Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-08 / 84. szám
2 SOMOGY HÍRLAP — HAZÁNK ÉS A NAGYVILÁG 1992. április 8., szerda A kormányfőt ünnepelte a T. Ház (Folytatás az 1. oldalról) Kiemelte, hogy ő világított rá: az átmenet, a megújhodás során nemzeti örökségünk alkotmányos és demokratikus elemeit ötvözni kell a modernizáció követelményeivel, a szabad világ képviselte értékekkel. Antall József politikusi „személyiségjegyének” mondta a középutas politizálást. Szabad György utalt rá, hogy a kormányfő politikai felfogását a mindenfajta szélsőséges törekvéstől való elhatárolódás jellemzi. Erre a középutas politikára adott felhatalmazást két esztendővel ezelőtt a választópolgárok többsége. Antall József — a házelnök szerint — megmutatta, hogy a következetességet, a határozottságot és a céltudatosságot humanizmussal és toleranciával kell társítani. Antall József kormányfő megköszönte a házelnök szavait, valamint mindazokat a jókívánságokat, amelyeket levélben tolmácsoltak. Elhárítva a születésnapi ünneplést azt indítványozta: köszöntsék inkább a demokratikus választások nyomán éppen két esztendővel ezelőtt megalakult Országgyűlést. A képviselők napirendre vették a függetlenek csoportjának indítványát, hogy a kormány számoljon be munkájáról a törvényhozás előtt. Ezután a T. Ház folytatta az úgynevezett privatizációs törvénycsomag általános vitáját. A kormánypárti és ellenzéki képviselők is sok bírálnivalót találtak a tervezetben. Somogyi képviselő is volt a tegnap délutáni kérdezők között. Dr. Suchman Tamás (MSZP) arra kért választ a pénzügyminisztertől, hogy mikor terjeszti be a kormány az 1992. évi költségvetés módosítására' vonatkozó törvényjavaslatát. Azt is megkérdezte, milyen károkkal járna egy pótköltségvetés beterjesztése. Kérdéseinek alátámasztására felsorolta az ismert, az Országgyűlés hétfői ülésén is elhangzott gazdasági nehézségeket. A somogyi képviselő rekordösszegűnek nevezte az első negyedévi költségvetés hiányát. Kupa Mihály pénzügyminiszter leszögezte, hogy a kormány, a Pénzügyminisztérium minden intézkedést megtett és megtesz, hogy a költségvetés kintlevőségeit gyorsan, eredményesen behajtsák. Kijelentette, hogy nem akarnak konkrét költségvetési módosítást benyújtani. Szerinte az egész magyar gazdaság állapotát, teljesítményét, lehetőségeit vizsgálva a költségvetés idei hiánya elviselhető mértékű lesz. Azt kérte a képviselőháztól, hogy segítsen az adó- és pénzügyi fegyelem erősítésében. Az Országgyűlés megalkotta a második kárpótlási törvényként ismert jogszabályt. Az új törvény azoknak a részleges kárpótlásáról intézkedik, akiknek az állam az 1939 és 1949 között alkotott jogszabályok alkalmazásával okozott károkat a magántulajdonában. A kárpótlási kérelmeket a törvény hatályba lépését követő 120 napon belül lehet benyújtani az illetékes kárrendezési hivatalhoz. Tűzszünet papíron Karabahban az utóbbi napokhoz hasonlóan is több helyen megsértették az iráni közvetítéssel létrejött Jűzszü- neti megállapodást. Éjjel tüzérségi támadást indítottak Martuni ellen, reggel pedig Hankendi (Sztyepanakert) ellen intéztek rakétatámadást az azeriek. Hírügynökség jelentése szerint huszonkét Grad típusú rakétát lőttek az azerbajdzsáni Susából Han- kendire. A támadásnak sebesültjei is voltak. Flottakrízis Ukrán parlamenti képviselők és a védelmi minisztérium vezetői a Fekete-tengeri Hadiflotta főbázisára, Szevaszto- polba utaztak, hogy megkíséreljék átállásra bírni az egység parancsnokait és