Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-12 / 61. szám

6 SOMOGY HÍRLAP — GAZDASÁGI HORIZONT 1992. március 12., csütörtök Épül a körgyűrű A hét eleje óta tovább épül az MO-s autópálya-gyűrű, emiatt az M7-es autópályán időszakos forgalomkorláto­zásra kell számítani. A mun­kák a nyári turistaszezonban szünetelnek, ám ősszel már kiterjednek a körgyűrűnek az M1-es autópályával létesí­tendő csomópontjára is. Árbefagyasztás A macedón kormány befa­gyasztotta az alapvető élelmi­szerek fogyasztói árát. Az in­tézkedés három hónapig lesz érvényben, a gazdaságot új­raszabályozó törvények meg­hozataláig. Az árdrágítókat 100 ezertől 2,25 millió dinárig terjedő pénzbüntetéssel sújt­hatják. Hanyatló tőkebefektetés új Mercedes A detroiti nemzetközi au- tókiátlításon mutatta be a német Mercedes autógyár az új 500 SEC és a 600 SEC változatban gyártott mo­delljét. Az autó 326 lóerős 5 literes változatában nyolc, a 408 lóerős változatában 12 henger van. Az ügyvéd díjazásáról Mennyit költ az állam kutatásokra? Hazánkban 1990-ben 33,7 milliárd forintot fordítottak ku­tatásfejlesztésre, ami akkor a nemzeti össztermék 1,7 szá­zaléka volt. Ez tavaly reálér­tékben és arányában is to­vább csökkent, nem haladta meg a nemzeti össztermék 1,5 százalékát. így hazánk je­lentősen elmarad az úgyne­vezett fejlett országok legtöbb­jétől - állapítja meg az OMFB-ben készült tanulmány, amely összehasonlítja hazánk kutatásfejlesztési adatait az OECD-országok hasonló mu­tatóival. Elgondolkodtató tény az is, hogy Magyarországon jelen­tős mértékben csökkent a ku­tatásfejlesztési területen dol­gozók száma. Míg 1989-ben 22 ezren, addig tavaly mintegy 40 százalékkal kevesebben dolgoztak ebben a szférában. Ennek ellenére az egy főre jutó kutatásfejlesztési kiadás is kisebb, mint más országok­ban. Például a hozzánk ha­sonló Norvégiában ugyan­annyi kutatóra kétszer annyi a ráfordítás. Az összehasonlítást érté­kelve a szakértők arra követ­keztetésre jutnak, hogy a fej­lett piacgazdasághoz vezető átmeneti időszakban újfajta ál­lami szerepvállalásra van szükség, e téren is elengedhe­tetlen az üzleti szféra megerő­södése. (Innovapress) Mit mond a jog? A megbízás megadásakor az ügyvédnek és az ügyfélnek írásban meg kell állapodnia abban, hogy a fél milyen pénzösszeget fizet a képvise­let ellátásáért. Ez az összeg a munkadíjból és a készkiadás­ból adódik össze. A munkadíj korlátái 1991. október 1-jétől az ügyvédi munkadíj szabad megállapodás tárgya lett, azt ma már semmiféle jogszabály sem a legalacsonyabb, sem a kiköthető legmagasabb határ megállapításával nem korlá­tozza. Az ügyvédi díjkikötéseknek ezután is lesznek — nagyon is jól tapintható — határai. Ezt pedig a kereslet-kínálat piaci viszonyai fogják kialakítani. Az ügyvédi létszám a létszámkor­látozás felszabadítása óta pár hónap alatt az országos 1800-ról 4000-re ugrott. Az ügyfélért, a munkáért való konkurenciaharc valószí­nűleg minden jogszabályi meghatározásnál jobban fogja befolyásolni az ügyvédet abba az irányba, hogy az elkért munkadíj arányban álljon a vi­tás ügy értékével és az abban végzendő ügyvédi munkával. Természetesen itt is foko­zottan érvényesül a szakmai tudás, a tekintély, a hírnév, az ügyvéd „goodwill”-je. Lesznek ügyvédek, akik azonos jellegű munkáért többet kérnek, mint mások. Ezt a többletet a meg­bízó nyilván csak akkor vál­lalja magára, akkor hajlandó megfizetni, ha ezért valóban jobb és gyorsabb munkát, ud­variasabb bánásmódot, több figyelmet remélhet és kap. Az idő majd kiválogatja, hogy me­lyik ügyvéd milyen szakmai, és ennek révén milyen átlagos díjvállalási kategóriába kerül munkájának színvonala és a megbízók bizalma alapján. A szabad munkadíj-megál- lapodásnak megfelelően nem kizárt a fix összegű vagy az ügyérték meghatározott szá­zalékában való díjkikötés sem. Lehetséges egy fix ösz- szeg kikötése az eredmény bizonyos százaléka is. Az ügyvédi törvény kifejezetten nem tiltja, de etikátlan és akár fegyelmi következményekkel is járhat, ha az ügyvéd mun­kadíjként a per tárgyának (pl. háznak) egy részét termé­szetben kívánja megszerezni. Díjak és a per A pervesztes felet a bíróság általában a perrel kapcsolat­ban felmerült perköltség meg­fizetésére kötelezi. Ez a sza­bály azonban nem azt jelenti, hogy a bíróság pontosan azo­nos összeget lenne köteles megítélni a pernyertes ügyfél javára, mint amennyit ő fizetett saját ügyvédjének. A bíróság által a pervesztes félre róható ügyvédi költség összegét az igazságügyi mi­niszter 12/1991. (IX.29.) sz. rendelete szabályozza. Esze­rint a pervesztesség terhére a bíróság az 1. fokú eljárásban a) magánvádas büntető­ügyben legalább ezer forintot, legfeljebb 10 ezer forintot, b) polgári peres ügyben le­galább ezer forintot, legfeljebb azonban a perérték 5 száza­lékát kitevő összeget, c) személyi állapotra vonat­kozó peres ügyben legalább kétezer forintot, legfeljebb 10 ezer forintot, d) meg nem becsülhető pe­rértékű polgári peres ügyben legfeljebb 5 ezer forintot, e) nem peres eljárásban a peres eljárásban megállapít­ható munkadíj legfeljebb 50 százalékát kitevő összegű munkadíjat állapíthat meg. A másodfokú bírósági eljá­rásban és a hatályon kívül he­lyezés folytán megismételt el­járásban megállapított ügy­védi munkadíj az előzőekben részletezett összeg 50 száza­lékáig terjedhet. Ezen a bíróságra kötelező díjmegállapítási előírás szin­tén — mint egy számítási pont — irántű lehet az ügyvéd és megbízója közti díjkikötés mértékénél, de ismételten hangsúlyozzuk, hgoy az az ügyvédi díjmegállapodást nem szabályozza. A fizetés módja Különösen bonyolult ügyben a bíróság az ügyvédi munkadíj­nak a fentiek szerint meghatá­rozott összegét legfeljebb 50 százalékkal megemelheti. Az ügyvédi megbízási díj — ha a felek másképp nem álla­potának meg — a megbízás teljesítésekor esedékes. Le­hetőség van arra is, hogy az ügyfél a munkadíjat — külö­nösen, ha az nagyobb ösz- szegű — részletekben fi­zesse. A készkiadásokat a fél azok felmerültekor előre köte­les megfizetni. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert e költsé­gek előlegezésének elmulasz­tása hátrányos következmé­nyekkel járhat a félre. Például a szükséges szakértői véle­mény nem készül el, az uta­zási és szállásköltség nélkül a más helységbeli tárgyaláson az ügyvéd nem tud megje­lenni. Az ügyvéd vagy az ügyvédi iroda részére pénzbefizetés csak bevételi pénztárbizonylat ellenében vagy postai átuta­lással, illetve az ügyvéd (iroda) bankszámlájára való befizetéssel lehetséges. A be­vételi pénztárbizonylatot az iroda pénztárosa vagy az ügy­véd állíthatja ki. Készpénzt vagy egyéb értéket csak sza­bályszerűen kiállított bevételi pénztárbizonylat alapján lehet átvenni. Kivételesen a gyors intéz­kedés szüksége, a szűk határ­idők indokolhatják, hogy az ügyvéd az ügyféltől az iroda- helyiségen kívül vegyen át pénzt. Ez esetben köteles ide­iglenes nyugtát adni, a kezé­hez befolyt pénzt 24 órán belül szabályosan bevételezni, és a pénztárbizonylat egy példá­nyát a félnek kiadni. Évek óta nem tapasztalt mértékben valamennyi ága­zatban visszaesnek az idén a japán vállalatok tőkebefekte­tései. A feldolgozóipari cégek például több mint 10 száza­lékkal kívánják csökkenteni beruházásaikat. A több ezer vállalatra kiterjedő vizsgálat adatai szerint a japán cégek átlagosan 4 százalékkal fog­ják vissza befektetéseiket. Biodízel a Feruzzitól Az agrártermékekre szako­sodott olasz Feruzzi vállalat- csoport a jövő év végére évi 200 ezer tonnára, a jelenlegi mennyiség több mint nyolc­szorosára kívánja növelni a növényolaj alapú, természet- barát dízelüzemanyag terme­lését. A cég közelmúltban alá­írt szerződései alapján tíz eu­rópai ország tömegközleke­dése rövidesen áttér a Feruzzi „diesel-bi” nevű terméke használatára. Amerika Vietnamért Az Egyesült Államok 3 millió dolláros humanitárius segélyt ad Vietnamnak az ország égető élelmiszergondjainak enyhítésére azon a 6 millió dolláron felül, amit különböző szervezetek adtak az ország­nak. Mindezzel együtt Was­hington mindaddig fenntartja Hanoival szemben a kereske­delmi embargót, amíg nem tisztázódik a vietnami háború­ban eltűnt amerikai katonák sorsa. TárscLS-jcLtélc A gazdagság nem szé­gyen és nem fáj. Gazda­godni lehet anélkül is, hogy emiatt rosszul éreznénk magunkat a bőrünkben. Hát akkor meg...?! Sorozatunkban az elmúlt alkalommal az egyéni vállal­kozásokról szóltunk. Ebből bi­zonyára sokak számára kide­rülhetett, hogy bármennyire ál­lampolgári jog is a vállalkozás, mégsem lehet mindenki egyéni vállalkozó. Ehhez ugyanis az elhatározáson, a bátorságon túl kellenek egyéni adottságok és alapvető vállal­kozásbeli, vállalkozásviteli is­meretek. A „vállalkozni tudás” — jó pénzért — tréningekkel elsajátítható ugyan, sokan mégis úgy gondolkodnak, túl nagy a kockázat egyedül, tár­sak és kontroll nélkül bele­vágni a nagy kalandba. Társak és vállalkozások Nos, aki önbizalma, ele­gendő tőkéje híján így gondol­kodik, jól teszi. A társas vállal­kozások ugyanis megosztják Pénz-tárca a szükséges kockázatvállalá­sokat, de nem mindegy, hogy milyen társakkal és milyen vál­lalkozásba kezdünk. A társválasztásnál alapvető, hogy baráti vagy szakmai szempontokat vegyünk figye­lembe. Mindkét választásnak vannak előnyei és hátrányai. Ha barátot választunk, előny az eleve meglévő bizalom, a nagyobb megértés, az érdek­és értékszempontok rugalma­sabb kezelése és egyáltalán a nagyobb rugalmasság, az ol­dottabb vállalkozási légkör, hangulat. Hátrány azonban — éppen ebből adódóan — a szigorú kontroll, a számonké­rés, a szükséges belső fegye­lem hiánya, a szakmai szem­pontok kőkemény érvényesí­tésének következetlenségei. Ilyenkor kevésbé nézünk szembe a kegyetlen racioanli- tásokkal, a felelősséggel, és nem a kellő időben történik a válságmenedzselés. Természetesen ezzel nem szeretném azt sugalmazni, mintha barátokkal nem le­hetne eredményesen vállal­kozni. Mindössze a veszé­lyekre kívántam a figyelmet felhívni. Például a társaság­ban valakinek kézbe kell ven­nie a kormányrudat, utasítá­sokat kell osztania, számon kérni sem lehet mindig baráti hangon, megértéssel. Segít a szaktanácsadó Ha kiválasztottuk a társain­kat, dönteni kell a tervezett vállalkozás társasági formájá­ról. Ezt a döntést a kockázat- vállalási szándékunk és tő­kénk nagyságának függvé­nyében, mérlegelését köve­tően kell meghoznunk. Ha több lehetőség közül áll mó­dunkban választani, célszerű szaktanácsadó szervezethez fordulni. (A sorozat későbbi fe­jezeteiben mi is fogunk erre vonatkozó számításokat vé­gezni, tanácsokat adni.) Nyilvánvaló azonban, hogy nemcsak alapíthatunk társas vállalkozást, hanem vásárol­hatunk is tulajdonrészt már működő vállalkozásban. Eh­hez azonban előzetesen a vál­lalkozásról és a tulajdonosok­ról alapos ismereteket kell szereznünk. Nehéz eldönteni persze, minek van nagyobb kockázata: vállalkozást alapí­tani és indítani vagy tőkével belépni egy már működő tár­saságba. Ez ugyanis mindig az adott helyzettől függ, hi­szen minden vállalkozás — akárcsak maga az ember — egyszeri és megismételhetet­len. És ha már a társas vállalko­zásokról van szó, említést kell tenni arról, hogy nemcsak pénztőkével, hanem eszkö­zökkel, szakmai tudással (know-how), vagyonértékű jo­gok átengedésével (pl. bérleti jog, koncesszió), szabada­lommal — vagyis úgynevezett apporttal — is lehet alapítani vállalkozást, ha minimálisan előírt pénztőke már rendelke­zésre áll. Tehát a vállalkozó ember maga és/vagy vagyona is lehet tőketónyező egy tár­sas vállalkozásban. Tőkejövedelem vagy bér? Gazdasági társaságban két­féle módon vehetünk részt. Csak a tőkénkkel — másként fogalmazva úgynevezett csendestársként — vagy tő­kével és tevékenységgel. Ez utóbbi esetben — amikor a tu­lajdonos a saját vállalkozásá­nak egyben alkalmazottja is — a haszon kiszámításánál és az érdekek érvényesítésekor több szempontot is figyelembe kell venni. Például azt, hogy mikor jár jobban a vállalkozó: ha tőkejövedelmet húz, vagy ha bért kap. Az esetek döntő többségében a tőkejövedelem magasabb ugyan, de csak ke­vés vállalkozó engedheti meg magának, hogy év közben ne legyen jövedelme. Ez esetben viszont derekasan kell pen­getni az adót, a biztosítást és a különféle járulékokat. Ko­moly döntéseket igényel a tu­lajdonosi érdekek maradékta­lan érvényesítése és a me­nedzsment megszervezése is. Ezek a dolgok — általában — csak jó arányérzékkel hangol­hatok össze, ugyanis a me­nedzsment költséges, de nél­küle nincs eredmény. A tulajdonos viszont a költ­ségek minimalizálásában, örökös csökkentésében érde­kelt. Remélem, senkit sem ret­tentettem el a társasvállalko­zásokban való részvételtől. Ám ha mégis túl kockázatos­nak ítélné valaki, ajánlom számára a tőzsdézést. És hogy miként kell ezt a dolgot elkezdeni? Arról a sorozat kö­vetkező fejezeteiben szólunk. Mert László

Next

/
Thumbnails
Contents