Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-09 / 85. szám
1992. április 9., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — VISSZHANG 7 Bizonytalan kaposvári lakásügyek A Kapos Tv nyilvánossága előtt április 6-án Kaposvár város lakáskoncepciójáról vitatkozott Szita Károly alpolgármester és dr. Szili Ferenc tanácsnok. Ezt megelőzően a Somogyi Hírlapban fejtették ki álláspontjukat. Az igali fürdő Igalé! „Debrecenié lett az igali fürdő” címmel április 2-i számunkban tudósítás jelent meg a fürdő távlati sorsát meghatározó döntésekről. Sajnálatosnak tartom, hogy a vitában sok volt a személyeskedés és kevés a város polgárainak szóló információ. Ezt a hiányt szeretném ezzel a tájékoztatással megszüntetni. Kaposvár önkormányzata — mint minden város — súlyos lakásproblémákat örökölt. Ezek közül egyik a bérlakásban élők rendkívül erős nyomása, hogy minél előbb megvásárolhassák bérleményüket. A jogelőd tanácshoz hasonlóan az önkormányzat is halasztotta a döntést, mert komplex módon szerette volna a város lakásgazdálkodását áttekinteni* Erre a feladatra lakásügyi ideiglenes bizottságot választott. Munkáját elvégezve a következő javaslatokat terjesztette a közgyűlés elé: 1. Átfogó lakásgazdálkodási koncepciót csak akkor készítsen a közgyűlés, ha a jogi szabályozás megváltozásakor növekednek a lehetőségei a saját tulajdonnal való gazdálkodáshoz. 2. Ennek ellenére — a jelentős lakossági igényre tekintettel — legyenek általában el- idegeníthetők a bérlakások. 3. Az értékesítésre kerülő lakások számának meghatározásakor vegye figyelembe a szociális lakásgazdálkodásból rá háruló feladatokat és az értékesítés gazdaságosságát. A közgyűlés a javaslatokat elfogadta, s az elvi állásfoglalást követően meghozta döntését: a magánszemélyek a Lovassportot! A Somogyi Hírlap február 17-i számában cikk jelent meg Ordacsehi partot akar címmel. Az írásban egyetlen tévedésre szeretném felhívni a figyelmet. Idézem „A nyugati vendég már csak képeskönyvből ismeri a lovat”. Hát ez óriási tévedés. Valaha büszkék voltunk; lovas nép a magyar nemzet. Lehet, hogy az volt, ma már nem az. A Balaton déli és északi partján számos lovasiskola nyílt az utóbbi pár év alatt, de ezek minősége bizony nagyon elmarad a Hegyeshalmon túli lovasiskolák mögött. Hatalmas tévedés, hogy a nyugati nem ismeri a lovat. Tessék csak bekapcsolni az Euro- sport vagy egyéb sporttal foglalkozó tv-csatornát, milyen díjugrató versenyek vannak odakinn. A szántódi díjugrató versenyeken éveken át indult egy III. osztályú bajor csapat. Á magyar lovasok legjobbjai 180 körül befejezték a puszansz ugrást, ez a III. osztályú csapat ott kezdte. Soroljam? A díjhajtáson kívül sajnos sehol nem vagyunk a lovassportban. Míg a 70-es évek elején jó lovasok jöttek, főleg nyugatnémetek, ma egyre kevesebb van. Helyettük kocalovasok jönnek, rövidnadrágban szandállal ülnek lóra. Ez nem sport, persze valami pénzt ez is hoz... Tehát még egyszer; a nyugati sportvendég nem képeskönyvből ismeri a lovat, nagyon is a valóságból, s nekünk lehetne, kellene tanulni tőlük, ami a lovassportot illeti. Dr. Oláh Vilmos Siófok, Széchenyi u. 19. forgalmi érték 60 százalékáért vásárolhatják meg a bérlakásokat. Az INKÖZ ennek alapján megkezdte az előkészítést a lakások értékesítésére. Ezen a 60 százalékos vételáron még nem is történt szerződéskötés, amikor