Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-23 / 96. szám

1992. április 23., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Hosszú útra készül Beszélgetés Nyertes Zsuzsával Leendő tanítók képességvizsgája Pályaalkalmasságukról adtak számot a ka­posvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskolára jelentkezők. Aki vizuális készsége, tiszta beszéde, ének-zenei képessége alapján, valamint fizikailag is alkalmas a szép hivatás ellátására, bízvást reménykedhet abban, hogy sikeres felvételi vizsga után kézbe veheti „fő­iskolai belépőjegyét”. A korábbi évektől eltérően most nincs több­szörös túljelentkezés: 304 jelentkezőből 200 diákot felvehetnek. A következő megmérette­tés a jelentkezők számára júniusban lesz: az írásbeli, majd a szóbeli vizsga. (Fotó: Csobod Péter) Ha ai önkormányzatok elvesztik „izmaikat" tovább, moziüzem? Ezekben a napokban már az országot járja Nyertes Zsu­zsa, néhány pályatársával, Bencze Ilonával, Rátóti Zol­tánnal, Rátonyi Hajnival, Tahi Tóth Lászlóval, Mihályi Győ­zővel, Forgács Gáborral, Zen- tay Ferenccel együtt. Immár hagyománnyá vált szokása a Vidám Színpadnak, hogy egyik-másik produkcióját előbb végigviszi az országon, és csak utána jönnek be vele a budapesti, Révay utcai ott­honba. Ezúttal Ki gyereke va­gyok én? a mulatságos vígjá­ték címe, szerzője Török De­zső, rendezője Pethes György. — Csak ritkán van időnk ezt a darabot az ország külön­böző pontjain játszani, mert mindannyian nagyon elfoglal­tak vagyunk, én is csaknem mindennap szerepelek a Vi­dám Színpadon, három-négy produkcióban is benne vagyok — mondja a kezdetben szép­ségéről, ám már jóideje izmo­sodó tehetségéről, színészi sokoldalúságáról is neveze­tessé vált Nyertes Zsuzsa. Sikeres produkció Egy híján egy évtizede, közvetlenül a Főiskola diplo­májának kézhez vétele után szerződtette a Vidám Szín­pad. Azóta a színház tagja­ként, meg más műsorok résztvevőjeként is sokfelé járt az országban, színházakban, művelődési házakban. Most azonban jóval hosszabb útra készül. Ha összejön minden, az utóbbi idők egyik legsikere­sebb és legtartalmasabb Vi­dám Színpad-beli produkció­ját, A torockói menyasszonyt viszik Amerikába. Mégpedig mindkét partra, New Yorkba és Los Angelesbe, valamint Kanada két legnagyobb és leginkább magyarlakta váro­sába, Torontóba és Montre- alba. Arról is szó van, hogy ugyanezt a produkciót meg­hívják Izraelbe is. Igen, ilyen hosszú útra ké­szült most Nyertes Zsuzsa — nem először. — A húgom Kansas Cityben él, 1986-ban ott ment férjhez, és meghívott az esküvőjére. Akkor jártam először az Egye­sült Államokban. Néhány év­vel később New York-ba hív­tak meg, ott színházimádó lé­nyemet élhettem ki (mert nemcsak játszani, színházat nézni is nagyon szeretek), minden este színházban ül­tem a Brodwayn vagy az off-Broadwayn. Ez sok nagy­szerű színházi élményt adott, de közben a honvágyamat is fokozta: már alig vártam, hogy hazautazhassak, és én is újra színpadon lehessek! Hűség és igény — Mégpedig azon a szín­padon, amelyhez végzős főis­kolás kora óta hűséges. Nem vágyódik más színházak után, nem szeretné más színpado­kon is kipróbálni magát, nem a megszokott partnerekkel, ha­nem másokkal együtt ját­szani? — De igen. Ami az utóbbit il­leti: erre olykor lehetőséget ad a rádió meg a televízió, ahol új rendezők irányítanak, és kü­lön böző színházakból érkező színészek a partnereim. Ez jó, de alapjában véve színházilag is monogám természetű va­gyok. Büszke vagyok rá, örü­lök annak, hogy a Vidám Színpadon dolgozom, hiszen ezen a színpadon ma is olya­nokkal jártszhatom együtt, mint Bodrogi Gyula, Kabos László, Lorán Lenke, és má­sok, a múltban pedig itt mű­ködtek olyan óriások, mint Ka­zal László, Alfonzó, Benedek Tibor, Kellér Dezső, és rövi- debb ideig játszott itt Mezei Mária, Turay Ida, Feleki Kamii, Uray Tivadar, Sennyei Vera. Csak a sznobok finnyáskod- hatnak, ha meghallják azt, hogy Vidám Színpad, a tár- gyailagos ítéletűek tudják, hogy itt mindig igényes munka folyt, sztárokkal, és a közön­ség állandó szeretetétől övezve. Nyerő a beceneve Kollégái körében Nyerő a beceneve Nyertes