Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-06 / 4. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — VELEMENYEK 1992. január 6., hétfő Parlamenti frakcióvezetők véleménye: Amit szeretnének Moratórium ellen védekezz! 60 nap marad az átalakulásra és amit felejtenének Dr. Fodor István (Függetlenek): — Minden politikus életében vannak kudarcok, s olyan események, amelyeket nem tud befolyásolni. Sajnos, számomra sok ilyen élményt hozott az 1991-es év. Ennek ellenére az óesztendőt semmiképp sem sorolnám az elfelejtendő évek közé. Ellenkezőleg! Minden — tőlem függetlenül — lezajlott eseménynek van tanulsága, s éppen ezért emlékezni kell rá... Jóval átgondoltabb törvényhozási munkát várok 92-től. Remélem, a kormány belátja, hogy ez a mostanra kialakult törvényalkotási rendszer tovább nem tartható fenn. Már-már szinte tendenciózusnak tűnik ugyanis, hogy a kormány- úgy ütemezi az egyes törvényjavaslatok beterjesztését, tárgyalását, hogy az ellenzéknek ne lehesen módja tisztességes felkészülésre, érdemi hozzászólásra. Mindez most, a költségvetés vitája során kulminált. Az időhiány miatt az ellenzéki.pártok nem tudtak rendesen fölkészülni a tárgyalásra. Ennek következtében a bizottsági ülésekre képviselőik már szinte el sem mentek, hisz a kormánytöbbség eleve biztosította a bizottságok határozatképességét. A kormány elképzeléseitől eltérő javaslatokat pedig futószalagon szavazták le. Nos, ha ez a gyakorlat folytatódik, akkor azt kell mondanom, nincs értelme a parlamentnek! Ezért politikusként a legőszintébben kívánom, hogy eZ a törvényhozási mechanizmus megváltozzon. Dr. Füzessy Tibor (KDNP): — Leginkább a kárpótlási törvény körül kialakult vitákat szeretném elfelejteni, az annak nyomán kialakult feszültségeket, s azok mellékhatásait, amelyek kissé megrontották a légkört a parlamentben, és az egész országban. Megosztotta a pártokat és bizonyos mértékig a koalícióra is hatással volt: károsan befolyásolta összetartását ez a törvény. Az új évtől a kormány és a parlament optimistább pártjai által előrejelzett gazdasági fordulatot várom. Azt, hogy az eddig negatív irányban ható gazasági folyamatok megfordulnak s legalább jövő év második felétől kedvező tendenciák mutatkoznak. Erre a fordulatra elsősorban az inflációt és a munkanélküliséget illetően lenne szükség. A kormány gazdasági prognózisa azt sejteti, hogy ezek a változások be fognak következni! Dr. Gál Zoltán (MSZP): — Feledni szeretném mindazokat a vitákat, amelyek nem voltak tárgyszerűek, szakszerűek és hátrányosan befolyásolták az ország jövőjét. De sajnos nem lehet, mert az így született törvények hatályosak és hatni fognak... Az új évtől azt remélem, hogy a kormány, a parlament és mindazok, akik felelős tisztséget viselnek, az eddiginél szakszerűbben intézik az ország sorsát. Mert a társadalom döntő többsége csak így fogja tudni elviselni mindazokat a nehézségeket, amelyeket az átmenet szükségszerűen magával hoz. Nagyon fontosnak tartom, hogy konfliktusok nélkül tudjuk továbbvinni az átalakulást. Dr. Kónya Imre (MDF): — Túl vagyunk az év végi hajrán, amelyet egy ellenzéki obstrukció közepette kellett végigcsinálnunk. Nos, ezt a kiélezett, terméketlen, időhúzó vitát — amelynek célja a költségvetési törvény megszületésének megakadályozása volt — és ennek hangulatát szeretném elfelejteni. Jövőre nyugodtabb, konstruktívabb együttműködést várok a parlamentben. Az országban pedig a stabilitás fenntartását, a rendszerváltozási folyamat