a Fi- desz-frakció benyújtotta a közgyűlésnek új lakásrendelet-tervezetét. A tervezet a jogi és igazgatási bizottság ülésén hosszú és gyötrelmes szakmai vitát váltott ki. A tervezet céljaival egyetértett a bizottság, s kereste a jogi lehetőséget arra, hogy a tervezetből rendelet lehessen. Bárhogyan is próbáltuk a jogszabályokat értelmezni, arra a meggyőződésre jutottunk, hogy jogszerű megoldást nem tudunk javasolni. A bizottság álláspontja: jogállamban a közgyűlés nem mérlegelheti azt, hogy a számára — és a lakosság számára is — kedvezőtlen jogszabályokat betartja-e vagy sem. A köteleségünk az, hogy a jogszabályok adta keretek között keressük meg a lakosság számára legkedvezőbb lehetőségeket, és ennek alapján hozzuk meg döntéseinket. Kétségtelen, hogy a Fi- desz-frakció előterjesztése — amelyet végül is nem szavazott meg a közgyűlés — elbizonytalanította a vásárolni szándékozó bérlőket. Természetes az, hogy senki sem akarja a forgalmi érték 60 százalékáért megvenni lakását, ha lehetőséget lát arra, hogy A belváros, a sétálóutca is, a Kossuth Lajos utca is. Tíz éve szeretnénk megvenni saját erőből felújított lakásainkat, 1989 előtt a Megyei Tanács tiltó listáján szerepelt házunk a többi belvárosi házzal együtt. A „rendszerváltás” után 1993-ig újra felkerültünk a nem elidegeníthető lakások listájára. Többször megkerestük levélben, személyesen Szabados Péter polgármester urat, hogy vizsgálja ki: miért később ennél olcsóbban — esetleg a feléért is megkaphatja. Ebben a helyzetben sokan nem tudják eldönteni, hogy vegyenek vagy sem, illetve vehetnek vagy sem. Ezért szeretném világossá tenni a jogi helyzetet: 1. Az értékesítés a jelenleg hatályos önkormányzati rendelet alapján folytatható. Tehát aki meg kívánja vásárolni a forgalmi érték 60 százalékáért az értékesítésre már kijelölt bérlakást, az megteheti. (Az értékesítésre már kijelölt, illetve a tilalmi listán szereplő bérlakásokról az INKÖZ ad felvilágosítást.) 2. A lakásügyi törvény tervezetét — információink szerint — rövidesen megtárgyalja a parlament. Ennek hatálybalépését követően — a lehetőségek ismeretében — a közgyűlésnek rövid időn belül meg kell alkotnia új lakásrendeletét, hogy minél előbb megszüntesse ezt a bizonytalan helyzetet. (A rendeletben természetesen nemcsak a lakások értékesítésének feltételeit kell újragondolni, hanem a város komplex lakásgazdálkodását is.) 3. Meggyőződésem, hogy az eladási ár kialakításánál sokkal jobban kell differenciálni a lakások állagának megfelelően, amelyet a forgalmi érték nem fejez ki kellőképen, így például az eladási ár a forgalmi érték 30 százaléka lehet azoknál a 15 évnél régebbi lakásoknál, amelyeket még nem újítottak fel, 40 százalék azoknál, amelyeket 10 és 15 év között újítottak fel és 50 százalék a 10 éven belül felújított lakások esetében. (Ez nem vehetjük meg saját erőből felújított lakásainkat? 