Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-22 / 18. szám

1992. január 22., szerda SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Bogiári jegyzet Emelkednek a költségek, csökken az Igény Drága üdülésünk Korábban a szakszervezeti tagsági viszony jogosított föl bennünket arra, hogy igénybe vehessük a SZOT-üdülők va­lamelyikét. Hazánk demokratikus átalakulása tágabbra tárta a kapukat: az üdülés — függetlenül a szakszervezeti hova­tartozástól — munkavállalói jog lett. Közben a volt SZOT-üdülők tulajdonjoga még korántsem tisztázódott. Persze ezek az üdülök folyamatosan üzemelnek. A téli „szezon" a Bala- ton-parton kulturális érte­lemben is idézőjelet követel, és ezen nincs mit csodál­kozni. Noha születtek már tervek, koncepciók és vá­gyálmok a tópart téli turiz­musáról, a nyár eredményei és gondjai ezt mindmáig ködbe és párába burkolták. Talán azért is, mert a nyári törekvések és kezdeménye­zések minden szép ered­mény ellenére szervezési, egyeztetési, finanszírozási gondok sorával s makacsul megmaradó foghíjakkal is együttjártak. Mégis, hogy „Balatoni nyár” legyen kulturális értelemben is, az már „vastagon” téli te­endők sorát hozza magával. Mondta is Gulyás János, a bogiári művelődési ház igaz­gatója, hogy a turizmushoz kapcsolódó „fesztiválozás” programját a törökök legalább két évvel megelőzően menet­rendi pontossággal produkál­ják. Ehhez képest itt még bot­ladozunk. No nem a lépések elmaradása, hanem inkább a sok lépés ritmuskülönbsége, összehangolatlansága miatt. Van az itteni közművelődési intézmények igazgatójának — egyelőre számítógépben — egy hosszabb dolgozata arról, hogy tágabb összefüggés- rendszerben, de bogiári „vi­szonylatban” is mivel kellene számot vetni, mit kellene újra­gondolni. Gondolom ő sem tartja ezt szentírásnak, kiindu­lópontnak a vitákhoz viszont A régi házon új felirat 3 A Dzsala szálló ét­termének két ven- • dége egy héten át valósággal hercegek módjára látogatja végig a damaszkuszi éjszakai mulatókat. Fejedelmi ellátás, pompásan terített asz­talok, kedves és előzékeny lá­nyok. Nizar érzi, hogy fontos küldetésről lesz szó, arról a pompás akcióról, amelyre már évek óta vár. A líbiaiak ugyanis eléggé fukarok voltak: éppcsakhogy kínálták... E keleti lakmározások hete­dik napján kísérője elviszi egy nagy, komor épülethez, ame­lyet szögesdrót és árammal töltött rács vesz körül. Sisakos katonák járőröznek az udva­ron. Baljós hírű épület: a légi­erő hírszerző szolgálatának a főhadiszállása. Damaszkusz- ban, ahol a gyanakvás légköre uralkodik, valamely titkosszol­gálat fontossága attól függ, hogy milyen bizalmat tanúsít irányában maga az államfő. És mivel Asszad valaha a lé­gierő ezredese volt, továbbra is ez a fegyvernem kedves a számára. Ügyelt arra, hogy a légierő hírszerző szolgálatá­A zsidó állam titkos diplomáciájá­nak kulisszatitkait tárja fel a fran­cia-izraeli szerzőpáros. Részleteket közlünk az Akadémiai Kiadónál meg­jelent könyvből. Tornaóra a nagyteremben kitűnően alkalmas. Mégis, a kiprintelt szöveg fölé némi ma- líciával azt írta: „elteendő jobb napokra”. S ez a megjegyzés mégsem valamiféle hamvába vált pesszimizmus megnyilvánu­lása — most inkább realitás. Boglár és Lelle különvált, e napok is tanúsítják, hogy oly­kor viharos viták közepette fo­lyik az