Somogyi Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-304. szám)

1991-12-05 / 285. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASAG 1991. december 5., csütörtök Az agrár-felsőoktatás 30 éve Kaposváron „Vessük a jövőbe tekintetünket” Az intézményalapító dr. Guba Sándor mellszobra a Pan­non Agrártudományi Egyetem kaposvári állattenyésztési karán a bejárat felé tekint. Mintha időtlen időkig figyelné, a nyitott kapun kik özönlenek be, hogy aztán szellemiekben, tudásban meggazdagodva, évek múlva az intézet falain kí­vül gyümölcsöztessék ismereteiket. A kaposvári agrár-felsőokta­tás három évtizedes évfordu­lójára rangos kiadványt jelen­tetett meg az egyetemi kar. A kitűnően megszerkesztett, képekkel is gazdagon illuszt­rált könyv dr. Molnár László összeállításában figyelemre méltó áttekintést ad arról a nagyívű fejlődésről, amely 1961 szeptembere óta tartó­san jellemzője ennek az okta­tási és tudományos központ­nak. A harminc év történetében négy dátum meghatározó: 1961-ben létrejön a felsőfokú mezőgazdasági technikum, 1972-ben a mezőgazdasági főiskola, 1986-ban egyetemi karrá alakul az intézmény és 1991 szeptemberében meg­kezdődik az ötéves egyetemi szintű állattenyésztési mér­nökképzés. Ami e dátumok között van, annak jellemzője a mindenna­pok erőfeszítése, a többre, az újra, a teljesebbre való törek­vés. Mert — mint írja a kiad­vány előszavában dr. Széles Gyula egyetemi tanár, a kar dékánja — „...korszerűnek csak az a felsőoktatási intéz­mény tekinthető, amely a ma­gas színvonalú elméleti és gyakorlati képzés mellett kie­melkedő kutatómunkát vé­gez.” Valójában az intézmé­nyalapító dr. Guba Sándor hozta magával ezt a szellemi­séget, aki az Állattenyésztési Kutatóintézet után azzal a fel­tétellel vállalta a felsőfokú technikum igazgatói megbíza­tását, ha az oktatás mellett mód lesz a kutatói és szakta­nácsadói tevékenységre is. Ez volt az induló alap és ez az elv vezérli mindmáig az immár Európa-hírű intézetet. A kiadvány négy fejezetre tagolva hű képet ad három év­tized történelméről. A szaka­datlan anyagi, szellemi, tech­nikai gyarapodás mellett lát­tatni engedi azokat a szemé­lyiségeket, oktatókat, kutató­kat, akik örökké működő mo­torként mozgatói voltak a fej­lődésnek, példás műhelymun­kával, óriási szakmai elhiva­tottsággal fáradoztak a ka­posvári agrár-felsőoktatásért. A hallgatókat is, akik ebből a szellemi forrásból táplálkozva itt szerezték meg diplomájukat — csaknem háromezren har­minc év alatt. A mindennapok sikerei, ku­darcai, mint a homok a kézből, kiperegnek az emlékezetből. Végigolvasva a könyvet, az ember akaratlanul is meghök- ken: mennyi minden történt! Ám a kaposvári kar nem azzal a céllal adta közre ezt a jubi­leumi összegezést, hogy a múlt sikereit „dicsőítse”, ha­nem sokkal inkább azért, hogy a gazdag örökségből erőt me­rítsen. Mert megállás nincs, s ahogy olvasható a könyvben: „vessük tekintetünket a jö­vőbe”. Vörös Márta VAN MUNKA, CSAK KÉVÉS Állás nélkül egyre nehezebb ETIKETT MUNKÁRA JELENTKEZŐKNEK A munkaügyi központok minden megyében 1991. ja­nuár elsejével alakultak meg. Funkcióik egy részét koráb­ban a megyei tanácsok, illetve megyei önkormányzatok munkaügyi szervezetei látták el, csak nem ennyire bőven, részletekre kiterjedően. Március elsején lépett életbe a foglalkoztatási tör­vény, amelyben rögzítik a munkaügyi központok felada­tait, lehetőségeit. Mivel mun­kaerő-közvetítéssel és mun­kanélküliek segélyezésével foglalkoznak, így e munkaügyi központok