Somogyi Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-304. szám)
1991-12-19 / 297. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1991. december 19., csütörtök Külvárosi kis utcában egy kis órásbolt van. Öregecske órásmester dolgozik a boltban. Egy kis asztal fölé hajlik s nagyító üveggel, régi órák belsejében kémlel figyelemmel. Szemöldökét összehúzva, száját csucsorítja. Megállt kerék, eltört rugó - tudja, mi a nyitja... Mestere ö az órának, a szálló időnek. A környék kis csavargói sokszor idejönnek. Bebámulnak a kirakat csillogó üvegén, s a mutató halkan fordul az idők végtelenjén... Éjszakai álom Éjszaka kellős közepén felébredtem, Csodálatos színtér vonult el előttem. A fák enyhén, de melegséggel hajladoztak, A levelek csigalassúsággal hullottak. A tárgyak halvány szürke színt öltöttek, játékaim kis kékséggel léteztek. Ezzel pillanatnyi álmom véget ér, jó éjszakát kívánok néked színtér. Dallos Szilvia 5. o. tanuló, Kaposvár Hazai tájakon Erdei mesterségek Akik végigbarangolták az erdei hegyvidéket, itt-ott szénégetőkkel, mészkemencék- kel is találkoztak. Ezen a vidéken, hosszú évszázadokon keresztül az erdőségek adtak kenyeret az ott élőknek. Mivel a földművelésre alkalmas terület kevés volt, szinte csak a fa kivágásából, feldolgozásából éltek. A legősibb és a legkevesebb szakértelmet igénylő erdei munka nyilván a favágás. Ezzel együtt azonban más mesterségek is virágzani kezdtek. A mind többfelé megnyitott bányákba például bányafák kellettek, a domboldali szőlőtermesztéshez karók, hordódongák, a gazdálkodáshoz szükséges kézi- szerszámokhoz nyelek. A mátrai, a bükki és a zempléni Szénégető mile, — oldalához támasztva fagereblye és létra Ilyen kunyhókban húzódtak meg a mészégetők férfiak szinte kivétel nélkül jártasak voltak ezeknek a készítésében, és alig akadt olyan ház, ahol ne lett volna faragószék. Az üveggyártáshoz nemcsak sok-sok tűzifa, hanem hamuzsír is kellett. Ezt a szert is az erdő adta: a bükkfát hamuvá égették, majd nagy fakádakban kilúgozták, öntöttvas üstökben kifőzték; ezután már csak fehéríteni kellett. Előfordult a XVIII. század táján, hogy olyan nagy tömegű hamuzsírt állítottak elő, hogy még külföldre is jutott belőle. Hamuzsírt főző embereket ma már nemigen látni, de annál inkább űzik még mesterségüket a mészégetők. Ők legelőbb gödröt ásnak, abban fölhalmozzák a mészkövet, amikor elkészül a rakás — olyan ez, mint egy kisebb szénaboglya. Kívülről betapasztják, aztán alágyújtanak. A tűznek hetvenkét óráig kell égnie, hogy a felizzott kőből a széndioxid eltávozzon, és jó mész- por keletkezzen. Ugyanígy máig űzött mesterség a szénégetés: ezt nemcsak kisiparosok, hanem az erdőgazdaságok is gyakorolják, hiszen a faszén keresett exportcikk. A gyertyán és a bükk ölfáit szintén boglya- szerűen halmozzák fel, 40-50 köbméternyi fa kerül ebbe az úgynevezett miiébe, majd lombokkal lefedik, végül az egészet leföldelik. Az alágyúj- tás után legalább tíz napig kell a jövendő faszénnek odabent izzania, hogy súlyának négyötödét elveszítve jól kiégjen. Ezek a foglalkozások sajnos fokozatosan kihalnak, a szerszámok múzeumi tárgyakká válnak. A megőrzés korunk dolga; a szilvásváradi erdészeti múzeum őrzi ezt a múltat. Óvodás sarok Játsszunk A gyerekek kettős körben helyezkednek el. A belső körben a kakasok, a tyúkok guggolnak, a külső körben előttük állnak az árusok. A kör közepén állva nézegeti a baromfiakat a vevő. A vevő aztán odalép az árushoz és a következő mondókával folyik köztük az alku: Vevő: - Hogy a kakas? Árus: - Három garas. Vevő: - Hát a tyúk? Árus: - Az is úgy! Vevő: - Adja alább! Árus: - Nem adom! Inkább körülszaladom! