Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-12 / 61. szám
1992. március 12., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — VELEMENYEK 7 A jelen is bölccsé tehet ÉRZELMEK HELYETT ÉRVEKET Lapunk február 20-i számában A városvezetők felelőssége címmel dr. Szili Ferenc, a kaposvári képviselőtestület tanácsnoka az újság tudósításának hitelét is kétségbe vonva fejtette ki véleményét a megyeszékhely önkormányzati lakásainak eladásáról és költségvetéséről. Erre felel a mostani cikk. Átképzés somogyi módra A felsőfokú végzettségű munkanélküliek számára átképzés indult Tabon, a Somogy Megyei Munkaügyi Központ szervezésében. Ennyi a hír, melynek olvasásakor örülhet az ember: a résztvevők új végzettséget szereznek, állásuk lesz, mert gondoskodnak róluk. Van költségvetésünk. Akár kezünket is széttárva örülhetünk, de sajnos, alig telik valamire. Ez a mai időkben érthető. Sajnos, jórészt az utak is kátyusak maradnak, nem futja a város tisztántartására, romlik intézményeink állapota, bérlakásállományunk állaga. Nem tudunk építeni szociális bérlakásokat, sem szeméttelepet. A temető kialakítására, a vezetékes ivóvízre, a szennyvízcsatornákra is alig jut. Legyünk elégedettek; a kevés is valami. Miért nem jut több? Építünk egy hatalmas tornatermet 160 millió forintért. Megéri, mert a felét a kgttpny adja. Emlékezni fognHWink. Elmondhatjuk: a mi időnkben is épült valami. Ezeket a gondolatokat vallja magáénak és ezekkel szavazott is Szili Ferenc tanácsnok. Mégpedig érzelmi indíttatásból, s ez nagyon veszélyes. A Fidesz lakáskoncepciója kapcsán a képviselőtestületi ülésen elhangzott hozzászólása és a sajtóban megjelent írása alapján joggal következtethetünk arra: csak a címet és a feladót olvasta el. Csak a tények alapján, minden kiélezéstől és személyi megnevezéstől függetlenül az első kaposvári képviselőtestületi ülésen a város lakosainak önzetlen szolgálatát fogadtuk. Ez azt is jelenti, hogy 1. Vagyonszerzésre nem használjuk fel megbízatásunkat, ezt a hivatal személyzetének sem engedjük; 2. A város értékeit nem po- tyáljuk el; 3. A 72 ezer lakosnak az érdekeit egyformán képviseljük; 4. Ha lehetséges anyagi szélsőségek kialakulását nem segítjük elő. A sétálóutca lakásainak eladása felborítaná minden elvünket, mert nagy értékektől meggondoltság nélkül válnánk meg a jobb anyagi helyzetben lévőket pedig többlet anyagi előnyökhöz juttatnánk, mert nem azok kapnák vissza a lakásokat, akiket házukból térítés nélkül kizavartak. Megoldás: az összkomfortos lakások lakbéremelését kategorizálni kell, (sétálóutca, belvárosi új épületek és egyéb) mert így érték szerint fizetnek a bérlakás tulajdonosok, pl. Nézzük dr. Szili Ferenc tanácsnok álláspontját. I Ha „elkótyavetyélnénk”, .azaz a Fidesz javaslata szerint eladnánk ezeket a lakásokat, a város összes polgára jól járna: a gyorsan befolyt nagyobb összegű bevételből meg tudnánk valósítani Kaposvár egészét érintő kommunális beruházásainkat. A jelenleg érvényben levő 35 éves futamidő és a 3,5 százalékos kamat mellett a befolyt pénzből 10 év múlva talán csak egy fél kiflit tudunk venni. Ennek elismerését Szili Ferenc nem tartotta racionálisnak, ő stratégiai feladatnak tekinti ennek megtartását is. A fél kifli remélhetőleg csak nála nyerő stratégia. 