1991 októberében jártunk nála személyesen, azóta is várjuk a választ! Kérelmünk továbbra is az INKÖZ-nél van. Felvilágosításuk szerint, vagy tíz évnél fiatalabb a házunk, vagy tíz éven belül volt az IKV által felújítva. A mi lakásainkat önerőből IKV-hozzájárulás nélkül tettük rendbe! Érthetetlen az önkormányzat többszöri kijelentése, természetesen csak lehetőség. Korántsem biztos az, hogy ilyen döntést hoz majd a közgyűlés.) Az új rendelet megalkotásáról széleskörűen tájékoztatja az önkormányzat a lakosságot. Tehát, aki várni akar esetleges kedvezőbb lehetőség reményében a döntésével kísérje figyelemmel az újságot. A lakáseladások (illetve el nem adások) körül többször fellángolt már a vita. Kevés szó esett viszont arról, hogy mi történik a hőn áhított adásvétel létrejötte után. Tudják-e az újdonsült tulajdonosok, hogy milyen műszaki állapotú lakást vásároltak? Milyen felújítási kötelezettségeik és költségeik lesznek rövidesen? Megértem, hogy a bérlők tulajdonosokká kívánnak válni, s biztos vagyok abban, hogy többségük a sajátját jobban vigyázza majd. De ahhoz, hogy ne legyenek becsapva, pontosan tudniuk kell, hogy mit vállalnak, ezért az értékesítéssel megbízott szervezetnek teljes körű felvilágosítást kell adnia a leendő vevők részére. Ugyanakkor az önkormányzatnak nem szabad megfeledkeznie azokról sem, akik bérlők maradnak, s az esetleg emelkedő lakbéreket a rászorulóknak a szociálpolitika révén kompenzálni kell. Ezt akkor is vállalnia kell a közgyűlésnek, ha a kormány szorít még egyet-kettőt az önkor- mányzat-nyomorgató gazdaságprésen. Dr. Lamperth Mónika a kaposvári önkormányzat jogi és igazgatási bizottságának elnöke hogy több lakást szeretnének eladni, de nincs rá igény! Nekünk, akiknek tíz éve nem rendezik saját pénzünkön rendbe tett lakásaink ügyét, igazán furcsa és megmagyarázhatatlan, hogy a sétálóutcái lakások ügye milyen gyorsan halad!? Ezek után is az a véleménye dr. Szollár Pálnak és Boros Gyulának, hogy Szabó Lajos az, aki diszkriminál? Végh István Pandurné Kaszás Éva Kossuth Lajos utcai lakók 1991. május 1-jétől került vissza a fürdő az Igali Önkormányzat kezelői hatáskörébe, mostanra pedig már tulajdonába. A tulajdonjog rendezésének problémáját azok ismerik igazán, akik azt intézték; az igali körjegyzői hivatal. Polgármesteri hivatal Igáiban nincs. Az üzemeltetés kezdetétől tudtuk, hogy a fürdő — melynek gyógyvize egyik legnagyobb értéke a községnek —, komoly felújítást igényel, ha a kulturált, higiénikus vendéglátás feltételeinek meg akarunk felelni. Természetesen ezt a község a saját erejéből nem tudja megvalósítani. Kezdettől szándékunkban állt olyan üzlettársi kapcsolat kialakítása, amely megoldaná sürgető problémáinkat, és partnere lenne a további fejlesztésnek. Mint minden önkormányzati testület, így a miénk is, laikus közösség, különösen ennyire speciálisan szakmai kérdésben. A feladat nagyságrendje is rendkívüli, hiszen évtizedekre meghatározhatja településünk jövőjét. Ezért döntöttünk úgy, hogy tanácsadókat kérünk fel a döntéshozatalok előkészítésére; közgazdász, jogász és idegenforgalmi szakember segítette munkánkat. Korrekt, őszinte segítőkészségüket köszönet illeti. Első lépésben az önkormányzat, mint jogi személy, egyszemélyes kft-t alapított, melynek cégbejegyzése már az elmúlt évben megtörtént. Az Igal-Thermál kft törzsbetétje jelenleg pénzbetétből, a kötelezően előírt egymillió forint tőkéből áll. Ez év elejére terveztük a törzstőke emelését, azzal a szándékkal, hogy rangsorolva az időközben jelentkező szándéknyilatkozatokat, a kft kibővül olyan tagokkal, akiknek ajánlata leginkább megfelel céljainknak. A törzstőke emeléséhez az önkormányzat a fürdővel kíván hozzájárulni, ami nem jelenti a fürdő eladását. A két leginkább kedvező ajánlatot a Civis Hotel és Gasztronómiai Rt és a