Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-22 / 45. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1992. február 22., szombat Egy pálya, egy élet A gyakorlaton levő katonák egy csoportja — megunta az egyhangú parancsvégrehaj­tást — egyik este bement a közeli falu báljába. Az egyik honvéd váratlanul „felperdült" a színpadra és bejelentette: ökölvívó Európa-bajnok és kéri a falu legerősebb embe­reit egyenként lépjenek vele szorítóba. A „ki a legény a fa- luban”-produkció eredménye az lett, hogy a sorkatonát jól elnáspángolták. Sőt — me­sélte az esetet kivizsgáló ka­tonai ügyész — elítélték ga­rázdaságért. Egy életút nemcsak ilyen történetekből áll. Mejlinger Fe­renc ezredes, a Kaposvári Ka­tonai Ügyészség vezetője nemrégiben vonult nyugdíjba. 1960-ban végezte el a pécsi jogi kart és katonai ügyésznek jelentkezett. Többen különc­nek tartották. Égyetemistaként nyáron egy szórakozóhelyen dolgozott és megismerkedett a Kaposvári Katonai Ügyész­ség vezetőjével. Ezt követően határozta el, hogy a katonai ügyész lesz. — Volt sorkatona? — Hogyne! — Milyen a kezdő katonai ügyész élete? — Sok ismeretlen dologgal találkozott az ember, hiszen az egyetemen nem tanítanak katonai büntetőjogot. A speci­ális jogszabályok elsajátítá­sára rendelkezésre állt a fo­galmazói időszak. Majd ezt követően tettünk szakvizsgát független bizottság előtt. A munka összetett: megkaptuk a feljelentést, ezt lenyomoz­tuk, elkészítettük a vádiratot és tárgyalták az adott ügyet. — Olyan sejtelmes, amit csinált... — Indokolatlan volt ezt a misztikumot hosszú időn ke­resztüli fenntartani. — Beleszólt a politika a munkájába? — Határozottan állítom, hogy nem. Sajnos, még ma is sokan úgy gondolják, hogy az ügyész a politika eszköze. Pedig ez téves felfogás. Az más kérdés, hogy a politika beleszól a jogalkotásba, de nem a jogalkalmazásba. Az ügyész csak jogalkalmazó. A mi tárgyalásaink pedig nyilvá­nosak voltak. Mi nem tartoz­tunk annak idején egyetlen pártbizottság alá sem. Buda­pesten volt a katonai ügyé­szek pártbizottsága, de a titkár is ügyész volt. Nyugodt lelki­ismerettel mondhatom: pálya­futásom során utasítást egyet­len perben sem kaptam. — Beosztott 13 évig volt és 19 évig vezető... — Végig ugyanebben az épületben dolgoztam. De úgy jártam, mint az egyszeri em­ber, aki soha nem hagyta el a faluját, de többször is volt kül­földön, mert hol az egyik or­szághoz, hol pedig a másik­hoz csatolták a faluját. A kato­nai ügyészség szervezeti struktúrája szerint két osztály dolgozott. Az ügyészség veze­tője felügyelte a katonai, a he­lyettes pedig a rendőri vona­lat. Amikor helyettes voltam, akkor 1973-ban átkerültem rendőrnek, és 1984-ben jöttén vissza katonának, amikor első számú vezető lettem. Tehát korábban katona voltam, 11 évet rendőr és utána megint katona. — Az emberek többsége nem kedveli az ügyészeket. Ez csak a tévéfilm-sorozatok miatt van? — Az emberek többsége jó­indulatú. És akárki akármit kö­vet el, gyakran megbocsáta­nak neki. Az ügyész pedig az állam oldaláról nézi az ügyet és az állampolgárok érdekeit képviseli. Az, aki tapsol az ügyvédnek, amikor felmente­nek egy ügyfelet, szitkokat szór az ügyészre. Ha viszont az ő sérelmére követnek el jogtalanságot, akkor első lesz, aki ügyészért, rendőrért kiállt. — Milyen érdekes, tanulsá­gos ügyekkel találkozott pá­lyája során? — Nehéz választani, de el­mondok egy Pécsen történt esetet. Egy feketeúton levő „csapat” elütött gépkocsival egy embert, az áldozatot, aki akkor még.