Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-22 / 45. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — HATÁRON INNEN ES TÚL 1992. február 22., szombat Holnap lesz a második menet Választás a Hargitán 57 székre 71 jelentkező — Ahol van, s ahol nincs Somay Pál Csíkszereda polgármestere Csíkszereda választott polgármestere Somay Pál, 1949-ben született Csíkszeredában. Szülővárosában érett­ségizett, majd a brassói műegyetemen szerzett erdészmér­nöki diplomát 1974-ben. Azóta a Csíkszeredái Fakitermelő és Szállítási Vállalatnál töltött be különböző tisztségeket. Hogyan lett Somay Pál az RMDSZ Csíkszeredái polgár­mesterjelöltje? Mint elmondotta, a választásokat megelőző jelölőgyűléseken 13 személyt javasoltak a város különböző körzetei. Ebből választmányi döntés alapján egy indulhatott a választásokon. Azonban egyik javasolt személy sem vál­lalta a jelölést. Végül Somay urat kérdezték meg, hogy in­dulna-e az új párt jegyében. Vállalta. Mint polgármester, az RMDSZ városfejlesztési programját szeretné megvalósítani, amennyiben a körülmények és nem utolsósorban az anyagiak megengedik. A megyei napilap­nak a Hargita Népének nyilatkozva hangsúlyozta, hogy tele van optimizmussal, szándékai tiszták és őszinték. Munkájában az önkormányzati testület támogatására számít. S ezt meg is teheti, mert a 21 tanácstagból 16 az RMDSZ embere. Cselszövés Marosvásárhelyen A „sikertelen” marosvásárhelyi helyhatósági választások újabb tényeire derült fény, a nevezetesen hogyan lett csel­szövés áldozata Pókorny László független magyar polgár­mesterjelölt. Romániában majd két évet dolgozott a parlament az ön- kormányzati törvényen. A hosszú vajúdásnak meg is lett az eredménye: az önkor­mányzati törvényből helyi köz- igazgatási törvény lett. Tavaly november 26-án lépett ér­vénybe. Bár a törvény szava­tolja a központi igazgatás le­bontását, a decentralizációt, mégsem hagy elég érvénye­sülési teret az önkormányza­toknak. A polgármestereket sze­mély szerint az önkormányzati testületek tagjait pedig — a törvény megfogalmazásában tanácsosokat — listás rend­szerrel választják. Az alpol­gármestert vagy alpolgármes­tereket a tanácstagok választ­ják soraikból. A már megala­kult helyi tanácsok tagjai szin­tén listás választással választ­ják meg a megyei tanácsot, az pedig kinevezi a megyei ta­nács elnökét. Ezenkívül a kormány minden megye élére kinevez egy prefektust (főis­pánt), aki felfüggesztheti funk­ciójából bármelyik választott polgármestert, tanácstagot, hatályon kívül helyezheti dön­téseiket, határozataikat. A megyék élén pedig létre­jön egy harmadik vezető testü­let is, amelynek tagjai a pre­fektus, a megyeszékhely pol­gármestere, a minisztériumok helyi képviselői, a megyei ta­nács elnöke. Tehát egymás mellett él tovább a helyi ön- kormányzat és a helyi szintre delegált központi hatalom. Az első helyhatósági vá­lasztásokra ez év február 9-én került sor. Ezt hosszú, érze­lemfűtött választási kampány előzte meg. Az érvek és az in­dulatok főképp a nagyobb vá­rosokban csaptak össze. A tiszta magyarlakta települése­ken az RMDSZ, a Romániai Magyar Kisgazdapárt állítottak jelölteket, de nem hiányoztak a választási színtérről a füg­getlenek sem. Ezek politikai színezete általában az illető településen működő RMDSZ-szervezetek aktivistái politikai színezetének