kirendeltségeihez fordulhatnak problémáikkal a pályakezdő és az állásukat el­vesztett vagy állásuk megvál­toztatására törekvő fiatalok is. Beszélgetőpartnereinktől — dr. Barczi Arankától, a Fővá­rosi Munkaügyi Munkaerőpi­aci Programok Osztályának vezetőjétől és dr. Rózsa Jó­zseftől, az Országos Munkaü­gyi Központ tanácsosától — arról kértünk felvilágosítást, hogy az ország területén mű­ködő munkaügyi központok ki- rendeltségei, irodái milyen le­hetőséget kínálnak, milyen hasznos tanácsokat tudnak adni — elsősorban a fiatalok­nak — mielőbbi elhelyezkedé­sük megkönnyítésére. A nyilvántartás és a valóság Gyakorlatilag a munkáltatók az irodáknál jelezhetik mun­kaerőigényüket, ez azomban nem kötelező. A lapok állás- hirdetései jóval nagyobb ál­láskínálatról tanúskodnak. Persze még ez sem ad reális képet, hiszen sok cég nem hirdeti meg állásait. Ezzel ma­gyarázható, hogy az irodák nyilvántartásaiban jóval keve­sebb állás található, mint a va­lóságban. Az irodák munka­társai a fiatalok képzettségé­nek, végzettségének és igé­nyeinek megfelelő munkahe­lyet próbálnak — címekkel — ajánlani. A kapcsolatfelvétel termé­szetesen egyik fél számára sem kötelező, vagyis a mun­káltatónak sem kell felvennie és a munkavállalónak sem kell elfogadnia. De a lehetőség el­utasítása mindenképpen meg­fontolandó, mert a jelentkezők száma tízszerese a nyilvántar­tott munkaerő-keresletnek. — A munkanélküli segély vagy járadék kérése lenne a végső menedék? — Szerencsére még egyéb eszközökkel is segíthetnek a munka nélkül maradókon. Ezek közül a legfontosabb a képzés és az átképzésnek megfelelő munkaerő-piaci képzés. Az irodákban az ér­deklődők felvilágosítást kap­hatnak a meglehetősen széles skálán szervezett különböző képző tanfolyamokról. Ezek a résztvevő részére ingyenesek, a tanfolyamok 60 ezertől 300 ezer forintig ter­jedő költségét a munkaügyi központ fizeti a foglalkoztatási alapból. Általában a rövidebb, intenzív képzéseket támogat­ják. Mivel különösen a szak- képesítés nélküli érettségizet­tek elhelyezkedése nagyon nehéz, ezért számukra az át­képzés különféle módozatait ajánlják. Ez a legaktívabb fog­lalkoztatáspolitikai eszköz, hi­szen akkor sem éri nagy vesz­teség az erre vállalkozót, ha a tanfolyam befejezése után nem tud azonnal elhelyez­kedni, mert esélyeit hosszú távon javíthatja az álláskere­sők sorában. Ugyancsak az aktív eszkö­zök közé sorolható a vállalko­zóvá válás támogatása. En­nek lényege, hogy a vállalko­zás megkezdése után 6 hó­napig a munkanélküli járadék összegének megfelelő mér­tékű támogatást nyújtanak. Erre szükség van a kezdeti nehézségek áthidalásával a minimális egzisztenciális biz­tonság-fenntartására. Ameny- nyiben a vállalkozás valami­féle képzést is igényel, akkor a tanfolyam elvégzéséhez szükséges képzési költségnek akár 50 százalékát is biztosít­ják. Sőt, ha a vállalkozó hitelt vesz fel, a hitelfedezeti biztosí­tás felét (egy évre) kifizetik. Összességében ezek nem nagy összegek. Köztudott, hogy egy vállalkozás beindí­tása sokkal több pénzt igé­nyel, de a kezdeti nehézsége­ken azért átsegítheti a fiatal vállalkozókat. Felvevő szakterületek Ebben az évben a Fővárosi Munkaügyi Központban 3000 személy részére biztosítottak munkaerőpiaci képzést már beindult és most folyamatban lévő tanfolyamok keretében. Ebből 1000 ember esetében az egészségügy, a kereskede­lem, a közlekedés, a bank­szféra területén állásba is he­lyezték őket, és már tovább­képzésük is tart. A képzések időtartama legkevesebb 6 