Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-13 / 37. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASAG 1992. február 13., csütörtök Nagyatádon a menekülök jó ellátást kapnak A sok külföldi gondja is sok Szűrős Mátyás: Amíg nines új házszabály, szükség van agy etikai aú has biwttaágfa (ßeMatßs az 1, egáltól) —Milyen tapasztalatokat szerzett a menekülttáborban? = A táborban nem mgn§= kyit státuszban levők vannak, hanem menekülők. Olyanok, akik a harcok miatt hagyták el otthonukat, mentik a? életük kétAzokat a teltételeket, amelyek a menekülök számára fontosak = hogy tudniillik tata- tonságban érezzék magukat, legyen mit enniük és megfeleli egészségügyi ellátásban részesüljenek — Nagyatádon megteremtették számukra. Sőt óvodát, általános és középiskolát működtetnek. Ez, tapasztalataim szerint annak is köszönhető, hogy rátermett gárda vette kezébe a tábor irányítását. Ennek ellenére szomorú látvány fogadja itt a látogatót, mert elesett emberekkel — főként idősekkel és gyerekekkel — találkozik. A középkorosztály szinte teljesen hiányzik. Az utóbbiak közül inkább csak azok találhatók a táborban, akik nem akarnak a hadseregben szolgálni. Igazán nemes gesztus az, amit a Magyar Köztársaság nyújt Horvátországnak és a menekülőknek — mondta Szűrös Mátyás. — Remélem, hogy az utókor is megfelelően értékeli majd, és a két nép közötti összekötő kapocs elemévé válhat a?, hegy a ma- gyárak nam§slelkűih tagadlak a gehe? helyzetbe kérőit héFvátékat= Mfien kifáfámi m % mmkQmm & wssta = Tudék aFFélj begy más §F§iág§k = eéidayi £u§?fFia, Németemaág, a §kandingy áh igmek = jéléRtea §?ámy ftteRdküitét fegadfak A? álddzatvállalásban gigR&gR, 0 his?em, ma PuFéeábaR mi járunk az élen. Magyarország szinte frontországgá vált: alighogy vége szakadt a Romániából való menekültáradatnak, jött a jugoszláviai menekülthullám. Hazánkban a lakosság számarányához mérten nagy számban vannak tranzitálók vagy itt-tartózkodó külföldiek. Kétségtelen, hogy ez külön terhet jelent az országnak. Szerencsére az ország életében ez komolyabb zavart nem okozott. Anyagi terhet viszont igen. A külföld és a karitatív szervezetek segítsége később érkezett, tehát nekünk kellett vállalni kezdetben valamennyi gondot. Most már ezen a téren is jobban állunk. Örülök annak, hogy a menekülőkről való gondoskodás nem járt politikai vagy nagyobb emberi megrázkódtatásokkal. — A parlament hangnemét, a személyekedést az utóbbi mm §olm kitemom- m ^ÍflfeF !§: 3 eelitÄR jé iäf ael^ täfglm es rogg: telile tepiBtfitFa m §?öteee- Nfclam e? részen alkati mge§; dp eddigi MiyaftMm täBä§?telatä' Ts hőzzasegite- R§r. R@ay MFl8|l8Ryl- megfelelő kitekintéssel äetew?3k 3? 8F§?á9§VtltéSl3§R; mini annak egyik tisztségviselője. A magam eszközeivel, amennyire csak lehet, az indulatok mérséklésére törekszem. A parlamentben kialakult hangulat: sajnos, a pártok között egyfajta ideológiai szembenállás van, ami az utóbbi időben kiéleződött. Ez részben abból fakad, hogy a demokrácia építésének kezdetén tartunk, részben pedig abból, hogy sok képviselő nem ismeri fel, hogy milyen felelősséggel tartozik a választóknak. Vannak, akik nem is képesek felnőni a feladathoz, ügy tűnik, sokan elfáradtak, megfásultak, érzelmileg is elragadtatják magukat. Elég sok az olyan fegyelmezetlenség, ami ezen a szinten már megengedhetetlen. Nem véletlen, hogy a házbizottsági ülésen az országgyűlés elnöke kezdeményezte egy „etikai ad hoc bizottság” létrehozását a parlamentben. Ezt először mondom el a R¥ÜVáR8§§3| ttíÖRIIIIiK; $ 0re?atpl£§t»PRäK', elRé^eitM Ringná R9P a sp8FI.RfeR¥?a& 8 teapmefifteR^, a mitasföfót; a