Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-23 / 19. szám
1992. január 23., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Cigánysors — nemzetsors LAKATOS MENYHÉRT: NEM ILYEN LOVAT AKARTUNK (Fotó: Kovács Tibor) Nagyatádi alapítvány Paracelsus — az egészség ügyéért Dr. Frank Ferenc: a dolgozók is zsebükbe nyúltak Lakatos Menyhért, a Magyarországi Cigányok Nemzetiségi Kulturális Szövetségének elnökségi tagja, író. Magyarországon a sors úgy hozta gyakran, hogy az írók többsége politikus is. — Egy kicsit fura ez a politi- kusság. Az írók részben politikusok is, de azért az író elsősorban író. A politikában nagyon nagy feladata van az irodalomnak, az írónak: egy reformot, fordulatot az irodalom, az írók, a műszaki és a humán értelmiségiek szoktak kezdeményezni. Másként látják a világot, más a lehetőségük. Az íróknak a politikában csak annyi a feladatuk, hogy elkezdjenek egy dolgot, segítsenek a reformokban, a fordulatokban, aztán adják át a politikusoknak. Azt nem lehet mondani, hogy az írók vagy a művészek nem politikusok, de a politika nem lehet fő dolog az író részére. A legfontosabb az írás. Ha a reformok megállnak, és nincs jelen előrébb és többet látó irodalom, akkor a politika hatalmi harccá fejlődik, mert nem lesz ellenőrzés, kritika. Tisztábban lát az a személy vagy csoport, amelyik nem vágyik hatalomra, mert neki a nemzet az elsődleges. Egy kisebbség létéért, jobbulásáért, fejlődéséért is lehet tenni úgy, hogy az hasznára is váljon a nemzetnek. — Hogyan élte meg a fordulatot, mint író, mint politikus? A cigányság részéről — Mi sem tudtunk kimaradni a cigányság reformköveteléseivel. Az a kis értelmiségi réteg, amelyek évtizedek óta körém csoportosulva dolgozott, ezekért a reformokért küzdött. Méghozzá a cigányság reformjáért, amelyet nem lehetett elválasztani a nemzet reformjától. Amit cigánykérdésnek neveznek, az mesz- szemenően összefügg a nemzet létével, holnapjával. Ez az etnikai kisebbség olyan nagyszámú, hogy csak úgy lesöpörni az asztalról nem lehet: része a nemzetnek. Ha a cigányság ott marad, ahol jelenleg van, az később — akár 20-30 év múlva is — nagy tragédiát okozhat a nemzetnek. A reformok csak a 80-as évek közepe táján voltak érezhetőek, amikor a magyar- országi cigányság részére sajtót és szervezkedési lehetőséget engedtek. Ez a hatalom gyengülését is jelentette. Tisztában voltunk ezzel és gondolkodtunk is azon, hogy elfo- gadjuk-e egyáltalán, hiszen ismertük a pártállam célját: azt, hogy szeretné ezt a tömeget bizonyos mértékben bekebelezni. Annak előtte egy megfoghatatlan, kordában nem tartható tömegként tartották nyilván a cigányságot. — És most hol tart a cigányság? — Igazán seholsem. Dehát az egész nemzet nem tart sehol, azért érzi a változásnak a negatív oldalát az egész ország, s benne a cigányság is. Ma szabadabb a mozgás: ez azonban nem ellensúlyozza azt a szociális és kulturális visszaesést, ami bekövetkezett. — Mennyiben része a „cigányirodalom” a magyar irodalomnak? — Én mindig tiltakoztam ez ellen a kifejezés ellen. Én nem cigány író vagyok, hanem író cigány. Há így osztanák fel az irodalmat, akkor Csurka Istvánt lóírónak mondanám, mert szereti a lovakat, és sokat ír a lóról... Volt, hogy Pi- linszkyt egyházi írónak vagy katolikus költőnek mondták. Igaz, ő vallásos ember volt, de ennek így semmi köze az irodalomhoz. Az, hogy én a magam népcsoportjával sokat foglalkozom. Nem is kisebbíti a magyar irodalmat: inkább színesebbé teszi azt. — Könnyű volt bekerülni az irodalomba? Nem volt hagyomány — Nem volt könnyű, mert nem volt kitaposott út. Nem volt hagyománya annak, hogy a cigány író, vagy az író cigány, olyan népcsoport életét mutatja be, amelyet nem ismer a nemzet. Nem volt elhatározásom, hogy író leszek: az írók Szövetségébe sem vettek fel. Talán azért, mert nem éreztek szobatisztának. Nem is érdekelt a dolognak ez a része. Arra nem törekedtem, hogy a magyar írótársadalomhoz tartozzam: egyszerűen írtam, csak mert kellett írnom. Nemcsak belső indíttatás volt ez, hanem a népcsoportom által hozott kényszer is, hogy megmutassak önmagunkat. Az volt a célom, hogy egy rést, ablakot nyissak, amelyen át a nemzet benézhet, és látja, hogy milyen a cigányság zárt világa, amely mindig bizalmatlanságot szül. — Lakatos Menyhérten kívül Bari Károlyt ismerem, mint költőt. író cigányok hányán vannak? Sokan vagyunk — Sokan. Osztokián Béla, Balogh Attila, Kovács József, az ország különböző részeiről egyre több tehetséges költő, író jelentkezik. Most próbálunk a Magyar írók Szövetségén belül létrehozni egy cigány szekciót. Jókai Annával is arról beszéltem, hogy szeretnénk összefogottabban segítséget nyújtani nekik, kiemelni közülük a legjobbakat. Van folyóiratunk, lehetőségünk a publikálásra. Azt tapasztalom, hogy az egész irodalom óriási mélységbe zuhant és ez veszélyes a nemzetre nézve. Hivatkoznak most a pénz hiányára, de valójában egészen más van a háttérben: az elcsendesülés, a gondolkodás, a fejvakargatás, az, hogy nem ilyen lovat akartunk... Horányi Barna Az egészségügy napjainkban sorsfordulóját éli, sorra születnek annak megreformálását, korszerűbbé tételét sürgető törvényjavaslatok. Egy részük már a legjobb úton van a megvalósulás felé. Közben Nagyatádon sem tétlenkednek: a Nagyatádi Városi Kórház dolgozói — erről lapunk is tájékoztatott idei első számában — létrehozták a Paracelsus Népegészségügyi Alapítványt. Dr. Frank Ferencet, a kórház orvosigazgatóját, a kuratórium elnökét kérdeztük: mi tette időszerűvé egy egészségügyi alapítvány bejegyeztetését? — Az ötlet nem újkeletű, a nyitott, közérdekű egészség- ügyi alapítvány gondolata már korábban megszületett, azzal a kórház vezetése, társadalmi szervezetei és a dolgozók egyetértettek. S hogy mi létrejöttének közvetlen oka? Az intézmény, hogy korszerűbb egészség- ügyi ellátást biztosítson betegeinek, komoly műszeres fejlesztésekre van szükség. És ehhez pénz kell. A nagyatádi kórházat 1976-ban adták át azzal a céllal, hogy megoldja Belső-So- mogy egészségügyi ellátását. Az eltelt 15 esztendő alatt igyekeztek megfelelni a követelményeknek, a kezdeti lépésektől nagy utat tettek meg; immár 845 dolgozó szolgálja az egészség ügyét. Hogy munkájuk, értünk, még eredményesebb legyen, szükség van továbblépésre. — Mi a célja, vállalása a Paracelsus alapítványnak? — Legfőbb célja, hogy megteremtsük az anyagi lehetőséget Nagyatád város és a vonzáskörzetébe tartozó lakosság egészségi állapotának javítása, megőrzése, gyógyítása érdekében a nagyatádi kórház gyógyító, megelőző és rehabilitációs tevékenységének fejlesztésére. Az alapítvány közreműködik az egészséges életmód helyreállításában, a szenvedélybetegségek leküzdésében. Dr. Frank Ferenc kifejtette, hogy a Paracelsus Népegészségügyi Alapítvány együttműködik azokkal a társadalmi szervezetekkel, amelyek a lakosság egészségi állapotának felmérésében, számítógépes feldolgozásában részt vesznek, valamint javaslatokat dolgoz ki az egészségügyi ellátás leghatékonyabban működő szervezetének kialakítására. Mindazonáltal szűrő- vizsgálatokat végez és az egészségügyet érintő előadásokat szervez a lakosság részére. — Mekkora összeg van az alapítvány számláján? — Azzal kezdeném, hogy az alapítványt hat intézeti dolgozó hozta létre, tízezer forint indulóvagyonnal, e pillanatban a befolyt összeg már túl van a százezer forinton, s ennek fel- használásáról az öttagú kuratórium dönt. — Vezet-e új típusú kapcsolatok kialakulásához az egészségügy szívéből, a kórházból elindult kezdeményezés? — Feltétlenül. Az alapítványi munkában résztvevők nemcsak hivatásuk gyakorlásaként, munkaviszony keretében fejthetik ki tenni akarásukat, hanem lehetőséget kapnak a karitatív tevékenység megnyilvánulására is. Emellett közelebb hozza egymáshoz az egészségügyi dolgozókat a szolgáltatásokat igénybe vevőkkel. Új típusú kapcsolatként jelentkezik a kórház és az alapítvány viszonya is. (A Paracelsus Népegészségügyi Alapítvány számlaszáma, OTP-Nagyatádi Fiók: 795 000324.) B. T. J. DEROGY — H. CARMEL: Szupertitkos Izrael A damaszkuszi 33-60-68-as nem válaszol 4 A HVA szerepe elválaszthatatlan a • Mischának is nevezett Markus Johannes Wolf tábornoknak, a tisztelt és rettegett szuperkémnek a személyiségétől. Az ifjú Mischa, aki 1923-ban született, Stuttgartban nőtt fel, ahol apja, noha kommunista volt, a felső körök kedvenc orvosának számított. Színész szeretett volna lenni, de fivére, Konrad valósította meg ezt az álmát. Mischa 1933-ban és 1934-ben Svájcban és Franciaországban tanult franciául, majd oroszul és angolul a moszkvai káderiskolán. 1956-ban, 33 éves korában került a HVA élére, s azóta a „vakondokok” irányítójaként tett hírnévre szert. Erre a manipulálásra az egyik legjobb példa James Fredericjk Sattlernek, az Egyesült Államok szenátusa külügyi bizottsága egyik ragyogóan tehetséges munkatársának az esete: Sattlert 1976-ban leplezték le az FBI ügynökei mint keleti ügynököt, aki egy szélsőjobboldali konzervatív szervezet leple alatt működött. Wolf, aki ezt köve A zsidó állam titkos diplomáciájának kulisszatitkait tárja fel a francia-izraeli szerzőpáros. Részleteket közlünk az Akadémiai Kiadónál megjelent könyvből. C P ' +1 tőén a Közel-Keletre összpontosította erőfeszítéseit, hamarosan baráti kapcsolatot épített ki El-Huli szíriai tábornokkal és eddig sohasem látott szintre emelte a felderítő szolgálatával kialakított együttműködést. Olyannyira, hogy amikor 1988 elején Achenben és Düsseldorban lelepleztek egy kémhálózatot, amelynek a tevékenysége kiterjedt a Német Szövetségi Köztársaságra, a Benelux-államokra és Franciaországra, kiderült, hogy tagjai egyeidejűleg dolgoztak Kelet-Németországnak és Szíriának. Amikor Nizar Hindavi 1986 márciusában arra készül, hogy visszautazzék Londonba, El-Huli tábornok személyesen vesz búcsút tőle abban a damaszkuszi lakásban, amelyet Szaid ezredes bocsát a rendelkezésére. Erősen bátorítja, hiszen „veszélyes küldetésről” van szó, de-r -r ír ír < O ^ r - - i: . meg is fenyegeti, ha árulásra adná a fejét. Halállal fenyegeti, de ez már együttjár a szakmával. Hindavi, aki másnap kényelmesen elterpeszkedik a szíriai légitársaság első osztályának egyik foteljében, tudja, hogy El-Huli tábornok emberei most már állandóan szemmel tartják. Köztük a gép egyik utaskísérője, Mohamed Zeidan, akinek az a feladata, hogy tartsa vele a kapcsolatot. Nizar első feladata az, hogy megtalálja Ann Murphyt, aki születendő gyermekének atyját újra megpillantva valósággal repes az örömtől és pillanatnyi tétovázás nélkül hajlandó akár a világ végére is utána menni, hiszen azt ajánlja neki, hogy külföldön elveszi feleségül. Csak arra van szükség, hogy ott csatlakozzék hozzá. Nizar ad neki kétszáz fontot, hogy megvásárolhassa az esküvői ruhát. És elhiteti vele, hogy maga vásárolta neki az útitáskát, amelyet „szeretetbe csomagolva” nyújt át neki a távozás napján. Hindavi abban a taxiban, amely április 17-én kiviszi őket a hetahrowi repülőtérre, kiegészíti az ajándékát. Egy számológéppel, amelyben elhelyezi az elemet s ezzel beindítja azt a gépezetet, amely a menyasszonyát repülő bombává alakítja át. A naiv ír lány, aki csak az eljövendő mézeshetekről álmodozik, semmiben sem kételkedik, készpénznek vesz mindent. Izraelben megismerkedik majd választottjának a családjával és türelmesen megvárja, amíg a vőlegény lezárja londoni ügyleteit... Érzelmes búcsú az ÉI-AI pultja előtt. Avinak, a légitársaság biztonsági ügynökének ébersége azonban mindent a feje tetejére állít. Nizar, aki távolról figyelte a jelenetet, sietve elhagyja a repülőteret a szíriai légitársaság egyik munkatársának az autóján, s a nagykövetségen keres menedéket. A tervezett ünneplés fuccsba megy. Lutuf al-Hajdar, a dühtől fuldokló nagykövet rábízza Ni- zart két, diplomáciai mentességet élvező munkatársára. Azok — miután más színűre festik a haját — elbújtatják egy dél-londoni lakásban. Azt ígérik, hogy segítséget nyújtanak neki az ország illegális elhagyásában. Másnap, az ablakon kitekintve, felismeri a szíriai nagykövetség egyik fekete limuzinját, amely a ház közelében parkol. Eszébe jut El-Huli tábornok utolsó figyelmeztetése, amely Damasz- kuszból történt távozása előtt hangzott el („ha valaha is elárul bennünket, megöljük”), és pánikba esik. Meg van győződve arról, hogy a szíriaiak végezni akarnak vele, tekintettel arra a botrányra, amelyet Ann Murphynek a sajtóban megjelent beszámolója keltett, így hát elmenekül a lakásból. Jobbnak tartja, ha az angolok börtönzik be, mint hogy a szíriaiak öljék meg... * * * Damaszkuszban valósággal tombol a dühtől Hafez-el-Asz- szad elnök, mihelyt megérkeznek a hírek azokról a nagy visszhangot keltő vallomásokról, amelyeket Nizar tesz a Scotland Yardon. Nem mintha nem helyeselné régi fegyvertársának, El-Hulinak azt a kezdeményezését, hogy repülés közben felrobbantsa az EI-AI egyik Boeing gépét, akár megtorlásképpen azért, hogy Izrael februárban feltartóztatott és leszállásra kényszerí- tett egy líbiai gépet, amelynek az utasai között volt pártjának az alelnöke vagy mintegy válaszként a minapi amerikai támadásra, amely barátját, Kadhafit sújtotta. Nem hajlandó azonban megbocsátani azokat a túlságosan is látható jeleket, amelyet a kínos kudarcba fulladt merénylet kísérletének felelősei hagytak hátra. Ezek ugyanis minden hiteltől megfoszthatják az ő felháborodott cáfolatait azon vádakat illetően, hogy országa közvetlenül belebonyolódott az ügybe. (Folytatjuk) I a J • 11 » ii n í rr }{ j ■Jr cv r*.♦ «>» SJ> * »U »*♦