2 A tanácsnok szerint a 30 . százalékos vásárlási lehetőség a várost tetemes jövedelemtől fosztaná meg. A jelenlegi értékesítési feltétel mellett viszont (ami a forgalmi érték 60 százaléka 35 év futamidő, 3,5 százalékos kamat mellett) csak bérlakásaink 40 százalékára találunk vevőt. Az általunk javasolt értékesítési feltételek mellett — ami a forgalmi érték 30 százaléka, 15 75, 50, 25 forintot négyzetméterenként. Ezért is igazságos, mert a 80-as évek végén minden sétálóutcában felújított lakás átlagosan 2,5 millióba került, s ezt a pénzt az IKV más forrásokból csak ide építette be. Mert lehetséges olyan lakások olcsón vagy ingyen magántulajdonba adása, amelyekre csak nagy költségek lennének (felújítás, szolgáltatások kiépítése), míg a sétálóutcában 50 évre az IKV gondja megoldott. Mert a sétálóutcában nagy értéket képviselő lakáseladások elkeserítik azokat, akik elődeik és maguk élete munkája árán jutottak csak tulajdonhoz és most is megélhetési gondokkal küszködnek. Mert tudni kell azt is, hogy a múlt rendszer alatt kik jutottak a sétálóutcában bérlakásokhoz. Kérem a képviselő testület lelkiismeretére hallgatva: a Hild éremmel kitüntetett, város büszkeségét, köztulajdont jelentő sétálóutcái bérlakások eladási szándékától álljon vissza. Szabó Lajos kaposvári önkormányzati képviselő év futamidő a mindenkori jegybanki alapkamat 75 százaléka mellett (ez ma 19,5) — becsléseink szerint a lakások 70-80 százalékára lenne vevő. Ezekkel a feltételekkel a polgár is nagyon olcsón tulajdonossá válna, az önkormányzat pedig egyszerre hozzájutna egy viszonylag nagy összeghez. Ha Szili Fe- rencre hallgatnánk, akkor megfosztanánk magunkat a bevételtől. 3 Szili Ferenc véleménye: .várjuk meg a gazdasági fellendülést. Azt az időt, amikor anélkül lesz magasabb bevételünk, hogy a vásárlókat megterhelnénk. Csakhogy addigra a lakásállományunk teljesen elértéktelenedik, a lakbért legalább a 3-4-szere- sére kell emelnünk, és ráadásul nem lesz bevételünk, hanem ráfizetünk az adófizető polgárokkal együtt. 4 Eladnánk a jó minőségű .lakásokat, a rossz költségráfordítást igénylők megmaradnának — állítja. Erről csak annyit: azokat még ennél is olcsóbban adnánk el. 5 Azt olvastuk, hogy a „la- . kások eladásával megfosztjuk magunkat attól a lehetőségtől, hogy a lakásgazdálkodásnál szociális szempontokat is figyelembe vegyünk”. Sajnos, még senki nem találta fel, hogy pénz nélkül bérlakást lehessen építeni (Bárcsak sikerülne Szili Ferencnek). A bérlakások elidegenítéséből befolyt bevétel egy részéből megítélésünk szerint el lehetett volna kezdeni a hőn óhajtott szociális bérlakás-építést. 6 A Fidesz álláspontja a . hatályos jogszabályokat nem veszi figyelembe. No végre egy igaz állítás, csakhogy ezek a jogszabályok alkotmányellenesek, melyet a jogászok sem tagadtak. Persze egyszerűbb, ha mi nem csinálunk semmit, hanem megvárjuk, amíg valaki fenn megmondja, hogy mit csinálhatunk. Végezetül, Szili Ferenc úgy ír cikkében — a többség nevében —, hogy a képviselők jó része elismerte: javaslatunk racionális... A levélíró ellenezte a frakciók megalakulását. Mi vállaljuk a véleményünket is: kell a frakció, hiszen a városi önkormányzatban tevékenykedni egyben politizálás is. Van, aki ezt nyíltan vállalja és kijelenti, hogy frakciót alakít, van, aki ezt nem vállalja, csak a háttérben csinálja. Meg kell tudni a választóknak: a képviselők nem egyformán szavaznak. Nincsenek azonos