Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-12 / 61. szám

1992. március 12., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Lehet egy bébivel több Sokgyermekes anyák, hogy vagytok? Ha a címben foglalt kér­désre egy szóval kell vála­szolni, akkor a válasz úgy hangzik, hogy a sokgyerme­kes anyák jól vannak. Lega­lábbis jobban vannak, elége­dettebbek saját választásuk­kal, mint az egykét vagy a két gyermeket nevelők. Ki és mi­ért akar Magyarországon ket­tőnél több gyermeket? A fel­advány nemcsak tudomá­nyos, hiszen a népességsza­porulat kulcskérdése, hogy az átlagos magyar család haj­landó-e a bővített reprodukci­óhoz szükséges három gyer­mek vállalására. Fontos számok Egy országos közvéle­ménykutatás , amelyet a nyolcvanas években végez­tek, azt mutatta: az ideális gyerekszám 2,53 volt, azaz a felnőtt lakosság száz családra 253 gyereket talált volna ideá­lisnak. Ha azonban csak azo­kat a megkérdezetteket szám­lálták meg, akik máris kettőnél több gyermekes családanyák, akkor ez a szám lényegesen magasabb: száz családra 280 gyerek. Ezek a számok azért igen fontosak, mert az eszményi gyerekszám a szakértők sze­rint egyfajta társadalmi presz- szióként működik. Minél töb­ben hiszik (márpedig a mai Magyarországon nem elegen hiszik), hogy a kettőnél több gyermek az ideális, annál töb­ben vállaljk majd az ezzel kapcsolatos döntést. A legbonyolultabb szocioló­giai problémák egyikéről lévén szó, senki sem vállalja annak pontos megjelölését, hogy ki miért vállal, vagy nem vállal manapság gyermeket Ma­gyarországon. Sokféle véletlen Az említett, 3000 fős mintán megtartott KSH vizsgálat azonban fényt derített néhány érdekes körülményre. Ezek közül a legfontosabb talán a tudatosság feltűnő hiánya a hazai családtervezésben. Először is tehát: a magyar családok közel 40 százaléka egyáltalán nem tervezi a gyermekek számát, amjkor létrejön. Ha pedig a fennma­radó 60 százalék körében szerzett tapasztalatokat vizs­gáljuk, kiderül: a családterve­zést mellőző háromgyerme­kes családokban a negyedik gyermek érkezését 36 száza­lékban tulajdonítják a vélet­lennek. A véletlen sokféle lehet: „csak úgy lett”, „ikrek jöttek”, nem ismertek megfelelő vé­dekezési módszert, nem volt pénzük abortuszra és így to­vább. A véletlenszerű szapo­rodás kategóriájához áll közel az a többnyire vallásos motí­vum is, hogy a többgyermekes anya véletlenül került másál­lapotba, s bűnnek tartotta a terhesség megszakítását, ahogy ez a megkérdezett sokgyermekesek 12 százalé­kánál történt. További 5 száza­lék „későn vette észre, hogy terhes”, s ezzel máris 50 szá­zalék felett van azoknak a sokgyermekes anyáknak a száma, akik véletlennek vagy majdnem véletlennek köszön­hetik nagy családjukat. „Önkéntesek” A családszeretetből vagy más pozitív okból gyermeket szülők és véletlenszerű nagy- családosok között igen nagy a szóródás iskolai végzettség szerint. Meg kell mondani, hogy a diplomásoknál és egész egyértelműen a cigánycsalá­doknál állapítható meg, hogy az új bébit a cs^ládszeretet motiválja. A legjellemzőbb közvéle ménykutatási adatnak azt kell tekintenünk, miszerint a sok- gyermekes anyák közül mind­össze 10 százalékban voltak „önkéntesek”, azaz akartak kettőnél több gyermeket a há­zasságkötés idején. Más kér­dés, hogy a háromgyermekes anyák 55 százaléka ma már azt mondja: ha újra kezd­hetné, akkor is három gyermeket akarna. (Atlantic) Mesterem a nagy Természet volt Kunffy Lajos harminc évvel ezelőtt 93 éves korában hunyt el Kaposváron a kórházban. Úgy akarta, hogy Somogytú- ron temessék el saját terve­zésű műtermének oszlopos bejáratánál, az életművét fel­vonultató kiállítás, immár em­lékmúzeum közelségében. A századforduló nagy fes­tőnemzedékének, a XX. szá­zad első felének kitüntetett magyar művésze kevés híján egy évszázadnyi művészeti és történelmi sorsforduló tanúja volt. Nagy értékű életművet, mintegy 2000 festményt, raj­zot, továbbá a közéleti maga­tartás követésre méltó példá­ját hagyományozta az utó­korra. 