katonáit. Ukrán források szerint az ukrán légierő parancsnoksága megtiltotta a flotta repülőinek a felszállást. AZ SZDSZ-FRAKCIO SZERINT Király Béla nem szorul védelemre (Folytatás az 1. oldalról) Az MDF egyes képviselői — hangzik az állásfoglalás nyilatkozataikban, most pedig a képviselőkhöz írt nyílt levélben arra szólítják fel Király Bélát, hogy tisztázza múltját, jelezve, hogy csak megfelelő — mármint az igényeiket kielégítő — bizonyítás esetén hajlandók megfontolni megválasztását az SZDSZ-t megillető posztra. A nyilatkozat szerint ez a föllépés példátlan, lábbal tiporja a demokrácia alapelveit, egyúttal a legnagyobb kormánypárt túlzott hatalmi törekvéseit jelzi. Ezt az SZDSZ-frakció a leghatározottabban visszautasítja, mert — hangsúlyozzák — a demokrácia alapelve, hogy nem az ártatlanságot, hanem a bűnösséget kell bizonyítani. Az MDF képviselői ezt figyelmen kívül hagyva vonják kétségbe Király Béla képviselői jogait. A nyilatkozat utalva a Magyar Fórum-beli támadásokra megállapítja: Király Béla a róla szóló korábbi cikkekre reagálva már többször nyilvánosságra hozta véleményét. Nem az MDF vagy egyes képviselői szabják meg, hogy egy másik párthoz tartozó képviselőt milyen peren kívüli eljárással látnak alkalmasnak egy-egy posztra. Az SZDSZ képviselőcsoportja leszögezte: Király Béla, Rákosi bíróságának halálraítéltje, Nagy Imre nemzetőr- parancsnoka egyébként sem szorul védelemre. Fölteszik a kérdést: Nem elég öt év börtön, a halálos ítélet, a harmincöt év emigráció, amelyet az elmúlt negyven évben elszenvedett? Nem elég az, amit Király Béla az 1956-os forradalomban és az emigrációban bizonyított? Az MDF képviselői ne tudnák, hogy a hazai demokráciáért küzdőknek — üljenek bármely oldalon az Országgyűlésben — nemigen volt aktívabb segítőjük az emigrációban, mint a most pellengérre állított Király Béla? Ha a parlamentben a pártok egymás képviselőit kezdik az igazságszolgáltatás . intézményének mellőzésével, önkényes normák alapján bűnösnek nevezni, nem elsősorban egymásnak, hanem a magyar demokráciának ártanak. Az SZDSZ mindaddig, amíg jelöltjét a parlamenti megállapodásnak megfelelően nem választják meg a honvédelmi bizottság alelnökének, csak tanácskozóként vesz részt ebben a bizottságban, ugyanakkor pedig semmilyen kormánypárti bizottsági tagságra vonatkozó parlamenti javaslatra nem szavaz. KÉRDŐJELEK Rezgett a léc Olaszországban A világháború vége óta, tehát bő négy és fél évtizede a legbizonytalanabb kimenetelű választásokat bonyolították le Olaszországban, s az eredmények ingatagságára mi sem jellemzőbb, mint hogy a szavazatok összeszámlálása nyomán Rómában többször is módosítani kellett az értékeléseket. Először az eddig kormányzó négyes pártszövetség alapos visszacsúszását emelték ki, aztán mégis módosult a kép, s úgy tűnik: a koalíció megőrizheti (hajszálvékony) többségét. Vagy ahogy a gunyoros sajtó fogalmazott, átvitték az előírt magasságot, de alaposan rezgett a léc... Kiterjedt átrendeződés kezdődött a parlament padsoraiban? A hagyományos, nagy pártok leértékelődése következett be? Mindenki másképp látja,, s a voksok ismeretében másképp elemzi a fejleményeket. Ám egy biztosnak tűnik Itáliában: a korábbi, trandícionális törvényhozásbeli matematika érvényét veszti, előretört számos helyi, regionális erő, s megnőtt a szétforgácsolódás veszélye. Sokak már „lengyel kórt” emlegettek, arra célozva, hogy a kisebb, alternatív csoportok elszaporodása akár a parlament ellehetetlenüléséhez is vezethet. Jön