hét, általában 8-10 hónap és leg­följebb másfél év. Ami a szak­irányokat illeti, a munkaerő­piaci információk alapján megközelítő biztonsággal ál­lítható, hogy az alábbi szakte­rületek fölvevőképesek: kisvál­lalkozói gazdasági ügyintéző, nemzetközi szállítmányozói és vám- ügyintéző, mene­dzserasszisztens, hostess, ügyintéző titkár, épületaszta­los, üzletházi eladó, közétkez­tetési szakács. Önálló nyelvi képzés nincs, hanem a szak­irányú tanfolyamoknál a szakmai képzéssel kombinál­ják. Az ismertetett helyzettel kell számolni a vidéki munkanélkü­lieknek is. Jó, ha tudják: a munkaügyi központnak az or­szág 160 településén van ki- rendeltsége. Ótt az álláskere­sők a szükséges információk­hoz, ajánlatokhoz hozzájut­hatnak. Tekintettel arra, hogy álta­lában több állás van, mint amit a cégek meghirdetnek vagy bejelentenek a megyei mun­kaügyi központban, föltétlenül javasolható az álláskeresők­nek, hogy aktívan vegyék ke­zükbe ügyük intézését. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ne idegenkedjenek a „kilincse­léstől”, a cégek személyzeti főnökeinek fölkeresésétől vagy a telefonon történő ér­deklődéstől, mert lehet, hogy személyes érdeklődésüknek köszönhető, ha egy éppen szabaddá váló vagy új állást megkapnak. Természetesen álláskereső útjaik során cél­szerű szerényen viselkedni. Nagyobb az esélyük, ha elsa­játítják a megfelelő fellépést, viselkedési formát. Erre vo­natkozó támpontokat a kiren­deltségeken hozzáférhető Ál­láskeresők ábécéjében talál­hatnak. Dr. Mérő Éva Magyar-ukrán harter Barterszerződést kötött a zalaegerszegi Arco társaság az uk­rajnai Flerszon terület tanácsával. Eszerint december végén, ja­nuár elején 20 ezer tonna gázolaj érkezik a Dnyeper menti me­gyeszékhelyről, ellenértékként pedig Zalából 10 ezer tonna ét­kezési burgonyát szállítanak vasúton. Disznótorok régen és most Nem szabad a levágásra szánt disznót sajnálni, mert a böllér legbiztosabb szúrása után is csak nehezen múlik ki, a disznó felhasításakor pedig kacagni kell, hogy minél vas­tagabb legyen a szalonna — mondták hajdan a falusi öre­gek. A disznótorhoz még számos, ezekhez hasonló hi­edelem kapcsolódott, bizo­nyítva, hogy milyen fontos és jelentős szerepet töltött be a disznóhízlalás és -vágás a pa­raszti életben. A disznó feldol­gozását követő vacsora, a disznótor pedig ünnepszámba ment, hiszen oda vendégeket is hívtak, ettek-ittak, mulatoz­tak. A disznóölést a legtöbb helyen a téli hónapokra időzí­tették. Ftajdúszoboszlón azt tartották, hogy Márton-nap (november 11-e) után már le­het disznót vágni, mert jön a hidegebb idő, és a húsnak nem lesz baja. Sokfelé a disznóvágás kez­detét nem kötötték meghatá­rozott dátumhoz, de novem­ber második felében, decem­ber elején elkezdődött a vá­gási szezon. Az állatot kész­szúrással ölték meg, kiömlő vérét felfogták és feldolgozták, a szőrét perzseléssel távolítot­ták el. Disznóperzselés — még a hagyományos módon A disznó leölését, feldolgozá­sát a legtöbb helyen fogadott ember, a böllér végezte, irá­nyította, és ezért fizetséget kapott. A reggeltől estig tartó munkában részt vett az egész család: a perzselés, a bontás, a töltelékek készítése, a sza­lonna darabolása férfimunka volt, az asszonyoknak jutott a béltisztítás, az abálás, a zsír­sütés és a toros ételek elké­szítése az ünnepi vacsorához. A disznóölésnél segédkezük mellett szomszédokat, roko­nokat is hívtak a disznótorba, az esti vacsorára. Szokás volt még, hogy másnap az ismerősöknek, ro­konoknak disznótoros kóstolót küldtek. A vacsorameghívást és a kóstoló küldését illett vi­szonozni, komoly sértésnek' számított, ha valaki megfeled­kezett róla. A disznótorban a fő fogásokat a frissen készült ételekből állították össze. Az ételsor tyúkhús- vagy orjale- vessel kezdődött, toros ká­poszta, frissen sült hurka, kol­bász, pecsenye, hájas pogá­csa, rétes került az asztalra. A zsíros ételeket borral locsol­ták, aztán beszélgetéssel, nó­tázással, tánccal színesítették az esti összejövetelt. A disz­nótorhoz kapcsolódott az ala­koskodás, a kántálás, a nyársdugás szokása is. A disznótoros házat este, a va­csora idején maskarába öltö­zött gyerekek, fiatalok keres­ték fel, és finom falatokat ku- nyeráltak. Nyársat dugtak be az ajtón, az ablakon, hogy a házigazdák arra tűzzék fel az ajándékokat. Napjainkban a disznótor el­vesztette régi, főleg gazdasági jelentőségét. Vannak még ma is vidám, mulatós disznótorok, de például a kántálás, a nyársdugás, az alakoskodás szokása már a múlté. A disz­nót sem szalmával pörzsölik, hanem palackos gáz lángjá­val. Változatlanul megmaradt viszont a kóstoló küldésének szokása. Napjainkra a disznó­toros vacsorák helyszíne is megváltozott. A téli hónapok­ban disznóölés nélkül falusi, kisvárosi vendéglők rendez­nek disznótoros vacsorákat. Az utóbbi időben szokássá volt, hogy az utazási irodák disznótoros vacsorákra invitál­ják a magyaros ételeket, fur­csaságokat kedvelő külföldi turistákat is. Jobb benzin jön-Az év végéig nem lesz fennakadás a benzinellátásban, mivel a szükséges mennyiségű kőolaj a Szovjetunióból megérkezett. Bizonytalan viszont, hogy a jövő év első ne­gyedében lesz-e elegendő kőolaj — közölték a MÓL Rt szerdai sajtótájékoztatóján, ahol a benzinfélék minőségé­nek a javulását is bejelentették. Mint elhangzott: november­ben félmillió tonna kőolaj ér­kezett a Barátság-vezetéken, s ugyanennyire számítanak decemberben is. Bár a MÓL Rt szakemberei bíznak az Ad- ria-olajvezeték újbóli működte­tésének lehetőségében, azonban felkészültek arra, hogy a kőolajbeszerzés min­den más lehetséges módjával is éljenek. Végső esetben akár más országbeli bérfel­dolgozás és hazaszállítás is szóba jöhet. Kőolajból kéthe­tes, feldolgozott termékekből 40 napos készlet áll az ország rendelkezésére. Jövő év ja­nuár 1 -jétől a 92-es és a 98-as benzinek ólomtartalmának a maximális értéke 0,15 gramm lesz literenként, az egy évvel ezelőtti érték harmada, ami már az európai szabványok­nak is megfelel. Megszűnik a 86-os oktánszámú benzin for­galmazása, helyette a ben­zinkutak az eddig is forgalom­ban lévő 95-ös oktánszámú eurosuper, ólommentes ben­zin eladását kívánják növelni. A környezetvédelem szem­pontjából kedvező, hogy ke­vesebb ólom kerül a levegőbe. Maximálják a kéntartalmat is 0,05 százalékban, és új minő­ségi megkötésként a benzol­tartalmat is. A gázolajok minő­ségét 1992 áprilisától javítják, és ugyancsak a közös piaci normáknak megfelelően az eddigi 0,5 százalékos kéntar­talmat 0,2 százalék alá csök­kentik. Lesz nyári és téli minő­ség, ez utóbbi kémiai tulaj­donságainak megőrzését mí­nusz 12 Celsius-fokig garantál­ják. A tüzelőolajoknál az ed­digi 1 százalékos kéntartalmat 0,3 százalékra mérséklik. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének somogyi tagszervezetei vásárt rendeznek december 6-án 9 órától a szakszervezetek háza előterében mezőgazdasági és egyéb termékekből. (Tejtermékek, alma 17 Ft/kg, Sió ivóié 35 Ft/1, konzervek, vegyi áruk...) (209187) — kgym —

Next

/
Thumbnails
Contents