véleményen és sokan mondták, utat, szennyvizet stb. kell építeni és nem emlékművet. Szita Károly alpolgármester Kaposvár megyei jogú város Fidesz-frakciójának nevében Ennyire azért nem szép a dolog. A résztvevőknek szerződést kell aláírniuk az alábbiak szerint: A tanfolyam március 4-től várhatóan szeptember 30-ig tart. Ez időre a résztvevők a munkanélküli ellátás tíz százalékkal emelt összegét kapják mint munkabért, mivel a Megyei Munkaügyi Központ alkalmazásába léptek. Természetesen az emelt összegből nem öt, hanem tíz százalék a társadalom biztosítási levonás. De ez még így is jó lenne. Csakhogy! A tanfolyam befejezése után, mivel a munkaviszony megszűnt, újra kell kérni a munka- nélküli ellátást. Tetszenek figyelni? A felsőfokú szakemberek általában 1991. évben lettek munkanélküliek. (Az ellátás a létminimum maximum háromszorosa, időtartama két év. — Most 1992-ben lesznek újra munkanélküliek. — Az ellátás a létminimum maximum kétszerese, időtartama másfél év, amiből természetesen levonandó az eddigi munkanélküli ellátás időtartama.) De ez még csak az egyik, bár nem lényegtelen turpisság. A tanfolyam költsége személyenként különböző források szerint 50 és 100 ezer forint között mozog, mely ösz- szeg visszafizetendő az alábbi esetekben: — ha a résztvevő nem tesz eleget vizsgakötelezettségének, vagy nem vizsgázik megfelelően. (Német nyelvvizsgáról és „országjárás” című tantárgyról van szó.) — ha a tanfolyam közben munkaviszonyt létesít. Hogy is van ez? Lehet úszásra kötelezni azt, aki nem tud, illetve már nem tud megtanulni úszni? Most az a cél, hogy munkahelyet találjon az ember, vagy tanfolyamra járjon? Tudnak Önök ezekre a kérdésekre válaszolni? Mert a tájékoztatón a Megyei Munkaügyi Központ osztályvezetője nem tudott. S ha mindez még kevés lenne a jóból. Aki a tanfolyam összes óráiról (720 óra), 72 vagy azt meghaladó óráról hiányzik (10 százalék) nem vizsgázhat. Az érdektelen, hogy igazoltan vagy igazolatlanul. Ilyenkor természetesen életbe lép a tanfolyamdíj visszafizetési kötelezettség. Önök joggal tanácsolhatnák azt, hogy ilyen szerződést nem szabad aláírni. így igaz. Csakhogy aki nem írja alá, három hónapra kizárja magát az ellátásból. Utána, úgy már tudják: új kérvény, és 1992. évi szabályok alapján újra megállapított ellátás. Tessék mondani! A tanfolyam nem csak ürügy arra, hogy az 1992. évi törvényt alkalmazni lehessen? Várom válaszaikat! Bálványosi Csaba Tab,Szabadság u. 59. A sétálóutca lakásai Sok bosszúságot okoz az embereknek a szemét: különösképpen a lakótelepeken, ahol a tavaszi szél szanaszét hordja a lakótelep szemetét. Képünk a Kinizsi lakótelepen készült, ahol egy tréfálkozó lakó jóvoltából papírcsíkok tömkelegével terítette be a szél a környéket Gyertyás László felvétele Sportcsarnok- környéki rend Körülbelül fél esztendeje tettem szóvá szűkebb otthonom, a kaposvári Sportcsarnok környékének elhanyagolását. Az akkor felvetett problémára csak annyi történt, hogy kihelyezték a 40 km-es kötelező haladási sebességet előíró táblát. Sajnos ez a tábla sem oldott meg semmit, ugyanis annak betartását senki nem ellenőrzi! (Holott kb. 100 méterre van a helyszíntől a városi rendőrkapitányság közlekedési osztálya!) Az itt közlekedők a helyi földrajzi körülményeket kihasználva (domb van!) nagy sebességgel száguldanak, így naponta veszélyhelyzeteket