Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-22 / 18. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG 1992. január 22., szerda Kisgyalán nagy gondjai Kukorica „hajtja” még a traktort A kisgyaláni termelőszövet­kezet irodája mellett állnak a munkagépek. Kukoricával „mennek”, pontosabban azzal a gázolajjal, amit Budapesten kukoricáért cserélt a szövet­kezet. Ugyanis a kisgyaláni tsz, amely valamikor a kör­nyék egyik legjobban működő szövetkezete volt, ma az érté­kesítési gondok miatt — sok más termelőszövetkezethez hasonlóan — pénzhiánnyal küzd. — Amíg az üzemanyag tart, addig tisztességgel elvégzőnk minden munkát, így a téli gép- és gépjárműjavítást is — mondta Kovács Gyula tsz-el- nök. Hozzáfűzte: — Sajnos, gépparkunk nagyon elörege­dett: különösen az MTZ-k és az IFA-k. Az utóbbiakat évente kell vizsgáztatni, és ez tovább növeli nehézségeinket. Az emberek kedvetlenek, ma­gukba zárkóznak. Napi prob­lémáikat az is növeli, hogy egyre több azoknak a munka- nélkülieknek a száma, akik eddig nem a mezőgazdaság­ból éltek, máshová jártak el dolgozni. A legfőbb gond azonban az, hogy mi lesz a szövetkezetét alkotó Kisgyalán, Büssü és Fonó lakóinak sorsa. Az már biztos, hogy annak az időnek vége, amikor a szövetkezet úgyszólván mindenben ki­szolgálta tagjait. Elkerülhetet­lenül váltás következik. Azt azonban, hogy milyen utat vá­lasszanak, ma még senki sem tudja. Egyelőre az látszik kö­zös akaratnak, hogy a vagyon nevesítése után is (kft-ként, rt-ként) mindenképpen marad­janak együtt. Azt vallják: csak a közös összefogás teremtheti meg a három község boldogulásá­nak útját. Eddig senki sem je­lezte, hogy farmergazdaságot szeretne létrehozni, ugyanis nincsenek meg hozzá a sze­mélyi és tárgyi föltételek. A szövetkezet elnöke abban reménykedik, hogy majd a vál­tás után az eddiginél jobban érvényesül a tulajdonosi szemlélet, a közösség tagjai jobban törekszenek a haté­Egyelőre még tele a tank Fotó: Király J. Béla kony munkára, megbecsülik az értékeket és figyelembe veszik, mit vár el a piac. — Az persze, hogy lesz-e piac, nemcsak a három köz­ség lakóinak szorgalmától, hanem bizonyos állami intéz­kedésektől is függ. Sz. N. „Az teherautója” (Rájfizetőparkoló a belvárosban Az év teherautja díjat 1975-ben alapították, és 1992-ben az Iveco — a Fiat tu­lajdonban lévő haszongép­járművet gyártó csoport — nyerte el a megtisztelő címet. A díjat évente ítélik oda annak a járműnek, amely a „legna­gyobb mértékben hozzájárul az áruk közúton történő szállí­tásának hatékonyságához”. Az Iveco Eurocargo nevet vi­selő középkategóriájú teher­gépkocsi családja nyerte el az Iveco számára a díjat. A bírák a díj odaítélésénél az alábbi fő tulajdonságokat ismerték el: a modulrendszerű konstrukciót, amely több, mint 540 változat kialakítását teszi lehetővé, ezáltal rendkívül széles körű felhasználói igényeket képes kielégíteni, a gazdaságos üzemeltethetőséget, a nagyon kedvező fék, menet és aktív biztonsági tulajdonságok azo­kat az új karbantartási mód­szereket, amelyek az üzemel­tetés közbeni karbantartást helyezik előtérbe, minimálisra csökkentve ezáltal a műhely­ben történő állásidőt. Az új Iveco 80 szavazatot kapott, míg a 2. helyezett 57-et. Az Iveco első ízben nyerte el ezt a megtisztelő cí­met. — Lehetetlen helyzetet