Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-01 / 27. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDAS AG 1992. február 1., szombat Az onkológus főorvos emlékezete Fájdalommal vettük tudomásul a megváltoztathatatlant, hogy Molnár Lajos onkológus főorvos úrral szemben, aki egy életen át harcolt a betegségek ellen — a betegség győzött. Különösen fáj ez azért, mert ahogy az ember végigtekint az egészségügy új eredményein, a fantasztikus gépeken, keze­lési módokon, úgy érzi, hogy az orvostudomány ütőképes és győzedelmes. Mikor az esendő beteg embert látjuk és az ál­tala vívott küzdelmet, akkor azt érezzük, hogy a bertegség alattomos, mindenható, szinte alig tudunk változtatni a lefo­lyásán, megfellebezhetetlen. Az én szememben a főorvos úr katona volt, az onkológia magyar hőskorának végvári vitéze, aki saját bőrén érezhette milyen messze vagyunk az ellátás tekintetében Európától. Somogy megyében ő indította el, ala­pozta meg az onkológia helyét és nem állt meg a saját mun­káját jelentő egy gondozó létrehozatalánál. Négy városban teremtette meg az onkológia alapjait. Közülük a megyei gon­dozó büszkesége lehetne bármely megyének felszereltségét, nyugodt rendezettségét, betegellátási színvonalát tekintve. 1983-ban megszervezte az emlőelőszűrő-asszisztensek képzését és munkájukat már akkor elindította, amikor emlő­szűrés még alig volt az országban. 1984-től mammográfiás berendezés segítette munkájukat, amely még ma sem termé­szetes az onkológiai gondozók működésében. Katonás, pon­tos ember volt. Magas követelményeket állított munkatársai, de saját maga elé is. A betegek, a betegellátás érdekében tette. Most, amikor befejezett élete előtt meghajtott fejjel állunk, megállapíthatjuk, hogy a facsemetét a megyében elültette, gyökeret eresztett és fává növekedett. Az utódok számára biztos alapokat hagyott. Farkas Ilona Változások a Nagy Világatlaszban A készülő Nagy Világat­laszban ábrázolják a lezajlott politikai változásokat. A Nagy Világatlaszt 1989-ben adták ki legutóbb, azóta egyesült a két Németország, Észak- és Dél-Jemen, felbomlott a Szov­jetunió és Jugoszlávia. Né­metország esetében új térké­pet kellett rajzolni, mert a világatlasz az NSZK-t a Be­nelux Államokkal, az NDK-t pedig Csehszlovákiával és Lengyelországgal ábrázolta egy lapon. Az Izrael iránt megnövekedett érdeklődés és a közel-keleti változások újabb térképeket sürgetnek. Az öröklődő szakmaszeretet megszakadt Február 8-án a Magyarországi Gazdakörök Országos Szövetsége Kaposváron a Pannon Agrártudományi Egye­tem karán tartja országos konferenciáját. A szépen sarjadó mozgalom fontos szerepet tölt be a falu átalakulási folyama­tában. Erről beszélgettünk dr. Tamás Károllyal, az egyetem termelésfejlesztési intézetének főigazgatójával. — Lassan egy éve annak, hogy arra az elhatározásra ju­tottunk: a rendszerváltással, a gazdasági átalakulással ösz- szefüggésben, hivatásunkból adódóan, pártsemlegesen, ta­lálkoznunk kell a falu népével. Őszintén szót váltani az elbi­zonytalanodott helyzetben, gyógyírt keresve a bajokra. Kicsit előreszaladtunk gondo­latban, hiszen az agrárágazat­tal összefüggő törvények kés­tek, sok minden ma sem tisz­tázott. De a késlekedés csak súlyosbítja a gondokat. Kicsit megszállottan tettük a dolgun­kat. Miért? Meggyőződésem, hogy a magyar vidéknek ter­melnie kell, a gazda ezt ered­ményesen akarja végezni, és természetesen produkcióját tisztes haszonnal értékesíteni. A rohamosan népesedő és sok helyen éhező világnak kell azélelem! — A termelésfejlesztési in­tézet a mozgalom élére állt. Milyen meggondolásból kez­deményezték, hogy legyen minden somogyi faluban gaz­dakör? — Több oka van ennek. A tulajdonreform, a kárpótlás, a privatizáció, a piacgazdaság, a korábbiaktól eltérő, egészen más termelői szemléletet, is­mereteket kívánnak. Nem kell új dolgokat kitalálni, csupán a kor követelményeinek megfe­lelően újraszervezni a régi, jól bevált és sikerrel működő szervezeteket. Ezek a gazda­körök. Az egyetemnek