Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-09 / 7. szám
2 SOMOGYI HÍRLAP — HAZANK ES A NAGYVILÁG 1992. január 9., csütörtök Kaposvárról a halálba (Folytatás az 1. oldalról) A nemzetközi közösség nem engedheti meg, hogy lemondjon a válság politikai rendezéséről. Tegnap a jugoszláv kormány is elítélte és a tűzszünet durva megsértésének nevezte az európai megfigyelők helikopterének lelövését. Reményét fejezte ki, hogy az eset nem zavarja meg a már megkezdődött békefolyamatot. Minden jel arra vall, hogy a balesetet tudatosan idézték elő — jelentette ki tegnap az olasz parlamentben Gianni De Michelis külügyminiszter. Az ő véleménye szerint egyre mélyebb ellentét választja el azokat a szerb vezetőket, akik a diplomáciai rendezés hívei, azoktól, akik a katonai terjeszkedés mellett szállnak síkra. A hírügynökségi értesülések szerint — bizonyára a megdöbbentő, érthetetlen merénylet visszhangjaképpen — ma Pécsett nem ül össze az a szakértőkből álló testület, amely a jugoszláviai helyzet megvitatását tűzte napirendre. Információink szerint ennek az az oka, hogy a szakértők az időpontot és a helyet nem tartják aktuálisnak és biztonságosnak. B.Zs. Németország visszautasítja a vádakat A német kormány tegnap szóvivője útján visszautasította azokat a hivatalos belgrádi vádakat, hogy Németország fegyvet szállít Horvátországnak, például azt, hogy december 19-én víziuton, Rijekán (Fiúmén) keresztül 60 harckocsi érkezet. „Ostobaság” — jelentette ki Dieter Vogel szóvivő, 60 harckocsit nem lehet csak úgy egyszerűen becsempészni. Az ENSZ Biztonsági Tanácsához eljuttatott belgrádi memorandum Németországon kívül Ausztriát és Magyarországot is elmarasztalta, mert úgymond az embargó ellenére is lehetővé teszik nehézfegyverzet bejutását Horvátországba. Lemondott Kadijevic Veljko Kadijevic jugoszláv védelmi miniszter tegnap egészségügyi okok miatt benyújtotta lemondását — jelentette a Tanjug hírügynökség, hivatalos forrásokra hivatkozva. A hírt a kormány még nem erősítette meg. Rémhíreket cáfol a helyettes államtitkár Az óvoda a közoktatás része Newsweek Magyarországról A „gulyás-kapitalizmus” fővárosa Budapest (Folytatás az 1. oldalról) Ugyancsak a törvénnyel kapcsolatos társadalmi megegyezést szolgálja annak a sokszögű bizottságnak létrehozása, amelyben az érdek- képviseletek, a szakmai-, a diák- valamint a szülői szervezetek által javasolt személyek kapnak helyet. E bizottság a törvényelőkészítés minden fázisában részt vesz majd. E testületbe delegált személyeket az egyes szervezetek maguk választják — hangzott el a sajtótájékoztatón. A törvénykoncepció alakítása során annak készítői immár határozottabban fogalmazták meg, hogy a — vitákban egyébként sok kritikával illetett és fenntartásokkal fogadott — területi oktatási központoknak nem lesz hatósági jogköre, valamint a korábbi elképzelésekkel szemben, nem lesz kötelező az iskolaszékek felállítása. Az MTI munkatársának érdeklődésére a helyettes államtitkár kifejtette: a tankötelezettség előrehozása 5 éves korra szintén sok félreértést okozott, és nem is aratott egyértelmű „sikert” főként az óvónők és a szülők körében. A közvélemény megnyugtatására leszögezte: a tárca törekvése szerint az óvoda továbbra is a közoktatás része marad. Igaz — ismerte el — az óvodák finanszírozásához nem sikerült akkora összeget juttatniuk számukra a közös kasszából, amennyit szerettek volna. Abban még nincs döntés, hogy a Nemzeti Alaptanterv a Közoktatási Törvény részeként vagy önállóan kerül-e az Országgyűlés elé. Az azonban bizonyos, hogy a NAT létét és feladatát a közoktatási törvény deklarálni fogja — szögezte le a sajtótájékoztatón Dobos Krisztina. (Folytatás az 1. oldalról) Igaz, hogy az átmenet ugyanolyan fájdalmas, mint Csehszlovákiában vagy Lengyelországban, igaz, hogy az állami vállalatoknak a kormány által sokat reklámozott eladása csődöt mondott, igaz, hogy a munkanélküliség és az infláció nőtt, az életszínvonal csökkent, a kiábrándulás mindenfelé tapasztalható, és mindenki recesszióról beszél, de ha valaki