a szétforgácsolódás vagy mégis feltámad a korábbi kormánykoalíció? Gyors újrakezdés következik vagy Olaszhonban nem ritka, hosszú hetekig húzódó hatalmi kötélhúzás a miniszterelnöki és a parlamenti „párválasztás” körül? Mindegyik verzióra számítani lehet. Azon pedig sokáig vitáznak még a szakértők, hogyan illeszkedik az itáliai voksolás a szélesebb európai folyamatokba (így a hétvégi németországi tartományi választásokhoz)? Az bizonyos, hogy a római törvényhozás színessége mit sem változtatott: a fasiszta színekben indult Mussolini-unoka mellett továbbra is jelen lesznek a Szerelem Párt pornó-honanyái... Szegő Gábor A kémügy belgrádi visszhangja A belgrádi sajtó tegnap részletesen ismertette a jugoszláv szövetségi külügyminisztérium tiltakozását „a magyar területről végrehajtott horvát támadás miatt”. A Politika tényszerűen ismerteti a közleményt, s egyúttal röviden hírt ad arról, hgoy Budapesten vádat emeltek Szántó Rudolf ellen. Az illető a vád szerint fontos katonai adatokat továbbított Jugoszlávia számára — írta a lap. A Politika Ekspres hatalmas szalagcímben emelte ki, hogy a szövetségi külügyminisztérium tiltakozása szerint Magyarországról is lőttek. Az ehhez kapcsolt keretes hírben olyan címmel közük a Szántó elleni vádat, hogy „A kémper alibi Baranyával kapcsolatban”. Kézzel írták a megszállási parancsokat Jaruzelski „kivédte” a szovjet bevonulást Csehszlovákia és az NDK is „segített” volna Lehallgatástól és behatolástól védett teremben, megerősített őrséggel körülvéve, kézzel írták a szovjet tábornokok Lengyelország megszállásának haditerveit és az azok végrehajtását elrendelő parancsokat — nyilatkozta Vlagyimir Dudnyik, az egykori szovjet hadsereg tartalékos vezérőrnagya a Polska Zbroj- nának, a lengyel hadsereg lapjának. A tábornok azért szólalt meg most, mert néhány héttel ezelőtt Viktor Dubinyin tábornok, a Lengyelországban állomásozott egykori szovjet haderő főparancsnoka egy interjújában elmondta: csak Wojciech Jaruzelski államfő 1981. december 13-án életbe léptetett szükségállapotának köszönhető, hogy elmaradt a 14-re tervezett szovjet bevonulás. A lengyel jobboldali pártok ezt hazugságnak és a lengyel belpolitikába való beavatkozásnak minősítették. Néhány nappal korábban döntött ugyanis úgy a lengyel parlament, hogy — szakértői bizottsága vizsgálatának befejezését meg sem várva — törvénytelennek és indokolatlannak minősíti a szükségállapotot. Olyan tekintélyt is felvonultattak Dubinyin megcáfolására, mint Zbigniew Brzezinski egykori amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó, aki határozottan kijelentette: a szovjet tábornok vagy hazudik, vagy rosszul emlékszik. Egy évvel korábban ugyanis valóban voltak jelek egy szovjet beavatkozás előkészítésére, de később már szó sem volt erről. Más szakértők viszont emlékeztetnek arra, hogy 1981 decemberének végén Brzezinski már hónapok óta csupán egyetemi tanár volt, így semmilyen bizalmas katonai információhoz nem juthatott hozzá. Dudnyik csupán egyben korrigálta az akkor nála jóval alacsonyabb rangú, s a katonai tervezésben nem, csak a végrehajtásban részt vevő hadosztályparancsnok Dubinyin kijelentéseit — Lengyelország megszállásának előkészületei nem október végén, hanem már annak az évnek a tavaszán megkezdődtek. A vezérőrnagy maga is egyike volt azoknak, akik az úgynevezett „sötét szobában”, a különlegesen védett és a külvilágtól teljesen elszigetelt teremben tíz teljes napon át kézzel írták a parancsokat és rajzolták a