szel­lemi felkészültségénél fogva nemcsak lehetősége, hanem kötelessége, hogy a falun élők jövőjének formálását segítse. Mert mi kell egy eredményes vállalkozáshoz? Szakismeret, tőke, fejlett technológia és jó piac! A négy alapkövetel­ményből tudományos intéze­tünk legalább kettőt közvetle­nül szolgáltathat, de áttétele­sen közreműködhet a másik kettő, a tőke és a piaci lehető­ségek szervezésében is. — Az egyetemen végzett, képzett szakemberek közreműködésére gondol? — Természetesen arra is! Hiszen elszomorító az agrár­értelmiség rohamosan foko­zódó munkanélkülisége. Há­rom-négy éve a nálunk vég­zett hallgatók 3-4 munkahely közül választhattak, most a végzettek 70 százaléka nem tud elhelyezkedni. Az ellent­mondás nagy: szellemi poten­ciál nélkül nincs korszerű ag- rártermlés, ugyanakkor még- sincs a szakemberekre szük­ség?! Meggyőződésem: agrá­rértelmiség nélkül az új rend­szer sem boldogulhat! Olyan helyzetet kell teremteni, hogy megtalálják helyüket, felada­tukat. — Vagyis a gazdakörök si­keres működésében az agrár- értelmiségnek fontos sze­repe van. — Feltétlenül! Már csak azért is, mert a mindenhez értő, gazdálkodó parasztem­ber típusa kihalt. A családban örökölhető szakmaszeretet, hozzáértés megszakadt az országban. És ezt a szakmai űrt pótolni kell! Enélkül nincs továbblépés! Ezt nemcsak mi hangoztatjuk, Nyugat-Euró- pában bevált példák tanúsít­ják: egy ötven hektáron gaz­dálkodó farmertól megkövete­lik hogy felsőfokú, de legalábbis középfokú vég­zettsége legyen, ennek hiá­nyában legalább tízéves sike­res gyakorlatot kell igazolnia. — Az egyetem intézete a szervező munkát vállalta, en­nek nyomán alig több mint fél év alatt tucatnyi faluban ala­kult gazdakör. Ám ez csak első lépés, a „gyerek szüle­tése". — Minden szándékunk az, hogy Kaposváron vállalkozói akadémiát szervezzünk. El­gondolásaink szerint ezen be­lül háromszintű képzést bizto­sítanánk. Az első szint az úgynevezett mesterképzés, ahol a falvak vállalkozói, gaz­dálkodói az alapismereteket szerezhetik meg, nemcsak szakmailag, hanem jogi, adó­ügyi, pénzügyi és egyéb té­mákban. Hasonlítható ez az ezüstkalászos gazdaképzés­hez. A második szint egy két­éves gazdasági akadémia, ahol az érettségizett és vállal­kozni szándékozó fiatalok posztgraduális képzését vé­gezzük. A harmadik szint a fő­iskolát, egyetemet végzettek­nek szól, ahol a szakismere­teket menedzseri, kereske­delmi képzéssel egészítjük ki. Azt szeretnénk ha a Gazdakö­rök Országos Szövetsége védnökséget vállalna az új képzési forma megszerve­zése felett. — Az országos konferen­cián minden bizonnyal szó lesz erről is... — ...legalábbis szeretnénk. Feltétlenül szót kell váltani egymással a falun élőket érintő gazdaság- és a pénz­ügyi poltikáról. Ez utóbbi egy újabb téma, mert falusi, gaz­dabankok, a mezőgazdasági termelést jobban „szerető” pénzügyi politika nélkül nehe­zen képzelhető el, hogy ez a mozgalom elérje a célját. Vörös Márta Szakmai gyakorlaton vesz részt a kaposvári Iparművé­szeti Szakközépiskola több mint száz, a férfiszabó szakmát tanuló diákja a Ka­posvári Ruhagyárban. Okta­tóik irányításával a szakmai fogásokkal ismerkednek. Fotó: Kovács Tibor Egy vélemény és egy voks Jó, ha tudja, hogy fele sem igaz címmel István József Somogy megyei országgyű­lési képviselő „berzenkedett” a költségvetés elfogadásához kapcsolódó szavazási lista fi­zetett hirdetésként való közzé­tétele kapcsán. Nevezett kép­viselő úr a Torgyán József ne­vével fémjelzett úgynevezett 12 tagú FKGP parlamenti csoport tagja. Ez a csoport több ízben kinyilvánította a költségvetési szavazást meg­előzően, hogy olyan költség- vetést nem szavaz meg, amely további terheket ró a tömegekre. István József képviselő ur a költségvetést megszavazta. A képviselő úr szerint az ál­tala is megszavazott költség- vetés vagy nem jelent további áldozatvállalást a társadalom többségének, vagy a képvi­selő úr tevékeny részvételével működő FKGP-csoportosulás ígéreteit és fogadkozásait a jövőben komolytannak