Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-22 / 95. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASAG 1992. április 22., szerda A TITANIC NYOLCVAN ÉVE ŐRZI TITKÁT Hány magyar volt a luxusgőzösön ? „A Titanicról mindenki megmenekült” adták hírül 1912. április 15-én a New York-i reggeli lapok. Az igazságot csak később és akkor is eléggé ellentmondásosan merték kö­zölni. Pedig a világ felfokozott izgalommal várta a híreket; a luxusgőzösön több mint két és fél ezren tartózkodtak, köz­tük magyarok is. Mint minden tragédia, a Ti­tanic nyolcvan esztendővel ezelőtti katasztrófája is meg­másíthatatlan. Közvetlenül a havaria után és azóta is egy- benhangzó a vélemény: el le­hetett volna, el kellett volna kerülni több mint másfél ezer ember értelmetlen és kegyet­len halálát. Örök jelkép A világ leggyorsabb hajójá­nak járó Kék Szalagért ver­senyző Titanic első és egyben utolsó útjára 1912. április 11-én Angliából indult az At­lanti-óceánon át New Yorkba. A White Star Line angol hajó­zási társaság elnöke, Joseph Bruce Ismay és a Titanic fő­konstruktőre, Thomas And­rews személye volt a garancia, hogy az elsüllyeszthetetlen- nek reklámozott hajó valóban a leggyorsabb lesz és kitűz­heti árbocára az elismerés kék szalagját. A Titanic rekordot javított ugyan, de nem a gyor­saságét, hanem — mint a nau­tika szakértők megfogalmaz­ták — az emberi butaság és hiúság örök jelképe lett... A jéghegyet április 14-én 23 óra 40 perckor észlelték, és a hajó 15-én 2 óra 25 perckor süllyedt el. Mentőcsónakjaiban 700-nál többen tartózkodnak, vala- mennyiüket a 4 óra 20 perckor helyszínre érkező Carpathia szedte föl. Hány magyar tartózkodott a Titanicon? Eddig négyről tu­dott a magyar hajózástörténet. Megmenekült Cirubusz Géza és Horvát Dénes, egy mind­máig ismeretlen nevű nász- utaspár viszont nem élte túl a katasztrófát. A korabeli hazai lapok ezzel szemben más adatokat közöl­tek: az 1912. április 17-én Londonból kapott jelentés szerint az első és másodosz­tályú utasok között nem volt magyar, ugyanakkor a fedél­közi — gyakorkatilag negyed­osztályú — utaslistán az Oszt­rák-Magyar Monarchia állam­polgárai közül többen is sze­repeltek. Az utaslista íme, a hajdani névsor: Sár- fos Iván, Csór Lajos, Strand- rovics Jován, Jalsovac Jovan, Drazsemovics József, Karun Ferenc és Anna, Markun Já­nos, Dókái Brankó, Dikó Mirkó, Pavlovics Jován, Hon­do ko vies Gnas, Ozmán Márk, Petranec Matild, Karazsics Mi­lán, Turcsin István, Balkics Cerin, fíekics Tidó, Delatics Regzó, Sivics Húson, Vük Já­nos, Strilics Iván, Csakics Má­ria, Péter és Géza, Dimics Jo­ván, Pokrenics Tome, Uzselas Toró, Oreskovics Luka, Pak- rocsics Máté, Greskovics Má­ria és Smiljanics Jakab. A Pesti Hírlap egy másik számában viszont arról adott hírt, hogy a Titanicra váltott jegyet — férje jelzése alapján — Pelecsula Györgyné Frey Júlia, aki a család örökösödési ügyeit intézte Sátoraljaújhe­lyen, és dolga végeztével uta­zott vissza Újvilágba élő csa­ládjához. New Yorkba viszont nem érkezett meg. Egy nizzai illetőségű, de pozsonyi szüle­tésű magyar származású ál­dozatról is írtak a korabeli ma­gyar újságok. Navratil Mihály volt az illető, aki feleségét Franciaországban hagyva két fiával vándorolt Amerikába. Az édesapa nem élte túl a ka­tasztrófát, viszont fiai — Lolo és Louis — megmenekültek... A budai rejtély S egy rejtély: Budán a Zsí­roshegyi úton található a Sze- leczky családi temetkezési kápolnája. Éve óta zárva van, de a falán olvasható tábla sze­rint „Az oltárlapba bevésett kis üvegben a család egy ősének jelképes hamvai vannak elhe­lyezve”. Állítólag azé az ősé, aki 1912-ben a Titanic óceán­járó elsüllyedésének lett az áldozata. Ki az ismeretlen? Nevére eddig nem derült fény. Úgy látszik a budai kápolna is — a Titanichoz hasonlóan — őrzi titkát. (Szabó) Megkezdte a szentmihálytelki Flóra-Therm Kft termálvízzel fütött üvegházainak két hektárnyi területéről a korai tölte- nivaló paprika szedését. Készül a legnagyobb „égi távcső” Dr. Immo Appenzeller heidelbergi