okoznak. A Sportcsarnok környékén továbbra is „balkáni állapotok” uralkodnak! „Csonttá lerágott”, ellopott alkatrész IFA éktelenkedik; továbbra is teherautók parkolnak itt pótkocsijaikkal, zavarva a sport- és egyéb rendezvényen megjelenő állampolgáraink parkolási lehetőségeit; a hatalmas terület szemétgyűjtő. Úgy gondoljuk, nincs a területnek gazdája! Annyit intéztünk mi a fenti hiányosságok megszüntetése érdekében, hogy telefonon felkerestük a kaposvári^ területellenőrzési osztályt. Ők annyit „mondtak”: írjuk le az állapotokat két tanú aláírásával, és akkor intézkednek. Hát ezzel a bürokratikus ajánlattal nem éltünk! Papp István Kaposvár, Hegyi u. 1/A. 4/4. Nem jön a sárga autó... Elcsúfított erdők, szemetes útszélek Erdeink — különösen azok, amelyek az utak közelében vannak — egyre inkább szemétteleppé válnak. A Szentbalázs „fölötti” erdőben például megtalálható a háztartási és ipari szemét szinte minden válfaja. Van itt lámpatest, autóroncs, műanyagflakon, zsákban hozott hulladék... A nagyarányú szemetelés oka Gombás Gyula az Erdőfelügyelőség főfelügyelője szerint elsősorban az, hogy népünk még nem tanult meg igazán vigyázni értékeire. Az emberek egy része ott szemetel, ahol éppen van, nem gondol a káros következményekre. E felelőtlen magatartásnak lassan áldozatul esnek a parkerdők is. A kedvezőtlen tapasztalatok miatt a Földművelésügyi Minisztérium nem hajlandó támogatni a parkerdők létesítését. Az indítékokról Frank Dezső a megyei környezetvédelmi főmérnök mondta: — Az elszaporodott útmenti és erdei szemét lerakáshoz nagymértékben hozzájárul az, hogy Somogy 239 települése közül 180-ban nincs megfelelő szemétlerakóhely. Ezért a lakók egy része a ház körül összegyűlt részben veszélyes hulladékot, elhordja a legközelebbi erdőkbe, szétszórja az utak mentén. Nálunk nem jön az a bizonyos sárga autó, amely a fejlett tőkés országokban összeszedi az útmenti szemetet. (Sajnos megszüntették az útőri (útkaparó) hálózatot is, amely azelőtt hozzájárult az utak őrzéséhez, kisebb hibáinak kijavításához, a szemét eltakarításához). Gombás Gyula szerint az erdőtörvény értelmében az erdő tulajdonosának kellene gondoskodnia a környezet védelméről. Előfordul, hogy egy tsz, erdőgazdaság teherautóra pakoltatja és elszállítana a szemetet. Mivel túl sok helyen szemetelnek, és a gyűjtés, meg a szállítás sokba kerül, az ilyen kezdeményezés ritka. A környezetet károsítókkal szemben csak akkor tudnak eljárni, ha tetten érik őket. Erre viszont a jelenlegi terület ellenőrzés mellett nem sok esély van. Mi lehet hát a megoldás? Mindenekelőtt arra van szükség, hogy az emberekkel megértessük: a szemét szétszórásával elsősorban önmaguknak ártanak, a felvilágosítást az iskolákban kellene kezdeni. Elengedhetetlen, hogy minden településen legyen a műszaki és egészségügyi követelményeknek megfelelő szemétlerakó. Jó lenne szigorítani a jogszabályokat is. Megesik ugyanis, hogy még azok is az erdőbe viszik a hulladékot, akiknek lakóhelyén van megfelelő lerakótelep. Azért teszik ezt, mert nem tudják vagy nem akarják kifizetni azt a néhányszáz forintot, amelybe a szemét szervezett összegyűjtése kerül. A környeztevédelmi főmérnök arról is tájékozatott, hogy olyan pénzalapot létesítenek, amelyből támogatni lehet főként az önkormányzatok korszerű szemétkezelést szolgáló törekvéseit. Szegedi Nándor
