Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-01 / 27. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — HAGYOMÁNYOK, HIEDELMEK 1992. február 1., szombat Ha voltak, nemcsak lovagoltak Boszorkányok nyomában BUKOTT ANGYALOK ES GARABONCIÁSOK A boszorkány alakjáról mindenkinek van valamilyen képe, hiszen ez a rosszindulatú, söprűnyélen lovagló lény a tündérmesék nélkülözhetetlen szereplője. A magyar néphit boszorkánya azonban lényegesen különbözik ettől a mesebeli alaktól, ugyanis itt él közöttünk, többnyire egyszerű öregasszonynak néz ki, ám a környezetében azt tartják róla, hogy titkos, tar■ mészetfeletti képességekkel rendelkezik. Régebben mindegyik faluban éltek olyan asszonyok, (ritkábban férfiak is), akiket a falu népe ártani tudó boszorkánynak vélt, sőt még manapság is előfordulnak ilyen híresztelések. A boszorkány személyét mindig titokzatosság vette körül, általában féltek tőle, ezért nagyon furcsállom, hogy újabban egyes városi hölgyek — a parapsziho- lógia iránti érdeklődést kihasználva — nyíltan hirdetik boszorkányi szolgáltatásikat. Ennek a furcsa újkori divatnak a követői, a mai boszorkányszövetségek tagjai — sejtésem szerint — nagyon keveset tudnak arról, hogy a középkorban kit neveztek valójában boszorkánynak! A somogyi ördöng'ósök A somogyi nép hiedelemvilága több természetfeletti képességgel felruházott személyt tart számon: garabonciást, ördöngős kocsist, halottlátót, rontáselhárítót és gyógyító javóst, de mind között legtöbbször a boszorkányokról mesélnek. A somogyi boszorkány hiedelemkörében a pogány ősvallás számos eleme megtalálható: az emberfeletti képességekre vonatkozó jegyek hasonlóak a népi tudományosok jellemzőihez, sőt nem egy esetben vegyülnek a táltos, garabonciás, javós stb. vonásaival. A középkori boszorkányüldözések óta a boszorkány alakjához számos idegen, elsősorban nyugati eredetű sajátosság is hozzákapcsolódott, ezek azonban sohasem váltak a néphit részévé. A bo- szorkánypörökben csak tortúra hatása alatt „vallották be” például az ördöggel való szövetkezést. A boszorkányszombatok képzését csak a inkvizíció boszorkányképe terjesztette el. A magyar faluban a második világháborúig eleven volt a boszorkányokról szóló hiedelem. A hiedelemmondák műfajában, szinte epikus hagyományként még ma is hallhatunk ilyeneket, magam az ötvenes-hatvanas években többszáz boszorkány- és ja- vóstörténetet vettem magnetofonszalagra. Vannak akik a nehezen megmagyarázható ártalmakat napjainkban is valamiféle titokzatos hatalmú ártó személy(ek) (például boszorkányok) mesterkedéseivel magyarázzák. De azzal a népi vélekedéssel is találkoztam, miszerint a boszorkányoknak már megszűnt a hatalmuk, mert „a római pápa beimádkozott”, és ennek következtében századunk eleje óta az egész világon ártalmatlanná váltak. Kiből lehetett? A boszorkány az emberfeletti képességeket általában örökli, az anya a lányára, az apa a fiára hagyja tudományát. Addig nem halhat meg, míg boszorkányságát valakire át nem származtatja, ez legtöbbször a halál előtti kézfogással történik meg. Ha a „tudomány” átvételére nincs vállalkozó, akkor a haldokló boszorkánynak egy söprűt adnak a kezébe. A boszorkányságot tanulni is lehet, a jelölteknek azonban nagyon kemény próbákat kell kiállniuk: nem szabad megijedni a rájuk rohanó lovaskocsitól, a rettenetes ijesztő lényektől, a fejük fölött hajszálon pörgő malomkeréktől stb. A néphit boszorkánya külső megjelenése szerint legtöbbször csúnya öregasszony, akinek összenőtt szemöldöke van. Ritkábban az is előfordul, hogy fiatalabb nőket, néha férfiakat is boszorkánynak tartanak. Gyakori, hogy magányosan élő, zárkózott, különc, esetleg erkölcstelen életű, néha pedig idegbeteg vagy szellemi fogyatékos egyéneket vélnek boszorkánynak. Az utóbbiak között olyanok is vannak, akik fantáziálásukkal maguk is elősegítik boszorkányhírüket. Régebben a babonás hit virágkorában nagy igény volt a rontó és gyógyító személyek működésére, sokan anyagi haszon céljából vállalkoztak erre, nem volt ritka, hogy ugyanaz a személy végezte a rontást és a rontások elhárítását is. Mire jó a lucaszék? Az emberek mindig is szerették volna tudni, hogy ki a faluban a boszorkány, ennek kiderítéséhez lucaszéket kellett készíteni. December 13-án, Luca boszorkány napján kezdték el a sámliszerű