Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-06 / 4. szám
1992. január 6., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — MEGYEI KÖRKÉP 3 Csak az összefogás segíthet (Folytatás az 1. oldalról) Többek között megfogalmazták, hogy a magyar mezőgazdaság súlyos helyzetben van. A nemzetgazdaság eddigi stabil ágazatában is nő a bizonytalanság, csökkennek a termelő alapok, folyamatosan romlik a termelés jövedelmezősége, falvainkban gyorsuló ütemben nő a munkanélküliség. A mezőgazda- sági vállalkozókat és kistermelőket a szövetkezeti tagokat és alkalmazottakat eddig is nagy erkölcsi és anyagi veszteség érte. A mezőgazdaságból élők joggal féltik a valós, több évtized kemény munkájával felhalmozott értékeket, amelyek a jövőhöz is biztos alapot adhatnak. Az 1992-es év az átalakulás gyötrelmes éve lesz. Megkezdődik a kárpótlási törvény végrehajtása, majd az átalakulási és a szövetkezeti törvény parlamenti elfogadása után elindul az agrárgazdaság szerkezeti átalakulása. Olyan piac- gazdaság kialakulását támogassuk — szól a nyilatkozat —, amely utat nyit a következetesen soha végig nem vitt polgári fejlődésnek. Elképzelhetetlen a hazai élelmiszerellátást biztosítani, a világ élelmiszerpiacát ostromolni a tenni tudó és akaró agrárértelmiség cselekvő részvétele és újbóli megbecsülése nélkül. A tulajdonviszonyok átalakításánál a közmegegyezés szem előtt tartásával segítsük a vállalkozások elindítását, a valós tulajdonosi alapon szerveződő szövetkezetek létrejöttét, működését. Ne váljanak áldozattá az önállóan, az önhibájukon kívül vállalkozni nem tudók. Nincs ma Magyarországon egyetlen párt, egyetlen érdek- képviselet sem, amely a többieket kiszorítva egyedül képes lenne megbirkózni az átalakulás adta feladatokkal. Fel kell ismernünk a kölcsönös egymásra utaltságot. Kirekesztés helyett fogjunk ösz- sze, hogy a falun élő embereknek a XXI. század fordulójához közeledve esélyük legyen egy újabb életminőséghez, az emberhez méltó élethez. A 24. órában kérjük a kormány tagjait, ismerjék fel felelősségüket és gyors döntéseikkel adják meg válaszukat a felvetett problémákra — fejeződik be az állásfoglalás. Azok, akik a szakértők által megfogalmazott következtetésekkel egyetértenek, felelősséget éreznek a somogyi falvak jövőjéért, bővebb felvilágosítást a kezdeményezőktől és a megyei önkormányzat mezőgazdasági bizottságától kaphatnak. (Lengyel) A könyvesboltok kasszája Ünnep utáni forgalom —Az árengedményes fogyott Eddig csak karbantartás volt Munkakezdés ma Elmúltak az ünnepek. A könyvesboltok vezetői szerint kevesebb fa alá került könyv. A magyar Larousse enciklopédiából a négy megkérdezett kaposvári üzlet keveset kapott. Jutott viszont a gyerekeknek sok színes mesekönyv és ismeretterjesztő kötet, a felnőtteknek hasznos kézikönyvek és szépirodalmi olvasmányok. Balogh Istvánná, a József Attila könyvesbolt vezetője szerint a téli könyvvásár forgalma a várakozásuknak megfelelő volt. Volt, aki megkésve vásárolt karácsony után ajándékot. Mások a fa alatt talált könyvutalványokat váltottak be vagy karácsonyra kapott pénzüket költötték el. Takács Csaba, a Teleki utcai üzletben azt mondta, hogy a vásárlók keresték a reprezentatív festészeti albumokat, művészeti tárgyú könyveket. A decemberi