Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-09 / 7. szám
1992. január 9., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — MEGYEI KÖRKÉP 3 Az első nagy önkormányzati beruházás Letisztul Kánya zavaros víz(ügy)e! Befejeződött a kányái ivó- vízrendszer kivitelezése, műszaki átadás előtt áll a község eddigi legnagyobb és egyik legfontosabb beruházása. Még ebben . a hónapban üzembe helyezik. Ezzel remélhető, hogy végleg letisztul Kánya zavaros víz(ügy)e. Az egészséges ivóvíz a lakosságnak 45 ezer forintjába került családonként. A hozzájárulást 10 év alatt, évi egyenlő részletben kell befizetni. A vízmű története régi: 1987 decemberére a Vízkutató és Felújító Gmk — a szerződésben vállalt 150 méter mély kút helyett — csupán £7 métereset fúrt. Mondván, hogy a víz jó minőségű és a kút bő hozamú. Időközben aztán elkészült a vízkivitelezési terv is, amely 26 közkifolyóval és tűzcsappal számolt. Az illetékesek azonban csak háromra biztosították a pénzt... Később a megye segítségével a tervet módosították és a tabi tanács kivitelezési szerződést kötött a DRV-vel. Persze az építési engedély kiadásához a szak- véleményekrre is szükség volt. Csakhogy fény derült arra, hogy a kutat fúró gmk adatai valótlanok. Nincs meg a kívánt mélység, kevés a kút vízhozama, illetve technológiai problémák is vannak. Ezután — még 1990 augusztusában — az illetékesek Tabon tartott megbeszélését követően, a DRV bejelentette: a jó vízminőség és az elvégzett szükséges javítások után a kutat üzemeltetésre átveszi, valamint a megfelelő víztározókat (kettő 50 köbméteres) és a majd 2,5 kilométer hosz- szú gerincvezeték építését vállalja úgy, hogy a lakossági rákötéseket is biztosítja. így az önkormányzati választásokat követően, a polgármesteri hivatal első feladata lett az egészséges ivóvízbázis és a házi bekötések biztosítása. Az aktív szervező munka eredményeként 1990. december 6-án megalakult a kányái vízműtársulat. A belépési nyilatkozatot 177 lakó és 37 jogi személy írta alá. Később további 40 polgár lépett a társulatba, így Kánya lakosságának 95 százaléka részesülhet a vezetékes ivóvízellátásban. A vízműtársulat csaknem 20 millió forintos kivitelezési szerződést kötött a DRV-vel, ebbből a lakosság 12,3 millió forintot vállalt magára. Az önkormányzati támogatás majd 6 millió forintot tesz ki, a vízügyi alap pedig 1,5 millió forint. A megkötött kivitelezési szerződésben a Dunántúli Regionális Vállalat 1991. szeptember 30-ig vállalta a befejezést, ám a határidőt nem tudta tartani. A mélyfúrású kúttal kapcsolatban ismét technológiai problémák merültek föl és szükségessé vált a felújítása. Hátráltatta a befejezést a később a társulatba lépett 40 polgár ingatlanának utólagos bekötése is. Krutek József CSAK A PÉNZ FONTOS Kriminális... Csakugyan az! Ez a zárójeles szó ragadott meg leginkább a Somogyi Hírlap „bevallásról” szóló keddi cikkének címéből. Voltaképpen nem adóbevallásról, „csak” bevallásról van szó. Kriminális állapot, szentigaz. A kaposvári közgyűlés (is) helyi adók kivetését határozta el, s ez a lakások, telkek, garázsok tulajdonosait, bérlőit terheli. Az egyetlen elfogadható érv az új adó szükségességének igazolására az volt, hogy a polgármesteri hivatalnak még ennyi és ennyi millióra van szüksége. Hogy mire fordítja, azt nem tudhatjuk. De kell. A helyi adók létjogosultságát amúgy sem vitathatom, törvény van rá. Hogy miért kell bevalla- nom? És mit kell bevallanom? Eddig letagadtam talán? Tudomásom szerint a polgár- mesteri hivatal pontosan nyilvántartja: kinek van bérleménye vagy tulajdona. Adót vetett ki az utóbbiakra, szedik is szorgalmasan vagy éppen adómentességről adtak ki határozatot. Tehát csak meg kellene kérdezni a nyilvántartást, a számítógépet... Ez azonban csak az egyik része a dolognak. A másik az, hogy nem lehet eligazodni az útmutatón. Az év harmadik napján — mint tájékozatlan állampolgár — felkerestem az adóügyi irodát. Kérdéseim voltak, meg aztán egyetlen nyomtatványt küldtek, s legalább kettőre, de az is lehet, hogy négyre lesz szükségem. A bevallási íveket simán megkaptam. Kérdéseimre azonban meglehetősen furcsa volt a válasz. Hiszik vagy nem, felkértek rá, hogy hazudjam... Mert ha van egy lakásom meg egy garázsom, külön-kü- lön kell bevallani. De ha közös tulajdon, a fele mondjuk a feleségemé, akkor — elvileg — négy papírt kell kitölteni. Ámbár megállapodhatom a nejemmel, hogy csak én leszek adóalany. Ehhez azonban csatolnom kell a megállapodásunkat. Nosza, kértem hozzá formanyomtatványt. Az nincs! Kaptam viszont egy egyszerűsítő jó tanácsot: „Nem kell ám ehhez ragaszkodni! írja azt, hogy az egész építmény tulajdonjoga a magáé... Úgy se néz utána senki...” így valóban egyszerűbb. De ha netán valaki fennakad majd rajta, ki igazolja, hogy a legilletékesebb késztetett hazugságra? Vagy: nem lehetett volna ezt beleírni az útmutatóba? Hogy mindenki tudja... Az íven fel kell tüntetni azokat a tulajdonokat is, amelyek adómentesek. De helyet a papíron nem hagytak neki. „Mindegy, írja ahova akarja... Mondjuk, ide, a lap aljára”. És ha nem találom a mentességről szóló határozatot, megkaphatom az itteni másolatról a számát? „Szó sem lehet róla! Ha nincs papír, nincs mentesség!” Nos, minden kaposvári tulajdonos megkapta postán a bevallási ív egy-egy példányát. S ha becsületesek, valamennyi megjelenik majd a hivatalban újabb űrlapokat és tanácsokat kérni a kitöltéshez... Nem irigylem őket. Tessék mondani: fölmérte valaki, hogy mibe kerül ez?! Megéri? Vagy újabb adókat kell majd kivetni a költségek fedezéséhez... —Fgy— Átépül a kaposi „ferde toronyház” (Fotó: Gyertyás László) (Folytatás az 1. oldalról) Bőzsöny Jenő, a kaposvári magasabb egység elhelyezési főnöke: Hibás tervezés és építés — Érdemes lenne talán végignézni az épület negyed- százados történetét. 1967-ben kezdte el építeni a Sáév, az akkori Somogy Megyei Tanácsi Tervezővállalat (a Somogyterv) tervei alapján. Ez volt a vállalat első ilyen jellegű — mármint sokemeletes — munkája. Két év múlva készült el, de már az 1969-es műszaki átadáskor jelentkeztek a gondok. A falak megrepedeztek, kivitelezési hiányosságokra derült fény. A lakók csak 1970-ben költözhettek be. Három év múlva már jelentős szerkezeti károsodások voltak, tartófalak repedtek meg. Ebből arra lehetett következtetni, hogy a ház süly- lyed, mégpedig úgy, hogy ez a mozgás nem egyenletes! Ez a nagyobb baj, hiszen minden háznak van süllyedése, de ha az egyenletes, akkor nincsenek repedések. — A tízcentis süllyedés azonban aligha nevezhető természetesnek. — Valóban nem az. Márpedig ez az épület az 1974 óta tartó folyamatos mérések ideje alatt tíz centimétert süly- lyedt. Mivel az építés óta még nem volt a házban felújítás, vagyis eléggé megérett már erre, úgy döntöttünk, hogy egy füst alatt minden problémát megoldunk. Meghirdettük a kivitelezést versenytárgyalásra, és 1993 közepére elkészül egy teljesen megújított ház. Ez azonban egy kicsit sokba kerül, mégpedig azoknak, akik nem is tehetnek róla. A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat mérései és vizsgálatai szerint már a tervezők és a kivitelezők komoly hibákat vétettek. A több mint 70 méter hosszú házon nem építettek ki dilatációt. így nevezik azt a „rést”, amely a hőtágulás okozta mozgásokat hivatott kiküszöbölni. Az alapozás, az épület alatti altalaj laza minősége között nincs összhang. A laza talaj okozta süllyedés mértékét tovább fokozta, hogy a csatornázás hibái miatt csapadék és szennyvíz került az épület alá. A Sáévnek ez volt az első ilyen magas épülete, és akkor még nem állt rendelkezésére megfelelő technológia. Mindez így együtt eredményezte a süllyedést és tette szükségessé ezt a hatalmas pénzáldozatot. Emeletes pletyka és földszintes valóság — Nem gondoltak kártérítésre? — Kit pereljünk? A Sáévnek már jogutódja sincs, és mit lehetne bizonyítani 25 év távlatából? Állítólag a Fővárosi Bíróság még a hatvanas évek végén hozott egy ítéletet ebben az ügyben, de erről semmi konkrétumot nem tudok. Nekünk kell kifizetni mindent. — Nem lenne olcsóbb egy újat építeni? Egyáltalán hogyan néz majd ki a felújított épület? Hallani olyan híreket, hogy mindössze három emelet marad, hogy ne süllyedjen tovább. — Egy új épület pontosan százmillió forinttal kerülne többe. Ez a ház a belvárosban áll, a lakók szerettek ott