Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-18 / 93. szám
1992. április 18., szombat SOMOGYI HÍRLAP — HUSVET 5 A szeretet keresztre feszített önzés Dr. Szendi József veszprémi megyéspüspök: Igen sokat ígérő a kibontakozás, a kezdet Dr. Szendi József veszprémi megyéspüspök éppen tíz éve tölti be hivatalát, s túl a hetvenen is nagy lendülettel teljesíti küldetését. 1921-ben, Székefehérváron született, érettségi bizonyítványt a cisztercitáknál kapott, s 1946-ban Budapesten szerzett hittudományi doktorátust. 1952-ig — négy éven át — szemináriumi tanár volt Székesfehérváron, majd a szeminárium feloszlatása után kórházi lelkész és szentszéki jegyző. 1957-től három évig — ahogy ő mondja — a „vörös Csepelen" volt plébános és templomot épített. Innen Pákozdon keresztül vitt az útja Esztergomba, ahol dogmatikát oktatott és a kispapok lelki vezetője volt. A veszprémi várba, a Fellner Jakab tervezte barokk püspöki palotába 1982-ben költözött be. (Fotó: Kovács Tibor) — Milyenek látja a veszprémi megyéspüspök ma, 1992 húsvétján hazánkat és a világot? — A nagy átalakulás nem úgy történt, ahogy azt sokan ideálisan és irreálisan megálmodták, hogy éjfélkor üt az óra, egy rendszer megszűnik és egy tökéletesen új jön helyette. Ahogy 40 év züllesz- tése kellett ahhoz, hogy belejussunk a csődbe, úgy a kiút sem lesz gyors. Szerintem igen sok kitartás, hűség kell. Azt látom, hogy a kormány becsületesen akarja a jót, és megérdemel minden támogatást. Ugyanakkor az ellenzék semmitől sem riad vissza: se rágalmaktól, se hazudozások- tól, hogy ott próbálja mocskolni a kormányt, ahol tudja. Sőt, úgy látszik, külföldön is próbálják lehetetlenné tenni a kormány működését. Persze semmi sem tökéletes, ami emberi: mindenütt akadnak hibák. Azt én nyugodtan mondhatom, hogy a miniszterelnök alapvetően jót akar. — Nyugtalan a világ. A déli országhatár mentén dörögnek a fegyverek. Sok ember menekül, többek között Somogyba is, tehát a veszprémi egyházmegye területére. Hogyan lesz megbékélés? Szeretettel a gyűlölet ellen — Előbb-títóbb kifullad a szerbek öngyilkossága, hogy a saját országukat a saját, drágán megvásárolt fegyvereikkel pusztítják. Ezt valakinek újra kell építeni. Azt, hogy kinek a pénzéből, nem tudom. A katonaságot a védtelen lakosságra ereszteni és lövetni békés otthonokat, nagyon szerencsétlen dolog. Ahol nincs termelés, csak pusztítás, ott az állam előbb-utóbb fölemészti a maga tartalékait és meg fog bukni, halálra van ítélve. Ami most zajlik Csehszlovákiában is és Jugoszláviában is, a francia Cleman- ceau-féle politika csődje. Azok nem törődtek mással, csak a magyarság gyűlöletével, és hogy a németek ellen létrehozzák a kisantantot. Nyilvánvaló volt az, hogy a különféle kultúrájú és vallású népek — a szerbek, a horvátok, a szlavónok és a mohamedánok — nem fognak simán együtt élni. Hatalommal, erőszakkal lehet csak őket összetartani. A csehek és a szlovákok sem voltak soha együtt a történelem folyamán. Ezt az államalakulatot a franciák találták ki. — A háború törésvonala a volt Jugoszlávia területén most két vallás határán húzódik, s ez az ön véleményét látszik alátámasztani. — Úgy látszik, az ortodoxok a konstantinápolyi hatalmi törekvések igézetével élnek. Oroszországban is baj, hogy az ortodoxok az erőszakkal i elvett görögkatolikus templomokat semmiképpen nem akarják visszaadni. Az látszik Romániában is, hogy az ortodox román a katolikus magyart nem akarja szóhoz juttatni: erőszakkal olvasztották a görögkatolikusokat az ortodox egyházba, és nem akarnak jóformán semmit sem visszaadni. A szerbek is rá akarják erőszakolni a többi népre a maguk hatalmát, noha úgy látszik, hogy erre képtelenek, mert sem a teljesítményük, sem az adottságaik nem olyanok. — Közben menekültek ezrei élnek Magyarországon, és nem lehet tudni, hogy a horvát menekültek — úgy tudom, többségük katolikus — mikor kerülnek haza? — Vannak köztük reformátusok is: a zánkai gyermekvárosban élnek, és kórógyiak; Szentlászlónak is református a fele. Mi valamennyiüket befogadjuk. Nekünk is jólesett, hogy 1956-ban az osztrákok olyan nagylelkűen befogadtak 120 ezer magyart. Úgy gondolom, hogy ez a legszebb és a legjobb, amit ezek felé a népek felé a magyarság tehet, s ezzel a beléjük ültetett magyargyűlöletet a legjobban le lehet szerelni. Az egyházmegyénkben én külön gyűjtést rendeltettem számukra. A velük jött papoknak, nővéreknek pedig fizetést biztosítok. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy ezek az emberek jól érezzék itt magukat. — Említette a gyűjtést. Ma elég sok a szegényember ebben az országban. Milyen eredménnyel járnak az efféle gyűjtések? A cselekedetek igazolják a hitet — Elképesztő, hogy az emberek milyen nagylelküek. Amikor Erdélynek gyűjtöttünk, akkor is több millió forint jött össze. Nagyon hálásak voltak a megsegített egyházmegyék. Az erdélyieket könyvekkel is segítettük: nagyon sok hittankönyvvel, imakönyvvel, lelkikönyvekkel. Horvát vagy szlovén kiadású könyvünk azonban nincs, de azt ők megkapják hazulról. Igazán tiszteletre méltó az emberek nagylelkűsége, segítsége... Amit gyűjtöttek, szétosztottuk a lelkészek között, akiket megbíztunk a menekültek gondozásával: ők látják jobban, hogy kinek mire van szüksége. — A pápalátogatás óta eltelt majdnem egy év. Mit jelent a veszprémi egyházmegyének a pápa látogatása? Mi a ho- zadéka ennek a találkozónak? — Nem könnyű lemérni. Az tény, hogy fölrázta az embereket. Azt, hogy hozott komoly változást a lelkiségben is, lép- ten-nyomon lehet konstatálni. Az emberek érzik, mennyire nagy dolog, hogy valaki katolikus lehet: hogy mi egy világvallásnak vagyunk a tagjai, akik nem egy ideológiát követünk, hanem egy élő személyt, Jézus Krisztust, aki nem hazudott, nem másokat gyilkolt, hogy király lehessen, hanem a saját életét adta. Segített, támogatott, és minket is erre tanít. Jézus felé kell mennünk, aki tanúságot tett a maga jószándékáról, élete föláldozásával, és aki mögött a világ legkiválóbb emberei, a szentek masíroznak, akikre mindig fölnézhetünk. — Milyennek ítéli meg ma a veszprémi egyházmegyében a hitéletet? — Messze elmaradunk attól, amilyen a háború előtti időkben volt. De nem visszafelé kell néznünk, hanem előre: elindultunk, és föltétlenül emelkedőben vagyunk. Igen sokan rendezik a házasságukat, mert nem mertek korábban szentségi házaságot kötni. Sokan jelentkeznek felnőtt fejjel katolikus hitoktatásra. Sokan vannak, akiket 20-30 éves korukban keresztelünk meg vagy később kérik a bérmálást. Elindult tehát valami. Nem szabad azon csodálkoznunk, hogy így van, egy olyan állam után, amely majdnem minden állást a maga markában tartott és elnyerésének az volt a föltétele, hogy valaki ne legyen vallásos. Negyven év után újra kell mindent kezdeni, de igen sokat ígérő a kibontakozás, a kezdet. — „Kérjétek az aratás urát, hogy küldjön munkásokat az aratáshoz”, szól az írás. Milyenek ma a lehetőségek, kik jelentkeznek papnövendéknek, és hol tanítják őket? — A tanítás itt, Veszprémben lehetetlen: a püspök is ellennállónak számított, ezért ez a szemináriumot számolták föl az elsők között. Most emlékeztünk meg ennek a negyven évvel ezelőtti éjszakai leroha- násáról, több tanár, vezető és kispap bebörtönzéséről hazug vádak alapján. Az akkori 85 kispap közül hatvanan lettek papok: a hűség megtermetté a maga gyümölcsét. Kispapja- ink most is szanaszét vannak: Győrben, Budapesten, Esztergomban tanulnak. A 22 kis- papunkból év végén hetet szentelhetek. Tavaly is 6-7 szentelés volt. Elindult valami itt is: a szülők nem érzik any- nyira kilátástalannak a papnak jelentkező gyerekek sorsát. Ismerek több olyat, akinek a szülők csak akkor engedték a szemináriumba való belépést, amikor már világi képesítést szerzett; egy igen neves tanítványom előbb agrármérnök lett, egy másik elektromérnök, mégpedig vörös diplomával, s azután jöhetett ide. Isten törődött a papjaival; Magyarországon még nem halt éhen pap. A hívek mindig szerették, és megosztották a maguk ételét a papjukkal. A régi világban többségében földműves szülők gyereke jelentkezett, most nagyon sok tanító, köztisztviselő gyereke kéri a felvételét. — Az egyház — küldetésének megfelelően — nemcsak a hitélettel, hanem karitatív tevékenységgel is foglalkozik. — Szent Jakab levelében olvasható: „Én a magam hitét csak a jócselekedeteimmel tudom igazolni." A hit tehát a cselekedetek nélkül halott. Ha egyszer komolyan hisszük azt, hogy a másik ember Isten gyermeke, akkor segíteni kell, ahol tudunk; az egyházmegye megszervezi a maga karitatív szolgálatát. Elsősorban a városokban kell ezt megtenni: ott vannak a nagyobb bajok. Faluhelyen hamarabb észreveszik és talán jobban is segítik egymást az emberek. Nővérek vagy egyházközségi alkalmazottak fölkutatják, hogy hányán vannak rászorulók és mire szorulnak rá. Amikor már tudjuk, hogy mi az igény, akkor próbáljuk az egyes városokban megkeresni a laikus hívőket, akik sokszor sokkal jobban meg tudnak oldani szociális kérdéseket, mint maga a papság. Lassan kiépül egy segélyszervezetünk, és erre szeretnénk főhivatású civileket alkalmazni. Az anyagiakat már tudjuk biztosítani. — Miből gazdálkodik, miből jut minderre az egyháznak? — Eddig csupán a hívek adományaiból, mert amit a kommunista állam adott, az nevetséges összeg volt: 500 forint körül kaptak havonta a papok fizetéskiegészítést. A hívek önkéntes • adományainak is megszabták a keretét: az semmi szín alatt nem lehetett több a bevételük egy százalékánál. A hívek javarésze a létminimum alatt élő ember. A jómódú valószínű olyan állásban dolgozott, ahol nem volt már előnyös bemutatni a bizonyítékot, hogy vallásos ember, és támogatja az egyházat. De hát ez egészen csekély összeg a tényleges kiadásainkhoz képest. A kormány most sem tudja adni azt, amire ténylegesen beadtuk az igénylésünket, de komoly a segítség, s erre most — főleg, hogy iskoláink vannak — szükségünk van, hiszen a híveink kiöregszenek, és egyre több a létminimum alatt élő ember közöttük. Ha fölnevelünk majd egy új keresztény ifjúságot s az áll komolyan mögénk, bizakodhatunk abban, hogy fönntartják az egyházakat. — Az egyházi iskoláknak milyen szerepet szánnak a következő időszakban? Lelkiséget adunk az embereknek — Mi csak szellemet tudunk adni. A számtanban a