Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-06 / 4. szám
1992. január 6., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Válságágazatból húzóágazat? A közoktatás TAPOLCAI KÉPEK Kelta romokon három éve A kormány hároméves programja az oktatást húzóágazatnak, kitörési pontnak tekinti, ezért a közoktatás fejlesztéséhez jelentős szellemi és anyagi erők koncentrálását tervezi. A programban foglalt feladatokról Baranyi Károlytól, a Művelődési Minisztérium közoktatási szakmai irányítási főosztályának vezetőjétől kértünk összefoglalót. A „mérleg” Válságban van a közoktatás, ezt pedagógusok, szülők és tanulók egyaránt saját bőrükön érzékelik. A korábbi években átgondolatlanul, kapkodva és kellő anyagi háttér nélkül végrehajtott reformok sem a tartalmat, sem a szerkezetet tekintve nem hozták meg a kellő eredményeket. A képesítés nélkül dolgozó pedagógusok a szakma presztízsét ásták alá. Háttérbe szorultak a világkultúra részét képező erkölcsi értékek, értékhozók, amelyek a családi, illetve vallásos nevelésben gyökereznek. A kis településeken az óvodák, az apró iskolák megszüntetése, a körzetesítés miatt romlott a közoktatás feltétel- rendszere. A nemzetiségi, etnikai oktatás fejlesztése sem haladt a megfelelő ütemben. Hasonló a helyzet a fogyatékos gyerekeket ellátó intézményekkel is. A tankönyv- és taneszköz ellátásban 10-15 éves lemaradásaink vannak. Megszűnt az egysíkúság A továbbképzéshez a pedagógusok számát növelni, az oktatás tárgyi feltételeit javítani kell. Mivel pedig közoktatási intézmények legnagyobb része önkormányzati tulajdonban van, őket kell olyan helyzetbe hozni, hogy ezzel kapcsolatos feladataikat el tudják látni. Ehhez normatív-, cél- és pályázati támogatás szükséges. Most, hogy a közoktatás már nem állami monopólium, megszűnt az oktatási egysíkúság. Gazdálkodó szervezetek, magánemberek, egyházak egyaránt alapíthatnak iskolát, és számukra is biztosítani kell a normatív támogatást. Rugalmasabb iskola- szervezet kialakítása a cél és ezzel együtt a helyi illetve ön- kormányzati szándékok érvényesülési lehetőségeinek biztosítása. A korábbi, a gyerekeket merev kényszerpályára helyező, zsákutcákba vezető iskolarendszer helyett rugalmasabb formákra van szükség, ahol az iskolatípusok között lehetséges az ésszerű átjárás. A pedagógusoktól nem várható, hogy olyan feladatokat lássanak el, ami meghaladja erejüket, ráadásul nem is rájuk fartozik. Nem fecsérelhetik erejüket saját továbbképzésük helyett feladatlapok kidolgozására, helyi versenyek szervezésére. E tennivalók elvégzésére meg kell szervezni — lehetőleg valódi versenyfeltételekkel — a pedagógiai szolgáltatásokat. A közoktatási fejlesztési alapot mindenképpen fenn kívánják tartani, jobban odafigyelve, mire, mekkora összeget fordítanak, s a pénz se forgácsolódjon szét. Külön pénzalap létesül a tehetség- gondozásra és ezzel együtt szeretnénk bővíteni a kisebbségi oktatás intézményhálózatát is, támogatni a kisebbségi pedagógusok képzését. A tankönyvpiac kialakításával javítani kell a kínálatot, a könyvekhez kapcsolódó állami támogatást a tanulók, illetve a szülők kapnák s nem a kiadók. A bér-tükör Átalakításra vár a pedagógus bérrendszer is. A bérekben ki kell fejeződnie a képzettségnek, a szolgálati időnek, a végzett munka minőségének, figyelembe véve az általános bérmozgást is. Az infláció idején fenn kell tartani a bérautomatizmust is. A tanárok műveltségi szintjének növelése érdekében pedig anyagilag is ösztönözni kell őket a továbbképzésben való részvételre. Lachowszky Bea a legkisebb magyar város 1965-ben nyerte el a korábbi mezővárosi rangú Tapolca a városi rangot. Ezzel megszületett a legkisebb magyar város. Azóta bizonyára jócskán lekörözték a kisebb városok, hiszen bauxit ide, bauxit oda, a tavasbarlang vizét fölitta-e a bányászat, az ódon hangulatú öreg városrész megfiatalodott, új lakótelepek születtek. Zentai Gábor színes, hangulatos fotókkal illusztrálja a város történelmét ■— napjainkig. Úgy kísér végig bennünket a fotók segítségével Kaposváron a Somogy Megyei Művelődési Központban, mintha a helyszínen járnánk. Ad időt arra is, hogy egy-egy jellegzetes, szép hangulatú városképben elgyönyörködjünk. Mindehhez útitárs Pozsgai Zoltán írása, aki nemcsak a várostörténet legkorábbi emlékei előtt lebbenti föl a fátylat, hanem beavat az új születésébe is. A Veszprémi Napló egykori munkatársa, Gáldonyi Béla historikusán idézi föl az „utazó” előtt a látnivalókat és azt is, ami szemmel nem látható, ám emlékként él. — A Felsőhatosmalom mellett kelta sírok árulkodnak arról, hogy már abban a korban is lakott hely volt Tapolca, később Galerius császár fürdőket építettett a vidéken. A Szentgyörgy-hegyi borokat is a tapolcai pincékben tárolták. Az olaszos hangulatú ódon városrészek képei mellett feltűnnek a XX. század épületei is, amelyek közül szinte országszerte ismert az úgynevezett Y-ház. Zentai Gábor fotói egyszerre emlékidézők azoknak, akik ismerik a vidéket, és érdeklődést felkeltőek azoknak, akik még nem jártak itt. A tárlat január 17-ig tekinthető meg. (Horányi) Vízkereszt JELES NAPOK A karácsonyi ünnepkör zárónapja, ekkor bontják le a karácsonyfákat, ettől a naptól kezdődik a farsang. A katolikus kalendáriumban Jézus megkeresztelésének ünnepe, ilyenkor van a víz-, só-, kréta- és házszentelés ideje. Somogybán még ma is szokás, hogy a plébános felkeresi a hívők házát, és szentelt krétával felírja az ajtószárfára a háromkirályok kezdőbetűjét (G+M+B). Van ahol ezt a templomból hazavitt szentelt krétával maga a gazda végzi el. Az is szokás volt, hogy a vízkeresztkor megszentelt vízzel meglocsolták a bejárati ajtó előtti földet, hitük szerint ezzel a gonoszt távol tartják a háztól. Még a második világháború előtt sok somogyi községben hagyomány volt a háromkirályjárás, érdemes lenne ezt a szép szokást újra feléleszteni. Négy-öt fiúból álló csapat (néha lányok is voltak köztük) játszotta el a három napkeleti király és Heródes szerepét, esetleg egy Angyal és egy Katona is csatlakozott hozzájuk. A fiúk általában kifordított birkabőr bekecset, a lányok fehér ruhát, csipkés fehér belinert öltöttek magukra, fejükön magas papírsüveg volt, melyről színes szalagok lógtak le. Néhol fakarddal is felszerelték magukat. Az egyik király vitte kezében a betlehemi csillagot, ennek egy keresztezett lécekből álló nyele volt, aminek a segítségével ki tudták „ugratni” és vissza tudták húzni. Magát a „csillagot” általában szitából készítették, beléje gyertyát tettek, s aranyozott csillagformát ragasztottak rá. Ezt a csillagot a köszöntő ének „Szép jel és szép csillag...” kezdetű részénél „ugratták ki”. A háromkirályok énekét Együd Árpád vései gyűjtéséből idézzük: „Háromkirályok napján, Országunk egy istápján, Dicsérjük énekekkel, Vigadozó versekkel. Szép jel és szép csillag, Szép napon támad. / Hol van zsidók királya, Mert megjelent csillaga. Betlehembe találják, Kis Jézust körülállják. Szép jel és szép csillag, Szép napon támad. / Adjon a jó Isten bort, búzát, békességet, sok pénzt, hogy nekünk is jusson belüle." (Király) Híradópár(t)baj Szerelmes könyvek a piacon Ámor irodalmi nyilai Kicsiny ország, nagy levelezés. Honfitársaim időnként olthatatlan vágyat éreznek arra, hogy írásba foglalják véleményüket. De korántsem mindegy, hogy ki kinek, és közpénzen, vagy saját zsebre ír levelet. Nemrégiben legdrágább közmédiánk, a televízió híradójának szerkesztőbizottsága vetett papírra gyöngybetűket, mégpedig a Magyar Televízió elnökének címezve. A derék hírfiak és hírleányok zokogták papírra bánatukat: a tv elnöke megalázó körülményeket teremtett számukra azzal, hogy házon belül létrehozott egy második hírszerkesztőséget. Sőt! Hankiss Elemér emellett arra ragadtatta magát, hogy több hírműsor szerkesztésének jogát is átadta egy másik csapatnak. Ki látott még ilyet? A híradó munkatársai eddigi munkájuk alapján szentül meg voltak győződve arról, hogy mivel ők a legjobbak (más ugyanis nincs a pályán), ők készítik el az új elnöki koncepció szerint a naponta töbször is jelentkező hírműsorokat. Már szinte beleélték magukat. Erre megjelent a Bánó féle csapat és nem átallotta elfogadni a tv-elnök felkérését. Ez lenne Európa? A költségvetésből finanszírozott, közszolgálati Magyar Televízióban érvényesülnek a piac törvényszerűségei? Micsoda lehetetlen ötlet az, amely szerint akár két csapat is versenyezhet: ki tud jobbat, tökéletesebbet nyújtani? Hírműsorról lévén szó, ki a gyorsabb, a pontosabb és a hitelesebb! És előbújtak a szurkolók! Vannak, akik a Pálfi-féle csapatra teszik le a nagyesküt. Az ő műsoraikon valóban átsüt a gondosság, hiszen akkor is védik a kormányt, amikor az arra éppen nem szorul rá. Néhány „agyonpolitizált” e döntés mögött is politikát lát. Támadják a kormány iránt lojális hírműsort — írja egyik laptársunk. Ki gondolta volna, hogy az SZDSZ egyszer majd Bánó András képében támad kormányzati hídfőállásokat? Lehet, hogy a „régi" birtokot védő kollégáknak van igazuk! Megfogadtam: én leszek a legpártatlanabb! Javaslom a főszerkesztőmnek, hogy rövid határidőn belül tiltsa ki a szerkesztőségből azokat a kollégákat, akik a tématerületemhez közeleső dolgokról szoktak „firkálni". Sőt! Javaslom a megyei ön- kormányzatnak: ne engedje a megye területére lépni más lapok munkatársait, mert esetleges jelenlétükkel megalázó körülményeket teremtenek számomra. Ha így alakul a helyzet, akkor pedig én leszek a leggyorsabb, a legpontosabb, a legpártatlanabb, a legfrissebb, a legszebb , a legjobb, a legaranyosabb... Lengyel János A könyvkiadók úgy vélik: ismét divatba jön a romantika, s hamarosan a legkelendőbb portékák közé küzdik föl magukat az érzelmek húrjait pengető művek. Bizonyára ez a magyarázata annak, hogy alaposan megnőtt a különböző szerelmes témájú köny- vek-füzetek választéka. A Harlequin, a Garabonciás, a Fiesta, a Metrum, a Szy-Szy és más kiadók egymással versengve publikálják az érzelmes, romantikus, olykor fölöttébb „izgalmas”, erotikus történeteket. A talán legbőségesebb kínálatai piaqcon levő Harlequin differnciált ízlésű olvasótáborral számol. Sorozatban megjelenő füzetei között a Bianca az erotikus olvasmányok híveit célozza meg, a Júlia a „szalonképesebb” írások sorozata, a Denis a fiatalabb olvasói körnek, a Romana az egzotikumok kedvelőinek, a Tiffany pedig a „keményebb” szex híveinek kínál szórakozást — meglehetősen nagy, 80-100 ezer közötti példányszámban. Az új évben lírai hangvételű új sorozattal is piacra lépnek: a „Szívhang” természetesen szintén a szerelmi históriák világába kalauzolja el az olvasókat. A Garabonciás Kiadó a nyolcvanas évek elején még rangos irodalmi tervekkel próbált helyet kiharcolni magának a könyvipiacon. Noha a szép elgondolásokról végleg nyilván nem mondott le, mostani vállalkozásától — a háború előtt megjelent, részben irodalmi értékű könyvsorozatok újra kiadásától — alighanem gyorsabb anyagi sikert remélt. Á szerzők: Erdős Renée és Mollináry Gizella egykor bestseller-írók voltak, mostani visszatérésük azonban meglehetősen nehézkes. A kiadó bevallása szerint könyveik lassan fogynak, mert a megcélzott, nosztalgikus emlékeket ápoló idősebb korosztálynak meglehetősen lapos a pénztárcája. A „Csöpike” sorozat a háború előtt szintén roppant népszerű kiadvány volt — most 20-20 ezer példánnyal rukkoltak ki, de csak leszállított áron találnak vevőre. A „Vörösben” (Alexandra vágyakozása, Gyönyörök gyönyöre, stb.) erotikus sorozat darabjainak példányszámát már óvatosan, 5-6 ezerben szabták meg — de ezekért sem állnak sorba az érdeklődők a könyvterjesztők pultjainál,... Ámor tehát szogalmasan lődözi irodalmi nyilait, de úgy tűnik, még viszonylag ritkán talál célba. (szémann)