1869. október 2-án született Orciban. Apja, Kunffy Adolf „az utolsó garibaldista”, ifjú ko­rában Kossuth Lajos eszméi­től áthatva négy évig szolgált Nápolyban Garibaldi seregé­ben, majd Somogyba költözött földbérlő gazdálkodónak. A négygyermekes család kez­detben Orciban, majd Gálos- fán, Vargán s végül Kaposvá­ron élt. Kunffy Lajos Kaposváron tett érettségije után Pesten egyidejűleg jogot és festésze­tet tanult. Művészi tanulmá­nyait Münchenben Hollósy Simonnál folytatta, s alapos­nak mondható akadémista stúdiumait 1894-ben Párizs­ban zárta le. Művészi eszmé­nye a napfénytől áthatott szí­nektől derűs természetábrázo­lás, mai meghatározással a plein air naturalizmus lett. Kö­zel húsz évig élt a művészet fővárosában, Párizsban, ahol a Szalonok kiállításainak rendszeres szereplője volt. Festői témáit szülőhazájának életéből merítette. A népvise- letes parasztok, tarkaruhás cigányok oly egzotikus vonze­rővel hatottak festményein, hogy fokozatosan ismert nevű, sikeres művésszé vált. Tagja lett a magasabb körű francia társasági életnek. Ro­din, Munkácsy, Besnard, Lhermitte, La Touche és Lu­den Simon bizalmas köréhez tartozott. Ügyes kultúrdiplo- matának bizonyulván meg­kapta a francia Becsületrend lovagkeresztjét. Későbbi saj­nálatos elszigetelődését a két világháború következménye­ként kialakult határ- és társa­dalmi viszonyok okozták. Somogytúron festett nagy­méretű képei egy hajdan vi­rágzó faluközösségnek is em­léket állítanak. A túri emberek számon tartják, kinek mely szülője, rokona ismerhető fel Kunffy ecsetje nyomán. A népi életképek felölelik az ünnepe­ket, a dolgos hétköznapokat, a szemlélődések idilljét, a szüle­tés és a halál pillanatait. A művész nagylelkű adományo­zásának köszönhetően az em­lékmúzeum bővelkedik főmű­vekből. Ott láthatók a Gyermekte­metés, a Somogytúri lakoda­lom, az Aratóünnep, a Lányok vasárnapi beszélgetésben, a Hazatérő aratók, a Cigány­vajda családja című művek mellett a Kunffy-kúria művész -vendégei is. Stíluselemzés alapján kimu­tatható, hogy Kunffy a plein air festészet fő vonulatán több korabeli formai, szemléleti ha­tást is beépített művészetébe. Egy rövid, romantikus Mun- kácsy-igézet után a fiatal fran­cia művészeket követte. A ha­zai motívumok keresése köz­ben összegeződtek művészi tapasztalatai a nagybányai szellemnek megfelelő natura­lista stílusban. Keze olykor vir­tuóz könnyedséggel kezelte az ecsetet, s impresszionista módon foltokba tömörítetten, vázlatosan festett, máskor el­nehezült ecsetrajzolással rea­lisztikus megfigyelésekben gazdag zsánerképeket alko­tott. Utolsó korszakának köny­nyed, világos tónusú képeiben a festői bölcselet által egysze­rűvel többet kifejezni tudás mutatkozik. Fontos, hogy fel­hívjuk a figyelmet egyik írá­sára, a Visszaemlékezé- seim-re. Jelentős kultúrtörté­neti forrás. Ebből most csak az ars poétikáját idézzük: „So­kaktól tanultam, de senkit sem utánoztam. Mesterem a nagy Természet volt, amelynek szépségében gyönyörködhet­tem..." Horváth János Segítik a kutatást A gazdaságilag fejlett or­szágok segítséget kívánnak nyújtani a közép- és kelet-eu­rópai országok tudományos kutató-fejlesztő munkájának fenntartásához. Ez volt az egyik