CO-MARK Kft (Computer-Marketing Német-Magyar Vegyesvállalat) terjesztette a testület elé. Szeretném hinni, hogy a Komát név az említett cikkben csak sajtóhiba! A két pályázó ajánlatát nem kívánom ismertetni, mert nem tudom, hogy nem sérteném-e vele az üzleti életben kialakult Mint az SZDSZ városi szervezetének ügyvivője tiltakozom az újabb önkormányzati lépés ellen, mert olyan információkkal is rendelkezem, melyek nem tételezhetők fel egy átlagpolgárról. Az önkormányzathoz tavaly nyáron ajánlat érkezett a Print-Technika Kft-től, hogy ingyen rendelkezésére bocsát egy heti megjelenésű, pártoktól és egyéb szerveztektől független lapot. Szabados Péter polgármester válaszra sem méltatta a felajánlkozást. etikai normákat. Különösen nem vállalkoznék a minősítésre újságíróként, ha csak egyoldalú információt hallgatnék meg. A végső döntés az Igali Ön- kormányzati Testület hatásköre volt, nem tudom kit ért a cikkíró a „főként szakemberekből álló bizottság” alatt? A március 10-i testületi ülésünkön valóban ott voltak a már említett szaktanácsadók. Az ő véleményük és a testület akkori nézete is az volt, hogy legjobb lenne a két ajánlatot ösz- szeilleszteni, mert remekül kiegészítették egymást. Ennek szellemében, a szakemberek tanácsával fogalmaztuk meg a két azonos választ, mely szerint mindkettőjük ajánlatát elfogadjuk, és így az „Igal-Thermal” Kft nem egy taggal, hanem kettővel bővülne. Ezt a döntést március 10-én 21 órakor a testület egyhangúan elfogadta. Másnap reggel néhány képviselőtársunk rendkívüli gyűlést kezdeményezett. A polgármester asz- szony ezen betegség miatt nem volt jelen. Az ülést az alpolgármester vezette. Itt született az a bizonyos 6:3 arányú győzelem a Civis Rt javára. Hatan az éjszaka néhány órája alatt módosították korábbi álláspontjukat. A cikk minősíti a testületünket általam nem ismert információk alapján. Minősítését elfogultnak tartom. Természetes, hogy ahol tíz embernek kell dönteni, ott sokszor heves viták folynak, de hogy ki a kezdeményező csoport tagja, vagy annak vezetője, annak megitélése majd a falu dolga lesz, azoké, akik itt élnek. Vitáink ellenére bízom benne, hogy mindenki — a saját belátása szerint — a legjobb döntésre törekszik, és azzal önzetlenül a választóink érdekeit képviseli. Visszatérve az eredeti témához: a Civis Rt és CO-MARK Kft időközben határozott üzleti kapcsolatot teremtett egymással, a polgár- mester asszonynak küldött nyilatkozatuk szerint egyenlő tőkearánnyal kívánnak belépni az Igal-Thermál Kft-be. Hogy itt a „lovagiasság” érvényesült volna? Úgy legyen! Bár én azt hiszem, hogy az üzleti életben nem ez az elsődleges szabály, ellentmond a piac törvényeinek. A lap azóta megjelent; „Kaposvár és környéke" címmel. Terjesztése ingyenes, tartalma mértéktartó és polgárelkötelezett. Több kérdést tehetünk fel. Szüksége van-e a városnak saját lapra, és ha igen, van-e rá felesleges pénz? A két, önmagában nagyon jó pályázatról miért a kiírástól teljesen eltérő — de egyébként kiváló — ajánlatot fogadták el? Csapó Tamás SZDSZ-ügyvivő Kossuth Lajos utcai lakások (Fotó: Gyertyás László) Lakást venni Czanyó Sándorné önkorm. képv. Egy lap ürügyén Április 8-i számunk híre, hogy új — hetente megjelenő — önkormányzati lap indul Kaposváron a közgyűlés döntése alapján. A lakáseladások továbbra is élénken foglalkoztatják a kaposváriakat.