élt, az árokba haji­lUlldK. iviivoi a rwJz-ti,Jüi i vwil d laktanya, szóba került, hogy esetleg katonák lehetnek a tet­tesek. Nehéz volt a nyomo­zás, mert a gyanúsítottak vé­gig tagadtak. Az elkövetők még azt is megtették, hogy idegen lámpaüveget vágtak a helyszínen a kövezetre. Úgy sikerült kideríteni az ügyet, hogy a laktanyai telephelyen, ahol a balesetet okozó gépko­csi állt, benzinlámpával elol­vasztanám a havat és megta­láltuk az eredeti lámpaüveg darabjait. A szakértők azono­sították a szilánkokat. — Voltak-e mulatságos ese­tek? — Hogyne! A gyakorlaton a táborból bement a szakács szórakozni a faluba. A nyári éjszakán ballagott vissza a tá­bor felé. Az alkoholos állapot okozta fáradtság miatt egy nyi­tott ablakú házba bemászott és lefeküdt. Reggel volt csak a ribillió, amikor a háziak azt lát­ták, hogy a másik szobába az éjszaka vendég érkezett. A katonát a bíróság magánlak­sértésért ítélte el. Vagy pél­dául: felrobbant egy repülő­gépkerék. Ki kellett vizsgálni, hogy mi történt. Kiment az egyik ügyész és kérdezi a sor­katonát: hány atmoszférára pumpálták fel a kereket? Megmondták. — Akkor az nem robbanhat föl — erőskö- dött az ügyész. A próba sike­rült — ez a kerék is elszállt. — A hosszú évtizedek so­rán elérte azt, amit szeretett volna? — igen. Lehet, hogy furcsán hangzik, de nem akartam ve­zető lenni, csak ezen a terüle­ten akartam dolgozni. Ügyészként nem voltam író­asztalhoz kötve, járhattam a négy megyét. Pedig annak idején a körülményeink is rosszabbak voltak. Nem volt mindenki feneke alatt gépko­csi. Mentünk mi busszal és vonattal, télen és nyáron. De nem panaszkodtunk. Azt sze­rettem, hogy itt mindig történt valami. És az emberi viszo­nyokat. Több kitüntetést, köztük kül­földit is kapott. Most, az 55. születésnapjára pedig a (Fotó: Lang Róbert) köztársasági elnök egy dísz­tőrt ajándékozott neki. — Erre a pályára egy életet áldoztam! Lengyel János — Tessék, mentők! A szolgálatvezetői szobá­ban ötpercenként csöng a te­lefon, két ügyeletes veszi a hí­vásokat. Egyikük, Németh Géza az ország legfiatalabb mentő­tisztje. Az Egészségügyi Szakközépiskola után 1984-ben került a szolgálat­hoz. Katonaság alatt jelentke­zett az orvostovábbképző in­tézet egyik karaként működő egészségügyi főiskolára. o — Mi a feladata a mentő­tisztnek? — A mentőtiszt a sürgős­ségi orvostan területén tevé­kenykedhet. Feladata az akut életveszély elhárítása. Lénye­gesen több beavatkozási jog­köre van, mint az ápolónak. Talán az orvos és az ápoló között helyezhető el... Főként az vonzott erre a pályára, hogy közel áll az orvosi mun­kához és változatos. Minden­hez kell érteni: sebészethez, szülészethez, belgyógyászat­hoz. — Milyen a munkabeosztá­suk? — Havi vezénylés szerint dolgozunk. Ha az esetkocsival járok akkor 24 órás szolgálat­ban vagyok. A nappali szolgá­lat 10 órás. — Régóta járnak ki balese­tekhez, sok tragédiát láttak már. Hogyan dolgozzák fel magukban ezeket a megrázó élményeket? — A helyszínen az ember nem is gondol erre, csak ké­sőbb döbben rá, milyen tragé­diának volt szemtanúja. Ne­kem a gyerekbalesetek a leg­szörnyűbbek, vagy az olyan esetek, amikor látszólag élete­rős fiatal emberek hirtelen meghalnak infarktusban, agy­vérzésben. — Gyorsan kell dönteniük a segítségadás módjáról, hi­szen néha perceken múlhat valakinek az élete. — Kivonulás közben már fel kell készülnünk. Ezért kérdezi ki a bejelentőt a szolgálatve­zető, hogy mi történt és hol. és elmeosztályra kellett be­vinni egy 85 éves nénit, mert az egyik lakásban késsel el­kezdte bontani a falat. — Ilyen esetekben nem üt­köznek ellenállásba? — Mi nem alkalmazhatunk erőszakot, a rendőrséget hív­juk, ha nem akar a beteg ön­szántából jönni. De itt nem volt ilyen gond. Utána egy kilomé­tert gyalogoltunk a sárban, amíg az erdő szélén megtalál­tuk azt a házat, ahonnan kór­házba kellett vinni egy bete­get. Ma négy beteget szállítot­tunk Mosdósra körzeti orvosi beutalóval. Estefelé Zimányban volt egy bordatöréses esetünk, egy idős néni megbotlott és ráesett az udvaron a betonge­rendára. Beszélgetőtársam érettségi után teológiára jelentkezett. Kispapként vonult be a kato­nasághoz, ahol 3 hónapig fegyveres, majd 8 hónapig egészségügyi szolgálatot tel­jesített. Egy egyházi szeretet­otthonba került és az ott szer­zett élmények hatására vá­lasztotta a mentőápolói hiva­tást. — Mi vonzotta erre a pá­lyára? — Ha naponta csak egy idős bácsinak segítek be­menni gipszcserére, már megérte. Erről az a mentőtiszt tudna inkább mesélni, akit egyszer eszméletlen állapot­ban levő beteghez hívtak. Úgy 40 percnyi munkával végül is sikerült újraéleszteni. Azóta többször járt bent nálunk, a gyerekeit is elhozta. 0 A mentősök munkáját min­denki természetesnek tartja. De egymásnak segíteni? Az emberi közömbösség határta­lan. Somogyjádon órák óta kinn feküdt egy részeg ember az úton. Akkor jött a bejelen­tés, amikor már egy teherautó átment rajta. Nem akadt senki a faluban, aki legalább az út szélére húzta volna. S. Pap Gitta „Ha csak egy idős emberen segítek naponta, már megérte” MENNI KELL! Hány sérült van, felnőtt-e vagy gyerek, kelle-e műszaki men­tés? Ha a bejelentő ideges és nem tudja elmondani ezeket, akkor ha kimegyünk mondjuk Gamásra és onnan kell riasz­tani a tűzoltókat, az újabb 12 perc veszteség. 0 A szolgálatvezetőnek ki kell adni a menetleveleket. Tóth Ferenc mentős gépkocsiveze­tővel folytatjuk a beszélgetést. — Felsőmocsoládon, ahol lakom, szinte hagyománynak számít ez a szakma. Három mentős is van a faluban. Ed­dig Nysával jártunk, egy éve kaptunk 4 Toyotát. Ezek a ko­csik műszakilag sokkal job­bak, gyorsabbak. A Nysa bi­zony nagyon ráz és az abla­kok, ajtók menti hézagokon befúj a szél. Igaz, hogy a Toyotában meg a betegek el­látásához szűk a hely, 3 em­bernek nehéz elférni benne. — Menni kell! — szól be a társa és a gépkocsivezető gyorsan elköszön. Kilenc kocsi jár ki naponta, ebből egy esetkocsi, amely olyan eseményekre vonul ki, ahol azonnali segítség kell: rosszullétek, balesetek. A ro­hamkocsi hasonlóan jól fel­szerelt és lélegeztető géppel is el van látva. A mentőfelada­tok nagy részét szállítókocsi­val végzik. Ezek nem azonnali hívásra indulnak, hanem kontrollos helyzeteket visz­nek, akik nem tudnak bemenni a szakrendelésre. Idős embe­reknél katétercsere, törések­nél gipszcsere adja az esetek zömét. © Horváth András ápoló szállí­tókocsival jár ki. (Fotó: Kovács Tibor) — Ma 10 órától este 8-ig dolgozom. Újlakról reumás panaszokkal hoztunk be egy nénit szakrendelésre, őt dél­után majd egy másik kocsi haza is viszi. Volt egy lábtörés utáni gipszcsere, aztán egy idős bácsit szállítottunk a se­bészetre. Itt megszakadt az esetek felsorolása, mert Horváth Andrást elszólította a köteles­ség és a beszélgetést csak a szolgálat lejárta után tudtuk befejezni. — Amikor elhívtak, az ideg-

Next

/
Thumbnails
Contents