az ellen­téte. Ahol éppen volt kommu­nisták indultak a szövetség színeiben, ott antikommunista függetlenek jelöltették magu­kat. És fordítva. Vagy egysze­rűen főként a fiatalok értelmi­ségiek körében alternatív megoldásokat kereső csopor­tosulások jöttek létre, ők is ál­lítván a maguk jelöltjeit. Mint történt az Csíkszeredában is. A vegyes lakosságú vidé­keken már sokkal szélesebb és színesebb volt a politikai spektrum. A csúcsot Maros­hévíz (egy alig 12 és fél ezer választópolgárral rendelkező városka) állította fel. Öt párt ál­lított polgármesterjelöltet, mel­lettük öt független indult a vá­lasztásokon. Végül az 57 pol­gármesteri székre 71 jelent­kező volt megyeszinten. A választások napján bizo­nyos fokú érdektelenséget le­hetett tapasztalni a lakosság részéről. A Hargita megyei részvételi arány 78,22 száza­lék volt. Oklándon ez az arány elérte a 93,94 százalékot, míg Gyergyóditróban alig volt 56,52 százalék. Megyeszinten a polgármesterjelöltekre lea­dott 179 381 érvényes szava­zat a következőképpen oszlik meg: 119 309 az RMDSZ-é, 46 998 a függetleneké, 4348 a Vatrából kinőtt Nemzeti Egy­ségpárté, 1489 a kormány­párté, 1848 a kisgazdáké, a többi megoszlik a különböző pártok választási koalíciók kö­zött. Ez utóbbiakból a legér­dekesebb talán Románand- rásfalván jött létre, ahol az RMDSZ a Nemzeti Megmen- tési Fronttal közösen állított je­lölteket. A megye 58 polgármesteri székéből 37-et az RMDSZ, hetet a függetlenek, kettőt a Front-Egység párt koalíció, egyet-egyet a Nemzeti Egy­ségpárt, a Front, a Demokrati­kus Agrárpárt, a Front-RMDSZ koalíció és a környezetvédő mozgalom je­löltjei foglaltak el. Nem dőlt el a polgármester személyének kiléte Székely­udvarhelyen, Balánbányán, Maroshévízen, Gyergyósoma- falván és Bélporban. Ezeken a helyeken holnap tartják a vá­lasztások második menetét. Új választásokat írtak ki Szé­kesvarsádon, ahol az egyetlen jelölt nem érte el a szükséges szavazatszámot, és Szentáb- rahámban, ahol nem volt pol­gármesterjelölt. Tehát a nagy választási küzdelmeken túl vagyunk. Egy hét múlva hivatalosan beiktat­ják a választott polgármeste­reket és a képviselő-testülete­ket. Azután dől majd el, hogy jól választottunk-e. Sarány István Hargita Népe A magyarok csak egy jelöl­tet kívántak indítani az RMDSZ színeiben Káli Király Istvánt. Egyelőre tisztázatlan körülmények folytán Pókorny Lászlót is indították a „függet­lenek”. Ma már ismert a hátsó szándék: az oly fontos város­ban megosztani a magyarsá­got, melynek következése­képpen a Vatrás jelölt biztos „befutónak” számíthatot. Égyes személyek gondoskod­tak arról, hogy vesztés esetén kijátsszák azokat a kártyákat, amelyeket ők helyeztettek el a választási „pakliban”. Ennek esett áldozatául Pokorny László és a marosvásárhelyi magyarság. A polgármesteri szék elnyerését követő napon a Vatra Romanesca — mivel több jelöltjük nem szerezte meg a polgármesteri címet — kijátszotta az általa korábban elhelyezett „bizonyítékokat”, melyek természetesen igaz­nak bizonyultak és semmissé tették a választás eredmé­nyét. Az RMDSZ marosvásár­helyi szervezete is látja hibáit és tovább folyik a magyarság elleni provokáció bizonyítéka­inak gyűjtése. Hungaropress: szaladnak a vendég után KÁZMÉR JUDIT: NYARANTA A BALATON-PARTJÁN 400 ÁRUSSAL DOLGOZUNK (Folytatás az 1. oldalról) A közelmúltban felkérték az angol posta szakembereit, jöj­jenek el Magyarországra, vizsgálják meg, hogyan, mennyi pénzből lehetne meg­szerezni a terjesztési hálóza­tot. Egy teljes hétig járták az or­szágot az angolok, azután széttárták a kezüket és visz- szaadták a megbízatást. Ma­gyarországon csak milliárdos beruházások árán lehetne va­lami mást kitalálni — mondták és hazautaztak. Kázmér Judit, a Hungaropress Kft ügyvezető igazgatója az alig másfél millió forintos alaptőkéjű vállalkozá­sával egy esztendő alatt meg­cáfolta az angolokat. Hogyan? Sok külföldi vevő — A dolog sokkal egysze­rűbb, mintsem azt sokan gon­dolnák — mondja. — Mi nem a posta ellen, hanem mellettük jelentkeztünk a piacon. A vál­lalkozást hárman alapították: az Axel Springer Verlag, a Magyar Posta és a Vinton Kft. A postai tulajdonrész is jelzi, hogy nem konkurálni akarunk egymással, hanem a lehető legjobban kiszolgálni az olva­sói igényeket. Úgy gondoltuk, hogy tisz­tességes üzletpolitikával, üz­leti semlegességgel kiszakít­hatunk magunknak egy szele­tet a terjesztési piac tortájából. 1990-ben a Springer-lapok terjesztésével kezdtek mun­kához, azután lépésről-lé- pésre szélesítették a kínála­tukban szereplő sajtótermé­kek körét. Tavaly már a német kiadó versenytársainak szá­mító francia, svájci, olasz cé­gekkel is megállapodtak, hol­ott a nemzetközi gyakorlatban erre alig van példa. Akik belül­ről ismerik a vállalkozást, azt mondják ebben nem kis része volt a rendkívül megnyerő, ki­tűnő üzleti érzékkel rendel­kező fiatal igazgatónőnek is, aki Ausztráliában szerzett dip­lomát, hosszú évtizedeket töl­tött külföldön, angol, orosz, francia, indonéz szakos tanár. — Irigyeik azt állítják: önö­ket a Balaton tette „naggyá”. Hogy csupán egy lábon áll­nak, a nyári idegenforgalmi szezonból élnek. Igaz ez? — Szerencsére nem — ál­lítja Kázmér Judit. — Az első időben a balatoni szezon va­lóban sokat segített a talpra ál­lásban, azonban ma már biz­tos megélhetést jelent a kié­pült előfizetői vevőkörünk. Sok külföldi cég, Magyarországon élő üzletember vásárolja ná­lunk Európa lapjait, de vannak az előfizetőink között magya­rok is. Árulunk szinte minden szállodában, panzióban — ahol csak megfordulnak a kül­földiek. És ez szerencsére függetlenül az idegenforgalmi szezontól. — Ma már több mint száz terjesztő cég működik. 54 kö­zülük országos hálózattal dol­gozik. Nem tartanak a na­gyobb „halaktól”? — Szerencsére mára mi sem számítunk kishalnak, de nem kívánjuk mások vesztét sem. Örülünk a konkurenciá­nak, mert a verseny mindenkit inspirál és a vevőknek is ked­vezőbb pozíciót teremt. A Mé- diaprint, az egyik legnagyobb ellenfél, sajnos feladta, s ezzel a mi helyzetünk is nehezebb lett. Minden nap számolni kell, nehogy elcsússzunk valahol, mert a piac nem bocsátja meg a hibákat. A rugalmasság üzlet — Kíváncsi voltam, mit mond Önökről a „másik”. Va­lamennyien a rugalmasságu­kat dicsérték. Elfogadja? — Örömmel! Ez is az üzleti filozófiánk része. Nyaranta a Balatonpartján 400 árussal dolgozunk, elvárjuk mindany- nyiuktól, hogy lesben álljon a vevőért, pontosan tudják a programjukat, mikor utaznak tovább, mikor érkezik a váltás, jó kapcsolatban legyenek az idegenvezetőkkel. Azonnal szóljanak, ha pusztulnak az angolnák, ha az árvíz miatt szedelőzködnek a turisták a Duna-kanyarban, ha egy-egy csoport felkerekedik a Bala­tonról és mondjuk Pestre uta­zik... Mi azonnal lépünk: újabb példányokat rendelünk vagy éppen kevesebbet, máshová küldjük a szállítmányt vagy a német lapok helyett hollando­kat rendelünk az adott kem­pingbe. Tulajdonképpen — ennyi az egész. — A módszer talán kézen­fekvőnek látszik, mindehhez azonban megfelelő technikai elosztórendszer és persze lel­kes csapat is kell... — Ez magától értetődik. — Vagyis? — Naponta menetrend- szerű pontossággal jönnek Európa nagy nyomdáiból a kamionjaink, számítógépek segítik a gyors és pontos terí­tést, a budapestin kívül van­nak vidéki elosztó bázisaink és persze kitűnő szakembere­ink is. Az újságárus fogorvos — A postától csábították őket? — Annak idején öten kezd­tük, a fele időközben kidőlt, újak álltak a helyükre. Ma már 40-en vagyunk „belsősök”, az árusaink, a terjesztőink ahá- nyan vannak, annyifélék. Akad közöttük fogorvos, volt tanár, virágárus és panziós. Nyaranta meg rengeteg diák. — Új szezon jön, terveznek változásokat is? — A Médiaprint kivonulásá­val át kell alakítanunk a bala­toni hálózatot. Az a célunk, hogy minden vendéghez el­jussunk, minden szálláshe­lyen, minden árudában, min­den strandon ott legyünk. Természetesed számítunk a régi terjesztőinkre, de szíve­sen fogadunk újabb jelentke­zőket is. — Hallhatnánk erről bőveb­ben? — Keszthelyen és Balaton- füreden létesítünk két nagy elosztót, oda jönnek a kiske­reskedők, és a nagykereske­dők, akik terjesztenék a lapo­kat. Keszthelyről Ledéig és Ti- hanyig terítenénk; Füredről a fennmaradó területet szolgál­nánk ki, két „ollóval” fogva be a Balatont. — Mennyire telített a piac, mennyire jelenthet ez egy új­fajta vállalkozási formát a ba­latoniaknak? — Azt hiszem, jó üzlet lehet velünk dolgozni. Korrekt szer­ződéseket kínálunk és korrekt partnereket keresünk. Lehet valaki önálló vállalkozó, ter­jeszthet maga gyalog, bicikli­vel, gépkocsival vagy szer­vezhet egy csapatot, amelyet ő foglalkoztat. Nem kell ehhez nagy beruházás, elegendő ki­váltani az árusítási engedélyt, esetleg helyfoglalási megálla­podást kötni az önkormány­zattal. Akinek saját üzlete van — lehet az virágbolt, butik, ajándéküzlet, lángossütő vagy bármi más —, ezt a kiadást is megspórolhatja. Még szállító­eszköz sem kell feltétlenül, mert bizonyos csomópontokra mi magunk kiszállítjuk a lapo­kat. Egy-egy árus szezonon­ként 80-100 ezer forintot ke­reshet — tisztán — az újságo­kon. — Nem tartanak attól, hogy sokan kapnak kedvet a ter­jesztéshez és a Hungaropress árusai egymásnak jelentenek majd konkurenciát? A szerző­désekben kikötik, hogy ki hol árulhat? — Valószínűleg megállapo­dunk majd az árusokkal, hogy ilyen konflikusra ne kerülhes­sen sor. Attól függ, hányán je­lentkeznek a csapatba. Olajozottan — Hallgatva Önt, úgy tűnik, mintha az a hálózat önmagá­tól működne... — Erről szó sincs. Renge­teg a szervező- és a papír­munka, bonyolult összhangot kíván a rendelés, a könyvelés, a számlakészítés. Csúcsidőben csak a Bild Ze­itungból naponta eddig 34 ezer példányt forgattunk meg. Egyszerre vagyunk importő­rök, exportőrök és terjesztők. Időnként annyi a munkánk, hogy a saját születésnapunk­ról is megfeledkezünk. A ki­lencéves kisfiam már kijelen­tette:. bármi lesz, csak ter­jesztő nem, mert annak na­gyon sokat kell dolgoznia. S. P.

Next

/
Thumbnails
Contents