professzor számára va­lóra válik valamennyi csillagász álma: elutazhat az univer­zum végős határáig — persze nem űrhajóval. Azzal nem is érhetne célhoz, mert az utazás 14 milliárd fényévig tartana, ami 133 trillió kilométer; ez olyan szám, amiben 21 nulla van... A professzor azonban egyáltalán nem hagyja el a föl­det, marad a heidelbergi országos csillagvizsgáló intézet­ben, és kényelmesen ülve, műhold segítségével használ­hatja a világ legnagyobb teleszkópját, amelyet Chilében, a 2700 méter magas Páránál hegyen építenek föl. A 16 méteres teleszkóp minden eddigit messze felül­múl. Nem egyetlen „égi táv­csődről van szó, hanem négy, egyenként nyolcméteres át­mérőjű tükörről. A teleszkópok külön-külön (és összekap­csolva) is használhatók. Együtt képesek az univerzum széléről érkező gyenge fény­sugarakat is felfogni. Építése Chilében az ESŐ (Csillagászati Kutatás Európai Szervezete a Déli Féltekén) közös vállalkozása, amelyhez Belgium, Dánia, Franciaor­szág, Olaszország, Hollandia, Svédország, Svájc és Német­ország tartozik. Ezekkel a szerkezetekkel távoli galaxisok fénysugarai­nak színképelemzését végzik. A vonalas színképek az anya­got felépítő atomok „ujjlenyo­matai”. Segítségükkel meg le­het határozni a csillagok korát és összetételét. A két német spektrográf értéke 15 millió márka. Ehhez jön még egy inf­ravörös-kamera, amelyet a Max Planck Intézet munkatár­sai építenek meg. Mi a haszna az emberiség­nek ebből a hatalmas kiadás­ból? „Rendkívül nagy” — feleli Appenzeller profeszor. „Világ- egyetemünk titkainak a nyo­mára jutunk. Ha felnézünk a csillagos égre, akkor a saját múltunkba tekintünk.” 15 milli­árd évvel ezelőtt volt az ős­robbanás, és akkor keletke­zett az Univerzum. Csak ösz- szehasonlításul: a Nap és a Föld mindössze ötmilliárd éves. „Ha most olyan tárgyak té­nyét tudjuk analizálni, ame­lyek 14 milliárd fényév távol­ságra vannak, akkor az ős­robbanást több mint 90 száza­lékra közelítjük meg” — mondja a csillagász. Chilében ideálisak a körül­mények. Különösen száraz a vidék, és alig fordul elő, hogy borús az égbolt. Egy évben körülbelül 300 napon akadály­talan a kitekintés az égre. Ed­dig az európai csilagászok a 2400 méter magas La Silla hegyről kutatták az eget. Ha elkészül a Páránál he­gyen az óriás teleszkóp, akkor La Sillát a 14 teleszkópjával bezárják. 1996-ban kerül helyére a berendezés első tükörtelesz- kója. A teljes projekt 2000-re készül el. Ferenczy-Europress Értelmezni jaj, de nehéz A kárpótlásról, az átalakulásról — a határidők szorításában (Folytatás az 1. oldalról) Szűk két hét áll rendelkezésre, hogy a szövetkezetekben befejezzék a vagyon­nevesítést. A szövetkezeti vezetők szán­dékaik szerint tisztességgel, békésen akarják megoldani ezt a feladatot. Mégis sok a bizonytalanság a törvények ellent­mondásai miatt. Még a Földművelésügyi Minisztérium is inkább a bíróságokra bízta volna az értelmezést. Égető gond az átmeneti munkanélküliség megszünte­tése. A feszültségek fő forrása mégiscsak a kárpótlási törvény végrehajtásának ké­sedelmessége. (Kedvezőbb lenne, ha már tavasszal megkezdhették volna a lici­tálásokat a földterületekre.) Az előkészítő munkákba bekapcsolódtak a pártok, a tömegszervezetek, de csak az derült ki, hogy szélesebb körben terítik meg a föl­deket. Ezáltal a szövetkezeti vagyon harmada nem is az eddigi tagok tulajdo­nába kerül. Somogybán eddig mintegy negyvene­zer embert tartott el a 300 ezer hektár földterület, a nevesítés után 60 ezren osztoznak majd e vagyonon. Míg a ko­rábbi számítások szerint megközelítőleg 350 forint vagyonrész jutott volna tagon­ként, a módosítások után jó ha marad 200-250 ezer forint. Mit ér ez ma? Le­het-e erre egyéni, vagy akár két-három- szorosára családi vállalkozást alapítani? A kárpótlási feladatok megoldása so­rán az érdekegyeztető fórumok megalakí­tásával és munkájával kapcsolatban a szövetség munkatársai azt tapasztalták, hogy az esetek mintegy negyedében vol­tak viták a földkijelölések során, de sú­lyosabb súrlódások nélkül jutottak