központi téma a fejlett 24 ország szervezete, az OECD tagállamai tudomány- politikai minisztereinek Pá­rizsban tartott kétnapos ta­nácskozásán, amelyen első ízben vett részt a hazánkat képviselő Pungor Ernő tárca­nélküli miniszter. Névadójukra emlekezve rendezvénysorozatot tartanak e heten Kaposváron a Petőfi iskola kisdiákjai. Az ügyeskezűek rajzoltak, mások verset mondtak — készülve a péntek esti mű­sorra. Volt hangverseny és táncház, vetélkedő, színjáték és több színes program, amely tar­talmassá teszi mindennapjaikat. Berendeztek egy múlt századi tantermet is. Jövet-menet részeg emberek Büfé és iskola Tabon A név és utcaszám nem szerepel a nyilvántartásban Tabon a Petőfi Sándor ut­cában a II. Számú Általános Iskolában, illetve gimnázium­ban több mint háromszáz diák tanul. Bálint Kálmán tabi olva­sónk ezt írja: „ebben az utcá­ban nyílt egy kocsma Csilla büfé néven, ami az iskolától kétszáz méteren belül üzemel. Az iskolából jövet-menet időn­ként lerészegedett emberek, alvilági személyek mutatják az utat a jövő generációjának. A polgármesteri hivatal koráb­ban megtiltotta az üzletnek a szeszes ital kimérését, ami sajnos, csupán egy hétig tar­tott. Van érvényes rendelet, ez Tabon nem számít?” A szülőkre hivatkozva A szülői munkaközösség elnöke nevében írt levél a to­vábbiakban a szülőkre, a pe­dagógusokra hivatkozva az iskolás korú gyerekek érdeké­ben kér segítséget a szeszes ital árusításának megszünte­tésére. Markóné Ajzert Katalin, all. Számú Általános Iskola igaz­gatónője: — Iskolánkban a büfé csak novemberben nyí­lott meg, így két hónapig a ta­nulók az említett falatozóban vásárolták a tízórait és az üdí­tőitalt. Mi a tanévnyitó óta semmiféle problémát nem ta­pasztaltunk a szeszes ital áru­sításából adódóan. Az viszont tény: nem szerencsés, hogy az intézmény környékén több italozó, borozó, presszó is ta­lálható. Az utcában ittas em­berekkel találkozom én is, a kollégák is. De, ki tudja bizo­nyítani azt, hogy ezek az em­berek a „Csilla falatozódban it- tasodtak le?... Az utcán bárhol találkozhat a diák dülöngélő emberekkel. A Petőfi utca ele­jén található az említett fala­tozó. Itt egyszerre 6-8 sze­mélynél több nem fér el. Leülni nem lehet. A büfét Ábrahám Jánosné üzemelteti. Május 1 -jétől működik a falatozó, tö­mény italt egyáltalán nem áru­sítok. Az emberek nem nálam ittasodnak le! Egy üveg sör után távoznak a falatozóból. Vizsgálják meg, hogy hol fo­gyasztanak többet az embe­rek. Egyébként a város iskolá­inak környékén több büfé, presszó, borozó étterem is van. Furcsa, hogy csak az én „ittas” vendégeimmel talál­koznak az iskolások... Nem küldtek panaszt Kleiber Zoltánné a szülői munkaközösség elnöke azt sérelmezi, hogy funkciójával valaki visszaüt: — A szülői munkaközösségi üléseinken a falatozó működésével, az ot­tani szeszes ital árusításával nem foglalkoztunk, mert hoz­zánk a szülők panaszt nem küldtek. Nevét, címét nem vállalta Dr. Garabon Károly tabi jegyző: — Abrahám Jánosné tevé­kenységi köréhez — a szak- hatósági engedélyek alapján, a szeszes és szeszmentes ita­lok eldobható pohárban tör­ténő árusítása is hozzátarto­zik. A falatozó melegkonyhás üzlet, így a jelenleg érvény­ben levő jogszabály szerint — annak ellenére, hogy a fa­latozó 195 méterre van az ok­tatási intézménytől — a sze­szes ital árusítása nem szabályellenes. A levélíró nem vállalta saját nevét és címét. A városi önkormányzat né­pességnyilvántartójának tájé­koztatás szerint nem szerepel a levélben írt név és utcaszám Tabon a nyilvántartásban. Vaklárma volt hát a büfé-ügy. Krutek József

Next

/
Thumbnails
Contents