Somogyi Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-304. szám)

1991-12-05 / 285. szám

1991. december 5., csütörtök 5 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS X Az árnyjátéktól a filmszínházig Mozimúzemból kinotechnikai bemutató ÚJDONSÁG: A FÉNYKÉPEZÉS TÖRTÉNETE Mint hajdanán a vándormo­zisok, úgy kelt útra a méltán európai hírű kinotechnikai gyűjtemény a kaposvári — megszűnt — mozimúzeumból, előbb a Somogy Megyei Mo­ziüzemi Vállalatnál pihent meg a szó szoros értelmében, majd az idén átvette a gyűjte­ményt a Somogy Megyei Mú­zeumok Igazgatósága. Az elsősorban Torma Ká­roly lelkes gyűjtőmunkájának köszönhető ritka értékes anyag, kiegészülve újabb mo­zitörténeti dokumentumokkal, keddtől a megyei múzeumban tekinthető meg. Szinte a teljes gépgyűjte­mény újra a nézők elé kerülhe­tett, s amivel több ez a bemu­tató, mint a korábbi: újabb filmplakátokkal ismerkedhe­tünk meg, több színészportré színesíti a látnivalót, s ízelítőt kapunk a magyar filmgyártás történetéből is. A hazai filmké­Az első elektromos vetítő­gép szítő műhelyek emblémái is falra kerültek ezúttal. A mozi- múzembeli Az árnyájéktól a filmszínházig című kiállításhoz kapcsolódott az az értékes filmdokumentációs anyag is, amelyet szintén átvett a So­mogy Megyei Múzeum: az anyag tehát továbbra is a ku­tatók rendelkezésére áll. Sivár mozivilágunkban egy különleges sziget a gyűjte­mény, a szebb korokra emlé­kezteti azokat, akik valaha a film szerelmesei voltak. A jövő mozijára és annak közönségére is gondolnak a megyei múzeumban. Ezért újabb részleggel bővül ez a bemutatp, amely ugyan idő­szakosnak ígérkezik, ám ezt a periódust évekkel lehet majd mérni. Működő, működtethető mo­zigépeket is beállítanak jövőre egy terembe, ahol ki-ki rövid időn belül kiképezheti magát mozigépésznek, illetve a régi filmeken keresztül belekóstol­hat a film színes világába. Videót is beállítanak majd a történeti hűség kedvéért, ám nem nehéz jósolni, hogy az unos-untan nézett kazettákkal képesek lesznek versenyre kelni a századeleji és az azt követő évtizedek különleges masinái. Egy szobát a húszas-har­Felvevő- és vetítőgépek, lencsék gyűjteménye Fotó: Király J. Béla mincas évek fényképészmű­helyeként rendeztek be a mú­zeumban, és ez kapcsolódik a kinotechnikai bemutatóhoz. Kaposvár fényképészműhe­lyeit is megismerhetjük itt, amellett, hogy a korabeli fény­képezőgépeken elcsodálko­zunk. A legnagyobb szenzációt az a századelőn készült hatal­mas műtermi apparátus kelti, amelyet Marcaliban nemrégi­ben még használtak. Guzsvinetz Ferencné idős kora miatt vált meg a műtermi fényképezőgép-kolosszustól, odakölcsönözve azt egy hite­lesen berendezett műterem­hez. Ugyancsak ritka látnivaló az a majd egyméteres nagyí­tás, amely a kaposvári Langs- feld-műteremben készült. Csak azért van kevés ka­posvári fénykép a századelő idejéből, mert egy külön kiállí­tásra is készül a múzeum, ahol láthatjuk majd a Be- recz-féle Kaposvár-kötetben szereplő fotók eredeti példá­nyait, valamint a megyeszék­hely nevezetes épületeit, ne­ves személyiségeit ábrázoló fényképeket. Horányi Barna Tanulj meg tanulni! Nincs önbizalmad? Kevés a szabadidőd? Órákig ülsz a könyved előtt és mégsem vagy elégedett tanulmányi eredményeddel? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel gyakran szembesültünk mi is egykoron. S ha egy-egy órán feleletünket „alulértékelte” a tanár, nyugtatgattuk magunkat: majd legközelebb... Legközelebb pedig ha­sonló eredménnyel szembesültünk, hiszen tanulási módszerünk mit sem változott, legfeljebb ritkábban ka­landoztak el gondolataink, mondjuk a földrajzkönyv betű­iről, s csak minden második dekoratív lányt bámultuk meg a parki pádról... A felkészülés metodikáját még alsó tagozatos korunk­ban plántálták belénk. Volt, aki élt ezzel, és látványos ja­vulásról árulkodtak a jegyek. Most ugyanezt szervezett kurzusokkal akarják elérni a Comenius Tanulmányi Tár­saság munkatársai. „Tanulj meg tanulni!” jelszóval há­rom csoportban folyik a felkészítés Fonyódon, a Mátyás Király Gimnáziumban és a Híradástechnikai és Kereske­delmi Szakközépiskolában. A nyolcadikosok és a közép- iskolások sajátítják el azt a tanulási technikát, amelyet 1984-től magyarországi és amerikai tapasztalatok alapján dolgoztak ki a szakemberek. Lipták Péterné tanfolyam­szervezőtől megtudtuk: januártól Somogy más városai­ban is megszervezik a tanfolyamot. A „játszva tanulás” technikáját tehát még több diák sajátíthatja el. A pedagó­gusok vállalkoznak a felkészítésre, hiszen nekik sem mindegy milyen közegben zajlik le egy-egy tanóra. Az eredmények pedig biztatóak: általában másfélsze­res lesz a gyerekek olvasási sebessége, 30-40-ről 60-70 százalékosra nő és szinte átalakul a gondolkodásmód­juk, megváltozik a tanuláshoz való viszonyuk, élesebb lesz a lényeglátásuk, és a lustaságot érdeklődés, szorga­lom váltja fel. Higgyük, hogy mindez huzamosabb ideig — s nemcsak a tanfolyam hathetes időtartama alatt — így lesz. L. S. Rökk Marika bármelyik előadásra betoppanhat... Új csillag az operett egén Kadarkúton született —A Zsákbamacskáért 150 szál virág Estéről estére valóságos virágözönt terítenek egy 20 éves kislány lába elé. Az Operett Színház új üdvöskéje, Teremi Beatrix a Zsákbamacska című Eisemann-darab főszerepé­ben olyan forró sikerrel játszik, táncol, énekel, amilyet csak a legnagyobb régi és mai elődök arattak... Sárikát, a vidéki kislányt alakítja — s lehet, az is segí­tett megformálásában, hogy Trixi is vidéki: Kadarkúton szü­letett. A színpad iránti vonza­lom — ahogy a sikertörténe­tekben lenni szokott — már a gimnáziumban föltámadt benne. Iskolai szereplései lát­tán — szüleit leszámítva — mindenki biztatta: próbálkoz­zék a színipályával. Sok pró­bálkozásra nem volt szükség, első nekifutásra fölvették a Színművészeti Főiskola ze­nei-operett szakára. Ettől kezdve szinte nyílegyenesen vezetett az út a Nagymező ut­cai színpadra. Főiskolásként persze kisebb szerepekben debütált. Az idén németor­szági nyaraláson érte utol a zenei vezető, Váradi Katalin telefonja: mielőbb jöjjön, az új bemutató rendezője, Bodrogi Gyula szeretné színpadon látni... A Zsákbamacska pre­mierjén — édesanyja meg­számolta — 150 szál virágot kapott nézőtéri hódolóitól. Je­lentek már meg róla dicsérő kritikák, ám a jószemű és szi­gorú ítészek is tévedhetnek — de a legavatottabb, a szakma nem. Teremi Beatrixet az Operett berkeiben a pályatár­sak is egyértelműen az utóbbi idők legnagyobb tehetségé­nek tartják. Németh Sándor, a direktor legutóbbi bécsi fellé­pésekor elújságolta a hajdani nagy elődnek, Rökk Mariká­nak (1932-ben ő játszotta Sá­rikát), hogy Trixi személyében méltó utód bontogatja szár­nyait. Kíváncsiság — asszony a te neved —, Rökk Marika még az idén hazalátogat, hogy megnézze a Zsákba­macskát. (Szabó) Parasztköltők Somogybán IRODALMI KST SIÓMAROSOiV Pápai Lajos siómarosi pa­rasztköltő második verseskö­tetével ismerkedhetett meg a helyi Kossuth Kör hallgató­sága. Szita Ferenc megyei könyvtárigazgató mutatta be a költő Minden messze közeljő egyszer c\mű kötetét, melynek verseit Tóth Anna és Béres Ferenc tolmácsolta az iro­dalmi esten. Szita Ferenc elismerően nyilatkozott arról, hogy So­mogybán számos dolgos kéz ragad mindmáig tollat, s ne­mes egyszerűséggel szedi