újbóli magára találás, a képviselő-testületek lehetősé­geinek, feladatainak önmeg­határozása, s az intézmények érthetően egyelőre „bevont vi­torlákkal” várakoznak például a költségvetésre. Mindez azonban — tapasztalhatóan nak élére a félelmetes El-Huli tábornok személyében egy régi barátját, bizalmasát és tit­kainak tudóját állítsa. El-Huli- nak ezen az alapon tartoznak feladatkörébe a különleges kémkedési feladatok és ak­ciók szerte a világon. Nizart bemutatják helyette­sének, Haitan Szaid ezredes­nek. „Nos — mondja neki a ko­mor és meglehetősen szűk­szavú tiszt —, merényletet ja­vasolunk önnek egy repülő­gép ellen. Erről egyelőre nem mondhatok többet. Hajlandó együttműködni velünk? — Ez a pénztől függ — vá­laszolja Nizar, akit mindez kissé váratlanul ér, de aki jól tudja, hogy nincs választása: az ember nem tréfál a szíriai titkosszolgálattal. — Megkapja a pénzt. Sokat. — Mennyit? — Mit szólna 250 ezer dol­— nem jelent tétlenséget. A bogiári intézmény homlokza­tán a felirat történelmünk, szo­lidaritásérzetünk fontos és számontartott eseményére, a lengyel menekültek istápoló befogadására utal Lengyel- Magyar Barátság Háza. Fel­adatuknak tartják az itt dolgo­zók, hogy mindez ne csak puszta felirat legyen, hanem a működés karakterében is nyil­vánuljon meg. Ugyanakkor — mint az igazgató mondta — szeretnék értelmesen, európai módon összeegyeztetve ápolni a korábbi névadó Vikár Béla emlékezetét is, mert va­lóban nem a merev elkülöní­tés, a szétválasztás a fontos. Márcsak azért sem, mert számításank szerint így tél­időben is hat-hétszáz ember keresi fel az intézményt, negyven-ötven különböző közművelődési közösséget tartanak számon, vannak, amelyek már egyesületi ke­retben működnek. Ugyanak­kor a nagyteremben tartják a testnevelés órákat az általá­nos iskolásoknak, a délutáni, esti órákban pedig gyakran a település közéletének is ott­hont adnak. A tavalyi költségvetés az alapműködést biztosította, a „bővített újratermeléshez” vi­szont további bevételek kelle­nének. lárhoz? Megkötik az alkut, s megállapodnak abban, hogy a következő hónapban újra ta­lálkoznak. Nizar február 26-án visszatér Damaszkuszba. Ab­ban a magánlakásban, amely a szervezet egyik találkahelye az al-Mardzsa tér közelében — itt kerül sor a nyilvános akasztásokra „itt kínozták meg Eli Cohe izraeli kémet” — Szaid ezredes átad neki egy hamis útlevelet, amely Isszam es-Saraa névre szól, hamis személyazonosság, a nevet egy családtól kölcsönözték, amelynek egyik tagja az or­szág külügyminisztere. Az út­levél tele van olasz, francia, nyugatnémet és angol vízu­mokkal. A derék fiatalember az utasításokkal együtt kap egy elegáns útitáskát is, amelynek dupla fenekében el lehet rejteni a robbanóanya­got. Megmutatják, hogyan kell használni a számológépet, (Fotó: Kovács Tibor) Voltaképpen az intézmény alapstratégiája az; úgy szer­vezzék az eseményeket, hogy lehetőségük legyen az értel­mes közművelődési vállalko­zásokra — magyarán ebből pénzhez is jussanak —, hogy bővíthető legyen az ajánlat. Ilyen szellemben formálódik már az elkövetkező nyár prog­ramja is. A két település „há­zassága” idején tizennégy in­tézmény alkotott egy szerve­zetet, a válás után ez meg­csappant, viszont átlátha­tóbbá teszi a dolgokat. Boglár őrizni kívánja a „Ba­latoni nyárban” kivívott