forgalom elmaradt az előző évitől. Ezt elsősorban a könyvárusító helyek szaporodásával és a csökkenő vásárlóerővel magyarázza a boltvezető. Molnár István, a tanítóképző könyvesboltosa a forgalom visszaesését az emberek anyagi helyzetének romlásával magyarázta. így is sok igényes vásárló kereste fel. Az Arany János utcai Kossuth könyvesbolt leltároz. A decemberben engedménnyel kínált árukészlet tetemes részét eladták. Rugya Béla boltvezető elégedett a téli könyvvásár forgalmával. A magas könyvárak mérséklésével sok értékes, drága kézikönyv talált gazdára. — 23 éve dolgozom a szakmában — mondta Balogh Istvánná. — Azt az igazi karácsonyi vásári hangulatot, amelyet régen megismertem és megszoktam, most nem tapasztaltam. .Mindenki szinte tapintha- tóan visszafogottabb, zárkó- zottabb lett. Sokkal kevesebb vásárló kívánt nekünk boldog ünnepeket, mint a korábbi években. S. E. Részleges műszakkal kezdte az évet január 2-án a tabi Tartály- és Vegyipari Gépgyár. Az irodai dolgozók közül valamennyien munkába álltak, folyik a termelés előkészítése is, ám a gyár teljes kapacitással csak ma indul. Zárt kapuk fogadták a látogatót a Kaposgép Tabi Kft-nél. A munkavállalók már korábban ledolgozták a 2-i és a 3-i műszakot, s ezzel meghosszabí- tották az ünnep utáni szabadságot. A termelés ebben az üzemben is ma kezdődik, akár csak a Kaptárgyártó Kft-nél, ahol az újév első munkanapján tizenketten vették föl a munkát. Itt a gépek általános karbantartását végezték, ilÚj — ötvenhét fős — kollégium építését fejezik be január végéig Barcson a Széchenyi Ferenc gimnázium beruházásában. A már meglevő 120 fős kollégium mellett létesülő új intetve leltároztak. Ugyancsak leltározással kezdték az évet a tabi Vegyesipari Kisszövetkezetnél. Am mint azt Kovács András elnök elmondta: hátráltatja a munkájukat, hogy áramszünet volt 2-án és 3-án is. A tényleges termelőmunkát csak 13-án kezdi meg a kollektíva. Nem dolgoztak ezen a héten a bábonymegyeri Béta-roll Hengergumizó Kft-ben sem. Előkészítő és karbantartó munkával telt az év első hetének két munkanapja a tabi Béke Termelő- szövetkezet sérsekszőlősi gumiabroncs futózó üzemében is. Mindkét cégnél hétfőn indul az igazi munka. Krutek tézményre a kéttannyelvű gimnázium zavartalan működése érdekében van szükség. A kivitelezés és berendezés több mint 18 millió forintba kerül. Bővül a kollégium Barcson Megfáradt kaposvári vásár Alkohol volt bőven —120 ezer a virslinek való „Csak egy evés” — mondta a vevő Hiába volt már máso- dika-harmadika, a fizetésnapok nem tudták feloldani az ünnepek utáni vásárlási csömört az emberekben. A tegnapi kaposvári vásárokban legalábbis ez volt a jellemző. Az időjárás sem igazán kedvezett a vásárosoknak, a reggeli csúszós utak visszarettentették a vidékiek nagy részét, de a helybeliek is gondolkodóba estek. A kínálat azonban nem változott. Nem hiányzott egyetlen megszokott eladó sem, úgy látszik ők még bíznak a magyar vásárlóerőben. De hát mit is tehetnének, ebből élnek. Enni és inni azonban mindig kell. A lacikonyhák és a lélekmelegítőket áruló bódék előtt pedig állt a sor. Az új vámrendeletek nem okoztak változást az alkoholpiacon sem. A különböző konyakok, pálinkák és más italok 280 forintos egységáron vártak vevőre, kivétel csak a Cézár volt 300-ért, de az gyorsan elfogyott. Állítólag nem is lesz sokkal drágább, hisz akár a csempészektől veszik, akár a vámhivataltól az elkobzott árut, mindig lesz bőven, így drágább se lesz sokkal. A toponári út végén az állatvásár sem tegnap bonyolította le a legnagyobb forgalmat, bár nézelődő azért akadt jócskán. Közülük a legtöbben a lovakat csodálták, és kéjesen elszörnyűlködtek, amikor megkérdezték az árakat. Egy valamirevaló paci ugyanis a tegnapi vásáron 150 ezer forintba került, de 120 ezer alatt még virslinek valót sem adtak. Kicsit távolabb néhány boci didergett a zimankóban. 13 és 20 ezer forint között várták új gazdájukat, ám azok sehogy se akartak jelentkezni. A legnagyobb forgalmat a malacosok bonyolították le. A Szilveszterről megmaradt kis hat-nyolckilósak 2000-2200-ba, a nagyobbacskák 2500-2600 forintba kerültek. Két árus okozott derültséget: egyikük 3500 forintot kért egy feketefülűért, mondván a szépsége megéri a felárat, a másikuk pedig egy apró állatokból álló alomért kért 1800-at darabonként. Erre mondta egy 150 kiló körüli nézelődő: ezért 1800-at? Hiszen csak egy evés! V. O. Kiskisgazdák a nagykisgazdákról A kisgazdapárt kaposmérői alapszervezetének vezetője és a szervezet több tagja a közelmúltban kilépett a pártból, ezzel tiltakozva a kisgazdapárt központi vezetésének stílusa, hangvétele és módszerei elten, mivel azok — szerintük — egyre inkább a korábbi negyven éves korszakéra kezdenek hasonlítani. Hegedűs Péter, az alapszervezet vezetője elmondta, a párt vezetése párton belül szabályos hadjáratot folytat a másképp gondolkodók elten, a padlóra került mezőgazdaságért viszont semmit sem tesznek. A párttagokra a teljes passzivitás és érdektelenség vált a jellemzővé, mert már nem bíznak vezetőikben. Hegedűs úr elmondta azt is, hogy a falusi értelmiség és fiatalság egyre inkább elfordul a kisgazdapárttól. A vezető nélkül maradt kaposmérői szervezetnek jelenleg mindössze hat tagja maradt. A káposzta is a Petőfit sugározza Öt éve szól a rádió (Fotó: Gyertyás László) (Folytatás az 1. oldalról) — Győrben, Pécsen is hallani az adásunkat — mondja kissé büszkén a „bakter”, Kovács Tibor állomásvezető. — A közelben pedig olyan erős az adás, hogy akár nejlon- zacskón is fogni tehet a Petőfi műsorait. Ránk is áll, amit a solti adónál kipróbáltak, hogy a közeli földeken zenélnek a káposztafejek, úgyhogy felénk élvezet a kapálás. Még a vízcsepp is muzsikál minálunk, s ha az adó közelében leszúrnánk a földbe egy fénycsövet, világítana. Sokan félnek is amiatt, hogy egy ekkora teljesítményű adó került ide, Marcali közelébe. Pedig félelmük fölösleges, hiszen többek között 1x1 méteres rézhálóval van leárnyékolva az épület, s 50-70 éve léteznek ilyen adók, de még semmilyen károsodást nem okoztak senkinek. December 23-án volt éppen öt éve, hogy működik az adótorony — emlékezik Szarka László üzemmérnök. — Mindjárt az első évben olyan tetet kaptunk, hogy máig emlegetjük. Számunkra különleges jelentősége van a teleknek, minden tél egy külön megpróbáltatás. Az ideitől is félünk, de szerencsére eddig. nem volt gond. Az öt év alatt voltak olyan telek, amikor szabályosan betemetett bennünket a hó, úgy keltett kiásnunk magunkat. Pillanatok alatt előke- rülnek.a fényképek. — Marcaliból járunk ki, s sokszor a Boronkától gyalog kell jönni, a szántáson át, mivel jármű téten ide be nem jut. Amikor a felvonulási épületben laktunk, denevérünk is volt, azt hajkurászta az egész személyzet. Huszonnégy órás szolgálatban dolgozunk, reggel héttől másnap reggelig, s bármilyen rossz idő is volt, olyan még sosem fordult elő, hogy valakit ne tudjunk idejében leváltani. „Petőfi rádió Budapest. Időjárás- és vízállásjelentés kö- vetkezik.V’ — visszhangzik végig a vezérlőteremben, miközben a műszaki berendezéseket mutogatják. Hiába az elszántság, egy idő után már csak okos bólogatásra futja, de hogy mikor melyik gombot kell megnyomni... örökre rejtély marad. A toronyban dolgozók számára nincs ünnepnap. Négy embernek mindig itt telik el a karácsonya és a szilvesztere. Hogyan telnek, egyáltalán hogyan telhetnek a család nélküli ünnepek estéi és éjszakái, maguk a szenvedők mondják el. — Keserves dolog, de el kell fogadnia mindenkinek, hiszen erre szerződtünk. Ákik nem bírták, már elmentek — mondja Czuring László aki most karácsonykor és újévkor is ügyelt. — Én három éve mindig itt vagyok valamelyik ünnepen. Állandó, 24 órás ügyeletét kell tartanunk, és emellett a rendszeres karbantartás is munkánk. Valakiknek mindig ott kell tenniük a vezérlőpultoknál, hogy azonnal lássák a hibajelzést, s nyomban javítani tudják. Ma már olajozottan működik a gépezet, van időnk éjszaka tv-t nézni, kártyázunk is néha, s természetesen állandóan szólnia kell a rádiónak. A legtöbb műsor lassan a könyökünkön jön ki, a mindennapos hajnali népzenétől például a falnak tehet menni, hasonlóan az éjjeli jazztól is, de hallgatnunk kell a műsort, hogy észrevegyük az adáshibát. A műsornál csak a jelzőhang sípolása a rosz- szabb... — Néha egy gyufaszállal kikapcsolják a hangjelzést — mosolyog Kovács Tibor —, annak ugyanis valóban rettenetes hangja van. Ez persze tilos, de nincs belőle különösebb gond, mivel anélkül is könnyű észre venni a hibát; villog minden létező jelzőfény. Kiss Zoltán 86 novembere óta dolgozik itt, s a tavalyi szilvesztert ügyelte végig. — Főleg a család sínyli meg; ha apuka dolgozik szenteste, ilyenkor előbbre hozzuk vagy későbbre tesszük a fadíszítést, ajándékozást. Megszokni persze nem tehet, de enyhíteni a helyzeten — több kedvességgel a családhoz — igen. Idén karácsonyra kaptunk a cégtől egy ping-pong asztalt, amire viccen kívül szükség van, hiszen nem tehet büntetlenül a pult mellett üldögélni állandóan, könnyen elaludnánk. Mozogni kell. — Volt egy-két legendás szilveszterünk, például az, amikor éjfélkor derékig érő hóban félcipőben nyulat haj- kurásztunk az udvaron. Az őrséggel közös stratégiát dolgoztunk ki, aminek az tett az eredménye, hogy talpig lucs- kosan ugyan, de nyúlpapri- kással kezdtük az évet. Minden évben készülünk az ünnepekre. Szilveszterre mindig behűtünk egy pezsgőt, de az utóbbi évfekben már nincs olyan jó hangulat mint régen. S ez független, a helytől. Az embereknek túl sók a gondjuk ahhoz, hogy el tudják egy estére felejteni. A drágaság, a létbizonytalanság... soroljam? Mint a legtöbb munkahelyen, nálunk is félni kell, hogy mikor kezdődik el egy leépítés, ki kerül az utcára... Jelenleg létszámstop van, két távozó dolgozó helyére sem vehettek fel újakat. Nagy László