rímbe gondolatait, tapasztala­tait, érzéseit, lázadásait. Ezek a versek igazán emberarcú, hús-vér alkotások. A paraszt­költők hisznek az írott szó ere­jében, miként Pápai Lajos is vallja: „Fajtámról, a parasztok­ról írok... Szeretném, ha a ki­bontakozást, a gazdasági fej­lődést követné a szellemi, a politikai is, és így együtt vál­toztatnánk meg, terelnénk jó irányba a falu, az ország anyagi, erkölcsi, kulturális és közösségi életét. Mert korsza­kok, államformák váltják egy­mást; volt már úri Magyaror­szág, volt proletárhatalom, de a parasztokat mindig kizárták belőle... Remélem, most meg­szakad ez a folyamat. ” Ő írásaiban igyekszik tenni ezért. (Dénesi) Gyertyák gyúlnak hanuka ünnepén A zsidó naptárban kiszlév hó 25-én (december 2-án) kezdődik a hanuka (fel­avatás) ünnepe, mely az egyik legkedve­sebb zsidó örömünnep. Nyolc napig tart. Eredete történelmi tényekre nyúlik vissza. Antiochus Epiphanés szír-görög uralkodó i. e. 170-ben bevonult Jeruzsá­lembe, és kifosztotta a Szentélyt. A zsidó vallás és a nemzeti kultúra kiirtására tö­rekedett, a zsidókat erőszakkal be akarta olvasztani birodalmának többi népe közé. A jeruzsálemi Szentélyben felállíttatta a görög Zeusz isten szobrát és arra kény­szerítette a zsidókat, hogy előtte áldoza­tokat mutassanak be. A zsidó vallás gya­korlásáért, az iskolák látogatásáért, a sabbat és a többi ünnep megtartásáért halál járt, éppúgy, mint a rituális étkezési szokások betartásáért. Az erőszakosan terjesztett hellénizmus rövid idő alatt az egész országba beha­tolt. A zsidó nép nem tudta tovább elvi­selni a zsarnok őrjöngését, és lázadás tört ki ellene. Vezetője egy vidéki kisváros öreg papja, Matitjáhu volt, aki a maga és öt fia nevében megtagadta az engedel­mességet a szír katonáknak. A lázadás szinte jel volt az általános felkelésre. Az országban zsidó hazafiak ezrei fogtak fegyvert a szír-görög zsoldosseregek el­len. Az idős Matitjáhu nemsokára meg­halt, és helyébe legidősebb fia, Júda lé­pett, aki hatalmas testi erejével és bátor­ságával a Makkabi (kalapács) mellékne­vet érdemelte ki harcosaitól. Az első győzelmek hatására hatalmas tömegek álltak az ifjú vezér mellé, aki így már elindulhatott Jeruzsálem felszabadí­tására, és hamarosan — i. e. 164-ben — kiűzte onnan Antiochus Epiphanés csa­patait. Júda Makkabi harcosai élén felvonult a Szentély hegyére, ahonnan a kifosztott, romokban heverő város szomorú képe tá­rult eléjük. Elsőként megtisztították a Szentélyt, majd helyreállították a templom és az istentiszteletek régi rendjét. Simon Dubnov, a zsidó történetírás legnagyobb alakja így ír erpől: „Az ünnep­ség, melynek folyamán minden este örömtüzekkel világították ki a templomot, nyolc napig tartott, s csakhamar szárnyra kelt róla a legenda, hogy a szentélyben e kivilágításhoz csak egy kis korsó olajat ta­láltak, alig egy estére elegendőt, de a szentély híres mécstartójában, a menó- rában ez a csekély olaj csodálatos módon mégis nyolc teljes estén át égett, ragyogó fénnyel." Erre a csodára és a történelmi múltra emlékezve a zsinagógákban és a hívő zsidók otthonában esténként színes ha- nuka-gyertyák gyúlnak. Az első napon egy, a másodikon kettő..., a nyolcadik napon nyolc. Az ünnep örömteli jellege ajándéko­zásban, vidám éneklésben és egy jelleg­zetes hanukai játék adományozásában is megnyilvánul. Ez a játék a trenderli (pör­gettyű), melynek négy oldalára különböző betűk vannak felírva. A gyerekek apró édességeket, diót, mogyorót raknak az asztalra, és a trenderlit pörgetve a jelek­nek megfelelően nyerik vagy veszítik el ezeket. Spitzer Edi*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents