Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-11 / 9. szám
1992. január 11., szombat SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Dokumentumok Nagy Imréről A filmszemle visszatér Világsztárok a főszerepben Az országban elsőként 9. és 10. osztály Modellértékű szakmunkásképzés Kaposváron Az építőipar szerkezeti átalakulása egy sok gonddal, veszteséggel küszködő szakma jövőjét alapozza meg. A nagyvállalatok széthullása és a kisebb magáncégek, vállalkozók rendszerének kialakulása kikényszeríti a munkaerőpiac átalakítását is. Ezekhez a változásokhoz kell alkalmazkodnia a szakképzési rendszernek, ha életképes kíván maradni. Az oktatás szerkezeti átalakításának egy országosan is jelentős kezdeményezése a kaposvári Építőipari Szakközépiskoláé és Szakmunkásképző Intézeté. — Az országban elsőként bevezettük a 9. és 10. osztályokban folyó képzést — mondta Ponikfor Zoltán, az iskola igazgatója. — Ez a rendszer már megfelel az oktatási törvénytervezetben foglaltaknak: az általános iskolai képzést a tanuló 16 éves koráig toljuk ki. Azért fontos ez, mert kitolja a pályaválasztás időpontját, és testileg, szellemileg érettebb gyerekek dönthetnek a további sorsukról. Csökkenti a különböző képességű tanulók teljesítménye közti különbséget, mert megadja a lehetőséget, hogy a lemaradók felzárkózzanak. Végül idejében bepillantást enged az adott iskola képzési rendszerébe, formáiba, s ezáltal megkönnyíti a szakmaválasztást. A 9. és 10. évben a diákok elsősorban közismereti képzésben részesülnek, s ezt záróvizsgával fejezik be. E két év alatt az intézetben oktatott szakmákra próbálják irányítani őket, ez azonban nem jár semmilyen elkötelezettséggel. A záróvizsgát követő szakképzés abban tér el a jelenlegitől, hogy a képzés időtartamán belül lényegesen növelik a gyakorlati oktatás arányát. Ekkor már csak szakelméleti kurzusokon vesznek részt a tanulók. Arra is gondot fordítanak, hogy az élethez való alkalmazkodást megkönnyítsék; például közgazdasági alapismeretek nyújtásával. — A legtöbb intézmény még az alacsonyabb óraszámú gyakorlati oktatást sem képes finanszírozni. A megnövekedett képzés anyagi fedezetét mi és ki biztosítja? — A szakképzés a legköltségesebb oktatási forma. Ezért az állam nem vonulhat ki a gyakorlati oktatás finanszírozásából. Ez persze nem jelenti azt, hogy a képzés minden fázisában azonos mértékű támogatásra van szükség. Az első két évfolyamban nagyobb, majd csökken. Erre a támogatásra még akkor is szükség lesz, ha a vállalatoknál is beindul a gyakorlati képzés. Nem szabad elfelejtenünk, hogy adózó állampolgárok gyermekeit képezzük az adófizető vállalatok és gazdálkodó egységek részére. Továbbra is nagy szerepe lesz azonban a szakközépiskolai gyakorlati képzésnek. Ennek során olyan feladatokat oldanak meg a diákok, amelyek csak egy koordináció eredményeként jöhetnek létre és amelyeket a vállalatok kü- lön-külön nem lennének képesek elvégezni. Ilyenkor nő meg a tanműhelyek jelentősége, ahol — igaz, improduktív feladatokon keresztül — sajátíthatják el az adott műveleteket, eljárásokat, technológiát. Ennek a finanszírozását továbbra is az államnak kell vállalnia. — Miként illeszkedik az új képzési forma a meglevő rendszerbe? A piachoz ugyanis alkalmazkodni kell, és ennek során tovább nő például az átképzés, továbbképzés jelentősége. — A munkaerőpiachoz való alkalmazkodás első lépéseként a Pannon-Wolf Vállalattal karöltve indítottunk egy, az ott alkalmazott technológiát alapul vevő képzést. A tanulók a biztos munkahely tudatában ülnek az iskolapadban. Megpróbáltuk a szakmákat töm- bösíteni és minden területen azokat a blokkokat igyekszünk megtanítani, amelyek az adott technológiát szolgálják ki. A minisztérium támogatásával az idén indítottuk azt a 4 éves képzést, amelynek végén a szakmunkásvizsga mellett egy alapfokú német nyelvvizsgát is tesznek a tanulók. Ezzel a külföldi munkaerőpiac ugyancsak nyitva áll előttük. Nekünk nincs olyan gondunk, hogy a végzett szakembereinket nem tudjuk elhelyezni. Annak ellenére van ez így, hogy a nagyvállalatok megszűnőben vannak és a kisvállalkozások nem tudják finanszírozni a tanulóképzést. De vállaljuk az átképzést és a továbbképzést is. A munkaügyi hivatalnak tettünk egy ajánlatot: ha igénylik, az építőmesteri szakmában vállaljuk az átképzést. Ehhez adottak a tárgyi és személyi feltételeink is. A harmadéves ács és kőműves szakmunkás-tanulóinknak motorfűrész- és kisgépkezelői tanfolyamot szervezünk. A szakmunkás-bizonyítvány mellett az e gépek kezeléséhez szükséges jogosítványt is kézhez kapják a végzősök. — Az iskolában 1986-ban 330, 1991-ben 780 diák tanult. Fotó: Kovács Tibor A megnövekedett létszám és a munkaerőpiachoz való alkalmazkodás új képzési formák kialakítására ösztönözte az intézményt? — A3 éves építőmesteri szakipari képzést 1991-ben a bádogos szakma bevezetésével bővítettük. Ez a szakma most nagyon keresett a munkaerőpiacon. Az 5 éves technikusi mellett 1988-ban beindítottuk a speciális szakiskolai képzést. A diákok 2 év alatt válaszfalépítői, köszörűs, zsaluzó és ács szakmákban be- tanítottmunkás-bizonyítványt szerezhetnek. Ha idővel kiderül, hogy a diák többre képes, az első év újrakezdésével úgy folytathatja a tanulmányait, hogy 4 év múlva teljes értékű szakmunkás-bizonyítványt kap. Ez a forma a gyengébb tanulóknak is megadja a lehetőséget a továbbhaladásra, illetve megóvja őket az utcára- kerüléstől. Meggyőződésem, hogy a szakképzésnek a változó igényekhez való alkalmazkodását csak egy ilyen mobil struktúra teszi lehetővé. Azoknak a diákoknak, akik az építőmesteri szakmát kívánják elsajátítani, az előkészítőtől a szakmunkásképzőn át a technikusi minősítő vizsgáig tudjuk biztosítani az oktatást-kép- zést. Várnai Ágnes A 23. magyar filmszemle csak egy dologban hasonlít majd az előzőkhöz: magyar filmeket lehet látni. Ez persze nem jelentéktelen körülmény, hisz magyar filmeket manapság alig tartanak műsoron a mozik, különösen keveset a budapesti nagykörúton, melynek három mozijában ezt az eseménysorozatot megrendezik. Miben nem hasonlít ez a filmszemle a többihez? — kérdeztük Illés Györgyöt, a filmszemle igazgatóját és Kőhalmi Ferencet, a Magyar Filmalapítvány kuratóriumának titkárát. — Először is abban, hogy nincs filmverseny, zsűri, nem osztanak díjakat és okleveleket, viszont ellentétben a legutóbbi, két évvel ezelőtti filmszemlével, vannak magyar filmek és bőven. Az idén két év termése kerül piacra, mégis meglepő még a szakemberek számára is, hogy ebben a két évben majd száz új magyar játékfilm, dokumentumfilm és gyermekfilm hagyta vagy hagyja el a stúdiókat. A filmszemle egyik feladata is ez: együtt mutatni be ezt a nagyon is jelentékeny filmtermést, benne olyan elfelejtett, elhanyagolt vagy adminisztratív okból be sem mutatott alkotásokkal, mint például Ember Judit háromórás dokumentumdrámája Nagy Imre hamvainak exhumálásáról. A filmszemle programjában több mint 20 ősbemutató szerepel. Február 7. és 12. között tehát magyar filmünnep lesz, igazi játékfilmcsemegékkel. A megnyitó gálán Janisch Attila, az alig harminfcéves elsőfilmes rendező nagyjátékfilmjét, az Árnyék a havont vetítik. Kőhalmi Ferenc szerint ennek a megtisztelő választásnak jelképértéke van. Azt hivatott sugallni s mivel kimagasló tehetségű fiatal rendezőről van szó, bizonyítani is, hogy a magyar filmművészet, amelyet annyiszor „leírtak” az utóbbi időben, igen jelentékeny tartalékokkal és friss erőkkel rendelkezik. Hasonlóképpen figyelemre méltó, hogy a szemle utolsó bemutatója viszont Oscar-díjas magyar rendező új munkája lesz. Szabó István Édes Emma, drága Böbe című filmjét „különlegesen szép, érzékeny alkotásként” jellemezték a szemle vezetői. További magyar játékfilmek a filmszemle ősbemutatói közül: Sára Sándor új filmje, a Könyörtelen idők második világháborús történet magyar katonaszökevények nem éppen szívderítő sorsáról, parádés szereposztással (Andorai Péter, Ráczkevei Anna stb.). Nemzetközi értelemben is igazi filmszenzáció lehet Zsigmond Vilmos Tékozló apa című műve, mely Budapesten és Jeruzsálemben játszódik. A két főszereplő — világsztár: Liv Ullman és Michael York. Ha igaz, februárban mindketten itt lesznek az ősbemutatón. A szemle-mozik, hallottuk Illés Györgytől, ezúttal bizonyosan tele lesznek. Az ősbemutatók esetében ez magától értetődő. Az elmúlt kév év filmtermését pedig azok fogják megtekinteni, akik a forgalmazók másirányú érdeklődése folytán eddig „nem juttak hozzá”. És hogy a szemle semmiképp se válhasson a szakma kizárólagos tulajdonává, az összes közönségjegyek mérsékelt árúak lesznek, mi több, a jegyek 11-15 százalékát nyugdíjasok számára tartják fenn — ingyen. A rendezők, igyekezvén megfelelni az új idők új követelményeinek, azt szeretnék, ha ez a filmszemle a vállalkozók érdeklődését is felkeltené. A sajtóközpontként is szolgáló Béke Radisson szállóban filmesek és producerek klubja működik majd a 23. magyar filmszemle napjaiban. Sőtér Erika 1 \ ill ■Ili Ne várd a halálomat! Matild néni már régóta nem engedte el maga mellől — mindaddig, amíg csak ágyba nem került. Egész nap küldözgette, és ráadásul újabban később tért nyugovóra is. „Biztosan azért, hogy bosz- szantson” — gondolta a fiatalember. „Úgy látszik, észrevette, hogy olykor ellógtam.” — Bármikor elmehetsz, ha akarsz — mondta gyakran az öregasszony. — De azt is tudom, hogy számítasz az örökségre. — Igen — válaszolt Kari morogva. — Sőt, azt is tudom, mindent magaddal vinnél... — Hát persze. Hiszen hordárt is találok, ha kell... De te is tisztában vagy vele, hogy mi lesz majd a jussod. — Mondd, miért ismételgeted ezt állandóan?! — kérdezte idegesen Kari. — Csak azért, mert tudom, hogy a halálomat kívánod. — Megpróbált a fiú szemébe nézni, de az kerülte a tekintetét. „Hát persze, hogy várom, gondolta; bár már látnám a koporsódat!” Voltaképpen foglalkozott is már a halál siettetésével, de nem jutott biztos megoldáshoz. — Miért nem löksz le a lépcsőn? A fiú összerezzent, mert csakugyan erre gondolt. — Miért nem elégedett velem? Talán nem járok a kedvébe? — kérdezte nyersen. — De igen, mert a pénzemet akarod. Kari sóhajtott, és elköszönt, kellemes pihenést kívánva. A földszinten kinyitotta a nagyszekrényt, és megnézte a néni halotti ruháját, mint már annyiszor. Drága nagyestélyi volt. Egyszer, amikor a múzeumban látott hasonlót, akkor meg is kérdezte, hogy mennyi egy ilyennek az ára. Elképedt, amikor meghallotta az összeget. De mit jelenthet az a néhány ezres azokhoz a milliókhoz képest, amiket majd örökölni fog... A háromnaponként