Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-09 / 85. szám

1992. április 9., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — VISSZHANG 7 Bizonytalan kaposvári lakásügyek A Kapos Tv nyilvánossága előtt április 6-án Kaposvár vá­ros lakáskoncepciójáról vitatkozott Szita Károly alpolgár­mester és dr. Szili Ferenc tanácsnok. Ezt megelőzően a Somogyi Hírlapban fejtették ki álláspontjukat. Az igali fürdő Igalé! „Debrecenié lett az igali fürdő” címmel április 2-i szá­munkban tudósítás jelent meg a fürdő távlati sorsát meg­határozó döntésekről. Sajnálatosnak tartom, hogy a vitában sok volt a szemé­lyeskedés és kevés a város polgárainak szóló információ. Ezt a hiányt szeretném ezzel a tájékoztatással megszüntetni. Kaposvár önkormányzata — mint minden város — sú­lyos lakásproblémákat örökölt. Ezek közül egyik a bérlakás­ban élők rendkívül erős nyo­mása, hogy minél előbb meg­vásárolhassák bérleményü­ket. A jogelőd tanácshoz ha­sonlóan az önkormányzat is halasztotta a döntést, mert komplex módon szerette volna a város lakásgazdálko­dását áttekinteni* Erre a fel­adatra lakásügyi ideiglenes bizottságot választott. Munká­ját elvégezve a következő ja­vaslatokat terjesztette a köz­gyűlés elé: 1. Átfogó lakásgazdálkodási koncepciót csak akkor készít­sen a közgyűlés, ha a jogi szabályozás megváltozásakor növekednek a lehetőségei a saját tulajdonnal való gazdál­kodáshoz. 2. Ennek ellenére — a jelen­tős lakossági igényre tekintet­tel — legyenek általában el- idegeníthetők a bérlakások. 3. Az értékesítésre kerülő lakások számának meghatá­rozásakor vegye figyelembe a szociális lakásgazdálkodásból rá háruló feladatokat és az ér­tékesítés gazdaságosságát. A közgyűlés a javaslatokat elfogadta, s az elvi állásfogla­lást követően meghozta dön­tését: a magánszemélyek a Lovassportot! A Somogyi Hírlap február 17-i számában cikk jelent meg Ordacsehi partot akar címmel. Az írásban egyetlen téve­désre szeretném felhívni a fi­gyelmet. Idézem „A nyugati vendég már csak képes­könyvből ismeri a lovat”. Hát ez óriási tévedés. Valaha büszkék voltunk; lovas nép a magyar nemzet. Lehet, hogy az volt, ma már nem az. A Ba­laton déli és északi partján számos lovasiskola nyílt az utóbbi pár év alatt, de ezek minősége bizony nagyon el­marad a Hegyeshalmon túli lovasiskolák mögött. Hatal­mas tévedés, hogy a nyugati nem ismeri a lovat. Tessék csak bekapcsolni az Euro- sport vagy egyéb sporttal fog­lalkozó tv-csatornát, milyen díjugrató versenyek vannak odakinn. A szántódi díjugrató verse­nyeken éveken át indult egy III. osztályú bajor csapat. Á magyar lovasok legjobbjai 180 körül befejezték a puszansz ugrást, ez a III. osztályú csa­pat ott kezdte. Soroljam? A díjhajtáson kívül sajnos sehol nem vagyunk a lovassport­ban. Míg a 70-es évek elején jó lovasok jöttek, főleg nyu­gatnémetek, ma egyre keve­sebb van. Helyettük kocalova­sok jönnek, rövidnadrágban szandállal ülnek lóra. Ez nem sport, persze valami pénzt ez is hoz... Tehát még egyszer; a nyu­gati sportvendég nem képes­könyvből ismeri a lovat, na­gyon is a valóságból, s nekünk lehetne, kellene tanulni tőlük, ami a lovassportot illeti. Dr. Oláh Vilmos Siófok, Széchenyi u. 19. forgalmi érték 60 százalékáért vásárolhatják meg a bérlaká­sokat. Az INKÖZ ennek alap­ján megkezdte az előkészítést a lakások értékesítésére. Ezen a 60 százalékos vételá­ron még nem is történt szer­ződéskötés, amikor a Fi- desz-frakció benyújtotta a közgyűlésnek új lakásrende­let-tervezetét. A tervezet a jogi és igazga­tási bizottság ülésén hosszú és gyötrelmes szakmai vitát váltott ki. A tervezet céljaival egyetértett a bizottság, s ke­reste a jogi lehetőséget arra, hogy a tervezetből rendelet lehessen. Bárhogyan is pró­báltuk a jogszabályokat értel­mezni, arra a meggyőződésre jutottunk, hogy jogszerű meg­oldást nem tudunk javasolni. A bizottság álláspontja: jog­államban a közgyűlés nem mérlegelheti azt, hogy a szá­mára — és a lakosság szá­mára is — kedvezőtlen jog­szabályokat betartja-e vagy sem. A köteleségünk az, hogy a jogszabályok adta keretek között keressük meg a lakos­ság számára legkedvezőbb lehetőségeket, és ennek alap­ján hozzuk meg döntéseinket. Kétségtelen, hogy a Fi- desz-frakció előterjesztése — amelyet végül is nem szava­zott meg a közgyűlés — elbi­zonytalanította a vásárolni szándékozó bérlőket. Termé­szetes az, hogy senki sem akarja a forgalmi érték 60 szá­zalékáért megvenni lakását, ha lehetőséget lát arra, hogy A belváros, a sétálóutca is, a Kossuth Lajos utca is. Tíz éve szeretnénk megvenni sa­ját erőből felújított lakásainkat, 1989 előtt a Megyei Tanács tiltó listáján szerepelt házunk a többi belvárosi házzal együtt. A „rendszerváltás” után 1993-ig újra felkerültünk a nem elidegeníthető lakások listájára. Többször megkeres­tük levélben, személyesen Szabados Péter polgármester urat, hogy vizsgálja ki: miért később ennél olcsóbban — esetleg a feléért is megkap­hatja. Ebben a helyzetben so­kan nem tudják eldönteni, hogy vegyenek vagy sem, il­letve vehetnek vagy sem. Ezért szeretném világossá tenni a jogi helyzetet: 1. Az értékesítés a jelenleg hatályos önkormányzati ren­delet alapján folytatható. Te­hát aki meg kívánja vásárolni a forgalmi érték 60 százaléká­ért az értékesítésre már kije­lölt bérlakást, az megteheti. (Az értékesítésre már kijelölt, illetve a tilalmi listán szereplő bérlakásokról az INKÖZ ad felvilágosítást.) 2. A lakásügyi törvény ter­vezetét — információink sze­rint — rövidesen megtárgyalja a parlament. Ennek hatályba­lépését követően — a lehető­ségek ismeretében — a köz­gyűlésnek rövid időn belül meg kell alkotnia új lakásren­deletét, hogy minél előbb megszüntesse ezt a bizonyta­lan helyzetet. (A rendeletben természetesen nemcsak a la­kások értékesítésének feltéte­leit kell újragondolni, hanem a város komplex lakásgazdál­kodását is.) 3. Meggyőződésem, hogy az eladási ár kialakításánál sokkal jobban kell differenci­álni a lakások állagának meg­felelően, amelyet a forgalmi érték nem fejez ki kellőképen, így például az eladási ár a for­galmi érték 30 százaléka lehet azoknál a 15 évnél régebbi la­kásoknál, amelyeket még nem újítottak fel, 40 százalék azoknál, amelyeket 10 és 15 év között újítottak fel és 50 százalék a 10 éven belül felújí­tott lakások esetében. (Ez nem vehetjük meg saját erő­ből felújított lakásainkat? 