kell te­kintenünk. Hogy melyik fele sem igaz, azt kérem, döntsék el Önök. Dr. Páris András országgyűlési képviselő, SZDSZ siófoki választókerület Amiről a képviselők (is) vitatkoznak A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat Fogyasztói adó helyett áfa? A képviselők általános vita keretében folytatják a köz- tisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. (A részletes vita és a határozat- hozatal — az előzetes prog­ram szerint — áthúzódik az Országgyűlés későbbi ülés­szakára.) A jogi szabályozás célja: a közigazgatásban olyan személyi állomány dol­gozzon, amely megfelelő tá­volságot tart a politikától és szakértelmét a jogszabályok feltétlen tiszteletben tartásával állítja a közérdek szolgála­tába. Középpontban az érdeme­ken alapuló előmeneteli rend­szer áll. A törvényjavaslat alapgondolata, hogy csak a meghatározott teljesítményt honoráló, előre kiszámítható besorolás és illetmény teheti vonzóvá a közigazgatási pá­lyát; többletkövetelmény pedig csak többletjogosultságok fe­jében támasztható. A törvényjavaslat újszerű szabályai közé tartozik, hogy a köztisztviselő besorolásá­nak alapja az iskolai végzett­ség és a közszolgálati jogvi­szonyban töltött idő. A pálya­kezdő egy vagy két évet gya­kornokként tölt el, s ezután nyílik meg előtte az előmene­tel útja. A törvényjavaslat bevezeti az illetményalapot (ez az il­letményrendszer meghatá­rozó eleme), amelynek konk­rét összegét az Országgyűlés évente, a költségvetési tör­vényben állapítja meg. Az előmenetelhez igazodva szor­zószámos rendszert alkalmaz, közigazgatási szintenként emelkedő illetménykiegészí­tést tesz lehetővé, a vezetők díjazására pedig differenciált illetmény- és pótlékrendszert alakít ki. Az új jogszabály elő kívánja segíteni, hogy a köztisztviselő ne kerüljön kiszolgáltatott helyzetbe, egzisztenciája ne függjön a munkáltató indoko­latlan intézkedésétől. Ezért a felmentést részletesen szabá­lyozza. Kimondja például, hogy a közigazgatási szerv átszervezése vagy a tevé­kenységi kör megszűnése kö­vetkeztében felmentésre csak akkor kerülhet sor, ha a hiva­tali szervezetben nincs a köz- tisztviselő képzettségének és besorolásának megfelelő má­sik munkakör. Felmentés ese­tén a köztisztviselőt egyéb­ként végkielégítés illeti meg, amelynek összege nem ha­ladhatja meg a 12 havi illet­mény összegét. Fontos garanciális intéz­mény az összeférhetetlenség szabályozása. A köztisztviselő egyidejű foglalkoztatása több munkáltatónál sértheti a köz- igazgatás érdekeit — e2ért ilyen jogviszonyt csak enge­déllyel létesíthet. A törvényja­vaslat kizárja azt is, hogy a köztisztviselő felügyelőbizott­ság tagja vagy gazdasági tár­saság vezető tisztségviselője legyen. A párt- és politikasemleges, független közigazgatás érde­kében nem viselhet pártban tisztséget, nem vállalhat párt nevében vagy érdekében nyil­vános közszereplést. Ferenczy Europress A nemrégiben bevezetett kötelező gépjárműfelelős- ség-biztosítás, gépjárműadó, üzemanyagáremelés, illetve a gépkocsik környezetvédelmi felülvizsgálatának és ellenőr­zésének kötelezettsége ko­moly megpróbáltatások elé ál­lítja a közúti áru- és személy- fuvarozókat. Még 1991. de­cember 20-án az ügyben érin­tett öt érdekképviseleti szer­vezet levélben fordult Kupa Mihály pénzügyminiszterhez, s tárgyalásokat javasolt. A fu­varozók szerint az árban sze­replő fogyasztói adót az álta­lános forgalmi adó kategóri­ába kellene sorolni, hogy azt a fuvarozók visszaigényelhes­sék. Számításaik szerint a költségvetés bevétele ezzel nem csökkenne, a fuvarozók viszont nem veszítenék el életterüket. Az üzemanyag áremelkedéseivel párhuza­mosan nem lehet emelni a fu­varozási díjat, mert a megren­delők, illetve az utasok inkább lemondanak a szolgáltatások­ról, mintegy kifizessék az ug­rásszerűen emelkedő árakat. Ha viszont az árak továbbra is megfizethetők maradnak, ak­kor nem vesznek el a meg­rendelők, több benzin fogy, s ezzel arányosan nő a költség- vetés bevétele. (domi)

Next

/
Thumbnails
Contents