egye­zségre. Vélt és valós sérelmek, ellent­mondások kerültek a felszínre, helyen­ként éles vitában alakultak a vélemények. Reménykeltő jelenség az eddig sikere­sen megőrzött békesség. Erre igencsak nagy szükség lesz a következő két hét­ben. Közben vetni kell a kukoricát, ahol még vállalják a cukorrépát is. S hogy éhkoppon ne maradjunk, a bur­gonya is földbe kívánkozik a melegedő napokban. M. T. Amiről ma beszélnek Üres az államkassza ? Költségvetésünk hiánya az első negyedévben sokkal na­gyobb volt a. tervezettnél. Az év egészére 70 milliárdos kia­dási többletet terveztek, s már március végén 47,7 milliárd forint volt a hiány. Ennek meg­ítélése, kezelése a gazdaság- politikai viták középpontjába került. Miért annyira fontos a költségvetési egyensúly? Kincstári váltók A költségvetési hiány a kia­dásoknak a bevételeket — adókat, illetékeket, vámokat, állami vagyontárgyak értéke­sítését — meghaladó része. Ezt elvileg többféle módon le­het fedezni illetve megszün­tetni. Megszokott eszköz pél­dául a rövid illetve hosszúlejá­ratú állami értékpapírok el­adásával belföldön vagy kül­földön felvett hitel. Énnek megfelelően az első negyed évben 10 milliárd forint érték­ben kincstárjegyeket, azaz rö­vidlejáratú kincstári váltókat bocsátottak ki, továbbá 30 mil­liárd forint értékben speciális államkölcsön-kötvényt, hosz­szúlejáratú állami adósságle­velet hoztak forgalomba. To­vábbi 5 milliárd forint értékű kötvény adás-vételéről megál­lapodást kötött a pénzügymi­nisztérium az Állami Biztosító­val. Van-e ebben valami rendel­lenes, valami szokatlan? Formailag semmi. Gazda­sági tartalmukat tekintve azonban ezek az ügyletek azt jelentik, hogy az állam a vál­lalkozásokat kiszorítja a hitel- felvevők köréből; a növekvő kamatterhek a jövő esztendők költségvetési kiadásait növelik és újabb hitelek felvételét vagy nagyobb adókat vonnak maguk után. Végül, de nem utolsósorban a nagy állami hi­telkereslet magasan tartja vagy éppen megemeli a ka­matlábat, s ezzel eltántorítja a befektetőket a tőkebefektetés­től, a részvényvételtől s őket a pénz, illetve a kölcsöntőke pi­acára tereli. így aztán a köl­csönfelvételeket jobb volna áthidaló műveleteknek tekin­teni, s inkább a hiány-túllépés megszüntetéséhez kellene hozzáfogni. Ezúttal nem a túlméretezett kiadástömeg, költségvetési túlköltekezés a többlethiány oka, mint a korábbi évtizedek­ben, hanem a tervezett adó-, vám- és egyéb bevételek el­maradása. Rossz adómorál A bevételek nem azért ma­radtak el, mert az alapjukat képező jövedelem, külkeres­kedelmi forgalom vagy kifize­tett munkabér nem állt rendel­kezésre, hanem azért, mert az esedékes adót, vámot, társa­dalombiztosítási illetéket, szo­lidaritási alapot egyszerűen nem fizették be az érintettek. S nem lehet megtagadni az orvos, a tanító fizetését, a munkanélküli segélyt, a táp­pénzt csak azért, mert a forrá­sukul szolgáló befizetéseket valakik nem teljesítették. Az elmaradt befizetéseket más jövedelmek — például a priva­tizálási bevételek — nem tud­ták ellensúlyozni. A hiány oka a rossz adómorál, az adófize­tési készség gyászos állapota, amin csakis a behajtás meg­szigorítása segíthet. Sok esetben azonban nem vagy nem elsősorban erről van szó, hanem az adófizetési képes­ség hiányáról. Sorbanállási lánc, a szállítóiknak adós ve­vők láncolata azt mutatja, hogy létezik a vállalkozásod­nak egy nem jelentéktelen köre, amelynek éppencsak a közvetlen költségei térülnek meg, (már az értékcsökkenés leírása sem) s amelyek nem képesek jövedelmükből köz­terhek elviselésére. Figyelmeztető gond Ma talán üres az állam­kassza vagy félszáz milliárd forint hiányzik az egyensúly­hoz, de — mint a családi pénztárcával is megesik — beüthet holnapra egy váratlan bevétel, kifizethet valaki régen várt adósságot, s helyreáll megint az egyensúly. A mai anyagi gondok azonban fi­gyelmeztetnek: érdemes megvizsgálni, versenyképes lehet-e egyáltalán a magyar gazdaság ekkora közterhek mellett... Bácskai Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents