Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-23 / 96. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG 1992. április 23., csütörtök Kamarai kapcsolatok Horvátországgal Nem segély, üzlet kell Matija Sadek: Szívesen kötnénk szerződéseket magyar mezőgazdasági üzemekkel Szétszerelt, környezetet is csúfító tehergépkocsi található Kaposváron a városi sport- csarnok szomszédságában. Reméljük, hogy gazdája hamarosan a roncstelepre szállítatja. (Fotó: Gyertyás László) Forog az idegen... Húzó ágazat marad az idegenforgalom? (Folytatás az 1. oldalról) — Valószínű, hogy az együttműködés egyelőre a ke­reskedelemben merül ki, de ott most igazán nagy szüksé­günk lesz a környező orszá­gok és régiók segítségére — mondta Matija Sadek. — A háború okozta károk helyreál­lításához elsősorban építői­pari alapanyagokra lesz szük­ségünk. Téglát, cserepet nagy mennyiségben vásárolnánk. A másik terület a mezőgazda­ság. Már régóta veszünk cu­korrépát Magyarországról, Somogy megyéből is, de még így is 3000 hektárnyi mennyi­ség hiányzik ahhoz, hogy gyá­raink teljes kapacitással dol­gozhassanak. Szívesen köt­nénk további szerződéseket magyar mezőgazdasági üze­mekkel. Az itt kiállító Podravka élelmiszer-ipari kombinát is alapanyaggondokkal fog küz­deni a közeljövőben. Zöldség­féléket, paprikát, uborkát vá­sárolnának nagy mennyiség­ben. Valamint tejet, mégpedig sokat. Elképzelhetőnek tarta­nánk, hogy hosszú távú tejvá­sárlási szerződést kötnénk. — Mi lehetne a fizetés módja. Elsősorban barterüzle- tekre gondolnak? — Természetesen erre is lesz lehetőség, hisz a feldo- gozott alapanyagokat szeret­nénk értékesíteni Magyaror­szágon, s ezt akár egy barter keretében is meg lehetne ol­dani. Elsősorban azonban pénzzel szeretnénk fizetni, ehhez azonban előbb kölcsö­nökhöz kell jutnunk. Ha véget ér a háború, az újjáépítéshez és az újrakezdéshez sok pénz kell, de nem segélyekben, ha­nem üzletben kell gondolkod­nunk. Kedvező kamatozású, hosszú lejáratú kölcsönökre lenne szükségünk, üzleti ala­Nem sietik el a A tervekhez képest néhány hónapos csúszással, csak a második negyedévben kerül sor a Magyar Légiközleke­dési Vállalat állami tu­lajdonú részvénytársaság­gá alakulására. Az Állami Vagyonügynökség decem­berben még az első negyed­évet jelölte meg az áta­pon. Ha egy országtól kapunk hitelt, akkor abból a pénzből az adott ország termékeit vá­sároljuk meg. Azt hiszem, így mindenki jól jár: mi hozzáju­tunk a számunkra fontos áru­hoz, a gyártók pedig biztos, fi­zetőképes piachoz jutnak álta­lunk. Olaszországgal már si­került ilyen jellegű szerződé­seket kötnünk, s nagyon sze­retnénk, ha Magyarországgal is létrejöhetnének hasonlók. — A kereskedelem másik része az eladás. Milyen ter­mékekkel próbálják meghódí­tani a magyar piacot? — Sok olyan árucikkünk van, amely már régóta kap­ható Magyarországon. A Pod­ravka cég Vegetája, úgy tu­dom, igen keresett cikk. A Podravka ezenkívül még 1500 féle termékét kínálja. Piacot keresünk jó minőségű csoma­golóanyagainknak, valamint faáruknak is. Bükköt és tölgy­fát kínálunk rönkben, feldol­gozott formában. Ezek csak példák, hiszen mindet hosszú lenne felsorolni. — A kamara Horvátország­ban ezek szerint nemcsak ér­dekvédelemmel, hanem ügy­nöki tevékenységgel is foglal­kozik. — Ahogy tudjuk, segítjük a termelőket; javaslatainkat a törvény szerint figyelembe ve­szi a kormány és a parlament is. Most például a kamara ja­vasolta, hogy hozzanak létre vámszabadterületet. Ezt a ja­vaslatot a kormány elé terjesz­tettük, s ahogy lehet napi­rendre is kerül. A mi felada­tunk az, hogy az üzletekhez, a vállalkozásokhoz a lehetősé­get a megfelelő környezetet kialakítsuk. Ennek pedig sok­féle eszköze van. Igyekszünk mindet jól kihasználni. Varga Ottó „házasságot” lakulási folyamat kezdeteként. A Malév vezetése többször is leszögezte: a „házasságot” nem sietik el, kivárják a leg­megfelelőbb pillanatot. így csak az biztos, hogy a vállalat privatizációja még jó néhány hónapig eltarthat, és utána is többségi állami tulajdonban marad. Már a nyolcvanas években is jelentős devizaszerző forrás volt a nemzetközi idegenforga­lom. Az államnak és az ezzel foglalkozó magánszemélyek­nek egyaránt. A kilencvenes évek e téren is liberalizálódást hoztak, s ennek hatását már 1991-ben is érzékelhettük. Korábban a nemzetközi idegenforgalom elemzésekor élesen különválasztoták a Ke­letről és Nyugatról érkező vendégáradatot, a rubellel és a konvertibilis valutával fizető turistákat. Napjainkban azon­ban ennek nincs jelentősége. Ez a tény viszont jelentősen megváltoztatta az árvizsonyo- kat, ma már nem csábítja hoz­zánk az olcsó ár a turisták mil­lióit, a korábbinál nagyobb számban jönnek viszont a „ke­reskedők”, és jönnek azok a menekülők, akik politikai vagy/és gazdasági okból ke­resnek átmeneti, ritkábban tar­tós menedéket Európában, Magyarországon. Az idegen- forgalom palettájának másik oldalát tekintve jönnek az üz­letemberek, a potenciális be­fektetők, a vegyesvállalatok külföldi résztulajdonosai és al­kalmazottai. A nemzetközi idegenforgalom keretében hazánkat rendszeresen vagy esetenként látogatók köre ve­gyes, igényeik is széles sáv­ban szóródnak. S ha a jövő­ben az idegenforgalomra, mint húzóágazatra számítani kívá­nunk, akkor a mainál jobban kelt felkészülnünk a különböző igényekre. Nemcsak kaszi­nókra és első osztályú étter­mekre van szükség: a közép­rétegek, a családok olcsóbb szálláshelyeket, megfizethető árú kisvendéglőket keresnek. Hogy ez így van, már jelzik 1991 adatai is. A múlt évben mintegy 34 millió külföldi érke­zett hazánkba, köztük 22 mil­lió turista. Az év első 11 hó­napjában Ausztriából 90 szá­zalékkal, Németországból 73 százalékkal, Olaszországból 14 százalékkal több turista lá­togatta meg hazánkat, mint egy évvel korábban. Viszont 32 százalékkal kevesebben jöttek Bulgáriából, 14 száza­lékkal a Cseh és Szlovák Köz­társaságból, a volt Szovjetu­nió országaiból pedig 24 szá­zalékkal kevesebb látogató érkezett, mint 1990-ben. A turisták többsége nem a luxust igénylő, nagypénzű vendégekből állt, sokkal in­kább az ország iránt érdek­lődő középrétegekből. Fiata­lok, „hátizsákosok”, és sok nyugdíjas volt közöttük. A múlt évben a korábbinál keveseb­ben jöttek szervezett társas- utazás keretében, s ez elgon­dolkodható, hiszen egyre több az erre szervező kisvállalko­zás az országban. Érdemes volna megvizsgálni, hogy a hazai vállalkozások e téren képesek-e ugyanazt a színvo­nalat nyújtani, mint az osztrák vagy dél-európai versenytár­saik. Az üzleti világ érdeklődése jelentősen nőtt irántunk, ez megmutatkozott a hazánkba látogató összes külföldiek számában is. 1988-ban, tehát a rendszerváltozás előtt 3,8 millió látogató érkezett Auszt­riából, 2,9 millió az NSZK-ból, 126 ezer az USA-ból, s mind­össze 192 ezer Olaszország­ból. Európán, valamint az USA-n kívül más földrész or­szágaiból együttesen mintegy 208 ezren jöttek. 1991 janu­árja és novembere között már az 5,5 milliót közelítette az Ausztriából hozzánk látogatók száma; 3,9 millióan jöttek az NSZK-ból, 408 ezren Olasz­országból, 179 ezren az USA-ból, s 169 ezren az Eu­rópán és az USA-n kívüli or­szágokból. Nem nyugodhatunk bele, hogy a szállodákban, a panzi­ókban, a kempingekben, a tu­ristaszállásokon, továbbá a szervezett fizető-vendéglátás keretében itt tartózkodók száma csökkenjen. Tavaly ugyanis 23 százalékkal keve­sebben vették igénybe a hiva­talos szálláshelyeket, és 22 százalékkal kevesebb időt töl­töttek nálunk 1991-ben, mint 