hadműveleti térképeket, másolat nélkül — mindez azt a célt szolgálta, hogy a tervek semmiképp se szivároghassanak ki. A katonai behatolást a 24. gépesített hadosztály vezette volna, nem utolsósorban azért, mert Csehszlovákiában már szerzett tapasztalatokat az ilyen hadműveletekben. A vezérőrnagy másik bombája: a szovjet csapatok nem egyedül mentek volna. A tervek szerint a „baráti segítség- nyújtásban” részt kellett volna venniük a csehszlovák és az NDK-beli néphadsereg alakulatainak is. Katonai szakértőnk a lelőtt Aeroflot-gép esetéről Milyen rakétát vetettek be az utasszállító gép ellen? A szerencsés kimenetelű légi balesetek fölött általában gyorsan napirendre tér a sajtó is, a közvélemény is. Ez magyarázza, hogy az Aeroflot Karabah-térségben rakétatalálatot kapott utasszállító gépének ügye hamar lekerült az újságok első oldaláról — a sérült JAK-40-est ugyanis pilótája szerencsésen letette a repülőtér betonjára, s megmentette az utasok és a személyzet életét. Katonai szempontból azonban meggondolkoztató a csaknem tömegszerencsétlenséggel végződött eset, hiszen egyértelműen jelzi, hogy az örmény-azeri háború fegyverarzenáljában ott vannak a rakéták is. Föltehetően nemcsak az egyik, hanem a másik oldalon is. Kérdés, hogy honnan származnak, s milyen pusztító erőt képviselnek? Mivel az információk meglehetősen foghíjasok, a származást illetően következtetésekre vagyunk utalva. Minden bizonnyal arról van szó, hogy a hadban álló felek az orosz hadsereg bázisairól „szerezték”, azaz zsákmányolták a rakétákat. A JAK-40-et ért támadásról bemutatott képsorok tanúsága szerint a gépre föld-levegő rakétát lőttek, amelynek katonai körökben több típusa is jól ismert. Az egyik az SZ-200-as, illetve az SZ-125-ös változat, a maga nemében a legfejlettebb kategóriát képviselő légvédelmi rakéta, amely 30 kilométer magasságig és 60 kilométer távolságig hatásos. Kilövéséhez stabil, rendszerint betonba ágyazott állás kell, s bevetéséhez nélkülözhetetlenek a bonyolult rádiólokációs rendszerek. Mindez arra utal, hogy nem ezt a típust vetették be az Aeroflot-gép ellen. A másik csoportot az úgynevezett csapatlégvédelmi Kub vagy Krug típusú rakéták alkotják, amelyek lánctalpas mozgó alvázról startolnak, de célba juttatásukhoz szintén bonyolult elektronika és szakszerűen kiképzett személyzet kell. Nagy valószínűséggel kizárható tehát, hogy ilyenek hajtották volna végre az akciót. Marad a harmadik kategóriába tartozó, roppánt könnyen kezelhető rakétatípus. Két változata közül az egyszerűbb „személyzete” csupán egy jól képzett katona, aki az alacsonyan szálló (200 méter alatti) célpontra irányítja a „kályhacsövet”. Nem kell mesterlövésznek lennie, mert a rakétán hőérzékelő van, s ennek vezérlésével biztos a találat. Hasonló ehhez a bonyolultabb változat, azzal a különbséggel, hogy ezt terepjáró járműről indítják, tehát gyors helyváltoztatással vethető be. Az Aeroflot utasszállító repülőgépének szerencséje volt a szerencsétlenségben, hogy landolásnál a hajtóműveket, azaz a tolóereőt minimálisra veszik vissza. A rakéta a gép balszárnyát találta el, de már nem volt elég a hőenergia a rakétafej fölrobbantásához. A komolyabb, nagy hatásfokú rakéták egyébként nem a repülő célpont felületén, hanem alatta robbannak. A gép tudniillik így is megsemmisíthető, ám a személyzet katapultálhat — ez történt annak idején a 20 kilométer magasból felderítést végző U-2-es- sel — s az élő pilóta az ellenségnek is értékesebb, mint a halott. Dr. Damó László