te­remt, az, amit az önkormány­zat kitalált. Tegnap például le­robbant a Trabantom, a sze­relő ma még nem tudta fo­gadni, mit gondol mennyibe kerül a parkolás néhány napra? — mérgelődik dr. Haj­dara Mária. — Naponta egy vagyont fizessek, azért mert a belvárosban lakom? Ezzel az egésszel csak azt érték el, hogy kiürültek a parkolók. Az az úr a saját fizetését sem ke­resi meg így a parkolási díjból — mutat a parkolóőrre. — Amióta itt van, szinte alig látni autót a parkolóban. — A munkám miatt sokszor előfordul, hogy 5-10 percre haza kell ugranom. Mindany- nyiszor fizessem ki a parkolási díjat? — vakarja a fejét Helyes József taxis. — Arról nem is beszélve, hogy amikor éjsza­kás vagyok, napközben ott áll a kocsi a ház előtt. Az indulatok Kaposvár bel­városában, az OTP mögötti parkolóban szabadultak el, s ezeket a véleményeket is ott jegyeztem fel. Az ok elsősor­ban nem az, hogy két hét óta ez is fizetőparkoló lett, hanem, hogy az itt lakók, itt dolgozók nemhogy mentességet nem kaptak, de semmiféle ked­vezményt sem. Többségüknek nincs gará­zsa, hiszen a belvárosba nem sok garázs épült. Persze leál­líthatnák lakásuktól távolabb is az autót — esetleg akár a város szélén is —, olyan utcá­ban, ahol a parkolásért nem kell fizetni, ott azonban a tu­lajdonosok nem látnak rá az autóra. Legalább valakinek — tudniillik a tolvajoknak, rongá- lóknak — haszna is lenne a fi­zetőparkolókból. Dr. Mátyás József azt mondta: eddig az itt lakók alig fértek be az autóikkal, akkora volt a zsúfoltság, most, végre lenne helyük a házuk előtt, ehelyett őket sújtja a parkoló­díj legkeményebben. A 15 fo­rintos óradíj — kezdetben 30 forint volt — naponta mintegy 300 forintot jelentene a parko­lásért. Engedélyt azonban hiába kérnek, a már eddig kiadotta­kat is visszavonta az önkor­mányzat. A Havanna ételbár és a Fantázia butik vezetői is ugyanebben a cipőben járnak. Gyurmán József, az ételbár vezetője napjában többször megy áruért a saját kocsijával, s a sétálóutcára nem hajthat be. Úgy gondolja, fizet akkora bérleti díjat a helyiségért, hogy legalább az árurakodáshoz legyen rendes helye. Dr. Kéki Zoltán jegyzőtől megkérdeztük, miért nem kaphatnak a fizetőparkoló környékén lakók valamilyen könnyítést? — Szó sincs arról, hogy nem kaphatnak: csak az ön- kormányzatnak nem áll jogá­ban ilyet kiadni. Február 11 -én terjesztjük a közgyűlés elé azt a módosító javaslatunkat, amelyben töb­bek között a parkolók környé­kén lakók számára parkolási engedély kiadását kérjük. Hogy addig mi a teendő? A parkolóőrök és autósok ru­galmasságára bízzák. Vagyis meglátják, ki lesz az erősebb. A fejetlenség pedig tovább tart. N. L. A szolgálat saját portáján is vihart jelez AZ ÖNKORMÁNYZATOK SEGÍTSÉGÉT KÉRIK Bartha Imre, a Siófoki Meteorológiai Ál­lomás vezetője felhívással fordult a Bala- ton-parti települések polgármestereihez. — Mit szeretnének vele elérni? — A balatoni viharjelző szolgálat tevé­kenységének megőrzéséhez és tovább­fejlesztéséhez kérjük a helyi önkormány­zatok támogatását. Ismeretes, hogy mi üzemeltetjük a viharjelzőrendszert, amely alapvetően élet- és vagyonvédelmi célo­kat szolgál. A zavartalan működtetés az elégtelen költségvetési támogatás miatt az idén ve­szélybe kerül. A szolgálat szerves része a tó idegenforgalmi infrastruktúrájának. A riasztórendszer fenntartása, üzemelte­tése azonban eléggé költséges. Ha nem kapunk segítséget, a szolgálat működte­tése fokozatosan lehetetlenné válik. A múlt nyáron például az ábrahámhegyi ál­lomást villámcsapás érte. Teljesen meg­semmisült az elektronikája. A pótlásra 750 ezer forint kellene. Ha nem tudjuk megszerezni, az állomás az idén nem fog működni. Meghibásodások esetén to­vábbi fényjelzőállomások kiesése is vár­ható. A viharjelzés minősége, hatásfoka várhatóan romlik, bizonyos körzetekben pedig lehetetlenné válik. — Végül is mit szeretnének elérni? — Kétoldalú megállapodásokat kötni az önkormányzatokkal. Idegenforgalmi bevételeikből juttassanak erre a célra is. Különben képtelen követelmény lesz, hogy a 600 négyzetkilométernyi Balaton minden zugába az Országos Meteoroló­giai Szolgálat eljuttassa viharjelzéseit. A víziközlekedési balesetek, a vízbefulások megelőzéséért már kötöttünk ilyen kétol­dalú megállapodásokat a Belügyminiszté­riummal, a Polgári Védelem Országos Parancsnokságával, valamint az Orszá­gos Életmentő Egyesülettel. Cseresznyák István HETVENEZER FIATAL TALÁLKOZÓJA Taizé a belső megtisztulásért Taizé az új Európa felé törő ifjúság egyik középpontja lett. A dél-franciaországi Cluny közelében van e kis falucska. S ahogyan ezer évvel ezelőtt a híres apátság szerzetesei vi­lághódító reformútra indultak, éppen úgy ma a szomszéd községből Roger Schutz protestáns világi szerzetes veze­tése alatt új lelkiséget kívánnak létrehozni. Lelki közösség Három évvel ezelőtt az eu­rópai találkozót első alkalom­mal szervezték meg a vasfüg­göny mögött, s választásuk Pécsre esett. Akkor a magyar fiatalokkal együtt 4-5 ezer résztvevőre gondoltunk, de 15 ezer hátizsákkal és plédekkel felszerelt fiatal lepett meg bennünket. A pécsi nap igen sikeres volt és a vasfüggöny mögötti országokban szem­mel láthatóan mélyen bele­nyúlt az ifjúság lelkületébe. A most egybegyűlteket már négy hónappal ezelőtt kezdték hívni a taizé-i testvérek. Ötvenezerrel számoltak. S íme egybegyűlt hetvenezer, akiket a rendezőbizottság Bu­dapesten intézményekben, is­kolákban, internátusokban otthonokban helyezett el, de a főváros katolikus és keresz­tény gondolkodású családjai is ingyen befogadták a fiúkat és a lányokat. Húsz év óta működik lelki ráhatásokkal belső megértést sürgetve a ta­izé-i közösség. A jellemzően különleges vonás Taizé-nél, hogy elsősorban protestáns férfiak lelki közösségéről van szó, tehát valójában lutherá­nus és református szerzetesi közösséget kell elképzelnünk, akik fogadalmat tettek, közö­sen laknak Taizé-ban s más városokban, szerzetesi életet élnek sok imádsággal. Hár­mas fogadalommal lépik át a közös házak küszöbét, azzal az elhatározással, hogy Isten­nek és az embernek szentelik életüket. Istentiszteletük leg­inkább elmélkedés, ima, vi­szont emberszeretetüknek jó­tékonysági intézmények létre­hozásával és vezetésével, magánosok és elhagyatottak felkeresével és vigasztalásá­val igyekeznek kifejezést adni. Krisztus követői Hol is keressük azt a vonzó, belső erőt a fiatalemberek, fiúk és lányok szívében, amely őket lelkes krisztuskövetőként meggyőződéses kereszté­nyekké, jótékonykodásban felülmúlhatatlan, testvéri oda­adásban kifogyhatatlan gaz­dagokká teszi? A hangsúly azon van, hogy