Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-06 / 4. szám

1992. január 6., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — MEGYEI KÖRKÉP 3 Csak az összefogás segíthet (Folytatás az 1. oldalról) Többek között megfogal­mazták, hogy a magyar me­zőgazdaság súlyos helyzet­ben van. A nemzetgazdaság eddigi stabil ágazatában is nő a bizonytalanság, csökkennek a termelő alapok, folyamato­san romlik a termelés jöve­delmezősége, falvainkban gyorsuló ütemben nő a mun­kanélküliség. A mezőgazda- sági vállalkozókat és kisterme­lőket a szövetkezeti tagokat és alkalmazottakat eddig is nagy erkölcsi és anyagi vesz­teség érte. A mezőgazdaságból élők joggal féltik a valós, több évti­zed kemény munkájával fel­halmozott értékeket, amelyek a jövőhöz is biztos alapot ad­hatnak. Az 1992-es év az átalakulás gyötrelmes éve lesz. Megkez­dődik a kárpótlási törvény vég­rehajtása, majd az átalakulási és a szövetkezeti törvény par­lamenti elfogadása után elin­dul az agrárgazdaság szerke­zeti átalakulása. Olyan piac- gazdaság kialakulását támo­gassuk — szól a nyilatkozat —, amely utat nyit a követke­zetesen soha végig nem vitt polgári fejlődésnek. Elképzel­hetetlen a hazai élelmiszerel­látást biztosítani, a világ élel­miszerpiacát ostromolni a tenni tudó és akaró agrárér­telmiség cselekvő részvétele és újbóli megbecsülése nél­kül. A tulajdonviszonyok át­alakításánál a közmegegye­zés szem előtt tartásával se­gítsük a vállalkozások elindí­tását, a valós tulajdonosi ala­pon szerveződő szövetkeze­tek létrejöttét, működését. Ne váljanak áldozattá az önál­lóan, az önhibájukon kívül vál­lalkozni nem tudók. Nincs ma Magyarországon egyetlen párt, egyetlen érdek- képviselet sem, amely a töb­bieket kiszorítva egyedül ké­pes lenne megbirkózni az át­alakulás adta feladatokkal. Fel kell ismernünk a kölcsö­nös egymásra utaltságot. Ki­rekesztés helyett fogjunk ösz- sze, hogy a falun élő embe­reknek a XXI. század forduló­jához közeledve esélyük le­gyen egy újabb életminőség­hez, az emberhez méltó élet­hez. A 24. órában kérjük a kormány tagjait, ismerjék fel felelősségüket és gyors döntéseikkel adják meg vá­laszukat a felvetett prob­lémákra — fejeződik be az ál­lásfoglalás. Azok, akik a szakértők által megfogalmazott következte­tésekkel egyetértenek, fele­lősséget éreznek a somogyi falvak jövőjéért, bővebb felvi­lágosítást a kezdeményezők­től és a megyei önkormányzat mezőgazdasági bizottságától kaphatnak. (Lengyel) A könyvesboltok kasszája Ünnep utáni forgalom —Az árengedményes fogyott Eddig csak karbantartás volt Munkakezdés ma Elmúltak az ünnepek. A könyvesboltok vezetői szerint kevesebb fa alá került könyv. A magyar Larousse encik­lopédiából a négy megkérde­zett kaposvári üzlet keveset kapott. Jutott viszont a gyere­keknek sok színes mesekönyv és ismeretterjesztő kötet, a felnőtteknek hasznos kézi­könyvek és szépirodalmi ol­vasmányok. Balogh Istvánná, a József Attila könyvesbolt vezetője szerint a téli könyvvásár for­galma a várakozásuknak megfelelő volt. Volt, aki meg­késve vásárolt karácsony után ajándékot. Mások a fa alatt talált könyvutalványokat váltottak be vagy karácsonyra kapott pénzüket költötték el. Takács Csaba, a Teleki ut­cai üzletben azt mondta, hogy a vásárlók keresték a repre­zentatív festészeti albumokat, művészeti tárgyú könyveket. A decemberi forgalom elma­radt az előző évitől. Ezt elsősorban a könyváru­sító helyek szaporodásával és a csökkenő vásárlóerővel ma­gyarázza a boltvezető. Molnár István, a tanító­képző könyvesboltosa a forga­lom visszaesését az emberek anyagi helyzetének romlásá­val magyarázta. így is sok igényes vásárló kereste fel. Az Arany János utcai Kos­suth könyvesbolt leltároz. A decemberben engedménnyel kínált árukészlet tetemes ré­szét eladták. Rugya Béla bolt­vezető elégedett a téli könyv­vásár forgalmával. A magas könyvárak mérséklésével sok értékes, drága kézikönyv talált gazdára. — 23 éve dolgozom a szakmában — mondta Balogh Istvánná. — Azt az igazi kará­csonyi vásári hangulatot, ame­lyet régen megismertem és megszoktam, most nem ta­pasztaltam. .Mindenki szinte tapintha- tóan visszafogottabb, zárkó- zottabb lett. Sokkal kevesebb vásárló kívánt nekünk boldog ünnepeket, mint a korábbi években. S. E. Részleges műszakkal kezdte az évet január 2-án a tabi Tartály- és Vegyipari Gépgyár. Az irodai dolgozók közül valamennyien munkába álltak, folyik a termelés előké­szítése is, ám a gyár teljes kapacitással csak ma indul. Zárt kapuk fogadták a látoga­tót a Kaposgép Tabi Kft-nél. A munkavállalók már korábban ledolgozták a 2-i és a 3-i mű­szakot, s ezzel meghosszabí- tották az ünnep utáni szabad­ságot. A termelés ebben az üzemben is ma kezdődik, akár csak a Kaptárgyártó Kft-nél, ahol az újév első munkanap­ján tizenketten vették föl a munkát. Itt a gépek általános karbantartását végezték, il­Új — ötvenhét fős — kollé­gium építését fejezik be január végéig Barcson a Széchenyi Ferenc gimnázium beruházá­sában. A már meglevő 120 fős kollégium mellett létesülő új in­tetve leltároztak. Ugyancsak leltározással kezdték az évet a tabi Vegyesipari Kisszövet­kezetnél. Am mint azt Kovács András elnök elmondta: hát­ráltatja a munkájukat, hogy áramszünet volt 2-án és 3-án is. A tényleges termelőmunkát csak 13-án kezdi meg a kol­lektíva. Nem dolgoztak ezen a héten a bábonymegyeri Béta-roll Hengergumizó Kft-ben sem. Előkészítő és karbantartó munkával telt az év első hetének két munka­napja a tabi Béke Termelő- szövetkezet sérsekszőlősi gumiabroncs futózó üzemé­ben is. Mindkét cégnél hétfőn indul az igazi munka. Krutek tézményre a kéttannyelvű gimnázium zavartalan műkö­dése érdekében van szükség. A kivitelezés és berendezés több mint 18 millió forintba ke­rül. Bővül a kollégium Barcson Megfáradt kaposvári vásár Alkohol volt bőven —120 ezer a virslinek való „Csak egy evés” — mondta a vevő Hiába volt már máso- dika-harmadika, a fizetésna­pok nem tudták feloldani az ünnepek utáni vásárlási csö­mört az emberekben. A teg­napi kaposvári vásárokban legalábbis ez volt a jellemző. Az időjárás sem igazán ked­vezett a vásárosoknak, a reg­geli csúszós utak visszaretten­tették a vidékiek nagy részét, de a helybeliek is gondolko­dóba estek. A kínálat azonban nem változott. Nem hiányzott egyetlen megszokott eladó sem, úgy látszik ők még bíz­nak a magyar vásárlóerőben. De hát mit is tehetnének, eb­ből élnek. Enni és inni azon­ban mindig kell. A lacikonyhák és a lélekmelegítőket áruló bódék előtt pedig állt a sor. Az új vámrendeletek nem okoztak változást az alkohol­piacon sem. A különböző ko­nyakok, pálinkák és más italok 280 forintos egységáron vár­tak vevőre, kivétel csak a Cé­zár volt 300-ért, de az gyorsan elfogyott. Állítólag nem is lesz sokkal drágább, hisz akár a csempé­szektől veszik, akár a vámhi­vataltól az elkobzott árut, min­dig lesz bőven, így drágább se lesz sokkal. A toponári út vé­gén az állatvásár sem tegnap bonyolította le a legnagyobb forgalmat, bár nézelődő azért akadt jócskán. Közülük a leg­többen a lovakat csodálták, és kéjesen elszörnyűlködtek, amikor megkérdezték az ára­kat. Egy valamirevaló paci ugyanis a tegnapi vásáron 150 ezer forintba került, de 120 ezer alatt még virslinek valót sem adtak. Kicsit távo­labb néhány boci didergett a zimankóban. 13 és 20 ezer fo­rint között várták új gazdáju­kat, ám azok sehogy se akar­tak jelentkezni. A legnagyobb forgalmat a malacosok bonyolították le. A Szilveszterről megmaradt kis hat-nyolckilósak 2000-2200-ba, a nagyob­bacskák 2500-2600 forintba kerültek. Két árus okozott de­rültséget: egyikük 3500 forin­tot kért egy feketefülűért, mondván a szépsége megéri a felárat, a másikuk pedig egy apró állatokból álló alomért kért 1800-at darabonként. Erre mondta egy 150 kiló kö­rüli nézelődő: ezért 1800-at? Hiszen csak egy evés! V. O. Kiskisgazdák a nagykisgazdákról A kisgazdapárt kaposmérői alapszervezetének vezetője és a szervezet több tagja a közelmúltban kilépett a párt­ból, ezzel tiltakozva a kisgaz­dapárt központi vezetésének stílusa, hangvétele és mód­szerei elten, mivel azok — szerintük — egyre inkább a korábbi negyven éves korsza­kéra kezdenek hasonlítani. Hegedűs Péter, az alapszer­vezet vezetője elmondta, a párt vezetése párton belül szabályos hadjáratot folytat a másképp gondolkodók elten, a padlóra került mezőgazdasá­gért viszont semmit sem tesz­nek. A párttagokra a teljes passzivitás és érdektelenség vált a jellemzővé, mert már nem bíznak vezetőikben. He­gedűs úr elmondta azt is, hogy a falusi értelmiség és fiatalság egyre inkább elfordul a kis­gazdapárttól. A vezető nélkül maradt ka­posmérői szervezetnek jelen­leg mindössze hat tagja ma­radt. A káposzta is a Petőfit sugározza Öt éve szól a rádió (Fotó: Gyertyás László) (Folytatás az 1. oldalról) — Győrben, Pécsen is hal­lani az adásunkat — mondja kissé büszkén a „bakter”, Ko­vács Tibor állomásvezető. — A közelben pedig olyan erős az adás, hogy akár nejlon- zacskón is fogni tehet a Petőfi műsorait. Ránk is áll, amit a solti adónál kipróbáltak, hogy a közeli földeken zenélnek a káposztafejek, úgyhogy felénk élvezet a kapálás. Még a víz­csepp is muzsikál minálunk, s ha az adó közelében leszúr­nánk a földbe egy fénycsövet, világítana. Sokan félnek is amiatt, hogy egy ekkora telje­sítményű adó került ide, Mar­cali közelébe. Pedig félelmük fölösleges, hiszen többek kö­zött 1x1 méteres rézhálóval van leárnyékolva az épület, s 50-70 éve léteznek ilyen adók, de még semmilyen károso­dást nem okoztak senkinek. December 23-án volt éppen öt éve, hogy működik az adó­torony — emlékezik Szarka László üzemmérnök. — Mind­járt az első évben olyan tetet kaptunk, hogy máig emleget­jük. Számunkra különleges je­lentősége van a teleknek, minden tél egy külön megpró­báltatás. Az ideitől is félünk, de szerencsére eddig. nem volt gond. Az öt év alatt voltak olyan telek, amikor szabályo­san betemetett bennünket a hó, úgy keltett kiásnunk ma­gunkat. Pillanatok alatt előke- rülnek.a fényképek. — Marcaliból járunk ki, s sokszor a Boronkától gyalog kell jönni, a szántáson át, mi­vel jármű téten ide be nem jut. Amikor a felvonulási épület­ben laktunk, denevérünk is volt, azt hajkurászta az egész személyzet. Huszonnégy órás szolgálatban dolgozunk, reg­gel héttől másnap reggelig, s bármilyen rossz idő is volt, olyan még sosem fordult elő, hogy valakit ne tudjunk idejé­ben leváltani. „Petőfi rádió Budapest. Idő­járás- és vízállásjelentés kö- vetkezik.V’ — visszhangzik végig a vezérlőteremben, mi­közben a műszaki berendezé­seket mutogatják. Hiába az elszántság, egy idő után már csak okos bólogatásra futja, de hogy mikor melyik gombot kell megnyomni... örökre rej­tély marad. A toronyban dolgozók szá­mára nincs ünnepnap. Négy embernek mindig itt telik el a karácsonya és a szilvesztere. Hogyan telnek, egyáltalán ho­gyan telhetnek a család nél­küli ünnepek estéi és éjszakái, maguk a szenvedők mondják el. — Keserves dolog, de el kell fogadnia mindenkinek, hi­szen erre szerződtünk. Ákik nem bírták, már elmentek — mondja Czuring László aki most karácsonykor és újévkor is ügyelt. — Én három éve mindig itt vagyok valamelyik ünnepen. Állandó, 24 órás ügyeletét kell tartanunk, és emellett a rendszeres karban­tartás is munkánk. Valakiknek mindig ott kell tenniük a vezér­lőpultoknál, hogy azonnal lás­sák a hibajelzést, s nyomban javítani tudják. Ma már olajo­zottan működik a gépezet, van időnk éjszaka tv-t nézni, kár­tyázunk is néha, s természe­tesen állandóan szólnia kell a rádiónak. A legtöbb műsor lassan a könyökünkön jön ki, a mindennapos hajnali népze­nétől például a falnak tehet menni, hasonlóan az éjjeli jazztól is, de hallgatnunk kell a műsort, hogy észrevegyük az adáshibát. A műsornál csak a jelzőhang sípolása a rosz- szabb... — Néha egy gyufaszállal ki­kapcsolják a hangjelzést — mosolyog Kovács Tibor —, annak ugyanis valóban rette­netes hangja van. Ez persze ti­los, de nincs belőle különö­sebb gond, mivel anélkül is könnyű észre venni a hibát; vil­log minden létező jelzőfény. Kiss Zoltán 86 novembere óta dolgozik itt, s a tavalyi szil­vesztert ügyelte végig. — Fő­leg a család sínyli meg; ha apuka dolgozik szenteste, ilyenkor előbbre hozzuk vagy későbbre tesszük a fadíszí­tést, ajándékozást. Megszokni persze nem tehet, de enyhí­teni a helyzeten — több ked­vességgel a családhoz — igen. Idén karácsonyra kaptunk a cégtől egy ping-pong asztalt, amire viccen kívül szükség van, hiszen nem tehet büntet­lenül a pult mellett üldögélni ál­landóan, könnyen elaludnánk. Mozogni kell. — Volt egy-két legendás szilveszterünk, például az, amikor éjfélkor derékig érő hóban félcipőben nyulat haj- kurásztunk az udvaron. Az őr­séggel közös stratégiát dol­goztunk ki, aminek az tett az eredménye, hogy talpig lucs- kosan ugyan, de nyúlpapri- kással kezdtük az évet. Minden évben készülünk az ünnepekre. Szilveszterre min­dig behűtünk egy pezsgőt, de az utóbbi évfekben már nincs olyan jó hangulat mint régen. S ez független, a helytől. Az embereknek túl sók a gondjuk ahhoz, hogy el tudják egy es­tére felejteni. A drágaság, a létbizonytalanság... soroljam? Mint a legtöbb munkahelyen, nálunk is félni kell, hogy mikor kezdődik el egy leépítés, ki ke­rül az utcára... Jelenleg lét­számstop van, két távozó dol­gozó helyére sem vehettek fel újakat. Nagy László

Next

/
Thumbnails
Contents