kétszer kettő nálunk is négy, és a történelem csak az igazság lehet, ami tényleg megtörtént, és a kémiában mi sem tudunk mást tanítani. Mi lelkiséget akarunk adni az embereknek, amit a kommunizmus kiölt belőlük. — Püspök úr, húsvét van. Ön mire gondol húsvétkor? — A húsvét a kereszténység leglényegesebb igazsága: arról beszél, hogy az Úristen az, aki képes föltámasztani és életet adni, s arról is, hogy nincs olyan reménytelen helyzet, amelyből ne lehetne kiút. Nem lehetünk olyan nyomorult helyzetben, amit mi nem tudnánk szeretettel áldozattá minősíteni. A keresztény élet voltaképpen kereszthordozó élet. Arról van szó, hogy önzésünket, a velünk született eredeti bűnt mindig keresztre kell feszíteni ahhoz, hogy igazi szeretetté váljék. A szeretet mindig keresztre feszített önzés. — Köszönöm' a beszélgetést. Kercza Imre Szobrok Nagyatádon P. Szabó Ernő újságíró, művészettörténész ajánlotta az érdeklődők figyelmébe Hú- ber András alkotásait a nagyatádi művelődési ház kiállító- termében. A budapesti szobrászművész 18, természetes anyagból (fából, háncsból, bőrből) összeállított kisplasztikával mutatkozik be a nagyatádi tárlatlátogatók előtt. Kiállítása április 29-ig látogatható. Solti György Salzburgban Művészeti vezetőként első ízben áll Solti György — Sir George Solti — a Salzburgi Ünnepi Játékok élén; a nyitó előadást, Richard Stauss operáját már ő vezényelte. Az idén a játékokon három hangversenyt adnak a Berlini Filharmonikusok; egyet Solti György, kettőt pedig Claudio Abbado vezényel. A húsvéti matinén Hugo Wolf dalaiból rendeznek hangversenyt. Barcsi nívódíj Barcs város önkormányzata pályázatot hirdetett a magánerős családiház-építőknek. A színvonalas építészeti, a funkcionális igényeket gazdaságosan kielégítő megoldásokat „tükröző" családi ház nyerheti az év lakóháza nívódíjat. A pályázathoz mellékelni kell az építési engedélyezési tervet, műszaki leírást, használatbavételi engedélyt, valamint a homlokzatát és belső tereit mutató fotókat. Határidő: június 10., az eredményhirdetés pedig június 30-án lesz. Költői est Új könyveiket mutatták be a héten Budapesten a Rátkai Klubban Tóth Bálint és Bella István költők. A Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaság rendezvényén közreműködött Papp Zoltán színművész. Műemléki fórum A műemléki világnap alkalmából rendez műemléki fórumot a Somogy Megyei Közgyűlés környezetvédelmi és műemléki bizottsága április 22-én 10 órakor a megyeháza címertermében. A fórumon H. Csukás Györgyi, a Szentendrei Szabadtéri Múzeum néprajzosa tart előadást a XVIII— XIX. századi mernyei uradalmi építkezésekről. A somogyi kastélykertekről Örsy Károly, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal kerttervezője beszél. Hathatós segítség kisdiákoknak A lengyeltóti általános iskola vezetősége azzal a kéréssel fordult az önkormányzathoz, hogy a nehéz anyagi helyzetben levő gyerekeknek tegye lehetővé az osztálykiránduláson való részvételt. A testület e célra harmincöt- ezer forintot szavazott meg. Hegedűkiállítás Magyar és olasz mesterhegedűkből nyílt kiállítás Budapesten a régi zeneakadémián. Kovács Dénes Kossuth-díjas hegedűművész ajánlotta a közönség figyelmébe. Ehhez hasonló bemutató csak a II. világháború előtt volt hazánkban. A rangos hangszerkiállításon többek között részt vett di Morassi Gio Batta, a Hegedűkészítők Világszövetségének alelnöke, az olasz Hege- dűkészítő-szövetség elnöke.
