Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-09 / 85. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1992. április 9., csütörtök Üdülőbeutalót nyugdíjasok is kaphatnak — szakszervezeti tagságtól füg­getlenül — az Üdülési és Sza­natóriumi Főigazgatóság által üzemeltetett üdülőkbe. A je­gyekkel, illetve bautalókkal kapcsolatos ügyeket Buda­pesten (Vl.ker.,Dózsa György út 84.b.) intézik. Az érdekek védelmére és képviseletére sorra alakul­nak a nyugdíjasszervezetek az országban. Legutóbb Kis­pesten, Székesfehérváron, Egerben és Békéscsabán vá­rosi egyesület jött létre. A fe­hérváriak például egyebek mellett azt javasolták: a szín­házi főpróbákat a nyugdíjasok ingyen látogathassák... Korunk betegsége a csontritkulás címmel nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott a közelmúltban Kapos­váron, a Technika Házában a város nyugdíjasainak dr. Lu­kácsi Gyula főorvos. Az MTESZ megyei szervezeté­nek rendezvényén elhangzott előadáshoz hasonlókat a jö­vőben is terveznek. Az önkormányzatoknak a nyugdíjasok részére nyúj­tandó segítségről írt cikket a Nyugdíjasok lapja idei, 3. számában dr. Gyenesei Ist­ván, Somogy Megye Közgyű­lésének elnöke. A szerő felso­rolja azokat az eszközöket, melyekkel a megyei önkor­mányzat a cél elérése érde­kében él, s kiemeli: a munka során kitüntetett helyen sze­repel a szociálpolitika. 10-11 milliárd forintot különítettek el arra a célra, hogy azt majd a legrégebben nyugdíjban levők járandósá­gának emelésére fordítsák — mondta a közelmúltban Surján László népjóléti miniszter, a KDNP elnöke egy szegedi gyűlésen. Az emelés részlete­inek kidolgozása folyik. Kerekasztal a Pamutfonóban RANDEVÚ: A HÓNAP UTOLSÓ SZERDÁJÁN Nyolc évvel ezelőtt — a Fo­nómunkás Klub és az üzemi szakszervezet támogatásával — alakult meg Kaposváron az akkori „Fonoda” nyugdí­jas-klubja. A volt munkahely szeretete, az egymáshoz való ragaszko­dás volt az, ami havonta ösz- szehozta a megyeszékhely egyik legnagyobb üzemének nyugdíjasait. Mostanra igazi klubéletet alakítottak ki: szép számmal jönnek össze min­den hónap, utolsó szerdáján. — A negyven-ötven öreg fo- nodásnak az igazgatói tanács­terem megfelel arra, hogy ott tartsuk klubdélutánjainkat. Többen vidékről is bejönnek a rendezvényre — például a volt fonónők a „fonyódi vonalról”. Egykori technikusunk, a 74 éves Szálkái Ferenc Fonyódli- getről érkezik a Trabantjával. A klub ma is egyben tartja a mi nagy családunkat. A főként az időseket sújtó, nehéz helyzet olyanokat is visszahoz kö­zénk, akik kezdetben nem lát­tak hasznos célt a klub meg­alakításában — mondta Jó­zsef Lajos klubvezető. Hogy az öregek mennyire aggódtak a gyár sorsáért, példa rá, hogy januárban tájékoztatást kértek — és kaptak — a vezetőktől a textilipar helyzetéről és jövőjé­ről. Azt is tudják, hogy a bajok eredője nem Kaposváron ke­resendő... Az egykori pamutfonósok igyekszenek kitekinteni a gyár kapuján kívülre is, ezért hívták tavaly — többek között — Szita Károly alpolgármestert a város környezetvédelméről szóló előadás megtartására. Máskor a város közlekedésé­nek rendjéről, illetve — Miklós Endre tanár-történész előadá­sában — gróf Széchelyi Ist­vánról hallhattak a klubta­gok. A beszélgetések során mindig a legfőbb, legidősze­rűbb gondok kerülnek terí­tékre. A szemétszállítás díja éppúgy téma, mint a magasra nőtt víz- és csatornadíj. Az öregek zöme szégyenli, hogy a sokszor bizony igencsak jo­gos segélyt kérje, inkább szű­kölködik. A „nyugdíjaskesergők” után, amolyan búfelejtőnek szánta a klubvezetés a febru­ári programot: igazi farsangi mulatságnak a színhelye volt a klubdélutánnak otthont adó tanácsterem! A kancsókban tea aranylott, ugyanúgy, mint most legutóbb március végén, amikor a nyugdíjas-klubot patronáló Fonómunkás Klub és a szak- szervezet finom, foszlós ka­kaós kaláccsal várta vissza az öregeket... Ezúttal vendég-előadóként Ottó Erzsébetet, a városi pol­gármesteri hivatal népjóléti és szociálpolitikai referensét, il­letve Gyertyás Lászlónál, a gondozási központ vezetőjét köszöntötték a házigazdák. Az előadásokból megtudhatták: mit kíván tenni a város az ele­settekért, az idős, rászoruló nyugdíjasok életkörülményei­nek javításáért. A vendégek őszintén feltárták azt is, mi­lyen a helyzet a szociális ott (Fotó: Király J. Béla) honokban, a hajléktalanok szállásán, és szóltak a némi javulást ígérő jövőről is. Hall­hatták, hogy a családse­gítő központ célja: Kaposvá­ron senki se maradjon ma­gára! Az asztal túloldalán ülőknek is volt mondanivalójuk. Végh Lászlóné például — aki maga is segít egy magára maradt, idős asszonyon — azt mondta: patronáltja valóban ingyenebédet kap a várostól, de az legtöbbször annyit is ér... Kérte, hogy iktassák ki a menüből az úgynevezett „kí­nai levest” (ön-csük-csak-ki). Balogh Istvánná viszont a volt óvodájuk konyhájának főztjét dicsérte. Gyertyásné igazat adott Véghnének; tudják, mondta, hogy melyik konyhá­nál kell megszüntetni a pana­szok okát... Szóval: hasznos, eredmé­nyes beszélgetésre került sor ezen a klubdélutánon, utána elégedetten keltek föl az asz­taltól a fonodái öregek. De hasznosítható tapasztalatok­kal gazdagodtak az előadók is... Kovács Sándor AZ EMELÉSRŐL Ilyen még nem volt A nyugdíjasok alig várják, hogy a postás csengessen a megemelt összegű nyugdíjjal. Szabó Lajos győri képviselő (Független Kisgazda és Pol­gári Párt) aktív és elismert tagja a parlament szociális és egészségügyi bizottságának — személyes véleményéről kérdeztem: — A kormánykoalíció hona­tyái érzik a probléma súlyát. A rendelkezésre álló összeget igyekeztünk a legjobban el­osztani; azért voltak meg­szabva az alsó és a felső ha­tárok, hogy azok kapják a töb­bet, akik erre leginkább rászo­rulnak. Az elmúlt évtizedekben a 2 százalékos emelést az is megkapta évente, akinek mondjuk 3—4 ezer forint volt a nyugdíja, és az is, akinek több tízezer. Hol volt itt a szociális igazság? Nem beszélve azok­ról a kiemelt nyugdíjakról, amelyek mellett nem voltak társadalombiztosítási befize­tések... Ennek a rendszernek a gyökeres megváltoztatására törekedett — úgy hiszem, kezdetben elfogadható ered­ménnyel — a kormánykoalí­ció. A bizottságban is azt kép­viseltük, hogy az emelés visz- szamenőlegesen történjen. S ez már siker! Biztos vagyok benne, hogy ezt a nyugdíjasok társadalma értékeli. — Valamit nem szabad elfe­lejteni: egy adott lehetőségről, egy költségvetési tehertételről volt szó. Képviselőtársaim in­dítványaiban voltak értékes elemek, de az volt a gond, hogy megfeledkeztek a forrá­sok megteremtéséről. Szerin­tem ma Magyarországon csak ábránd, hogy a nyugdíj felső határa elmehet akár az ege­kig. Mondtuk is Palotás János képviselőtársamnak a viták szünetében, hogy vágyálmo­kat kerget. Most az a legfonto­sabb, hogy az alacsony és a közepes nyugdíjakat emelni kell. — Mit várhathatnak ezek a rétegek? — Már biztos, hogy az úgy­nevezett elértéktelenedett nyugdíjakat még az idén eme­lik. Erre a célra 15,6 milliárd forint áll rendelkezésre. Emel­lett ott lesz az őszi nyugdíj- emelés. Bizottságunknak ha­tározott törekvése, hogy a nyugdíjemelés kövesse az inf­lációt, s főleg az átlagbéreme­léseket. Természetesen van­nak objektív, figyelmen kívül nem hagyható tények, körül­mények, mint amilyen az or­szág gazdasági helyzete, a fi­zetőképesség. De ilyen nyug­díjemelést még egyetlen kor­mány sem hajtott végre Ma­gyarországon. Cseresznyék István Katonák nyugdíja Várhatóan hosszabb időt vesz igénybe a vizsgálat a fegyveres erők és testületek hivatásos állományú tagjainak nyugdíjmegállapításáról — er­ről tájékoztatták az MTI mun­katársát, s azt is közölték, hogy megkezdődött a tárca­közi egyeztetés. A hivatásos katonák eddigi nyugdíjmegállapítási gyakorla­táról beadvány érkezett a honvédelmi tárcához. E sze­Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc 300 EZRET MEGTAKARÍTOTTAK Marad a kaposvári nyugdíjasbolt Amikor 1990 derekán Ka­posváron megalakult a nyug­díjasok egyesülete, nyomban létrehozták a Nyugdíjasok Boltját. Azóta is alapvető élelmiszereket, papírt és ve­gyiárut adnak itt nagykeres­kedelmi áron — tehát viszony­lag olcsón — az egyesületi ta­goknak. A nyitást követően hamarosan fellendült a Szent Imre utca 14. szám alatti üzlet látogatottsága, de a diszkont boltok megjelenése némiképp visszavetette a forgalmukat. Ekkor többen vitatták, hogy a továbbiakban fenntartható-e a nyugdíjasok addigra igencsak kedveltté vált boltja... A múlt év pénzügyi mérlege összességében nem volt rossz: forgalmuk megközelí­tette a 6 millió forintot. Ezért, no és persze azért, mert Ka­posvár város önkormányzata ingyen adja a szükséges he­lyiségeket, az egyesület köz­gyűlése a nyugdíjasbolt meg­maradása mellett határozott. A bolt kedden, szerdán és csütörtökön tart nyitva, s azt tapasztaltuk, hogy a ki- sebb-nagyobb diszkontok konkurenciája ellenére sokan megmaradtak a nyugdíjas­boltnál a régi vásárlók közül. — Kialakult vevőink törzs­gárdája — mondta Végh Jó­zsef boltvezető. — Vannak, akik a Cserből, mások a cu­korgyár környékéről is hoz­zánk jönnek vásárolni. Akik elégedetlenek velünk, azok­nak azt mondhatjuk: pillanat­nyilag nem tudunk nagyobb kedvezményt nyújtani. Tavaly így is mintegy 300 ezer forintot takarítottak meg azok, akik ná­lunk vásároltak. Az idén félmil­lió forintos forgalomra számí­tunk havonta, s a körülménye­ket tekintve ez nem is ala­csony összeg... Sajnos, a húskombinát nem adhat ol­csóbb húsféleségeket — pél­dául nyugdíjaskarajnak „be­cézett" csontos húst — , így most vadhússal próbálkozunk. Igyekszünk minél több olyan árut beszerezni, amelynek árát a nyugdíjasok pénztár­cája még elbírja... K. S. Éjjel-nappal számolnak a gépek Sas utca 10-12. Sima bu­dapesti bérház negyedik eme­lete. Már a ház bejárati ajtaját is elektromos zár védi az ille­téktelenektől. Szigorú portás, szigorú kérdések, még szigo­rúbb pillantások. Aztán telefon az illetékeshez, berreg a zár és máris mehetek. Az Orszá­gos Társadalombiztosítási Fő- igazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatóságának számító­gépközpontjába nem akárkit engednek be. Az egész or­szág valamennyi nyugdíjasá­nak adatait ezeken a gépeken tartják nyilván, itt az elektroni­kus agyak minden villanása személyiségünk féltve őrzött titkairól árulkodik. Szinte megállás nélkül, a hétvégekor is, éjjel-nappal dolgoznak az emberek, a gé­pek. Ezekben a napokban há­rommilliónál is többen várják a felemelt nyugdíjakat és a tár­sadalombiztosítótól járó havi járandóságukat. Hárshegyi Károly főosztályvezető kissé zavarban van: akkor volna a legboldogabb, ha nem is lát­nám azt, ami körülöttem törté­nik. A vendéget nem szívesen látják ezekben a termekben. — Hol tartanak most, idejé­ben megkapják a pénzt az érintettek? — kérdem már az irodában. — Nagyon remélem, hogy az eredeti ütemtervnek megfe­lelően áprilisban már minden­kinek a felemelt összegű já­randóságot kézbesíti a postás. Rajtunk nem múlik majd. — Mi mindent tudnak rólunk az önök számítógépei? — Talán csak milliárdokban lehet meghatározni azt az in­formáció-mennyiséget, amivel a gépeink dolgoznak. Csupán nyugdíjas törzsszámból két és fél milliónál többet tartunk nyilván. Az ehhez kapcsolódó alapadatok száma sem cse­kély. Név, születési dátum, lakcím, a nyugdíjba vonulás éve, és természetesen az, ami ezekben a napokban a legfon­tosabb: az alapnyugdíj ősz- szege... — Tegyünk egy próbát! Kérdezzük meg a számítógé­pet: hányféle jogcímen folyósí­tanak nyugdíjat, járandóságot a címzetteknek? — Betáplálom az utasítást. Ez a tekintélyes felsorolás itt a képernyőn csak ízelítő. Tehát: saját jogú öregségi nyugdíj, hozzátartozói nyugellátás, rokkantak nyugdíja, baleseti járadék, előnyugdíj, hadigon­dozottak és hadiárvák jára­déka, vaksági segély, cukor­betegek támogatása... — Gondolom, nagyon hosszú ez a lista. Most milyen program fut a gépeken? — Az ügyvitelszervezési fo­lyamaton már nagyrészt túl­vagyunk. Ezekben a napok­ban a különböző jogcímeken járó emelések programterve­zése, programozása folyik. A programot úgy állítottuk ösz- sze, hogy választási lehető­ség esetén ki-ki a számára kedvezőbb emelést kapja. Ilyen például a saját és az öz­vegyi nyugdíjak együttes fo­lyósítása. Ha valaki jobban jár, mondjuk, a saját nyugdíjának emelésével, akkor a gép ezt a számára előnyösebb emelést hajtja végre. — Az adatok betáplálása után mi a következő lépés? — Több napig az ellenőrző programot futtatjuk a gépe­ken. Az észlelt hibákat kijavít­juk, és csak azután indul éles­ben a számfejtés. — Ki állítja ki a postautalvá­nyokat? — Szerencsére annyira korszerű a program, hogy a több mint 2,5 millió utalvány nyomtatásával, vágásával hat nap alatt kész vagyunk. Ezt követi az ellenőrzés, csoma­golás, ami szintén időt igé­nyel. — A nyugdíjasokat az ér­dekli legjobban, mikor várhat­ják a postást? — Reményeink szerint az első három hónapra esedékes utalványokat április 6-7-ikén átadhatjuk a postának, majd a megszokott menetrend szerint 8-án és 11-én a már felemelt áprilisi járandóságokat küldjük szét több mint 2,5 millió címre. (szabó) Szigorúan zárt ajtó mögött... rint a nyugdíjak megállapítása nem a fegyveres erők és testü­letek hivatásos állományú tag­jainak nyugdíjáról szóló 22/1971. számú kormányren­delet előírásainak figyelembe­vételével, hanem attól eltérő módon történt. A Honvédelmi Minisztérium vizsgálata során eltérő vélemények fogalma­zódtak meg a kormányrende­let előírásainak alkalmazását illetően.

Next

/
Thumbnails
Contents