Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-02 / 1. szám
1992. január 2., csütörtök 5 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Tv-néző Megfigyeltem valamit. Azt is megmondom, hogy mit. Először is: közismert dolog, hogy van gazdasági életünk, politikai életünk, van (?) életünk az élet után, és vannak élet-len késeink. Mindezek, de főként a gazdasági és politikai életünk „éleinek” remek tükre, olykor görbetükre a televíziózás egy kedvelt műfaja, a kabaré- és szórakoztató műsor. Ennek bármely példányán le lehet mérni: mely politikusunk, mikor, miért, kivel, hogyan, mettől meddig, és mit. (Ugye, mindenkit megigézett eme igétlen mondat!?) De a lényegre hát! Ahova ki szeretnék pukkadni, az nem más, minthogy van egy műfaj, ami az ironikus szórakoztató iparon belül is viszi a pálmát, ha honunk kifigurázandó atyja- inak pellengérezéséről van szó. És ez nem más, mint a szilveszteri műsor. Legyen akár a tévéegy, akár a tévékettő a szóró. Nem golyó-, Csurig-tele-vízió csak műsor. Nos, jómagam belevetettem magam óév utolsó huszonnégy órájának utolsó részében a Magyar Televízió produceri irodáinak, illetve azok produkcióinak vizs- latásába. Tettem ezt előre megfontolt szándékkal, mentségem nemigen akad. Nézzük, akad-e mentsége a Szabadság téri médiának? Hogyne. Mert mely szerkesztő is tudna olyaténképpen munkálkodni a képek világában, hogy közben a parlamenterek csáklyázzák a költségvetés piciny (?) bárkáját, hogy szponzor nélkül egy tapodtat sem lehet haladni, hogy nem képes a magyar valóság problémamentesen alakulni végre. Persze, hogy „csapda ála huszonkettő”. Viszont, hadd süly- lyedék most bele a mentség keresésének okaiba, kimondva: a szilveszteri műsor — ha mást nem is láttam benne, mint tömérdek igyekezetei — nem varázsolt el kellőképpen. (A két kicsiny Gilde sem pótolta ezt.) Bár voltak felemelő pillanatok. Mindjárt álljon itt példaként Nagy Bandó András légibalett mutatványa, mely a Farkasházy Tivadar jegyezte Hócipő-percekben nyerte el az őt megillető helyet, a „hajógyári manézst”. Éhelyeütt produkált — no nem oly légiesen, mint az orfűi bür- germeiszter — a Markos and Nádas duett is: valahogy ők sem közelítették meg a klasz- szikus „Húgyos Józsi” korszakot. Az „infrastruktúrájából” örvendetes módon felépült Hofi mára csöppet leépült; lesz ez még jobb is, ha a klinikák szagát elfújja az öreges lendület szele. Nemzeti Benny Hűlünk, Gálvölgyi sem show-zta el a menüt. Antal Imre ismert átalakulási készsége előtt viszont le minden főfedővel; nagyot rántott Velő Jenő telibetalált megformálása az est színvonalán. Nincsen Rózsa nélkül tévé — alakítható a köz mondása így, és tényleg, a „mi Gyurink” kitett magáért, futtatott és kerekeztettetett naphosszat, és már csak türelem szükségeltetett ahhoz, hogy az napnyugta után is Rózsát teremjen: a tövistulajdonos éjszakába — keze képzeletben dekoltázsba — nyúlóan vezette le a Reklám szépe választást. Mert Rózsa György ért a szponzorok nyelvén, csakúgy, mint minden más produceri iroda. Szilveszter napján sem' nyughattak, reklámoztak, reklámoztak, és meghámozódtak. A jövőnek is üzentünk, el Vágó lag magunkat a óévtől. Tettünk-vettünk a nagy kék múltba ezt is azt is. Nem lenne lepetés (meg), ha négy esztendővel az évezred vége előtt, felnyitva a randa pléhdobozt, kirugózna abból egy tábla: Nem mentek innen, ez itt a reklám helye! (A tévét túl sokáig néző kollegánkat a szék támogatta.) Balassa Tamás „HŰSÉGGEL ÉS SZERETETTEL” Herceg az orvosok között Dr. Batthyány-Strattmarin László (1870-1931) emlékére Dr. Batthyány díszmagyarban (1929) Dr. Batthyány-Strattmann László halálának 60. évfordulóján, 1991-ben jelentette meg az Apostoli Szentszék könyvkiadója (Szent István Társulat) a „Dr. Batthyány-Strattmann László élete képekben, dokumentumokban, történelmi mozaikkal” című könyvet, amelyet Puskely Mária állított össze. A műből egy rendkívüli ember élete tárul az olvasó elé. Em- berszeretetében, puritánságában, polihisztor tudósi mivoltában „egy magyar Albert Schweitzer” alakja tűnik fel. A Gyógyszerészi Hetilap az 1902. január 25-i számában ezt írta róla: „Dr. Batthyány László grófot, Köpcsény mezőváros szeretett földesurát a múlt év közepén avatták fel a bécsi egyetemen az összes gyógytudományok doktorává, 30 éves korában.” Négy oklevele volt: gazdászati, bölcselet-doktori (vegyészdoktori), gépészi és orvosdoktori. Előző tanulmányait csak alapnak tekintette orvosi pályájához. Foglalkozott csillagászattal, orvosiműszer-tervezéssel, rajzzal, rádiótechnikával, zongora- és orgonajátékkal is. A legendás orvos Batthyány László orvosdoktor magánkórházát 1902-ben avatták fel. A Moson vármegyei Köpcsény csakhamar a hazai gyógyítómunka egyik legendás helyévé vált. Batthyány itt végezte első szemészeti hályogműtétjét. Ezt többféle sebészeti nagyműtét követte, majd szemészeti műtétekre szakosodott. A család kettős nevének és hercegi címének történetét Szirmay Gyula foglalta össze: „A Batthyány-Strattmann név eredete ez: gróf Batthyány Ádám országbírónak és hor- vát bánnak az osztrák Stratt- mann Eleonóra grófnővel 1692-ben kötött házassága folytán a leszármazottak — a Strattmann család kihaltával — 1755 óta a Batthyány-Strattmann kettős nevet viselték, s egyúttal haszonélvezői voltak a Stratt- mann-féle felső-ausztriai hitbizományi javaknak...” 1915-ben választották be a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tanácsába is. A Batthyány-Strattmann család 1920-ban Körmendre költözött, s a herceg itt a majorátus székhelyén nyitotta meg a szemkórházat. „A körmendi vár attól kezdve... valójában középület volt, nyitva mindeni számára. Százával jártak oda nemcsak a szembetegek, testi betegek, hanem az életnek nyomorékjai is" — mondta a szemkórházra emlékezve Sipos Antal körmendi erdőtanácsos. Emberfeletti munka Az 1920-as évek közepén Körmenden évente 4000- 5000 beteget gyógyítottak. A „Reggel” tudósítója 1924-ben írta le találkozását egy szemüveges parasztemberrel, aki Körmendről igyekezett haza, Hevesbe. A kezelésért nem kellett fizetnie, a vasútállomáson a hercegtől kapott útiköltségen váltotta meg menetjegyét. Jómódú, gazdag embert — kivéve a sürgős baleseti ellátást — nem fogadtak a körmendi szemkórházban. Az elv az volt, hogy a vagyonos embernek máshol is módjában áll kezelést kapni. A műtéteknél az egyik asz- szisztens rendszerint a herceg felesége volt. Az orvos-herceg a legjobb szakmai körökkel tartott rendszeres munkakapcsolatot. Megfordult a Batthyány-féle szemkórházban Csapody budapesti szemészprofesszor, külföldről pedig többek között Pirquet, Eiseisberg, Posey — koruk híres orvosai. A szemészetben állandóan képezte magát, szaktudását igyekezett a legkorszerűbb szinten tartani. Látogatásánál Csapody professzor különösen a technikai berendezéseket dicsérte. „Csak sajnálni lehet, hogy nem publikált. A szürkehályog kezelésénél egy olyan műtéti fogást talált fel, amelyet szemklinikákon mindmáig alkalmaznak”. Batthyány herceg mélyen vallásos ember volt. A körmendi kápolnában gyakran minisztrált; szentmise után rendszerint közös hálaadást tartottak a gyerekekkel. Vallásossága nemcsak az önzetlen munkához adott erőt neki; saját betegségének gyógyítha- tatlanságát is rendíthetetlen lelkierővel vette tudomásul. Sofőrje jegyezte fel a következőket 1929-ben: „Amikor a herceg mint orvos felismerte betegségét — éppen indulni készültünk valahová —, ezt mondta nekem: Ferdinánd, nem fogok többé utazni... A jó Isten olyan betegséget küldött, amelyet nem lehet gyógyítani. Egy, legkésőbb 3-4 év múlva nem leszek többé.” Nem tévedett. 1931. január 22-én este fél 10-kor a földi élet szegényebb lett egy nemeslelkű, párját ritkítóan segítőkész, szeretettel teli emberrel. Elvek és élet Pámer László jegyezte fel róla: „Egész orvosi gyakorlatom során sem Európában, sem Amerikában... nem találkoztam olyan orvossal, aki orvosi hivatásának megfelelően a katolikus orvos keresztény alapelveit oly tökéletesen megvalósította volna, mint dr. Batthyány... Nemcsak orvos volt a hercegek között, hanem herceg az orvosok között.” Batthyány-Strattmann László boldoggáavatási eljárása során sok dokumentumot sikerült összegyűjteni. Mindennek szép együttesét adja Puskely Mária kötete. Dr. Rosta István főiskolai docens Ródiójegyzet Mikrofonvégen 1991 A lehallgatási botrány tovább gyűrűzött. Jegyzetírónk ugyanis lehallgatta a a rádió szilveszteri műsorát. Ehhez különleges hangerősítőt épített be harmadik emeleti lakásába — serteperte —, mivel már kora délutántól hangos detonációk zavarták az adást. Ugyan délre ígérte a Parlament, hogy befejezi a vitát a költségvetésről, ám ez csak 14 órakor fejeződött be Kupa-vezér örömére. A környékünkön robbantga- tott petárdák hozsanna-szólama alig csitult éjfél utánig, amikoris a neves Szilveszter karmester átadta vezénylőpálcáját Törley pezsgőgyárosnak. Volt okunk a boldog új év ünneplésére, hiszen 45 órás vita után megszületett az 1992. évi költségvetés, a mi Messiásunk. A korhelyleves elkészítése nem csak időt, hanem türelmet is igényel, mint ahogy azt megszoktuk 1991-ben. Míg levesem és én gőzölögtem, folyamatosan hallgattam a rádió szilveszteri műsorát. A kor- helylevesem nagyon jól sikerült. A rádióban memóriajáték folyt. Én kívülről tudom a korhelyleves receptjét, ám sokan arra sem emlékeztek, hogy mit történt ezerben és ezerki- lencszázkilencvenegyben. A telefonos játék nemcsak komorra de humorra is sikerült, hiszen hallhattunk a pallosjog újra történő bevezetésének elvetéséről épp úgy, mint a bűnbak-lövészet felfüggesztéséről. Már szegény Álmos vezért is kikezdték. Valami rokonsági kapcsolatokat fedeztek fel a Fő és kormányának tagjai között. A rádió szerint az elmúlt év egyik legsikeresebb színházi előadását a Macskák produkálták, ám rossz nyelvek szerint 1992-ben kutyavilág lesz. Magyarnóta egyveleg is színezte a rádió szilveszteri műsorát. A hallottak közül egy felejthetetlen dallam duruzsol a fülemben: — Felejteni nem lehet... Árkus memóriája is olyan, mint a spongya. Amíg nem csavarják ki, tele van a spon- gyája. El is mondta azokat a történeteit, amelyeket szívesebben hallgattunk volna anno... Na de ne feszítsük túl a húrokat, a petárdák amúgy is fölöttünk röpködtek. És csak robbantgattak, robbanthattak. Horányi Barna Januártól ÉLET ÉS IRODALOM KFT Kiadót vált az Élet és Irodalom, pontosabban a lap szerkesztősége saját kezébe veszi az újság közreadását, a januári első szám már az Élet és Irodalom Kft. gondozásában lát napvilágot. Tulajdonosai: az ÉS Baráti Köre — lényegében a szerkesztőség tagjai — az INTERART Stúdió és a Szikra Lapnyomda. Az eddigi kiadót, az Arany Lapok Kft.-t a szerkesztőség levélben értesítette elhatározásáról. Az MTI értesülése szerint az ÉS alkotógárdája azért bontotta fel az 1992. március végéig szóló szerződést, mert a kiadó nem teljesítette kötelezettségét: az Arany Lapok Kft nem fordított kellő figyelmet a postai terjesztésre, s decemberre az is megesett, hogy nem fizette ki a nyomdaköltséget. Az újság szerkesztői úgy vélik, hogy az Arany Lapok Kft is fellélegezhet, hiszen megszabadulhat az utóbbi időben már koloncnak tekintett ÉS-től. A január 4-én utcára kerülő lapot főszerkesztőként Me- gyesi Gusztáv jegyzi, helyettesei Kovács Zoltán és Ván- csa István. A főszerkesztői tisztéből visszavonult Bata Imre — nyugdíjasként — várhatóan a könyvkritikai rovatot vezeti majd, s a baráti kör elnöke marad. A szerkesztőség továbbra is fenntartja magának a jogot a főszerkesztő kinevezésére, s a belső mozgások irányítására. Az ÉS az új kft pénzügyi helyzetétől reméli az elsorvadt „húzó-műfajok” feltámasztását, így a riport rovat felélesztését, a Páratlan oldal, a glossza rovat megerősítését, illetve a publicisztikai rovat rendbetételét. A szerkesztőség végső soron azt szeretné elérni, hogy megtartva a kulturális értékeket a lap az eddiginél sokkal informatívabb legyen, sokoldalúbban közvetítse a kulturális élet híreit, eseményeit, a későbbiekben remélhetőleg 32 oldalon. „Paracelsus" Nagyatádon — az egészségért Alapítvány létrehozásával kívánnak jelentősen fejleszteni a nagyatádi kórház dogozói. A „Paracelsus" Népegészségügyi Alalpítvány főbb céljai közé tartozik a város és vonzáskörzetébe tartozó lakosság egészségi állapotának javítása, gyógyítása érdekében a kórház fejlesztéséhez szükséges anyagi lehetőségek megteremtése. Az alapítvány kiemelt fontosságú feladatának tekinti az egészségez életmódhoz Vezető út egyengetését, valamint a szenvedélybetegségek leküzdéséhez elengedhetelen segítség biztosítását. Kezdeményező szerepet vállal továbbá egészségügyi kultúránk szintjének emelésében, szűrővizsgálatok megszervezésében. A „Paracelsus” Népegészségügyi Alapítvány az OTP Nagyatád 795-000324-es számlaszámon vár adományokat. A herceg orvos szemmütét közben Körmenden