Fpfe§a93Rak 3 lejáratását. aanRa'am. amíg ging? 81 \\m»bály. szükséges egy ilyen ad hoc bizottság. Sok problémát látok az országgyűlésben. Túl sok képviselője van ennek a kis országnak és sokan mintha csak egzisztenciális kérdésnek fognák fel, hogy képviselőkké váltak. Pedig az ország és a választók iránti felelősségnek minden képviselőt arra kellene ösztönözni, hogy elmélyültebben, alaposabban, az emberekkel jobban törődve végezze munkáját. Megjegyzem: más parlamentekben is vannak hasonló jelenségek. Nem kell tehát eltúlozni ezeket, ám feltétlenül figyelembe kell venni a választópolgárok véleményét, akik kétségtelenül többet várnak. Az országgyűlés a demokrácia alapintézménye. Jobbat egyenlőre nem lehet kitalálni. Hibáit bírálva is meg kell védeni. Fontos, hogy itt, és ne az utcán dőljenek el az országot érintő lényeges kérdések. Szegedi Nándor Törvény vegrehajtasi menetrend Szakértői bizottság értelmezi i rendeletiket Kormányelőterjesztés készül a mezőgazdasági ágazat súlyos anyagi gondjainak enyhítésére (FoÁvtatás az oJd&kóJ\ \iutyienctS cTz T. znTT&mZfv' Sáfpssy László államtitkár áffá hívta föl a figyelmet, hogy országszerte nagy az érdeklődés az új törvények iránt, s ezzel egyidejűleg igen nagy a tanácstalanság is. Az viszont már most nyilvánvaló, hogy az emberek szeretnék sorsuk irányítását saját kezükbe venni. A tájékozatlanságot azonban bizonyos jelek szerint sokan kihasználják és — szó szerint idézve az államtitkárt — „nagyon tudatosan becsapják és félrevezetik az embereket”. — Az nyilvánvaló — mondta Sárossy László —, hogy a mezőgazdaság ilyen gyökeres átalakítása, mint a mostani, nem oldható meg működési zavarok nélkül. Hogy ezek milyen problémákat fognak okozni, az a hiteles tájékoztatástól függ. Az bizonyos, hogy az emberek igen széles körben tulajdonosok kívánnak lenni. Ez a tulajdonosi réteg azonban nem kötelezhető arra, hogy egyéni gazdaként, magánvállalkozóként kezdjen dolgozni. A szövetkezeti és az átalakulási törvény nem is szpr- gtömezse est a megoldást, vagyishogy a tulajdonossá lett emberek ne válasszák az új típusú szövetkezést. Nem hirdetjük, hogy az uniformizált mezőgazdaságé a jövő. Biztosak vagyunk abban, hogy az ország nagyobb részén valamilyen formában közös gazdálkodásra kerül sor — jelentette ki a Földművelési Minisztérium államtitkára. A továbbiakban kitért arra, hogy az átalakuláshoz meg kell teremteni a költségvetési hátteret is. Az ágazat pénzügyi gondjai egyaránt sújtják a magángazdákat, a szövetkezeteket és az állami nagyüzemeket. A minisztérium a pénzügyi gondok elhárítása érdekében kormányelőterjesztésre készül, mert további forrásokat kell keresni. Sárossy László végezetül arra hívta föl a figyelmet, hogy nagyon fontos a falvak békéjének megőrzése, ugyanis várhatók bizonyos érdekütközések egyes korosztályok között. Ezek elsimítása és oldása minden felelős közéleti ember és gazdasági vezető feladata. Polesz György Hol Iád megválaszolatlan kérdései — Hálátlan feladat polgár- mesternek lenni. Én ráadásul társadalmi munkában végzem ezt. Kungli János, Hollád polgármestere, a DRV marcali üzemvezetőségének a dolgozója, munkásruháját gyorsan leveti — „Mégis meg kell adni a módját” teszi hozzá. Hollád, a Balaton-közeli település (a tótól csak 8 kilométerre van) haldoklik. Több házban él idős ember egyedül, túl már a hetvenen is. Nincs munkahely, és emiatt a fiatalok nagy része elment a faluból. Ma mindössze 400-an élnek itt. 1985 óta egy kis iskola működik, 1-2. osztályosok, óvodások is járnak oda. A szomszédos egyutcás, kicsiny településről, Tikosról is ide jönnek át a