lakni, és szükségünk is van ezekre a lakásokra. Ami pedig az emeleteket illeti, ez egy emeletes pletyka. Az igazság ebből mindössze annyi, hogy kilencven helyett csak 72 lakást alakítanak ki, ezzel a terhelést valamelyest csökkentjük, hiszen 18 lakásnyival kevesebb bútor, berendezés és lakó lesz az új házban. Alig kezdték el a felújítást, a szomszéd házak lakók máris tollat ragadtak, tiltakozva a nagy zaj és por ellen, amely a munkálatok során keletkezik. Ebben lehet némi igazság, mert másoktól is hallani, például a függőfolyosó vaskorlá- tait miután feldarabolták, egyszerűen ledobták az emeletekről. Levelüket elküldték szerkesztőségünkön kívül a honvédség parancsnokának, a polgármesteri hivatalnak, a tisztiorvosi szolgálatnak. Azt írják, ha nem változtatnak a munkamódszereken, megakadályozzák a további munkát és nem fizetnek lakbért. A dolog pikantériája, hogy a tiltakozók maguk is honvédségi lakásokban élnek, vagyis a felújításra szoruló lakások bérlőinek kollégái. Az üggyel kapcsolatban Preininger Ambrus vezérőrnagyot, a honvédség kaposvári kerületének parancsnokát kérdeztük. A bontás porral jár — Nem kis gondot okozott nekünk már eddig is ez az épület. Most, hogy végre sikerült megszerezni a felújításához szükséges pénzt, örülni kellene mindenkinek, hogy egyszer s mindenkorra megoldódik a probléma. Én elismerem, hogy mint minden bontási és átépítési munka ez is porral és zajjal jár. Azt azonban furcsállom, hogy négy-öt család egyéni érdekekre hivatkozva azt várja, hogy hetvenkét másik család éljen szükségkörülmények között továbbra is. Én is jártam a helyszínen és láttam, hogy a munkások igyekeznek minél kevesebb zajt és port csapni, de ilyenkor ez — sajnos — néha lehetetlen feladat. Szerencsére a bontási munkák lassan befejeződnek, és a belső átépítések már kevesebb hasonló problémával járnak. A panaszosok között vannak nyugdíjasok, akik 3-4 szobás lakásokban laknak és várható hogy a megnövekedő lakbér- és rezsiköltségek miatt csatlakoznak ahhoz a 45 nyugdíjastársukhoz, akik kisebb lakásba szeretnének költözni. Ilyen azonban csak ebben a házban lesz, éppen ezért nagyobb megértést és türelmet kérek tőlük ezúton is. Varga Ottó Szeszcézárok végnapjai Neves előadók történelemről, Még nem tudjuk, hogy az újonnan életbe lépett vámrendelkezések megszüntetik-e a jól jövedelmező szeszcsempészetet, a kaposvári vámhivatal nyomozócsoportjának azonban eddig sok munkát adtak. A képen a lefoglalt mennyiség egy része látható. Fotó: Kovács Tibor földrajzról és biológiáról Közhely, mégis igaz, hogy a jövő mind szilárdabb parlamenti demokráciájának letéteményese a ma fiatalsága. Az a fiatalság, amely — mi sem érthetőbb ennél — bizonytalanul kapkodja fejét a fel-felbukkanó, eddig száműzött tények hallatán. A bizonytalanság bizonyosságra váltása nagyrészt a pedagógusok felelőssége. Ám hitelüket, tudásuk, hitük hitelét alapozni, képezni kell. Ilyen megfontolások vezérelték a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet munkatársait, amikor kérdőívet küldtek az iskolákba, felmérendő, mely témakörök tartanak számot a legintenzívebb érdeklődésre történelem, földrajz és biológia tárgyakból. Kálmán András, az intézet munkatársa adott bővebb felvilágosítást a minap elindult, somogyi pedagógusok részére tartott és tartandó továbbképzésről. A történelmi programból igazán érdekesnek ígérkezik Hanák Péter akadémikus, a versailles-trianoni béke következményeit, Közép-Európára gyakorolt hatását boncolgató előadása, nemkülönben dr. Varga László kandidátus 1953-56 időszakát feldolgozó, elemző munkája. Hasonlóképpen izgalmas témakör a Földes György, a politikatörténeti intézet igazgatója által vizsgált Kádár-korszak. A földrajztovábbképzés mindhárom előadását dr. Aubert Antal kandidátus tartja; mi az előreláthatóan nagy érdeklődésre számot tartó, a Szovjetunió-Független Államok Közössége gazdaságtörténete és gazdaságföldrajza című előadást emelnénk ki. Biológiából négy alkalommal várják a mintegy 80-150 érdeklődő pedagógust. Az egyik alkalommal dr. Lovas Margit egyetemi adjunktus és dr. Horvato- vich Sándorné főiskolai adjunktus a hormonrendszerről szólnak majd. B. T.
