Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-29 / 24. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDAS AG 1992. január 29., szerda Négyszemközt az új miniszterrel Ahol az ájlam tulajdonos marad Mi a feladata a most hivatalba lépett új tárcanélküli miniszternek? — Elsősorban a privatizációval kapcsolatos törvényhozás és intézkedések összehangolása lesz a dolgom. A törvényelőkészítő munkában továbbra is a Pénzügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium ezzel foglalkozó apparátusa végzi majd a munka javát, és ezt a munkát fogom majd össze tárcanélküli miniszterként — válaszolta Szabó Tamás. Az Állami Vagyonügynökség által vezérelt konkrét privatizációs döntésekbe jelen körülmények között nem lesz közvetlen beleszólása a privatizációs ügyekkel foglalkozó tárcanélküli miniszternek, de részt vesz az igazgatósági tanács ülésein, és a tanács döntése ellen a kormányhoz fordulhat, ha szükségesnek látja. Arra a kérdésre, hogy milyen konkrét elképzelések vannak a tartósan állami tulajdonban maradó vállalatok kezelésére az úgynevezett állami tulajdonosi részvénytársaság keretében, és hogy mi várható a privatizáció területén, az volt a válasz, hogy a kérdések eldöntése csak a számos előkészületben lévő privatizációs törvény meghozatala után lehetséges. A távlati célok szerint az állam tulajdonosi funkciójának két fő intézményi megjelenítője az állami tulajdonosi részvénytársaság (ÁT Rt) és az Állami Vagyonügynökség lesz, ugyanakkor az új tárcanélküli miniszter véleménye szerint az sem kizárt, hogy egyes speciális tulajdoni kör esetében a tulajdonosi jogokat más államigazgatási szervek gyakorolják. Ilyen tulajdoni körök lehetnek például bizonyos infrastrukturális létesítmények. Az ÁT Rt a jelenlegi tervek szerint reményteljesen kezdheti majd el tevékenységét. Az állami részvénytársaság portfoliójába kerülő vállalatok termelték ki 1990-ben a magyar gazdaságban keletkező nyereség 27 százalékát és ezzel szemben az elképzelések szerint, a majd ilyen kezelési formában működő vállalatok a veszteségekből csak négy százalékban részesedtek. Hosszú távon a részvénytársaság kezelésébe kerülő állami tulajdon nem haladja meg a gazdaságban működő tulajdon 20 százalékát. Természetesen az, hogy egy vállalat a részvénytársasághoz tartozik — Szabó Tamás szerint — még nem fogja meghatározni pontosan azt, hogy milyen formában működtetik azt. A kormány a működtetési formák kérdésében is hamarosan döntésre juthat, hiszen a privtizációs bizottság a múlt év szeptemberében kapott feladatainak többségét már elvégezte. Az új minisztertől megtudtuk, hogy előreláthatólag február 28-tól vagy február 29-től a jelenleg 22 százalékos jegybanki alapkamat 60, vagy 50 százaléka lesz a privatizációs hitelek éves törlesztési kamata. A két variáció között még nem döntött a kormány, de az biztos, hogy csak e két változat egyike jöhet szóba. Ez azt jelenti, hogy kamat- csökkentésre számíthatnak azok, akik most tervezik a hitel igénylését. A csökkentés természetesen az összes eddig felvett ilyen hitelre vonatkozik majd. Vagyis: mivel már döntés született az Egzisztencia-hitel és a privatizációs hitel összevonására, mind a két hitelfajta kamatterhei enyhülnek. A Magyar Nemzeti Bank képviselője a megbeszéléseken azt is jelezte, hogy további kamatcsökkentés is várható az év folyamán. P. P. (MTI-Press) Nyolcféle adatot mér A napokban helyezte üzembe a megyei távközlési üzem azt a díjanalizátort, amelynek segítségével teljes biztonsággal ellenőrizhető a telefontulajdonosok számlareklamációja. Az ellenőrzés során nyolcféle adatot mér és ezt kinyomtatva részletes számlát ad. A megye nagyobb központjaiba is vásároltak ilyen berendezést. Fotó: Kovács Tibor NEMCSAK A BOR, A VÍZ IS DRÁGA „Kiemelt” terület, költséges feladatok Topscháll József: „Nem a DRV tehet róla” (Folytatás az 1. oldalról) Annak tudatában, hogy a lakosság által fizetendő együttes díja a 60 forintot (köbméterenként) nem haladhatja meg (s természetesen ez a DRV területén sem lesz magasabb), arra kértük Topscháll Józsefet, a Dunántúli Regionális Vízművek igazgatóját, tájékoztasson bennünket az ármegállapítás rendszeréről, s mindarról, amely e témakörben figyelemre méltó. Balaton, Velence — E díjak megállapítása változatlanul hatósági feladat — mondta. — Az úgynevezett termelési díjakat, amelyek a szolgáltatások tényleges önköltségét fejezik ki, a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter az 1992. január 6-án kelt rendelkezésében állapította meg. Ugyanakkor a lakosság által fizetendő díjakat a költségvetési törvényben jóváhagyott másfél milliárd forint támogatás mérsékli, a gazdasági kabinet, illetve a kormány e hónap 16-i ülésén meghatározott elvek szerint. Ennek értelmében a lakosság egy köbméter ivóvízért nem fizetne 40 forintnál többet, s ha ehhez csatornahasználat is járul, a térítési díj összesen nem haladhatja meg a 60 forintot. De nézzük a DRV területén érvényessé vált (termelői) díjakat... Az ívóvíz termelési önköltsége — bekötéses szolgáltatás esetén 41,20, a csatorna (szennyvíztisztítás) pedig 65,80 forint köbméterenként. A költségvetésben jóváhagyott céltámogatás (amely a lakosság költségeit hivatott a területünkön mérsékelni) mintegy 470 millió forint. A vállalat számára megállapított ivóvíz-termelői díjak 26,3 százalékos költségnövekedést engednek meg (az országos átlag 26,7 százalék); a csatornaszolgáltatásnál a 28,5 százalékos emelkedés 2 százalékkal kisebb az országos átlagnál. Ennek ellenére a Balaton és a Velencei-tó környékén, valamint a Somogy megyében élő vízfogyasztóinkat (akiknek közvetlenül bekötésig szolgáltatjuk a vizet) jelentős áremelkedés terheli. Szigorú követelmények — Mégis mi ennek az oka? — Még nem említettem, bár sokan tudják, hogy a DRV társ-vízművállalatoknak is ad vizet, s eddig azért a szolgáltatásért többet számlázhattunk, mint az adott rendszer önköltsége. Ez által csökkent- hettük a közvetlen fogyasztók fizetnivalóját. Most már a más vállalatoknak adott vizet csak a rendszer önköltségéhez igazodva, 12,80-tól 36 forintig számlázhatjuk köbméterenként. Ez viszont a „közvetlen” fogyasztóinknak, 8,33 forint többletköltséget jelent egy-egy köbméter ivóvíz fel- használásakor. A lakossági vízdíj növekedése tehát valóban meghaladta az országos átlagot, ugyanakkor a víz- és csatornaszolgáltatások térítési díjának emelkedése (25 százalék) annak alatta maradt. Ha a működtetés önköltségét vizsgáljuk, a csatornaszolgáltatás tarifája, kétségtelen, legmagasabb az országban. S vajon ennek valóban „az elmúlt évtizedekben megépített gigantomániás vízkiviteli művek” az oka, miként azt egy újságcikkben olvastam? Vagy inkább az, hogy a kiemelt üdülőterületen a környezet és a vízvédelem „kiemelt” s költséges feladatokat ró a DRV-re? Természetesen az utóbbi. A vállalat által kezelt létesítmények döntő többsége a Balatonhoz és a Velencei-tóhoz kapcsolódó területeken van, ahol a szigorú követelményeknek megfelelően, a szennyvizet tisztítani szükséges, s helyenként még a tisztított vizet is el kell vezetni a vízgyűjtőről, mégpedig hosszú (drága) vezetékeken. A költséget még tetemesen növeli a szezonális igénybevétel is, amely, az éves átlagot tekintve, alacsony kapacitás-kihasználtsággal jár. Ugyanakkor a szezonalitás okozta önköltségnövekedés és az országos átlagnál drágább vízelőállítási körülmények ellenére, nyolc vállalat termelői díja magasabb a miénknél. A lakosság az ivóvízért hét megyében fizet annyit, mint ezen a vidéken, a víz- és csatornaszolgáltatás együttes díja pedig még tizenöt vállalat területén azonos az itteniével. — E szerint nem mindegy, kinek a szemszögéből vélekedünk a díjakról. Fájdalmas paradoxon — Fájdalmas paradoxon: ha a szolgáltató vállalat színvonalas működését tekintem, alacsonyak a díjak, ha a fogyasztó pénztárcájára gondolok, magasak, sőt nem egy állampolgár számára már-már elviselhetetlenek. A vállalatnak ugyanis évek óta nem nyújt ez az összeg fedezetet a szolgáltatás költségeire, s azt más jelentőségű tevékenység nyereségéből pótoljuk. A fogyasztó pedig az infláció miatt egyre nehezebben viseli rezsijének növekedését. Divatos manapság nyugati példákra hivatkozni, s számos úgynevezett fejlett országot említhetnék magam is, ahol sokkal többe kerül az efféle szolgáltatás. Csakhogy a válasz is ismert: ott a keresetek jobban alkalmazkodnak az árakhoz. Inkább ezt mondom: a díjak a keresetekhez képest feltétlenül magasak, de erről nem a DRV tehet. Ha egy négytagú családban naponta mindenki 150 liter vizet fogyaszt, az egész évi térítési díj 8400 forint. Csatorna használattal együtt a számla összege: 12 ezer 600 forint lesz. Az idén ez havonta mintegy 210, illetve 340 forint többletkiadást jelent a családnak. Szapudi András Tárgyalásokat sürget az Iposz Kicsi a kereslet Perújrafelvétel a vállalkozási adó ügyében? Nem a régen várt gazdasági növekedést, ellenkezőleg, sok egyéni vállalkozó teljes ellehetetlenülését sietteti a néhány hete elfogadott adótörvény — állítják az Ipartestületek Országos Szövetségének vezetői. A mintegy 400 000 egyéni vállalkozó — kiskereskedő, iparos, farmergazda — érdek- képviseletét ellátó Iposz elnöke, Szűcs György nem titkolja: rá szeretnék bírni a kormányt, hogy tárgyalja újra az egyéni vállalkozásokkal kapcsolatos adótörvényt; ne csak szavakban, hanem a szükséges feltételrendszert megteremtve legyen vállalkozásbarát a kabinet és a parlament. A segélykiáltásnak is beillő bejelentés hátterében az áll, hogy miközben növekedtek az adó- és járulékterhek, valójában nincs lehetőség a cégforma szabad megválasztására. Kérdésünkre Szűcs György elmondta: — Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy például a falu pékje — az adózási feltételek okán — kénytelen betéti társulást alakítani mondjuk a feleségével, a segédjével, mert nem akar egyéni vállalkozóként kedvezőtlenebb helyzetbe kerülni. A kisiparosok és a kiskereskedők jó része úgy érzékeli, hogy egyéni vállalkozásukat csak ideig-óráig tűrik meg hosszú távra nem érdemes befektetni. Az Iposz valójában a magánvállalkozásról szóló törvény megalkotását is sürgeti. Ettől biztonságot remélnek, nevezetesen, hogy az érintettek kiszámíthatóan foglalkozhatnak új cégek alapításával és a régiek fejlesztésével. A most érvényben lévő szabályozás éppen a biztonságot nem adja meg, s így — előzetes adatok szerint — több tízezer egyéni vállalkozó, sokezer alkalmazottjuk és a már leszerződött szakmunkástanulók képzését sodorja veszélybe. E2ért is sürgeti az Iposz a kormánnyal való mielőbbi tárgyalást, remélve, hogy valóban sikerül megfelelően képviselni az egyéni vállalkozók érdekeit. (szabó) Csökkent a gépgyártás Tovább csökkent 1991-ben az ipari termelés nagysága, hasonlóan az 1990-ben megindult folyamatokhoz. Legnagyobb mértékben a gépgyártás, illetve a kohászat területén jelentkezett a csökkenés — ez derül ki a Központi Statisztikai Hivatal kiadványából. A múlt év első 11 hónapjának eredményei alapján a gépipar 34,3 százalékkal termelt kevesebbet, mint egy évvel korábban. A mélypont novemberben volt: akkor az előző évi 56 százalékára csökkent az ágazat termelése. A termelés csökkenésének legfőbb tényezője a fizetőképes belső és külső kereslet összezsugorodása. A kelet-európai piac beszűkülése érzékenyen érintette a gépipart. A magyar gépexport — kevés kivételtől eltekintve — a konvertibilis piacon mindezidáig periférikus szerepet játszik. Ä termékek — összetételük és minőségük miatt — csak részben voltak átirányíthatók más piacokra. A hazai piacon is a beruházások és a lakossági vásárlások visszaesése volt tapasztalható.