továbbvitelét, ki- teljesítését és felgyorsítását várom és remélem. Dr. Orbán Viktor (Fidesz): — Az elfelejtendő dolgok hosszú listájával szolgálhatok. Szeretném elfelejteni a Kó- nya-tanulmányt, a Zété- nyi-Takács-féle törvényjavaslatot, a kárpótlási törvény körüli hercehurcát, ami az országban folyik és ami még óriási gondokat fog okozni. Szerettem volna, ha Kónya Imre nem nevezi hazaárulónak az ellenzéki képviselőket, mondván: ők az ország tönkretételében érdekeltek, ami számomra a hazaárulás vádjával egyenlő. S szeretnék számos más, a politikai kultúrát mérgező indulatos politikusi véleményt elfelejteni. Örültem volna, ha a parlament néhány koncepcionálisan elhibázott, rossz törvényt nem fogad el: ha a miniszterelnök és a köztársasági elnök közötti kisstílű adok-kapok végetérne. 1992-től elsősorban azt várom, hogy a politikai kultúra megnyugodjon. Szeretném, ha visszatérhetnénk ahhoz, a klímához, közhangulathoz, amely ezelőtt két évvel jellemzte az országot. Ösz- szességében azt kívánom, hogy kevésbé militáns, kevésbé agresszív, kevésbé an- tihumánus hangulat uralkodjon az országban 1992-ben. Ez nemcsak a politikára érvényes, de elsősorban arra igaz. Dr. Pásztor Gyula (FkGp 33-as csoport): — Abban bízom, hogy jövőre hatékonyabb lesz a parlament munkája. A párton belül pedig egy egészséges kompromisszum születik, amely mind a két felet kielégíti, s így a Kisgazdapárt visz- szatér ahhoz a régi hagyományhoz, amelyet , — az utóbbi időtől eltekintve — korábban követett és képviselt. Tardos Márton (SZDSZ): — Az egész múlt évet szeretném elfelejteni, úgy ahogy van. Attól tartok azonban, hogy az új év az óévben kialakult kedvezőtlen tendenciák folytatása lesz. Nem várom a fellendülés kezdetét 1992-től, de azt igen, hogy az egyenletes lefelé csúszás — amivel 1991 eltelt — véget érjen és elkezdődjenek mindazok a folyamatok a privatizációban és a költség- vetés strukturális átalakulásában, amelyek végül is alapjai lehetnének a föllendülésnek. Dr. Ugrin Emese (FkGp 12-es csoport): — Nem sokat foglalkozom a múlttal, 91-ről tehát csak any- nyit: jó lett volna, ha sok minden nem úgy történik, ahogy megtörtént, de ezekből is ki lehet, ki kell szűrni a tanulságokat. Ami a várakozást illeti: szeretném hinni, hogy valami elkezdődött és az új évben már olyan szekéren ülünk, amely előre is halad, nemcsak hátra gurul. Sok fontos törvény megalkotása vár ránk. Örülnék, ha e munka során az ország helyzetéből és jövőjéből kiindulva a józan ész alapján születnének a döntések. Az is jó lenne, ha párhuzamosan tudnánk kezelni a politika és a gazdaság kérdéseit, hogy az egyik ne „üsse” a másikat. Szeretném, ha nem lenne „dafke” szavazás, ha egyetlen képviselő nem gondolkozna úgy, hogy „ha te így szavazol, akkor én jusztis úgy...” Mert nem az a lényeg, hogy ki mellett szavazok, hanem az, hogy miért, illetve mire. Hiszem, hogy egyszer csak beletanulunk majd a demokratikus törvényhozásba. Újvári Gizella A parlament az év végi hajrában megszavazta a termelőszövetkezetek átalakulásáról szóló törvény moratóriumát. E szerint január 31-éig továbbra is tilos mindennemű gazdasági átalakulása a szövetkezeteknek. A somogyi szövetkezetek helyzetéről, kilátásaikról kérdeztük Herner Endrét, a megyei érdekvédelmi szövetség titkárát. — A szövetkezetek vezetőinek mintegy harmada ma azzal foglalkozik, hogy csődöt jelentsen-e? Természetesen ehhez közgyűlési határozat kell, de az sem megy egyik napról a másikra. Kettős szorításban élnek a vezetők. Egyik