kisszéket faragni vagy csumából kötni, és sok babonás szabály betartásával karácsony éjfélig ke' lett elkészülni vele. Ezt el kellett vinni az éjféli misére, ott a templomajtóban észrevétlenül ráálltak vagy ráültek, és — a mondák szerint — meglátták a boszorkányokat. Arról lehetett megismerni őket, hogy „nagy szarva van egyik-másik asz- szonynak vagy embörnek, ott férehajtja a fejit, mer nem tunna a templomajtón ki- gyünni a szélös, nagy szar- vátu." (Büssü). A boszorkányok el akarják pusztítani azt, aki megtudta a titkukat. (Ez ellen csak boszorkányelhárító cselekedetekkel lehet védekezni: egy mágikus tárggyal (pl. hétéves mogyoróvesszővel, szentelt gyertyával) hogy egy várat kell keríteni a keresztúton, és ostorral kell durrogtatni, de a várból ijesztés és fenyegetés hatására sem szabad kiug- rani. Még jobb az a módszer, ha a lucaszék készítője hazafelé menekültében a keresztúton elszór egy zacskó mákot: amíg ezt az üldöző boszorkányok felszedik, elmúlik az éjféli hatalmuk. A néphit szerint a boszorkány eladta a lelkét az ördögnek, de egyes mondák szerint az ördög a testét is elviszi. Temetésekor mindig történik valami rendkívüli: olyan nehéz a koporsója, hogy alig tudják vinni, a temetőkapuban azonban hirtelen könnyű lesz, néha ilyenkor nagy forgószél vagy vihar támad, azt mondják, ilyenkor ragadják el az ördögök a boszorkány testét. Rontás, nyomás, a tejhaszon elvétele A néphit szerint a boszorkány a rendkívüli képességeit szinte kizárólag rontásra használja. Az emberi formáját át tudja változtatni állatokba (macska, béka, kutya, nyúl, liba stb.) néha pedig növény formájába (tök vagy szederinda) rejtezik el. Láthathatat- lanná tud válni, bemegy a szobába az ajtórésen vagy a kulcslyukon, (ilyenkor szokták a kilincset elhárítás gyanánt gyertyamadzaggal lekötözni). A leggyakoribb monda szerint éjjel ráül az alvó személy mellére, „megnyomja", az illető fullad, alig kap levegőt. (A boszorkány török eredetű szó, magyar jelentése: ’nyomó’.) A somogyi boszorkánypörök iratanyagában (1. Harminc nemzedék vallomása So- mogyról 148-53) Hampu Erzsébet iharosberónyi boszorkány 1737. december 19-én tortúra alatt többek között a következőket is bevallotta: „Szakálné az udvaron feküvén az kerétett kemenezéje előtt, ott nyomták meg, s Ilona amellett őszvetörte, megtérdelte. Álmot eresztenek reájuk, bürök eséve által fújván keresztes rutát, boczafát, nyírfát..." A paraszti háztartásokban a legnagyobb kárt azzal okozta, hogy elvette a tejet, „a tehén hasznát.” „A Falusi Jóska meséié, hogy az ü tehenüket a boszorkány mindig mőgfejte. Eccer mőgleste, hát egy nagy varacskos békát lát az istállóban, azt egy vazsvelláva mögszurkodta, és kivitte a trágyadombra, de — aszongya — rögere má nem vót ott. Szomszédukba lakott egy Kádi néni nevű öregasszony, aszonták róla, hogy boszorkány. Másnap a Kádi néninek be vót ködve a lába, sebözs vót, így tudódott ki, hogy ev vót a boszorkány. ” (Cserénfa). A boszorkány és a tej, túró összefüggése igen jellemző, némelyik meg tudja fejni a kapufélfát, az abroszt, sőt túrót tud okádni, A tej hasznát meglopó boszorkányt legtöbbször a javós segítségével sikerül leleplezni, vagy megakadályozni a további rontást (pl. kést tesznek a fejőkébe, erre fejnek; megverik a tejet, az istállóban fellelt bókát, idegen macskát megszurkálják stb.) Némelyik mondában a rontás- elhárítás idején maga az ártó személy is megjelenik, valamilyen ürüggyel, így sokszor valamelyik szomszéd „lepleződik le”. A somogyi javósok egy része maga is boszorkány volt, hiszen a rontást a néphit szerint csak maga a rontó személy vagy egy nála is erősebb boszorkány tudja megváltoztatni, a bajt helyrehozni. A megpatkolás Az egyik leggyakoribb boszorkánymonda meseszerűen mondja el a boszorkány meg- patkolását. A Göllében gyűjtött változat rövid tartalma a következő: A kovácsmesternek két legénye van, mindketten a mesterné kosztját eszik, de az egyik nagyon sovány és mindig fáradt, álmos. Társának bevallja, hogy a mesterné éjjellente lóvá változtatja, „mindig hajt, befog, engöm lo- vagú.” A következő éjjel csak színlelik az alvást, megelőzik a mesternét, az ő nyakába vágják a kantárt, így az asz- szony változott lóvá. Kimentek a műhelybe, „mind a négy lábára mögvasalták.” Másnap a mesterné nem kelt föl, ebédet