Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-22 / 95. szám

1992. április 22., szerda 5 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Bolygónk kékje Kipusztult növényfajok Somogybán A Föld napjáról először 1970. április 22-én az Amerikai Egyesült Államokban emlékeztek meg, Denis Hayes kez­deményezésére. Huszonötmillió amerikai emelte föl szavát akkor a környezetpusztítás ellen. Ma már több mint 120 or­szágban emlékeznek meg a Föld napjáról. A bárányok csak hallgatnak, ám a Halászkirálv... SZOBROZGATOK A Földet ért környezetpusz­tító, természetátalakító, rom­boló hatások globálisak, nem korlátozódnak politikai, nem­zetiségi határok közé. Ha­zánkban az elmúlt évszázad alatt óriás volt az átalakulás; csak a XX. század második felében egy kisebb megyényi terület termőföldje semmisült meg. A talajpusztulás mértéke Somogybán a Balaton térsé­gében a legerősebb. Az or­szág legnagyobb természeti kincse, a Balaton északról ha­tárolja megyénket. A fecske- moszat által selymes, külön­leges színtüneményű víz ma már eutrofízálódott, s ezt sú­lyosbítja a talajvizek elszeny- nyeződóse. Országosan ked­vezőbb a helyzet. A települé­sek 35 százalékos közcsator­názottságával azonban nem büszkélkedhetünk. Becslések szerint megyénkben annyi szennyvizet vezetnek el tisztí­tatlanul, hogy öt év alatt meg­töltené a Balaton medencéjét. Somogybán a nedves rétek alagcsövezése, a kiterjedt mocsárvilág lecsapolása nem növelte a gazdaságilag hasz­nosítható területeket. A Kis-Balaton természetes szű­rőrendszerét sok milliárd forint ráfordítással kell ismét visz- szaállítani. Nem beszélve a hajdan legendás kis-balatoni mocsárvilág természeti érté­keiről! Ezt visszaállítani már nem lehet. Érthetetlen, miért születnek további lecsapolási tervek a Balaton környéki láp­világ utolsó maradványainak felszámolására, például az Ordai-berek alagcsövezésére. A szomorú helyzeten az sem javít túlzottan, hogy Európa egyik legtisztább vizű folyója, a Dráva, megyénk másik hatá­rát mossa. Ma például a messzeföldön ismert Baláta-tó és a darányi Nagy-berek bo­korfüzeseit, lábas égereit szá­raz lábbal lehet megközelíteni. A napokban fogják keresztül­vágni a látrányi láprét leg­szebb részét a munkagépek, s lehet, hogy átvágják a vízzáró réteget is. Akkor pedig eltűnik a Balaton környéki láprétek ritka, védett növényeinek és állatainak utolsó menedéke is. A statisztikai kimutatások szerint minden magyar állam­polgárra 256 kiló szennyező- anyag jut évente. A nagyobb közlekedési utak mezsgyéin élő földigiliszták zöld sejtjei­ben az ólom felhalmozódása 120-szorosa az utaktól távol élőkének. A főközlekedési utak mentén lakó emberek ólomterheltsége is többszö­röse a megengedett egész­ségügyi normáknak. Számos egyéb civilizációs ártalom is sújt bennünket: zaj, szénmo- noxid stb. Az erdők szélén, a falvak, városok végén az ott felejtett építési, kommunális és veszélyes hulladékok pusz­títják környezetünket is. Me­gyénkben csak minden hu­szadik településnek van sza­bályosnak minősíthető sze­métgyűjtőhelye. A Föld napján azokért is szóljunk, akik nem tudnak szólni, de megsínylik a civili­zációt. Megyénk területének jelenleg 6 százaléka védett — a zselici, barcsi Borókás, a Boronka melléki, Fehér- vízi-láp, a kis-balatoni — táj­védelmi körzetek között oszlik meg. Néhány kisebb termé­szetvédelmi terület is van még. Természetes környeze­tünkben élő növények, állatok az egyre zsugorodó erdőfolto­kon, lápréteken ma szigetsze­rűen fordulnak elő. Ezek az erdőirtás, alagcsövezés, hely­telen fásítás miatt könnyen el­pusztulhatnak. Földünkről óránként tűnik végleg el egy-egy növényfaj vagy rovar, s vele megsemmisül az az in­formációhalmaz is, amelyet az evolúció évmilliók során kifej­lesztett. Több faj kipusztult már Somogyból is. A veszé­lyeztetettek száma is százon felül van. A Föld napján ma el kell gondolkodnunk azon, melyek azok az apró cselekedetek, amelyeket mindenki megtehet a saját környezetében, hogy ne szennyezze, ne pusztítse tovább a Földet. Ábrahám Levente Fájdalmam van. Noha nem fizikai, azért kellemetlen. Kel­lemetlen, mert fájdalmam okán képtelen vagyok segíteni vagy legalább enyhíteni, Én mégsem adhatok Oscar-díjat Robin Williams-nek. A baj az, hogy aki vagy ami adhatna, az nem ad. Az Ame­rikai Filmakadémia nem ad, spórol az aranyozott szob­rocskával vagy mi a szösz, esetleg politizál? Persze, mi­lyen furcsa lenne, ha megkér­dőjelezném az 1992. évi leg­jobb filmnek adatott öt darab szobrot. Ennek semmi értelme sem lenne, mert úgy is min­denki tudja, hogy a díjazás va­lahol egészen nonszensz. Már attól ellehetetlenül az ügy, hogy minden kategóriában egy díjat osztanak. Hogy ki kell kiáltani a győztest, a leg­jobbat. Noha tudvalévő, hogy ez itt nem az amerikai pro­fesszionális kosárlabdaliga, ahol pontokat kell szerezni és aki kevesebbet szerez, az ve­szít. Ez eszmei érték, nem le­het matematikai rendszerbe helyezni. És ha egy A Halász­király legendája című alkotás nincs jelölve a nemes elisme­résre, az bibi. Mert nem az öt legértékesebbet kell jelölni, hanem ami megérdemli. És nem az egyik legjobbnak kell Oscar-díjat adni, hanem amennyi megérdemli. Ez persze csak egy idilli el­mélet, amely az életben ter­mészetszerűleg nem állja meg a helyét. Mert nekünk kell a babér, a győzelem. így va­gyunk kitalálva. Hát osztjuk a szobrokat, miközben feszt megállunk, és elszobrozga- tunk e téma mellett: kell ez?, jó ez?, és ha igen*, kinek? Jonathan Demme-nek bi­zonyosan. A bárányok hall­gatnak című hátborzongatója az idei leosztásnál mint kasza a gabonarendet aratta a ba­bért. Azt, hogy egy egészen Ősszel, amikor a többiek útra keltek, ő maradt. Keser­vesen bánkódott, amikor megtudta a fészekaiji önkor­mányzat határozatát, mely szerint ő, a vékony dongájú, csenevész gólyafi, a nemzet­ség szégyene, nem találtatott alkalmasnak az utazásra. Kü­lönösen a bizottság véne, a tiszteletben megőszült Kelep Tóbiás apóérvei estek súlyo­san latba a gólyafi ügyét ille­tően. Tóbiás apó ugyanis ezt mondta: „Ezzel a fiúval csak lejáratnánk a nemzetség jól megalapozott tekintélyét afri­kai barátaink előtt...” Elkese­redettségén azonban csak­hamar úrrá lett, s egyre da­cosabb gondolatokat forga­tott a fejében. Elhatározta: azért is megmutatja, hogy nem akármilyen fából farag­ták. Mindenekelőtt sorra járta a gólyák kihűlt fészkeit, s ki­választotta magának a legkü- lönbet, Tóbiás apóét, An- dorka Dezső házának kémé­nyén. Tanyája közel esett a Kis-Balatonhoz, s egyre na­gyobb biztonságérzettel in­dult táplálék után az apró ha­lakban bővelkedő vidékre. A