás tendenci­ája esetünkben évek óta meg­figyelhető; jellemző például, hogy míg 1988-ban 12 350 au­tóbuszt gyárottak, 1991-ben már csak 4750-et. Ugyanakkor a teljesítmé­nyek alakulásának adatai né­hány üzem esetében már ér­zékeltetik a termék- és az ez­zel, gyütt végrehajtott piacvál­tás hatását is. Izzólámpából például 1988-ban 449 milliót, 1991-ben 481 milliót termelt a hazai ipar, s ennek nagy ré­szét külföldön értékesítette, a fénycsőgyártás pedig ugyan­ebben az időszakban 18 mil­lióról 29,4 millió darabra emel­kedett. A hűtőszekrények ter­melése 1988-ban mintegy 398 000, 1991-ben — korszerűbb összetételben — több mint 432 00 volt. Az ilyen és hasonló — bár sajnos, egyelőre nem nagy számú — példa egyértelműen jelzi azt az irányt, amelyet a volt gépipari nagyvállalatok­nak követniük kell. Arra utal ugyanis, hogy — tőkeerős kül­földi vállalatokkal közös válla­latokat létesítve, s hagyomá­nyos profiljukat megtisztítva, korszerűsítve, jelentős techni­kai, technológiai változtatáso­kat végrehajtva — van mód és lehetősége új külföldi piacok meghódítására és a hazai piac nagy hányadának meg­tartására. Mindennek azon­ban feltétele a fegyelmezet­tebb és hatékonyabb munka. A teljesítmények elemzésé­ből az is kiolvasható, hogy a magyar gépipar nem jelenték­telen — igaz, még nem is do­mináns — hányada rendelke­zik olyan feltételekkel, ame­lyek révén 2-3 év alatt nem­zetközi összehasonlításban is versenyképes, kellő jövede- lemezőségű termékválaszté­kot előállító és értékesítő üzemmé válhat. Ferenczy Europress Zöld kártya a forgalomhoz Májustól: kötelező környezetvédelmi autóvizsga A súlyadó bevezetése után szinte minden autós újabb „merényletnek” tekinti a má­justól kötelező évenkénti kör­nyezetvédelmi felülvizsgála­tot. Lehet, gyönge vigasz, de tény, hogy efféle „vegzatúrá- nak” már jó ideje Európa szá­mos országában ki vannak téve az autósok, mert csak környezetvédelmi szempont­ból szigorúan ellenőrzött gép­járművek vehetnek részt a forgalomban. Szommer Ferenc, a Kör­nyezetvédelmi és Területfej­lesztési Minisztérium kabinet­főnöké a tárca miniszteri biz­tosaként dolgozta ki a felül­vizsgálat rendszerét. Felmé­rései szerint a hazánkban kö- zelekedő autók csaknem 70 százaléka legalább két- szer-háromszor jobban szennyezi a levegőt, mint az a motor konstrukciójából követ­kezne. A számítások azt mu­tatják, hogy jó beállítás után 20-25 százalékkal csökkent­hető a szénmonoxid-, 20 szá­zalékkal a szénhidrogén-kibo­csátás, az üzemanyagfo­gyasztás pedig 5-8 százalék­kal csökkenne. Feltehetjük a kérdést, hogy mi alapján, mi­hez képest minősül egy autó környezetre ártalmasnak? Nos, a gyártók valamennyi tí­pusnak, illetve motorkonstruk­ciónak meghatározzák a leg­kedvezőbb, legkisebb fo­gyasztást eredményező beál­lítási értékét. Minden autónál ismert például a legkedvezőbb keverési arány, az optimális üzemanyag-felhasználás, ami mellett leghatékonyabban üzemel a motor. Ezt az alapjá­rati beállítási érték mutatja. A hatóságok is csak olyan beállí­tást követelnek majd meg, amilyet az egyes motortípusok paraméterei lehetővé tesznek, vagyis az értékeket mindig egy-egy adott márkához és tí­pushoz igazodva határozzák meg. Az évenkénti környezetvé­delmi ellenőrzés minden ma­gán- és közületi tulajdonban levő gépjárműre — így a legú­jabb autókra is — kötelező lesz. Ezért május 1-jétől minden autót a műszaki vizsgaidőszak végéig ellenőriztetni kell. Még akkor is, ha a műszaki vizsga abban az évben nem lenne esedékes. (Erről már decem­ber óta érvényben van egy rendelet.) Az előírások szerint az ellenőrzés jogát a közleke­dési felügyelettől bármelyik szakműhely megkaphatja. Maga a vizsgálat viszonylag egyszerű művelet, már csak azért is, mert a motor bontás nélkül állítható be, így különö­sebb, hosszabb időt igénylő beavatkozásra nincs szükség. A környezetvédelmi vizsga díja 350 forint. Az autós kap egy „zöld kártyát”, amely a forgalmi engedély betétlapja­ként szolgál, s ezt a rendőrök kérhetik a közúti ellenőrzé­seknél. Ha a zöld kártyán nincs hivatalos pecsét, a ha­tóság ugyanúgy járhat el, mintha az autósnak nem lenne forgalmi engedélye. Ha közúton ellenőrzik az autó szennyezőanyag-kibocsátá­sát, akkor nem a gyári, csupán az ennél tágabb határértéknek kell megfelelnie. Ha pedig a szennyezés meghaladja a kri­tikus határt, az autós 15 nap haladékot kap járműve beállí­tására, ha viszont ezt elmu­lasztja, bevonják a rendszá­mot. Minden autósnak éven­ként kell ellenőriztetnie gép­kocsiját, csak a háromutas, szabályozott katalizátoros au­tók élveznek némi kedvez­ményt: esetükben elegendő a háromévenkénti felülvizsgálat.

Next

/
Thumbnails
Contents