Zsuzsának. Reméljük, egy amerikai ven­dégjátékon, Indig Ottó vidám és komoly, humanista szel­lemű, a faji és vallási előítéle­tek ellen küzdő, hatvan éve írt, de ma is aktuális darabjában, A torockói menyasszony cím­szerepében, az amerikai ven­dégjátékon is Zsuzsa lesz a Nyerő. Barabás Tamás Merre Gyermekként reeegtühk ie- fele á napköziből. Vafva-vart veit a pillanat, és anegy köze­ledtünk a célhoz, nem múlt el alkalom anélkül, hogy ne ol­vastuk volna Je fordítva a „cé­gért”: izom. És amint a fény a sötétet megtörte, a levegő mindig különleges várakozás­sal volt teli. Nagy élményt je­lentettek a kötelező vetítések, és még ha akkoriban tudtam volna, sem fordítok figyelmet az akkori kultúrpolitika ügykö­déseire, amivel telt házakat regisztráltak „szórasemérde- mes” nézettségű filmekből. O Néha már majdhogynem visszasírom azt az időt. Mert államilag támogatták a mozik működését, mert láthattam a magyar filmművészet termé­sét is. Persze fenékig tejföl az az állapot sem volt: a külföld remekei nem ritkán több évti­zedes késéssel jelentek meg — ha megjelentek egyáltalán — a hazai vásznakon. Ahogy hazánkban megtör­tént az emberi fogyasztásra viszonylagosan alkalmas rend, a demokratizmus gyöke­reinek elplántálása, úgy lát­szott egyre inkább a bizo­nyosság, hogy az állami tá­mogatás megszűnése megvi­(Csíkszeredai tudósítónktól) Az idén a megszokottnál is többször esik szó majd a kü­lönböző médiákban a színját­szásról, hiszen az év végén kerül sor az erdélyi hivatásos színház 200. évfordulójának megünneplésére, annak a színházi hagyománynak a tiszteletére, amely hatással volt az összmagyar színházi mozgalom kibontakozására. Nem mulasztották el az év­fordulóra emlékeztetni az ápri­lis 9-én megnyílt III. nemzeti­ségi színházi kollokvium során sem, hiszen az április 16-ig tartó rendezvénysorozat egy­fajta seregszemléje a romá­niai nemzetiségi színházak­nak, ahol a sepsiszentgyörgyi, marosvásárhelyi, nagyváradi, szatmárnémeti, kolozsvári, temesvári, Csíkszeredái ma­gyar színházak mellett szín­padra lép a bukaresti jiddis, a temesvári német nyelvű szín­ház is. (Az előadások színská­láját gazdagítja, hogy a kol­lokvium meghívottjai a Kassai Thália Színház, a lengyelor­szági Litván Társulat, az eper­jesi Alexander Duchnovics séli a kőámüvéladé&i öle­mét is, is meg is viselte, itt, Sórtiogybáh lé. A csapat központi létszáma — az egykor félszáz tagú gár­dából — tíz alá zsugorodott. Akkora volt ez a leépítés, hogy épp csak meg nem sínylette a vállalt feladatok teljesítése: ez az elmúlt évben 4 millió körüli veszteséggel járt. Igaz, majd minden fizetési kötelezettsé­gük kiegyenlítve, a kulturális járulék kivételével: ebbe a formába csapott át az egykori állami támogatás. © Napjainkban országos szin­ten néhol már agonizál, ha ugyan be nem fellegzett a mo­zizásnak. Szomszédunkban, Tolnában a két tucat filmszín­házból mára négy-öt az, ame­lyik még szolgáltat, a többi megszűnt moziként üzemelni. Olyannyira, hogy négy tolnai helyiséget a somogyi vállalat lát el filmekkel! Kérdezhetjük: hát ennyire jól megy? Nos, ha a helyzet nem is szívderítő, azért, mint azt dr. Németh Já­nos igazgató kifejtette, van ok a bizakodásra. A Somogy Megyei Mozi­üzemi Vállalat ugyanis jelen­tős átalakulás előtt áll. Az ön- kormányzati törvény megalko­Rutén Színház is.) A sepsi­szentgyörgyi kollokvium törté­netéről röviden annyit hogy az első rendezvényre 1978-ban került sor, rá két évre tartották meg a másodikat. De az akkori hatalom ki­sebbségellenes politikája ve­szélyt szimatolt, hogy magyar, jiddis, német, sőt román szín­házi emberek egymásra talál­nak, a művészet, a színház gondjait boncolgatják, a kö­zönség önfeledten tapsol... Mi ez ha nem kihívás, packázás a hatalommal, azzal a hata­lommal, amely akkor valame­lyest még burkoltan, rá né­hány évre már nyílt szemér­metlenséggel folytatta homo- genizálási politikáját, annak lelket-testet sorvasztó gyakor­latával. Ezért már 1982-ben hiába várta a nagypublikum, hogy meghirdessék a harma­dik kollokvium kezdetének pontos időpontját. A gongütés elmaradt, annál riasztóbban szólt a vészcsengő, amelynek hangjára sokan szedték a sá­torfájukat, színészek, rende­zők tucatjai kerestek más ha­zát maguknak Magyarorszá­tói ffláf hájdáháh jelezték* hegy hamafesáh megszületik a kiegészítő — önkormányzati yagyöhökfól rendelkező — törvény. Ez megvan. És meg­teremti a lehetőséget a meg­újhodásra, a bízvást prog­resszív lépésekre. A törvény értelmében a moziüzemi vál- lallat — mint egykor a megyei tanács által alapított cég — ingatlanjait a megyei közgyű­lés (a vagyonátadó bizottság felügyeletével) átadja a mozi­val ellátott önkormányzatok tu­lajdonába. 0 A moziüzemi vállalat febru­árban konzultációra hívta az érintett önkormányzatokat, hogy a vállalat átalakulására tett javaslataikat ismertessék. Változatként ugyanis két es­hetőség került szóba: az egyik szerint az ingatlant, valamint a nevesített vagyont az önkor­mányzatok visszahoznák egy alakulandó kft-be, és termé­szetesen részesednének az ingatlan hasznosításából. A másik verzió szintén egy kft megalakításáról szól, amely csupán a kinotechnikai és filmszolgáltatásra korlátozná tevékenységét. Az önkor­mányzatok fele sem jelent meg az említett megbeszélé­gon vagy másutt a nagyvilág­ban. (Ide kívánkozik a szo­morú statisztika, hogy az el­múlt negyven esztendő során több mint száz magyar szí­nész, rendező, díszlettervező hagyta el Erdélyt!) így hát a III. kollokviumra tíz esztendő késéssel került sor, megfogyatkozva, de remé­nyekkel telten neveztek be a sepsiszentgyörgyi nemes ve­télkedőre, mutatták be a vilá­got jelentő deszkákon tudásu­kat, azt a művészi szintet, amelyet képviselnek, hiteles képet nyújtva az erdélyi (s nemcsak az) nemzetiségi színjátszás sokszínűségéről. A sokszínűséget már maga a repertoár is mutatja, hisz nyolc nap alatt a tizenhárom társulat Karl Schönherr, Lion Feuchtwanger, Füst Milán, Eugen Ionesco, G.G. Mar­quez, Machiavelli, Örkény Ist­ván, Herczeg Ferenc, Alfred Jarry, Tenessee Williams, Nyikolaj Erdmann darabjait vi­szi színre. Már a szerzők neve is bizonyítja, hogy különböző irányzatok, stílusok mérkőz­nek és mérettetnek meg a §§h. Akik §tt veitek* kmyilaT kelták, hegy minden vagyam tárgy neve9(té§éVél §iüks§- gük van az ingatianta* de kjf§- gásuk annak eddigi rendelte­tése, a moziszolgáltatás ellen nincs. A vagyonátadásokat a bi­zottság szabta határidő sze­rint március végéig kellett volna nyélbe ütni. Ezen már jócskán túl vagyunk. Minden­esetre a végkifejlet tekinteté­ben bizonyosnak tetszik: a vál­lalat — a megyei közgyűlés határozatával — kinotechnikai és filmszolgáltató kft formát vesz fel. Megélni a filmellátás fejében kapott szolgáltatási dí­jakból, a születő reklámtevé­kenységekből és vállalkozás­ból fog, ahogy az igazgató számol: éppen hogy. © Hogy hova tűnik majd a mo­zizás mostani többmilliós vesztesége? Ezt elméletileg majd azok az önkormányzatok nyelik le, amelyek a vesztesé­ges mozikat üzemeltetik. De csak elméletileg, hiszen me­lyik önkormányzat gazdag annyira, hogy éppen a kultú­rán bukjon. Egyik sem. Tehát nincs más hátra: pár település teljesen legyengül. Elveszti „izmait”. Balassa Tamás szakma és a közönség előtt. Mert a kollokvium nemcsak seregszemléje a nemzetiségi színházaknak, hanem vetél­kedője is, ahol a legjobb pro­dukciókat, alakításokat, ren­dezést stb. díjazzák. (A kol­lokvium díszelnöke és véd­nöke Sütő András író, a zsűri elnöke Kántor Lajos , a ko­lozsvári Korunk folyóirat fő- szerkesztője). Ezer kilométer távolságból és a somogyi közönség előtt többé-kevésbé ismeretlen színházak bővebb ismerte­tése, úgy vélem, indokolatlan lenne. Tény, hogy a Kár­pát-medence keleti csücské­ben Háromszék megye szék­helyén, Sepsiszentgyörgyön újra feltámadt egy kezdemé­nyezés, amely seregszemléje és vetélkedője az erdélyi ma­gyar színházának is, azoknak a színházaknak amelyek a diktatúra legsötétebb éveiben is felvállalták az anyanyelv, a kisebbségi kultúra, a művészi értékek szolgálatát, mint tette azt ezelőtt 200 évvel az első állandó magyar színház Ko-, lozsvárott. Bálint András Színészek, rendezők találkozója Sepsiszentgyörgyön A kisebbségi kultúra őrzői

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents