Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-23 / 19. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — VELEMENYEK, TAJEKOZTATAS 1992. január 23., csütörtök Fórum a közlekedésről, a hírközlésről és a vízügyről A MÁV nem állhat meg Somogyszobnál (Folytatás az 1. oldalról) Siklós Csaba miniszter elmondta, hogy nehéz volt a múlt évük, és gondjaik lesznek az idén is, hiszen jóval több pénzre lenne szükségük, mint amennyi a rendelkezésükre áll. Az idén 8 milliárd forintot költhetnek fejlesztésre, ebből a pénzből azonban nem sok mindenre futja. Nem számíthatunk látványos útfejlesztésre, pedig kellene, hiszen ma ezer lakosra 190 gépjármű jut, 4-5 év múlva ennek a kétszeresével számolhatunk. Ez azt jelenti, hogy még jobban elhasználódnak az utak. Magyarország Európa szívében van, rajtunk haladnak át a legfontosabb köz-, vízi, és vasútak. Ezek fejlesztését kell figyelembe venni. Csárádi János, a MÁV vezérigazgatója válaszolt a sárbogárdi állomásfőnök véleményére, hogy a vasút villamosítása nem állhat meg Somogyszobnál. Már megkeresték a MÁV-ot a horvátok is, hogy segítsünk a háborús károk helyreállításában. így dél felé biztosított lesz a vasúti szállítás. Tervezik a Muraszom- bat-Rédics közötti vasútvonal visszaállítását. Európa és a volt Szovjetunió között a legnagyobb átrakó pályaudvar Záhonyban van. Ez sok lehetőséget rejt magában. A miniszter a napokban Ukrajnában, Oroszországban és a Baltikumban tárgyal a kapcsolatok továbbfejlesztéséről. Horváth Pál, a MATÁV vezérigazgatója arról szólt, hogy a vidéki településeken 1994 végéig megkétszerezik a telefonkészülékek számát, s bekapcsolják a nemzetközi távhívóhálózatba. Remélik, hogy 1995-96-ban már legföljebb fél évet kell várni egy-egy új vonalra. A Pannon Volán képviselője azt tette szóvá, hogy a közúti és vasúti közlekedés menetrendszerkesztését jobban össze kellene hangolni. Ebben mindenki egyetértett. S abban is, hogy az állami postára szükség van, s azt támogatni kell. (Európában egyedül a holland posta önellátó.) Az év végén várható a Duna-Majna- Rajna csatorna megnyitása. A jó hírek kicsit szégyenkezésre késztetnek bennünket, hiszen Budapest fölött jószerivel hajózhatatlan a magyar szakasz. Mielőbb rendbe kellene tenni a medret. A tárca megoldásukhoz minden lehetőséget igénybe akar venni, előbb azonban törvények kellenének, így például a hírközlésről és a közlekedésről. A miniszter reméli, hogy az év második felében javaslataik a T. Ház elé kerülnek. Nagy Jenő Marcaliban lebontják a laktanya kerítését Marcaliban volt egyszer egy úgynevezett belső laktanya a város szívében. Innen is elmentek a katonák. Azóta csak a kerítések vannak meg, s az üres kaszárnyák. Hogy mi lesz velük? A polgár- mesteri hivatalban elmondták, hogy a Honvédelmi Minisztérium engedélyezte, hogy az épületeket használhassák, illetve azokat értékesítsék. Dr. Árvái Zoltán jegyző érdeklődésünkre elmondta: a meglévő épületeket úgy szeretnék eladni, hogy a vállalkozók azokban újabb munkahelyeket teremthessenek. Marcalinak most ez a legfontosabb, hiszen január közepén már csaknem 550 munkanélkülit tartottak nyilván. A kerítések elbontása után egyszerűbb lesz a városi közlekedés, ide kerülhet a piac, s itt tarthatják meg a vásárokat is. Parkosítva, átjáró utakat építve újabb szép közterülethez juthatnak. A tervek már készülnek, s bíznak benne, hogy még az idén lesznek üzleti partnereik. N. J. Gyertyás László felvétele Kedden este 23 óra körül, a Zárda és a Bajcsy-Zsilinszky utca sarkán levő Dédász kisfeszültségű elosztószekrényét egy ismeretlen személygépkocsi kitörte. Tóth Sándor, a Dédász Városi Kirendeltségének vezetője elmondta: szakembereik még az éjszaka ideiglenesen helyreállították az áramszolgáltatást, de a végleges szerelést csak tegnap reggel kezdték meg. A munkálatok idején, több órán át nem volt áram a Kontrássy , a Zárda és a Bajcsy-Zsilinszky utca környékén. Jó, ha tudja, hogy fele sem igaz Nagy szegénységi bizonyítványt állít ki magáról az, aki a politikai palettán összekeveri a színeket, a feketét fehérre, a fehéret feketére festi. Ez jutott eszembe, amikor olvastam a magam nevét is az SZDSZ fizetett hirdetésében, mint gombnyomogató képviselő. Csak- hát a január 13-i hirdetésben közölteknek fele sem igaz. Ami engem illet, hogy mindjárt a hirdetés elején kezdjem, én nem szavaztam meg a gépjárműsúlyadót és a benzin újabb emelését. Továbbá nem szavaztam meg a központi állami szervek pazarlását, az önkormányzatok elszegényedését, mert ilyen szavazás nem is volt. Azt azonban mélységesen fájlalom, hogy azok akik mellüket döngetve verik, hogy ők bölcsen szavaznak — ellene szavaztak az egyházak támogatását indítványozó képviselői javaslatnak. Akik ma úgy gondolkodnak a magyar parlamentben, hogy ők hordják a „bölcsek kövét” a kezükben, ha ki merik nyitni a tenyerüket, megdöbbenve látják, hogy nincs benne semmi. Arról már szót sem érdemes említenem, hogy olyan képviselő nevét is megjeleníti a hirdetés — Király Béla (SZDSZ) — aki hónapok óta nem látható a parlamentben. Már az ókori bölcsek is megmondták: „a féligazság rosszabb, mint a hazugság”, hátha még féligazságot sem állítunk. Szerény véleményem szerint az ilyen politizálás nem európai színvonalú, engem a letűnt rendszer pellengérre állító módszereire emlékeztet. Ma már nem lehet félrevezetni sem az olvasót, sem a választót. Az én választóimat, legalábbis nem, mert ők tudják, hogy hogyan szavaztam, hiszen a szavazás előtt kikértem a véleményüket. Különben is egy képviselőt sohasem a részszavazatok minősítenek — különösen nem az ellenzékben ülő képviselők értékelései — hanem tevékenységének egésze, az hogy hosszú távon miként látja el megbízatását, lelkiismerete, meggyőződése, a pártja és a választói valóságos érdekei szerint. Csak az idő igazolhatja, a mindennapok tapasztalata, hogy jól szavaztam-e, s nem egy ellenzéki párt (SZDSZ) elfogult önző álláspontja, demagóg módszere, mellyel megtéveszteni akarja a politikában járatlan olvasókat. Dehát, mindenki söpörjön a saját portája előtt, mondja a bölcs magyar közmondás. Végezetül még csak any- nyi, a jövőre nézve szeretettel ajánlom megszívlelésre az Evangélium, Jézus szavait: Legyen a ti beszédetek igen-igen: nem, nem: ami pedig ezen felül van a gonosztól van. ...nem fizetve a gonosszal a gonoszért, szidalommal a szidalomért. István József országgyűlési képviselő A somogyi munkanélküliek reménye A munkaügyi tanács csak demokratikus fügefalevél A munkanélküliséget a munkanélkülieket érintő két tényre reflektált dr. Egszerszegi László, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége megyei képviseletének vezetője: — Az egyik a Somogyi Hírlapnak az az információja, hogy a munkaügyi hivatal igazgatójának prognózisa szerint a megyében az év végére 18-20 százalékos lesz a munka- nélküliség és 25 ezren maradnak munka nélkül. A másik, hogy a parlament módosítota a foglalkoztatási törvényt, s az új szabályokat az MSZOSZ kedvezőtlenebbnek ítéli meg, mint a régit. A mostani, majd 10 százalékos munkanélküliség is elviselhetetlen. Az év végére prognosztizált állapot (és az annak nyomán keletkező helyzet) pedig tragikus, katasztrofális. A prognózis bekövetkezése ellen a leghatározottabban tiltakozunk és ennek minden lehetséges eszközzel nyomatékot adunk. A munkanélküliek számát nyugodtan meg lehet hárommal szorozni, s akkor látszik hány embert érint az állásta- lanság. Az anyagilag ellehetetlenülő családok egyre kevésbé segíthetik az új nemzedék munkaképességének kialakulását, és ez a megye jövőjére is katasztrofális hatást gyakorolhat. Az MSZOSZ alapítványt létesít, s vele a szegénysorsú, főleg munkanélküli szülők jó képességű gyermekeinek tanulását segíti. Ez persze csepp a tengerben. Megítélésünk szerint a 20 százalékos munkanélküliség már kezelhetetlen gazdaságilag, s ez a 80 százalékot is félelemben tartja. A kialakult helyzetért felelősnek tartjuk a munkaadókat, akik — a gyengébb ellenállás irányába haladva —, kihasználva a hatalomnak a szak- szervezetek meggyengítésére irányuló törekvéseit elbocsátják a munkavállalók ezreit. Felelős az a gazdaságpolitika is, amely egyetlen munkahely megmentése érdekében sem tesz lépést; úgy rombolja le a gazdaságot, hogy nem épít újat. Kevés pénzt juttat a megyei foglalkoztatási alapra, a munkavállalók érdekeit teljesen figyelmen kívül hagyva hozza meg gazdasági döntéseit. Ez a gazdaságpolitika szemben áll a nemrégiben aláírt Európai Szociális Chartával is, amely rögzíti, hogy a szerződő felek „a teljes foglalkoztatás elérése céljából elsődleges céljaik és felelősségeik egyikeként fogadják el a foglalkoztatás lehető legmagasabb és leszilárdabb szintjének elérését és fenntartását”. Magyarországon a munka- vállalók tehetetlenül sodródnak az anyagi ellehetetlenülés felé. A másik, amiért hallatni kell a szavunkat az, hogy foglalkoztatási törvény módosításával a munkanélkülieket súlyos érdeksérelem érte. Lehet olyan véleményeket olvasni, hogy a törvénymódosítás elfogadása idején (december 28-án) a képviselők fáradtak voltak, azt sem tudták, mit szavaznak meg. Megítélésünk szerint nem erről van szó: a hatalom nem érzékeli a munkavállalók problémáit. Nehezen indokolható a munkaügyi szabályok szigorítása arra való tekintettel, hogy a munkanélküliek nem törekednek elhelyezkedésre, 100 embernek 3 munkahelyen ugyanis lehetetlen elhelyezkednie. Történtek utalások a hatályba levő foglalkoztatási törvény állítólagos liberalizmusára. Mindenesetre furcsálljuk, hogy a törvényhez elfogadása után 10 hónappal ilyen drasztikus módosításokkal nyúltak hozzá. Ez nem vall jogbiztonságra, azt mutatja, hogy a törvények és jogok a költségvetés mindenkori igényeinek megfelelően, tetszés szerint módosíthatók. Az MSZOSZ megyei tisztségviselői hónapokkal ezelőtt levélben követelték a megye országgyűlési képviselőitől, hogy ezt a törvénymódosítást ne fogadják el. Ezt a követelést a képviselők egy része válaszra sem méltatta. A törvénymódosításban több, a munkanélkülieket sújtó változás van. A legkedvezőtlenebbek: a munkanélküli-járadék számítási módjának olyan változtatása, amely relatíve csökkenti a járadék mértékét. A munkanélküli-járadékok havi átlaga 7000 forintos nyomorúságos összeget tett ki. Ennek mérséklésére való törekvés nem vall szociális érzékenységre. A folyósítási időt két évről másfél évre csökkentették. Mivel ma a megyében is a munkahelyek drasztikus felszámolása folyik és újak keletkezésére nagyobb mennyiségben sem rövid, sem hosz- szú távon nincs kilátás, jogos az az aggodalmunk, hogy az elhelyezkedni nem tudók száma 1992-ben robbanásszerűen megnövekszik. Jelenleg 200 ember él több mint egy éve járadékon a megyében. Az elhelyezkedni nem tudókat nem védi szociális háló, ennek következtében ezrek maradhatnak minden ellátás nélkül. Azt a rendelkezést, hogy a munkanélküli-járadék folyósításának megkezdését attól teszik függővé, hogy hány havi végkielégítést kapott a munkanélküli, szinte már minősíteni sem lehet. A végkielégítés az egész világon azt a célt szolgálja, hogy a munkahelyétől megfosztott munkavállaló új életet próbáljon kezdeni, rendezze korábbi adósságait, kisebb beruházásokkal kezdjen vállalkozásba, stb. A magyar munkásoknak nincs tartalékuk, ennélfogva kénytelen a munkanélküliség első hónapjaiban a végkielégítést felélni. Az intézkedés megítélésünk szerint példátlan antihumánus és antiszociális, nélkülöz minden méltányosságot. A törvénymódosítás számos intézkedése kelti azt a benyomást, hogy a kormányzat a megyei munkaügyi hivataloknak egy regresszív ellenőrző, kiszolgáló szerepet szán. A munkaügyi hivatalok egyre inkább az államot szolgálják, nem pedig a munkavállalókat, a passzív kezelést, az aktív foglalkoztatási politika helyett. Ennek a veszélye a törvénymódosítással növekedett. Ha ez a tendencia eluralkodik, akkor a megyei munkaügyi tanács — amelyben a munkaadók, a munkavállalók, az önkormányzat képviselői foglalnak helyet — a munkaügyi hivatal mellett a demokratikus fügefalevél szerepét játssza. Ez termésetesen nem felelne meg a várakozásainknak. Több órás áramszünet Kaposváron