kérdés az, hogy milyen alapon vállaljon polgári jogú felelősséget az elnök a szövetkezet anyagi helyzetéért? Tehát bejelenti a csődöt! Másrészt azt tapasztalja, hogy az élelmiszeripar fele a csőd szélén áll, s miután nem eszik forrón a kását, ráér megvárni a szövetkezeti törvény megalkotását. — Mit tanácsol az érdek- képviselet? — Próbáljanak meg csődeljáráson kívüli egyezségre jutni a hitelezőkkel a szorult helyzetű gazdaságok. — Mi motiválja ma a vezetőket? — Feltartott kézzel várják, jöjjön, aminek jönnie kell. Az átalakulási, a reorganizációs törvény és az agrárpiaci rendtartás törvényének késleltetése arra utal, hogy a kormányzat számára nem lényeges az agrárágazat. Ha viszont nem fontos, akkor a jövőben is csak alárendelt szerepe lesz. — Van-e elég pénz ma a szövetkezeti szektor valós privatizálásához? — Óriási hiba volna azt gondolni, hogy az a néhány ember, aki saját vagyonával bele tud szólni a privatizációba, az egész működési területet átfogja. Ha a moratórium nem volna, már sok szövetkezet átalakult volna, annak ellenére, hogy nincs szövetkezeti törvény. Ez az átalakulás biztosítaná a folyamatos élet- képességet, nem pedig a csúsztatással megfogalmazott átmentést. — Milyennek ítéli a megye szövetkezeteinek helyzetét 1992 kezdetén? — Minden harmadikat csődeljárás foglalkoztatja. Ez áll ma az első helyen. A másodikon az átalakulás, amely mindenkit érint. Ismereteink szerint a tagság nem vállalja a kockázatot, továbbra is igényli az irányítást, ugyanúgy, mint a bérfizetést a hónap 15-én. Most az év elején esedékesek a szerződéskötések, az áralkuk. A vezetők kötöttségeik miatt nem tárgyalóképesek. A gazdálkodás nem kerül jobb helyzetbe. A jól gazdálkodók is csak vagyonuk csökkenése árán tudják végig vinni az évet. Távolról sem látszanak kedvezőbb feltételei a mező- gazdálkodásnak. Somogybán a 330 ezer hektárnyi, mezőgazdaságilag művelhető területet a korábbi eszközállománnyal annak a 16 ezer embernek kell megművelni, akik mintegy 10 ezer család megélhetéséről gondoskodnak. — Mit vár az idei évtől? — 1992-ben további leépülés várható az ágazatban. Nagy gond lesz a munkanélküliség is, hiszen a feldolgozó- ipar nehézségeinek következményeit is a termelő ágazat issza meg. Az általános munkanélküliség kényszere miatt megsokszorozódik a mezőgazdasági vállalkozók száma. Ők pedig változatlanul azzal áltatják majd magukat, hogy van munkájuk. Azt nem veszik észre, hogy jövedelmet nem tudnak realizálni. A kormányzati optimizmus ellenére ezért látom nehezebbnek az idei évet. Mészáros Tamás Együtt kell fellépni a termelőknek Nyugalmat halottainknak! Szégyen és gyalázat, ami a Keleti-temetőben történik! Októberben, novemberben és most december első napjaiban tömegesen törték fel a temető régi sírboltjait. Ezekben a feltört sírokban nagyrészt a régi Kaposvár ismert és köztiszteletben álló emberei nyugszanak családtagjaikkal. A sírboltot nem státuszszumbólumnak és anyagi helyzetük demonstrálására építtették, hanem azért, hogy akik az életben összetartoztak és szerették egymást, azok haláluk után is együtt legyenek nyugalomban, békében. Ezt a nyugalmat és békét rombolták szét kegyeletet és szeretetet nem ismerő emberek. Mit kerestek? Ékszert? Csalódniuk kellett, kicsi lehetett a zsákmány. Ezeknek a sírboltot építtető ősöknek a többsége nem volt gazdag ember. Nem vagyoni helyzetük miatt voltak ismertek és köztiszteletben állók; tudásuk, a városért kifejtett közéleti tevékenységük vagy egyszerűen az az igényeség, becsületesség, ami napi munkájukat tette őket ismertté. Ha nevezetes családi esemény alkalmával meg is ajánédkozták családtagjaikat ékszerrel, azt nem temették velük a sírba. A század első felében az ékszer még családi örökség volt, amit utódaikra hagytak vagy elajándékoztak és több nemzedék viselte. A jelenelgi sírbolt-tulajdonosoknak az a csoportja, akik tudták, hogy nem volt pénzben kifejezhető érték a sírban, nem tett feljelentést, mert a rendőri nyomozással járó intézkedésekkel, vizsgálatokkal nem akarta tovább zavarni halott hozzátartozói nyugalmát. Mégis kell azonban tenni valamit! Akiknek a hatáskörébe tartozik a temetők fenntartása, üzemeltetése, a sírok háborítatlanságának biztosítása, azoknak tenni kell. A megye és város legfőbb vezetői nem lehetnek közömbösek a lakosság közérzete iránt. Számolják fel ezeket a vandál bűnöző csoportokat. Az illetők nyerjék el méltó büntetésüket. Ha nem lehet gátat vetni ennek az új bűnözési hullámnak, akkor mi, akik még jelenleg élünk, nem lehetünk biztosak abban, hogy nyugodtan pihenünk halálunk dtán. i it Szombathelyen bemutatták a 150 éve született Kunc Adolf egykori tudós főpap ingakísérletét, amivel a föld forgását bizonyította. Az első kísérlet 1880. augusztus 26-án volt. Most Pauer István, a volt premontei iskola tanára indította útjára az ingát. — Mi volna az első lépés a hazai agrárágazatban ahhoz, hogy ha nem is a gazdag parasztok színvonalát, de a tollasodó gazdaemberét minél előbb elérjük? — kérdeztük a Földművelésügyi Minisztériumban dr. Sárossy László államtitkárt. — Én azt hiszem, hogy az első lépést már megtettük — mondta —, hiszen a tulajdon- viszonyok rendezése napjainkban már folyik. Ezt követően az agrárpolitikának a feladata, hogy a tulajdonossá váló embereket vállalkozói lehetőséghez juttassa. Azt hiszem, nem kell kerülgetni a forró kását: egyszerűen arról van ez esetben szó, hogy a tulajdonosoknak elérhető hitel- lehetőségeket kell biztosítani és ami ennél is fontosabb, olyan piaci hátteret, hogy ne legyenek a világ legkiszolgáltatottabb emberei a termelők. Márpedig ma Magyarországon ebből a szempontból teljes a szektorsemlegesség: állami gazdaság, szövetkezet, magántermelő egyaránt kiszolgáltatott, mert ki van téve a felvásárlók diktátumainak. — Bármennyire rokonszenvesek is az ön által említett törekvések, mégsem hiszem, hogy pusztán a tárca vezetőinek jószándékával megoldhatók ezek a problémák. — Nyilvánvaló, hogy a helyzetet nem a minisztérium falai között hozott intézkedésekkel lehet gyorsan megváltoztatni, hanem igazi „terepmunkával”. Én mindenütt ezt szorgalmazom. A mezőgazdasági termelők vegyék kézbe a feldolgozó vertikumot is! Én az Agrár- gazdasági Kutatóintézetben tizenhárom évig a vertikális integrációval foglalkoztam. Ez egy borzasztó kifejezés, a lényege az, hogy a termelés a feldolgozás és a forgalmazás egységét kell megteremteni és biztos vagyok abban, hogy a törvények erre módot adnak. — És az érdekek? A lehetőséggel élni kell. Az embereknek nem kellene — és nem is szabad — egymással rivalizálva fellépni akár a felvásárló, akár a feldolgozó szférában, hanem közösen, együtt kell ezt tenniük. Ez már egy kicsit messzebbre visz. Itt már az érdekképviseletek — a valódi érdekképviseletek — szerepét kellene átgondolni. Úgy érzem, hogy az új esztendő ebből a szempontból is egy gyökeresen új helyzetet teremt a magyar mezőgazda- 'ságban és nagyon remélem, hogy ezzel a lehetőséggel élni is fognak a mezőgazdaságban dolgozók.