1991 októberében jártunk nála személyesen, azóta is várjuk a választ! Kérelmünk továbbra is az INKÖZ-nél van. Felvilágosításuk szerint, vagy tíz évnél fiatalabb a há­zunk, vagy tíz éven belül volt az IKV által felújítva. A mi lakásainkat önerőből IKV-hozzájárulás nélkül tettük rendbe! Érthetetlen az önkor­mányzat többszöri kijelentése, természetesen csak lehető­ség. Korántsem biztos az, hogy ilyen döntést hoz majd a közgyűlés.) Az új rendelet megalkotásá­ról széleskörűen tájékoztatja az önkormányzat a lakossá­got. Tehát, aki várni akar eset­leges kedvezőbb lehetőség reményében a döntésével kí­sérje figyelemmel az újságot. A lakáseladások (illetve el nem adások) körül többször fellángolt már a vita. Kevés szó esett viszont arról, hogy mi történik a hőn áhított adás­vétel létrejötte után. Tudják-e az újdonsült tulajdonosok, hogy milyen műszaki állapotú lakást vásároltak? Milyen fel­újítási kötelezettségeik és költségeik lesznek rövidesen? Megértem, hogy a bérlők tu­lajdonosokká kívánnak válni, s biztos vagyok abban, hogy többségük a sajátját jobban vigyázza majd. De ahhoz, hogy ne legyenek becsapva, pontosan tudniuk kell, hogy mit vállalnak, ezért az értéke­sítéssel megbízott szervezet­nek teljes körű felvilágosítást kell adnia a leendő vevők ré­szére. Ugyanakkor az önkormány­zatnak nem szabad megfe­ledkeznie azokról sem, akik bérlők maradnak, s az esetleg emelkedő lakbéreket a rászo­rulóknak a szociálpolitika ré­vén kompenzálni kell. Ezt ak­kor is vállalnia kell a közgyű­lésnek, ha a kormány szorít még egyet-kettőt az önkor- mányzat-nyomorgató gazda­ságprésen. Dr. Lamperth Mónika a kaposvári önkormányzat jogi és igazgatási bizottságának elnöke hogy több lakást szeretnének eladni, de nincs rá igény! Ne­künk, akiknek tíz éve nem rendezik saját pénzünkön rendbe tett lakásaink ügyét, igazán furcsa és megmagya­rázhatatlan, hogy a sétálóut­cái lakások ügye milyen gyor­san halad!? Ezek után is az a vélemé­nye dr. Szollár Pálnak és Bo­ros Gyulának, hogy Szabó La­jos az, aki diszkriminál? Végh István Pandurné Kaszás Éva Kossuth Lajos utcai lakók 1991. május 1-jétől került vissza a fürdő az Igali Önkor­mányzat kezelői hatáskörébe, mostanra pedig már tulajdo­nába. A tulajdonjog rendezé­sének problémáját azok isme­rik igazán, akik azt intézték; az igali körjegyzői hivatal. Pol­gármesteri hivatal Igáiban nincs. Az üzemeltetés kezdetétől tudtuk, hogy a fürdő — mely­nek gyógyvize egyik legna­gyobb értéke a községnek —, komoly felújítást igényel, ha a kulturált, higiénikus vendéglá­tás feltételeinek meg akarunk felelni. Természetesen ezt a köz­ség a saját erejéből nem tudja megvalósítani. Kezdettől szándékunkban állt olyan üz­lettársi kapcsolat kialakítása, amely megoldaná sürgető problémáinkat, és partnere lenne a további fejlesztésnek. Mint minden önkormányzati testület, így a miénk is, laikus közösség, különösen ennyire speciálisan szakmai kérdés­ben. A feladat nagyságrendje is rendkívüli, hiszen évtize­dekre meghatározhatja telepü­lésünk jövőjét. Ezért döntöt­tünk úgy, hogy tanácsadókat kérünk fel a döntéshozatalok előkészítésére; közgazdász, jogász és idegenforgalmi szakember segítette munkán­kat. Korrekt, őszinte segítő­készségüket köszönet illeti. Első lépésben az önkor­mányzat, mint jogi személy, egyszemélyes kft-t alapított, melynek cégbejegyzése már az elmúlt évben megtörtént. Az Igal-Thermál kft törzsbe­tétje jelenleg pénzbetétből, a kötelezően előírt egymillió fo­rint tőkéből áll. Ez év elejére terveztük a törzstőke emelését, azzal a szándékkal, hogy rangsorolva az időközben jelentkező szándéknyilatkozatokat, a kft kibővül olyan tagokkal, akik­nek ajánlata leginkább megfe­lel céljainknak. A törzstőke emeléséhez az önkormányzat a fürdővel kíván hozzájárulni, ami nem jelenti a fürdő eladá­sát. A két leginkább kedvező ajánlatot a Civis Hotel és Gasztronómiai Rt és a CO-MARK Kft (Compu­ter-Marketing Német-Magyar Vegyesvállalat) terjesztette a testület elé. Szeretném hinni, hogy a Komát név az említett cikkben csak sajtóhiba! A két pályázó ajánlatát nem kívánom ismertetni, mert nem tudom, hogy nem sérteném-e vele az üzleti életben kialakult Mint az SZDSZ városi szer­vezetének ügyvivője tiltako­zom az újabb önkormányzati lépés ellen, mert olyan infor­mációkkal is rendelkezem, melyek nem tételezhetők fel egy átlagpolgárról. Az önkormányzathoz tavaly nyáron ajánlat érkezett a Print-Technika Kft-től, hogy ingyen rendelkezésére bocsát egy heti megjelenésű, pártok­tól és egyéb szerveztektől független lapot. Szabados Pé­ter polgármester válaszra sem méltatta a felajánlkozást. etikai normákat. Különösen nem vállalkoznék a minősí­tésre újságíróként, ha csak egyoldalú információt hallgat­nék meg. A végső döntés az Igali Ön- kormányzati Testület hatás­köre volt, nem tudom kit ért a cikkíró a „főként szakembe­rekből álló bizottság” alatt? A március 10-i testületi ülésün­kön valóban ott voltak a már említett szaktanácsadók. Az ő véleményük és a testület ak­kori nézete is az volt, hogy leg­jobb lenne a két ajánlatot ösz- szeilleszteni, mert remekül ki­egészítették egymást. Ennek szellemében, a szakemberek tanácsával fogalmaztuk meg a két azonos választ, mely sze­rint mindkettőjük ajánlatát el­fogadjuk, és így az „Igal-Thermal” Kft nem egy taggal, hanem kettővel bő­vülne. Ezt a döntést március 10-én 21 órakor a testület egyhan­gúan elfogadta. Másnap reg­gel néhány képviselőtársunk rendkívüli gyűlést kezdemé­nyezett. A polgármester asz- szony ezen betegség miatt nem volt jelen. Az ülést az al­polgármester vezette. Itt szü­letett az a bizonyos 6:3 arányú győzelem a Civis Rt javára. Hatan az éjszaka néhány órája alatt módosították ko­rábbi álláspontjukat. A cikk minősíti a testületün­ket általam nem ismert infor­mációk alapján. Minősítését elfogultnak tartom. Természe­tes, hogy ahol tíz embernek kell dönteni, ott sokszor heves viták folynak, de hogy ki a kezdeményező csoport tagja, vagy annak vezetője, annak megitélése majd a falu dolga lesz, azoké, akik itt élnek. Vitáink ellenére bízom benne, hogy mindenki — a sa­ját belátása szerint — a leg­jobb döntésre törekszik, és azzal önzetlenül a választóink érdekeit képviseli. Visszatérve az eredeti té­mához: a Civis Rt és CO-MARK Kft időközben ha­tározott üzleti kapcsolatot te­remtett egymással, a polgár- mester asszonynak küldött nyilatkozatuk szerint egyenlő tőkearánnyal kívánnak be­lépni az Igal-Thermál Kft-be. Hogy itt a „lovagiasság” érvé­nyesült volna? Úgy legyen! Bár én azt hiszem, hogy az üz­leti életben nem ez az elsőd­leges szabály, ellentmond a piac törvényeinek. A lap azóta megjelent; „Ka­posvár és környéke" címmel. Terjesztése ingyenes, tar­talma mértéktartó és polgárel­kötelezett. Több kérdést tehetünk fel. Szüksége van-e a városnak saját lapra, és ha igen, van-e rá felesleges pénz? A két, önmagában nagyon jó pályá­zatról miért a kiírástól teljesen eltérő — de egyébként kiváló — ajánlatot fogadták el? Csapó Tamás SZDSZ-ügyvivő Kossuth Lajos utcai lakások (Fotó: Gyertyás László) Lakást venni Czanyó Sándorné önkorm. képv. Egy lap ürügyén Április 8-i számunk híre, hogy új — hetente megjelenő — önkormányzati lap indul Kaposváron a közgyűlés döntése alapján. A lakáseladások továbbra is élénken foglalkoztatják a kaposváriakat.

Next

/
Thumbnails
Contents