1990-ben. Valószínű, hogy a csökkenés a valóságban en­nél kisebb, hiszen sokan kap­tak szállást bejelentés (és adózás nélkül) rokonoknál, ismerősöknél. A -szervezett idegenforgalom ezekkel csak úgy veheti fel a versenyt, ha a jövőben magasabb színvo­nalú szolgáltatásokat nyújt majd az ideérkezőknek, mint amire korábban számíthattak. Ny. V. Késsel fenyegette „Ez a fegyver kell nekem” A lélekjelenlét példázatai — Fegyverrablás Kaposváron — Ez a fegyver kell nekem — mutatott egy éles fegyverre április 21-én délután negyed négykor Sz. Attila 24 éves ka­posvári lakos a Szent Huber­tus Kft vadászboltjában. S hogy szavait ne csak kérés­nek vegyék, tizenkét centi pengehosszúságú zsebkést tartott a tulajdonosnőre. A megrémült, ám lélekjelen­létét nem vesztett asszony „felajánlott” egy gázpisztolyt, hogy az „jobb". Tette szinte hősiesnek minősíthető, ugyanis ha a férfi ért a fegyve­rekhez, ki tudja, mivel torolta volna meg a félrevezetést. Ezt követően a belső helyiségbe kényszerítette az eladónőt, majd felszólította, hogy szá­moljon kétszázig, addig ne merészkedjen az eladótérbe. Természtesen, amikor a fegy­vertolvaj elhagyta az üzletet, azonnal értesítette a kapos­vári rendőrkapitányságot. A rendőrök néhány percen belül a helyszínen voltak és a sze­mélyleírás — kék farmer- dzseki és kék surdakalap — alapján megkezdték a nyomo­zást. Este hat órakor Sz. Attila betért az Anna büfébe, ahol csőre töltött pisztollyal kény­szerítette a vendégeket a WC-be. Kovács Tamás és Szűcs László azonban nem ijedt meg a rájuk szegeződő pisztolytól, rávetették magukat a támadóra, lefegyverezték, és értesítették a rendőrséget. Sz. Attila „nagy kalandja” így ért véget: a fogdában, ugyanis a rendőrség őrizetbe vette. Mint utóbb kiderült: a mun­kaviszonnyal és — látszólag — rendezett életkörülmé­nyekkel rendelkező Sz. Attila már egy hete készült a fegy­verrablásra, négy napja még „terepszemlét” is tartott. Bár nem fegyveresen, ha­nem „csupán” felfegyverkezve szerzett gázpisztolyt, ez a rab­lás bűntettét tényállását kime­ríti; a büfében azonban a rab­lás szándéka, az élet elleni fe­nyegetés nem volt megálla­pítható. A törvényi tényállást épp­úgy, mint tettének indítékait a további eljárás deríti ki. A Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság veze­tője Kovács Tamást és Szűcs Lászlót bátor segítségükért ma pénzjutalomban részesíti. Tamási Rita A Kaposvári Városgazdálkodási Részvénytársaság értesíti részvényeseit, hogy RENDKÍVÜLI KÖZGYŰLÉSÉT 1992. május 25-én 13.00 órai kezdettel TARTJA Helyszín: KVG Rt., Kaposvár, Cseri út 16. szám alatti irodaház tanácsterme. Napirendi pontok: 1. Az rt. 1992. évi üzleti tervének elfogadása 2. Az igazgatóság ügyrendjének jóváhagyása 3. Az igazgatóság alkalmazott tagjainak bérezése 4. A dolgozók által vásárolható részvények eladási szabályzatának elfogadása 5. Egyebek A Részvénytársaság Igazgatósága 1136 Bp. Balzac u. 7. Tel.: 129-90-53 A budapesti DiORO Stúdió Manöken­jelöltek, figyelem! manöken- és fotómodell­előkészítő tanfolyamot indít 3 éves kortól gyermek, tini és felnőtt korosztályokban, Kaposváron és Marcaliban. A legtehetségesebb manökenjelöltek bekerülhetnek a DiORO Stúdió Sztárcsapatába. Felvételi megtekintés: Kaposvár: a Kilián György művelődési központban (Csokonai u. 1.) 1992.Május 8-án 17 órakor május 10-én 9 órakor Tel: 19-722 Marcali: a kulturális központban 1992.május 7-én 17 órakor május 9-én 9 órakor Tel: 10-085 (216937) r —— — — — — — — — — — — — — — — — — *i Figyelem! Figyelem! j Megvételre ! felkínálunk: | f 1 db IFA gépkocsi W—50 I I fix platós I 1 db IFA gépkocsi W—50 | emelőhátfalas I | tehergépkocsit. I Érdeklődni: PIÉRT32. lerakat Kaposvár, Jutái út Telefon: 13-567 (216918) ______J

Next

/
Thumbnails
Contents