sem készített, azt mondta az urának, hogy beteg. A mesterlegények meglátogatták, kiderült, hogy „mög van vasava kezire, lábára.” A mester is megtudta, „hogy mér van any- nyi túró, tejföl, vaj. Mer elmönt másho. Kiszopta a teheneket. Eccer a segéd rajtafogta, mikor kiokádta, aztán túrós- tészta vót, nem övött belüle.” A lelepleződött boszorkányt a gazda elküldte a háztól. A boszorkánypörök A varázslók, igézők tevékenységét az Ótestamentum óta folyamatosan tiltják, a kereszténység a boszorkányságot az eretnekséggel azonosította, és egyházi büntetéssel sújtotta. A 15. század végétől, Vili. Ince pápa „boszorkánybullájának” megjelenésétől- kezdődően Európa legtöbb Boszorkánygyűlés. Illusztráció. Kömlei János: Szükségben segítő könyv, 1790. A boszorkányok átváltozása állatalakba országában tömeges boszorkányüldözés kezdődik, az egyházi, világi és vegyes hatóságok előtt boszorkánypö- röket rendeznek. Az 1486-os kiadott Malleus malefiearum (’Boszorkánypöröly’) a demo- nológia és a boszokrányüldö- zés kézikönyve volt, 30 kiadást ért meg. A demonólógia tanításai szerint a boszorkányok a bukott angyalokból lett ördögök földi hívei, a keresztény hit ellenségei, ezért tűz- zel-vassal irtani kell őket. A legfőbb vádpont az volt ellenük, hogy az ördöggel kötöttek szövetséget, sőt testi kapcsolatban állnak vele. A boszorkányságot szinte kizárólag a női nem körében képzelték el. A boszorkánypörökben a bevádolt személyt eleve bűnösnek tekintették, az ű kötelessége volt ártatlanságának bizonyítása. A beismerő vallomás kicsikarására akár többszöri tortúrát is alkalmazhattak. A legnagyobb mértékű üldözés német területen volt, több mint százezer személyt fogtak perbe, töbségüket meg is égették. A reformáció és az ellenreformáció éveiben a kálvinisták és a jezsuiták a végletekig fokozták a boszorkányüldözést. Nemegyszer 5-10 éves gyerekek is áldozattá váltak, az Is előfordult, hogy 1590-91-ben Werdenfelsben a kisváros szinte teljes lakosságát, 4700 embert égettek meg. Könyves Kálmán szerint vannak A közhiedelem szerint Ma- gyaroszágon Könyves Kálmán királyunk megtiltotta a boszorkányüldözést, ez azonban nem igaz. A „De strigis, que non sunt, nulla questio fiat” mondást nem a boszorkányokra értette, azokra az ő törvényei is szörnyű büntetéseket szabtak ki. A striga a magyar néphitben ismeretlen ez a vérszívó, sírból visszajáró lény a keleti és délszláv népek foklórjában található. Ezt Könyves Kálmán szerint fölösleges üldözni, ellenük, mivelhogy Magyarországon nincsenek, semminemű vizsgálat ne legyen. Hazánkban mindössze ezer boszorkánypörről tudunk, ezeknek nagy hírük volt, egy-egy pörben nemritkán száz tanút is meghallgattak. A már idézett iharosberényi bo- szorkánypörben beismerő vallomás született, és Hampu Erzsébetet kivégezték. A vádlott több helybeli boszorkánytársát is megnevezte: „boszorkán volt Pálfi Ilona (sőt a leánya is Ilonának tudgya a füveket szedni), s azt mondotta Ilona: no, gyüsztö, én rontó leszek, te qyógyétá, s mutogatott néki némely füve két..." Hampu Erzsébetet a falubeliek vádolták meg rontással, betegség okozásával, mindazokkal a dolgokkal, amelyek a néphitben a boszorkány tevékenységének számítanak. Mária Terézia szerint nincsenek A pörök szokásos forgató- könyve szerint azonban még más bűnök beismerését is kicsikarták, ezeket a vallatok a demonológiai dogmákból vették át, és szinte a szájába adták a vádlottnak: „közösködött Ilona az ördöggel, Murva nevűvel,..", ...„amidőn öszvejöt- tek a compániában, megjelenvén az garabonczás deák szeretőik, azokkal közösködtek. " Az üldözők egy boszorkányszervezetet képzeltek el, ezért faggattak a társak, a vezetők után: „Kapitány volt Ilona, lapu volt a zászló, mely- lyet az öccse hordozott, midőn campaniáskodtak.” Az iharosberónyi boszorkánypör jegyzőkönyvének végén ez áll: „Mindezeket pedig nem úgy mint rémléseket, álmokat beszéltette, hanem igaz, valóságos szemeivel látott s véghez vitt dolgoknak mondotta lenni. ” Mária Terézia rendeleteí után Magyarországon is megszűnnek a boszorkánypörök. A 19-20. század óta a bíróság a boszorkányság vádját rágalmazásnak minősíti és a rágalmazó ellen hoz ítéletet. Boszorkányok tehát már valóban nincsenek, s a mai jósokat, jövendőmondókat nem helyes e kategóriába besorolni. Dr. Király Lajos főiskolai tanár