gyerekek. Amikor 1959-ben megalakult a tsz, még vagy ezren éltek Hol Iádon. Most húsznál több a munkanélküli, mert a faluban csak 10 munkahely van. Itt mindent meg lehetett olKét család foglalkozik birkákkal dani társadalmi munkában, mert szívvel-lélekkel tettek ezért a faluért. Ma nincs, aki megtegye: az önkormányzati képviselők közül is csak egy dolgozik helyben, mindenki vidékre jár. Az emberek állattartással egészítik ki a fizetésüket, bár mostanság már ez a pénz is jócskán késik. Két család tart birkákat. Van, aki gazdálkodásra adná a fejét, ha végre visszakapná a földjét. Az idősek azonban nemigen tudnak mit csinálni vele. A kis nyugdíj nem sok mindenre elég. — Nemrég kint voltak a társadalombiztosítási igazgatóságtól: az elveszett évekért, amitket itthon töltöttek az asz- szonyok gyerekneveléssel, állattartással, hogy valamit kaphassanak. Legtöbbjük sokkal keményebben dolgozott, s többet 8 óránál... Másfél millió forintot nyertek pályázaton az iskola, óvoda felújítására. Eddig különböző helyekről hordták az ételt; sikerült egy konyhát kialakítani, és nemsokára helyben főzhetnek. Elláthatják a gyerekeket, sőt az időseket is. A polgármesteri hivatalt is felújították. A volt tanácsi vagyonon viszont még mindig nem sikerült megosztozni a volt társközségekkel. Ott van a ga- mesz-vagyon is, nem tudnak megegyezni. — A községi közös tanácshoz tartozott Balatonberény, Balatonszentgyörgy, Vörs, Hollád, Tikos. Amikor a szövetkezeti központ Battyán- pusztára került, elvonták “innen a munkahelyeket, az ösz- szes sertést, szarvasmarhát elvitték. Amíg Berény nem vált ki, azt fejlesztették, majd Szentgyörgy következett. A kisközségekkel nem foglalkoztak. Mi lesz Holláddal, Tikossal? Persze, olyan szentet még nem láttam, amelyiknek ne maga felé hajlott volna a keze — legyint Kungli János. A múlt esztendőben 7,8 millió forintból gazdálkodott a hol- ládi önkormányzat. Az idei költségvetésük még nem készült el, de terveik között szerepel a gáz bevezetése. Csak 54 család jelezte igényét, így sokba kerül. Ha még a hiányzó 3 millió forintot hozzáadná az önkormányzat, nem tudnának mást fejleszteni. Nincs lehetőségük arra sem, hogy vállalattól, üzemtől kapjanak segítséget. Van egy régi toronyépület a faluban, ahol a harangokat őrizték régen, ezt akarják rendbetetetni: kilátót szeretnének. ígérte a műemléki felügyelőség is, hogy segít. Két utcájukban van járda, ám az is javításra szorul. Tervek vannak, pénz nincs. A kulturális élet is kialvóban. Volt itt egy híres asszonykórus. Közel 30 évet töltött el a községben Turányi Imréné tanítónő, neki köszönhető a siker. A múlt esztendőben betegsége elűzte. Fogyatkozott az asszonykórus, most már alig vannak. A hagyományokat nem lehet így őrizni. Szükség lenne egy helybeli tanítónőre. Jelentkező alig akad, pedig összkomfortos, kétszobás lakást tudnának adni annak, aki odaköltözik. Két vállalkozó fűrészüzemet szeretne indítani, ezzel valahogy itt lehetne tartani a fiatalokat. A polgármester azt A szomszédos Tikos község intézménye: a polgármester háza a hivatal, a könyvtár is egyben (Fotó: Kovács Tibor) mondja erre: „akkor lennék boldog, ha már fognák az emberek a fűrészt, a rönköt.” Nemrég falugyűlést tartottak itt, s ott a termelőszövetkezet elnöke azt közölte a volt tagsággal, hogy a téeszta- goknak nem tudják tovább adni az évi 25 mázsa kukoricát. Mi lesz azokkal a 70-80 éves idős emberekkel, akik eddig kapták ezt a juttatást? Nincs családjuk, aki segíthetne. Mit esznek majd az állatok, ki veti be a földeket, és mivel...? Kérdések, amelyekre Hol- ládon ma nincs felelet. Tóth Kriszta *