jelentkező orvos közölte, hogy a hölgyet már nem volna szabad az úszómedencében hagyni, mert bármikor bekövetkezhet a végzetes dolog. — Vele beszélje meg, ne nekem mondja! — ajánlotta Kari az orvosnak. — Megpróbáltam. Nem hallgat rám... De azt javaslom, hogy legyen a közelében, hogy időben ott teremhessen, ha görcsöt kapna vagy teljesen elgyengül a vízben. — Természetesen — válaszolt szolgálatkészen. Noha nagyon jól tudta, hogy a nagynénje azonnal elzavarná, mert a rögeszméi közé tartozik, hogy a víz alá nyomja... Ugyan, gondolta, hiszen a legostobább rendőr is őt gyanúsítaná elsősorban. „Mindenesetre valamit ki kell találni, mert egy hétnél tovább már nem bírom a vén banya mellett.” Matild néni azonban megelőzte: két nap múlva végleg távozott az élők sorából. S Kari a közelében sem volt. A boncolás megállapította, amit az orvos jelzett: hirtelen gyengeség kaphatja el és... A vizsgálatnál semmi gyanúsat nem találtak, így tehát a harmadik napon megadták a temetési engedélyt. Kari csak arra ügyelt, hogy a te- metési vállalkozó emberei gondosan ráadják Matild nénire a halotti ruháját, amit a nagyszekrényben őrzött. S tulajdonképpen vidáman tett eleget e megbízásnak. Matild néni hamvasztást akart — ezt már időben megmondta —, és Kari is jobban örült ennek, mert így nem kellett sírkövet állítani és a sírt gondoztatni. A temetés után azonnal a közjegyzőhöz ment. A jegyző száraz hangon olvasta az elhunyt végakaratát: „Ha természetes halállal halok meg, azt akarom, hogy a végrendeletemet a hamvasztás előtt bontsák fel...” — És miért nem bontották fel?! Hiszen úgy halt meg — szólt Kari meglepetten. — Várjon, még folytatnom kell: „Ha azonban vízben halok meg, nyilván erőszak következtében, akkor a végrendeletet csak a hamvasztás után olvassák fel...” Hallja, uram?... Nos, én betartottam az elhunyt utasítását — mondta a közjegyző. Olvasom tovább: „Az unokaöcsém, Kari örökli minden vagyonomat. A készpénz talán elég lesz a költségek törlesztésére. Valamennyi értékemet azonban drágakövekbe fektettem, a házra felvett jelzálogkölcsönt is kövekre fordítottam. Minden va- gyonom tehát annak a báli ruhának a felhajtásába van bevarrva, amit a halotti ruhának szántam. És ha a végrendeletet a hamvasztás előtt olvasták fel, kedves öcsém, jogodban áll kifejteni és elvinni a köveket, vagyis a teljes vagyont. Ha csak a hamvasztás után kerül sor e végakarat nyilvánosságra hozására, akkor nyilván nem érdemelted meg az örökséget, így a kövek is elégtek a testemmel együtt, amit szívesen elpusztítottál volna. így hát keress magadnak valami tisztességes foglalkozást, amivel a betevő falatodat megkeresheted...” {A Quiz alapján. Dr. H. M.) Olvasógép — adományokból Félmillió forint értékű, amerikai gyártmányú olvasógépet adományozott egy Vas megyei község, Torony lakossága egyik vakon született polgárának. A 15 éves Poór Szilvia és szülei csütörtökön vették át a falu szinte minden szervezetének és lakójának adományaiból vásárolt készüléket. Az olvasógépet csak rá kell helyezni az olvasandó szövegre, és használója tapintás útján máris teljes információval rendelkezik a leírtakról. Nagyatádon táncolt a Somogy Egyórás önálló műsort adott a kaposvári Somogy Tánc- együttes a nagyatádi menekülttáborban csütörtökön este. A Zengő zenekar muzsikájára a mai Magyarország tájegységeinek táncait vonultatta fel, és Erdély gazdag folklórkincséből is adott ízelítőt a Mer- czel-Mosóczi- vezette együttes. A táborlakók hamarosan ismét találkoznak a Somogy táncosaival. I