novemberi szél meg-meg- borzongatta ugyan, de „tuda­tosan” edzette magát, s erős akarata diadalmaskodott a mostoha természeten. A fa­ügyes filmmel, nem tagadom, ám azért a szög egy kissé mintha kilógna a zsákból. Nem mintha az idiotizmussal és balgasággal telített akció­filmek, no meg az eredetisé­get többnyire ferde szemmel néző thrillerek szintjén mo­zogna. Nem, mert el-elgon- dolkoztat, pszichés folyamata­ink vizsgálata nagyszerűen leköti a figyelmet, amikor ne­hezen hihetőbe csap át a sztori. De mi van akkor, ha a „bárányok” értéke alibi? Alibi a „vájteszűeknek”, akik képtele­nek bevenni mindent, amit a vászonra terítenek gondos kö­rítés közepette a film-menek. Nota bene: ez egy megcsinált mozi (Oscar), Anthony Hop­kins (Oscar) és Jodie Foster (Oscar) pompás alakításaival. Am ha valaki igazán szellemi mozit akar csinálni a brutali­luban elsőnek természetesen a házigazda, Andorka Dezső figyelt föl rá. Kezdetben saj­nálta, később azonban egyre nagyobb elismeréssel adó­zott neki, most pedig már büszkébb a gólyára, mint szépen gondozott háztáji marháira. Nem csoda, hiszen az itthon telelt költöző madár híre futótűzként terjedt a kör­nyéken, s még Meszlényi ta­nító úr is — aki pedig sokat látott, tapasztalt életében — alig akart hinni a szemének, amikor január közepén meg­pillantotta. — Nézd csak! Megjöttek a gólyák — állt meg a szeren, s megrökönyödve nézte a fészkében álldogáló madarat. — Azok még nem — mo­solygott a nyugdíjas tanító el­képedésén Andorka Dezső. — Csak ez az egy van itthon, tanító uram, az én kémé­nyemen. Még hozzátette, hogy volt szeme a gólyának, amiért éppen az ő kéményét válasz­totta, mert bizony ezek az új­fajta „gyufaszál-vékony" ké­mények meg sem közelítik a régieket. A tél legzordabb időszaká­ban Szabó Jenő vadőr, aki korábban naponta látta a ha­tárban, egyszer csak szem elől tévesztette a gólyát. An­tástól és aberrációról, annak nem feltétlenül a riogatás a műfaja. Demme ezt válasz­totta. A Halászkirály legendája pedig egy csodálatos film. Anélkül, hogy ezt az amerikai „oszkarológusok” észrevették — vagy észrevehették? — volna. Megrázó erejű alkotás egy gondtalan disc jockey (Jeff Bridges) gondatlan éterbe szólásáról, amely egy látens tömeggyilkost segít a vi­lágra. így — ha közvetetten is, de — ártatlan emberek halála szárad a lelkén, évek múltán a ragyogást fájdalom és kín váltja föl életében: hídalatti, szeméttelepi, éjszakai halálba kívánkozásától egy ked- ves-bugyuta csavargó, (Robin Williams — Oscar-mentes) és csapata menti meg. A csa­vargó, aki ott ült szerelmével dorka Dezső is hiába leste késő estig, nem tért haza. Szűcs Antal juhász ugyan­csak nyugtalankodott miatta, mert addig csaknem minden­nap meglátogatta a hodály- nál. Ő szólt a vadőrnek: „Te, Jenő, keresd már meg azt a gólyát! Hol a csudában kó­szálhat? Talán már széttép­ték a rókák...” Néhány nap múltán előke­rült. A vadőr ekkor elhatá­rozta, hogy mindenképpen befogja, kosztot, kvártélyt ad neki tavaszig. Szólt is a gye­rekeknek, Jencinek és Gyur­kának, hogy készüljenek a gólyalesre. E jóindulatú igye­kezet azonban fölöslegesnek bizonyult. Ugyanis a gólyafi eltökélte, hogy nem fogad el könyöradományt, ha viszi va­lamire — gondolta — csakis a saját erejéből hajlandó. És nem engedte magát