mi mindany- nyian hitünkben testvérekké váljunk. Taizé nem egyesület, nem is valamilyen fajta jámbor szövetkezés; társulás a belső megtisztulás és gazdagodás felé vezető úton. Minél több ilyen együttérző és együtt cse­lekvő társakra találunk, annál értelmesebb és vonzóbb lesz eme testvéri összeállás. Test­vérülésről van szó, melyben a lényeg a másik ember felfede­zése, különvalóságának vagy „másságának” megtalálása és ennek beépítése egyre na­gyobb embertestvéri közös­ség együttesébe. Taizének majd száz testvéri fogadalmat tett tagja van, de sokezren vannak a világban minden or­szágban és világrészben, akik kívülről figyelve, de belülről érintve kerülnek közel e töme­geket vonzó lelkiséghez. Ilyen tag hazánkban már sok ezer lehet, de Európában a legtöbb lelkileg érintett követőt Olasz­országban, Lengyelország­ban, Németországban és az északi országokban találjuk. Ma már csaknem 2000 orosz fiatal vett részt a pesti napo­kon. Pécsen három évvel ez­előtt még csak négy kijevi fiú csatlakozott az európai fiata­lokhoz. Apostoli küldetés Az európai újjárendeződés- nek, amely a vallást nem tudja kihagyni, nagy jelentőséggel bíró kezdeményezéséről van szó, amely most már több, mint kezdés, hiszen európai és világviszonylatban Taizé a fiatalság legnagyobb csoport­jait hozza össze. A taizé-i gondolat lényege valamilyen fajta bensőség, lelki közpon­túság megteremtése a fiata­lokban, akik készek életüket másoknak szentelni. Ma az egész emberiségnek belső átalakulásán, apostoli külde- tésű megtérésén van a hang­súly. Intézmények korrigálá­sával nem érünk el sokat, a személyt kell átalakítani má­sokért élő embertestvérré. Annyiszor hivatkozunk arra, hogy ma áldozatokra van szükség. Egy közösséget, mint ilyet, erre nem lehet rá­bírni. Áz áldozat az egyéni fe­lelősségre és szabadságra te­remtett ember leghumánu­sabb megnyilatkozása. Ezt az áldozatot, az erre való készenlétet látjuk azoknál a fiataloknál, akik ma fáradsá­got nem ismerve, minden ké­nyelmességet elvetve, házi­zsákkal felszerelve járják be a félvilágot társakat keresve, akikkel ezt az új reformközös­séget, talán úgy lehetne ne­vezni, a vatikáni zsinattól eredő új reformtörekvéseket meg lehet valósítani. Vendé­gem volt a napokban egy fiatal német plébános, aki öt fiút és három leányt hozott Buda­pestre. Elmondta, hogy mit ta­pasztalt a fiatalok között és hogyan vette észre ő is, hogy a közös ima és ének, amelyet órákon keresztül végeznek ilyenkor a különböző templo­mokban, nála is belső felme­legedést és küldetési érzéket keltett. Meggyőződése, ha a nyolc fiatal hazaér és kisugá­rozza majd a Budapesten ka­pott lelkesedést és mély evangéliumi szellemet, ez többeket is vonz. Cserháti József, püspök Országos főhatóság szakirányú végzettséggel és gyakorlattal rendelkező üdülővezetőt keres a balatonlellei 40 fős, melegítőkonyhás üdülőjébe. Pályázatokat „Télen tanfolyamok” jeligére a 209603. számra a kiadóba. ^_____________■ ______(209603) F ELHÍVÁS! Felhívom mindazok figyelmét, akik fiam, SÁNDOR ISTVÁN 1991. július 6-án Ságvár belterületén történt halálával kapcsolatban bármilyen információt tudnak adni, JELENTKEZZENEK SÁNDOR ISTVÁNNÉ, NAGYBERÉNY, BÉKE U. 5. szám. A nyomravezetőnek pénzjutalmat biztosítok! ___________(148365)

Next

/
Thumbnails
Contents