pozíci­óját, főleg ami a képzőművé­szetet illeti. A „kápolnáknak” 1994-ig kész a programterve, a pincetárlatok még egyezte­tésre várnak, ám érthető, hogy a nyári színház pár évad óta szünetelő sorozata azért csak-csak fúrja azok oldalát, akik úgy gondolják, hogy a bogiári teátrum megint életké­pes lehetne. Tevékeny tehát a bogiári téli „szezon” s remélhető, hogy a számítógépből egyszer ismét előhívható lesz a megvitatásra érdemes gondolatsor az együttes és egymásra figyelő törekvések összehangolására — mert ezzel már szinte el is kezdődnének az igazgató által okkal remélt „jobb napok”. T. T. amelyben erejtették az óra­művet és az időzített bomba működésbe helyezéséhez szükséges speciális detoná- tort. Már csak a célt és a cél eléréséhez szükséges mód­szert kell meghatározni. A terv egyszerű. Nizarnak újra kapcsolatba kell lépnie terhes barátnőjével és fel kell neki ajánlania, hogy találkoz­zanak Izraelben, ahol majd összeházasodnak és nászútra mennek. Nizar lefoglal szá­mára egy helyet az EI-AI egyik járatán és megajándékozza ezzel a pompás útitáskával. A táska fenekén elrejtik a látha­tatlan plasztik robbanóanya­got, amelyre nem figyelnek fel az átvilágítás során. Ezt a kü­lönleges plasztikot titokban juttatja majd el Angliába egy másik ügynök, az Arab Airli­nes légitársaság személyze­tének tagja. „Elegendő egy négyemele­Az Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóságának egyik lei­ratában olvastam, hogy 1991-ben is mintegy negyed- millió magyar állampolgár élt az üdülési lehetőségekkel. Ez a szám nem tartalmazza a vál­lalatok, intézmények birtoká­ban eddig üzemelt pihenőhe­lyek — köztük rangos, ké­nyelmes üdülők, szállók — adatait. Mi a helyzet manapság az üdültetés területén? A Népszava című napilap hetente kínálja szakszerveze­teknek, vállalatoknak a koráb­ban „flancosnak” ismert üdü­lőkbe a beutaló jegyeket. Ka­posváron három szakmai me­gyeközpontban a Medosznál, a Vasasoknál és a Közalkal­mazottaknál kaptunk tájékoz­tatást. A korábbiakkal ellentétben az üdülőjegyek szétosztása az ő feladatuk maradt, s nem került át az önkormányzatok­hoz. Valamennyi szakmai ágazat — még a múlt év vé­gén — eljuttatta tájékoztatóját az alapszervezetekhez az igénylés módjáról, a várható árváltozásokról. — Tavaly minden igényt ki tudtak már elégíteni, noha pár esztendeje így januárban fő­hetett már a fejük, hogy a leg­igazságosabban osszák el a jegyeket. A Medosznál az előző esztendők 1200 beu­taltja helyett az idén 100-120 igénnyel számolnak. A Vasa­soknál az idei első negye­dévre senki sem igényelt beu­taló^!). Ez a tény maga helyett beszél. Az is, hogy a kis- és nagyvállalatok sorra zárják be, adják el üdülőiket. A Mezőgép például a siófoki és az igali üdülőjén adott túl. Igaz, a za- lakarosi faházait még megtar­totta. Az életkörülmények, s a növekvő árak sok embert késztetnek arra, hogy az olyan „fényűző dolgokról”, mint az üdülés — egyelőre — lemond­janak. tes ház felrobbantásához... Szegény kedves Annácska” — tréfálkozik Szaid ezredes, aki előtt Nizar nem titkolta el „házastársi” keserveit. Ezt az „ideális” plasztik rob­banóanyagot, amelyet Cseh­szlovákiában gyártottak, a ke­letnémet Mischa Wolf tábor­nok hírszerző szolgálata bo­csátja a szíriaiak rendelkezé­sére. A HVA (a hírszerzés központi igazgatósága), ame­lyet Berlinben irányít, nem éri be azzal, hogy csak leszállítsa a robbanóanyagot. Wolf köz­pontja a 70-es évek vége óta a KGB után a leghatékonyabb hírszerző és akciószervező szervezet a Közel-Keleten. Az autonóm bécsi központtal és a Karlovy Vary-i összekötő köz­ponttal egyetemben a három külső bázis egyike, amelyet Moszkvából a KGB-nek a Dzerzsinszkij tér 2. szám alatt működő kilencedik ügyosztá­Az Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóság még a múlt év novemberében kelt tájékozta­tója az első negyedévre még csak körülbelül 30 százalékos áremelkedést irányoz elő. Ám korábban a vállalatok, s ma­guk a szakszervezetek is to­vábbi kedvezményt adtak az üdülést igénylőknek. Most ezek nagy része és a korábbi állami támogatás egésze el­marad. Néhány esztendeje ez tette ki az ártámogatás na­gyobb részét, s a szakszerve­zet inkább csak kezelője, szervezője volt az üdültetés­nek! íme néhány kiragadott példa, hogy húsvétig mennyi­ért üdülhetünk: Gyógyüdülők­ben a l/A osztályban egy há­zaspár 8960 forintot fizet (Ta­valy ez az ár 5500 Ft körül volt) Az I. osztályú üdülőben 7280, a II. osztályúban 6160, a III. osztályúban 5040 forint az ár. A téli Balatonnál meg a Duna-kanyarban egy házas­pár pihenésének ára 6720, il­letve 4480 forint. Az egygedü- lálló természetesen a felét fi­zeti. Az üdülőhelyeink nagy ré­szén bevezették már az üdü­lőhelyi díjat (kurtaxát). Ez a magyar állampolgárok eseté­ben napi 4-12 forint közötti összeget tett ki. A megértőbb önkormányzatok a nyugdíja­sokat nem kötelezték fize­tésre. Az idén az üdülőhelyi díj mellett (már) kötelező az ide­genforgalmi adó fizetése. Ez pedig már szép summa. Pé­csen napi 20, Hévizén 30, Hajdúszoboszlón és Zalaka- roson 50, Fonyódon 56, Sió­fokon az elő- és utószezonban 30, a főidényben 60, Bükkfür­dőn 70 forint. No és manap­ság akár gépkocsival, akár vonattal vagy busszal utazik az ember, az utazási költsé­gek sem elhanyagolhatók. Szóval a üdülésre a jogunk megvan. Más kérdés, hogy hányán tudnak élni ezzel az idén. Kovács Sándor lyának a főnöke irányít. A nyugati hírszerző szerve­zetek különben is felfigyeltek arra, hogy a világ terroristaak­cióinak színterén mindinkább érzékelhető a keletnémetek­nek mint a KGB segítőtársai­nak a jelenléte. A magukat marxistáknak valló felforgató ügynökök nagy része a HVA-ból került ki; e szervezet embereit gyakran a Gestapo és az SS egykori, nácítlanított és megtért káderei képezték ki. így nem véletlen, hogy a KGB kilencedik ügyosztálya Kelet-Berlinben rendezte be az V. igazgatóság egyik ösz- szekötő irodáját, amely a ter­rorizmus problémáival foglal­kozik. És a HVA legfontosabb részlegének az a feladata, hogy manipulálja a kis csopor­tokat, legyenek azok akár ba­losak, akár újfasiszták. Külü- nösképpen abban az esetben, ha a célpont közvetlenül vagy közvetve kötődik a zsidó di­aszpórához vagy izraeli érde­kekkel függ össze. S végül a HVA rendelkezik egy, a vilá­gon egyedülálló adatbankkal, amely nyitva áll a nagy terro­ristaszervezetek előtt, s amelynek egyik irodáját Adenbe telepítették, abból az alkalomból, hogy Vádi Had­dad berendezkedett Dél-Je- menben. (Folytatjuk) J. DEROGY —H, CARMEL: Szupertitkos Izrael A damaszkuszi 33-60-68-as nem válaszol Szezonra várva

Next

/
Thumbnails
Contents