meg­fogni... Jelenleg ereje és dicső­sége teljében örvendezik a tavaszi időnek Andorka De­zső híressé vált kéményén. Abban reménykedik, hogy a gólyatársaknak imponál a szokatlan teljesítménye, s a következő választásokon ta­lán még a fészekaiji önkor- j mányzatba is beválasztják. Sz. A. abban a bárban, ahol a meg­vadult kaszás eluralkodott egy emberi formában, ahol kedve­sének derűs-bájos arcát a fel- ismerhetetlenségig szétron­csolta a mordály lövedéke. A látomásai által magát üldöző hajléktalan történelem pro­fesszor a katatón állapotból felépülvén a teljes őrület hatá­rán vacillál. A disc jockey lelke bűnbocsánatért esdekel. Mennyi is manapság egy hét­köznapi megváltás? Hetven dollár elég a megváltáshoz? Terry Gilliam filmre vitt böl­csességének, eksztatikus ki­sugárzásának, Williams mű­vészetének „díja” nem fogható meg kézzel. Mint egy szobor. Értéke magasan fölötte áll egy aranyozott szobrocskánál. Csak tudnám, hogy akkor meg miért fáj... Balassa Tamás Hit és szabadság Nyíri Tamás, a Hittudomá­nyi Akadémia nyugalmazott fi­lozófia-professzora tartotta az első előadást a lillafüredi Pax Romana kongresszuson, hangsúlyozva: történelmi sza­badság nélkül nem tud megva­lósulni a lelki szabadság sem. Ezt követően egyháztörténeti előadások hangzottak el. Meghalt Benny Hill Benny Hillt, a 67 éves világ­hírű angol komédiást hétfőn este holtan találta nyugat-lon­doni bérlakásában a rendőr­ség. Álmában érte a halál. A milliomos komikus az utóbbi években hazájában némiképp elfeledve élt. Bécsi látogatás Májusban ismét Bécsbe lá­togat és a tévében is fellép — az operett hajdani „fényko­rára” emlékezve — az idősebb nemzedék számára opera­színpadokról jól ismert díva, a most 80 éves budapesti szüle­tésű Eggerth Márta. Szenzációs szerződés A poptörténelem legszen- zációsabbjai közé tartozó szerződést írt alá Madonna az amerikai Time Warner szóra­koztatóipari vállalattal. A 60 millió dolláros szerződés lehe­tővé teszi a 33 éves popsztár­nak, hogy megvalósíthassa régi álmát, s Maverick néven saját vállalatot hozzon létre. A föld napja alkalmával Pályázat gyerekeknek A Somogy Megyei Gyermekcsapatok Szövetsége és a So­mogy Természetvédelmi Szervezet — a föld napja alkalmával — Rajtad múlik címmel pályázatot hirdet. Témája az épített és a természeti környezet védelme. A pályázat egyéni, 6-14 éves gyermekek jelentkezhetnek erre irodalmi és kép­zőművészeti alkotásokkal, amelyek a természet és környe­zetvédelem időszerű gondjait, lehetőségeit, feladatait ábrá­zolják. (A műfaj és a technika szabadon választható.) A pá­lyaművek beküldési határideje május 15-e. (Május 31-én lesz az eredményhirdetés.) A szövetség egyúttal felhívást intézett a felnőttekhez: kéri a megyében levő szervezete­ket, pénzintézeteket, vállalatokat, magánvállalkozásokat és magánszemélyeket, hogy járuljanak hozzá a pályázat díja­zásához. A támogatók névsorát az eredményhirdetéssel egyidő- ben nyilvánosságra hozzák, a pályaművek kiállításán biz­tosítják a propagandalehetőséget. Az adományokat (az adományozó tevékenységének rövid leírásával) május 15-ig kérik a pályázatot kiíró Somogy Megyei Gyermekcsa­patok Szövetsége és Somogy Természetvédelmi Szerve­zet címére (Kaposvár, 7400 Szent Imre u. 14.) megküldeni. Balatoni gólya

Next

/
Thumbnails
Contents