ezekben a napokban végigsétál Budapesten, félelmei hamar eufóriára váltanak — vélekedik az amerikai kommentátor. A gyorsan változó budapesti üzleti színpadon minden nap új lehetőségek jelentkeznek. Egyesek közülük persze illuzórikusak, de akár nyer, akár veszít, Budapestet olyan lázas tevékenység jellemzi, amelyre nincs másutt példa a hajdani keleti tömbben. A továbbiakban a Fotex, a Hunor Beruházási Kft, a Magyar Gazdasági Kamara, az In- vestcenter vezetőinek és nyugati diplomatáknak a nyilatkozatai alapján számol be a lap a magyarországi gazdasági változásokról, a nyugati tőke- befektetésekről, azok problémáiról sem hallgatva. A szerző véleménye szerint a kezdeti időszak „szőnyegkereskedői” után most már a komoly befektetők érdeklődnek, még ha a hivatalos privatizálási program katasztrofálisan eredménytelennek bizonyult is. Az igazi befektetésekre így valószínűleg nem ezekben a keretekben, hanem a háttérben kerül majd sor. A magánszektor már most az ország évi termelésének felét adja. Az írás kevéssé hízelgő befejezése a szexipar felvirágzásáról szól: a világ legősibb szakmája ugyanúgy gyorsan fejlődik Budapesten, mint szinte minden más... „Atomtérkép”-gyártó bázisok, raktárak, készletek Kevesebb lesz a lopakodó? Washington jelentősen vissza kívánja fogni a B-2-es hadászati bombázók gyártását — közölte a CBS amerikai tévéhálózat. Az értesülés szerint Richard Cheney amerikai védelmi miniszter döntése értelmében a Pentagon 70 helyett csak 25-öt kíván beszerezni a hagyományos felderítési eszközök által nehezen felismerhető „lopakodó” bombázókból. Nyet — a hadgyakorlatra Gediminas Vagnorius litván miniszterelnök tiltakozott a Független Államok Közössége (FÁK) fegyveres erőinek főparancsnokánál az ellen, hogy a közösséghez tartozó fegyveres erők Litvánia területén hadgyakorlatokat hajtsanak végre — jelentette be a balti köztársaság rádiója. A Szovjetunió utódállamainak helyzetét, katonai erejét illetően a nemzetközi közvéleményt elsősorban a hadászati nukleáris csapásmérő erők fölötti felügyelet, a tömegpusztító fegyverek sorsa foglalkoztatja. Az „atomtérkép” azt mutatja, hogy a volt Szovjetunió potenciális hadászati nukleáris erejének 20-30 százaléka jelenleg Ukrajna és Belorusz- szia területén helyezkedik el — mintegy 70 százaléka pedig Oroszországban és néhány déli köztársaságban. Ennek az erőnek a nagyságát, a világ egész atomfegyver-készletéhez viszonyított méreteit jól érzékelteti néhány adatsor. íme, elsőként azoknak az atomfegyver-raktáraknak a száma, ahol a nukleáris robbanófejekeUárolják: Egyesült Államok 595; Szovjetunió 260; Egyesült Királyság 60; Franciaország 50; Kína 20. A következő táblázat az atomtöltetet gyártó hadianyagipari bázisok számát mutatja: Egyesült Államok 40; Szovjetunió 20; Egyesült Királyság 10; Franciaország 25; Kína 18. S végül egy számsor arról, hogy a különböző országok hány robbanó töltettel rendelkeznek: Szovjetunió 30 000; Egyesült Államok 25 000; Egyesült Királyság 700; Franciaország 550; Kína 450; Izrael 400; Pakisztán 160; Korea (Észak-Dél együtt) 500. Meg kell jegyezni, hogy a felsorolásban az interkontinentális hadászati hordozórakéták, illetve a távolsági légierő csapásmérő eszközei szerepelnek — nincsenek tehát benne az alacsonyabb kategóriába tartozó közepes ható- távolságú hadászati, továbbá a harcászati és hadműveleti rakéták. A volt Szovjetunió 30 ezres robbanótöltet készletéből 4000 a magyar szemszögből egyik legfontosabb „szomszéd”, Ukrajna területén van. Ugyancsak ukrán területen található 4 interkontinentális ballisztikus rakéta-támaszpont, 2 haditengerészeti bázis atorrv meghajtású rakéta-csapás- mérő tengeralattjáróval, hadászati hatótávolságú bombázó és utántöltő bázisokkal. Térségünk szempontjából az sem mellékes körülmény, hogy az ukrán vezetés, személy szerint Kravcsuk elnök igényt tart arra, hogy a hadászati föld-föld rakétákon kívül mind a légierőt, mind az alacsonyabb kagetóriájú rakétákat az ukrán nemzeti hadseregben állítsák rendszerbe. (Folytatjuk) Dr. Damó László Kérdőjelek Mi lesz veled, emberke? 1992 első sokkoló jelentését — nem véletlenül — az UNICEF, az ENSZ gyermekekkel foglalkozó világszervezete tette közzé. Nem elgondolkoztató? Megállapították például: a jugoszláviai konfliktus legsúlyosabb terheit a gyerekek és a nők viselik. 600 ezren menekültek el a lakóhelyükről: bár nem éheznek, de a gyermekek félelemben élnek, lelkileg sérültek lettek, s ez sem kevésbé riasztó. Ki vitatná? Egy vizsgálóbizottság Irakban arra az eredményre jutott, hogy az 5 év alatti gyermekek negyede-harmada alultáplált, s az elmúlt 6 hónapban megnégyszereződött a gyermekhalandóság. Pedig a háború 1991 első felében zajlott. S ez elmúlt évtized háborús mérlege? „A fegyveres konfliktusoknak 4,5 millió gyermek esett áldozatul. Több mint 4 millióan bombák, aknák, fegyverek- vagy kínzások hatására nyomorékká váltak, 12 millióan elveszítették az otthonukat”. A most dúló harcokban az áldozatok négyötöde civil — zömmel asszony és gyermek. Az első világháborúban 5, a másodikban 50 százalék volt az arány. Félve írom le: mintha nem lenne igazán gyermekbarát ez a világ. Még ott sem, ahol — szerencsére — nincs háború. Kocsis Tamás Asszonyuralom a szerb politikában Szerbiában sohasem nézték jó szemmel a nők közéleti szereplését. Most azonban, mint az APA osztrák hírügynökség szerb lapok értesüléseire hivatkozva jelenti, két asszony is jelentős szerepet játszik a szerb politikai színpadon. Az egyik Mirjana Markovié, a szerb elnök, Slobodan Milosevic felesége, a másik Danica Draskovic, az ellenzéki Szerb Megújhodási Mozgalom vezetőjének hitvese. Egyes szerbiai lapok szerint Mirjana Markoviénak jelentős szerepe van a politikai döntések meghozatalában. Az asz- szony a szociológiai tudományok professzornője, Tito egyik legközelebbi munkatársának, Moma Markoviénak a leánya. A nyolcvanas években a belgrádi egyetemen dolgozott a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének aktivistájaként. Nevét legújabban az új szerb kormány megalakításával kapcsolatban emlegetik. Ellenzéki körök szerint a kormánynak legalább két tagja Mirjana Markoviénak köszönheti hivatalát. Egyikük Marko Negovanovic védelmi miniszter, a másik Danilo Markovié oktatási és kulturális miniszter. Danica Draskovic jogászként dolgozott, s neve nem volt ismert, mielőtt férje fontos szereplőjévé vált a politikai életnek. A legutóbbi időkben, ha hinni lehet egyes lapjelentéseknek, valósággal uralkodói szerepet tölt be férje oldalán a Szerb Megújhodási Mozgalomban. A két hölgynek azelőtt volt egy közös vonása. Mindketten óvakodtak attól, hogy túl gyakran szerepeljenek a nyilvánosság előtt, s a háttérből irányították férjüket. A legutóbbi események azonban megváltoztatták ezt a helyzetet. Különösen Danica Draskovic szerepel sokat a sajtóban. A nagyravágyó asz- szony, állítják politikai ellenfelei, a Szerb Gárda, a Megújhodási Mozgalom alapította félkatonai alakulat segítségével át szeretné venni a hatalmat Szerbiában. Férjét bábként irányítja — hangzott el nemrég a belgrádi televízióban. Energiáját néha nem tudja fékezni. Egy vacsorán például egyik asztaltársát, aki vitába keveredett vele, egyszerűen fejbevágta egy sörösüveggel. Daliásabbak a japánok A japán oktatási minisztérium által a napokban közzétett felmérés szerint a sziget- országi gyermekek egyre magasabbak és súlyban is gyarapodnak, de ugyanakkor a látásuk romlik. Az 1991. április és június közt készült felmérés során csaknem 700 ezer óvodás és iskoláskorú gyerrríeket vizsgáltak meg. Ebből kitűnt, hogy az átlagos 17 éves fiú testmagassága 170,6 centiméter, vagyis 5,4 centiméterrel magasabb, mint az 1961-ben mért hasonló korú átlagos fiúé volt. A lányoknál a testmagasság jelenleg átlagosan 157,9 centiméter, ami 3,9 centis növekedést jelent. Az iskolások növekedését főként a lábak megnyúlása okozza. A 17 éves átlagos fiú testsúlya 62,2 kilogramm volt, 5,9 kilóval több, mint az 1961-ben mért átlagsúly. Lányoknál ebben a korban az átlagsúly 52,8 kilogram volt, 2,2 kilóval haladva meg a 30 évvel ezelőtti átlagot.
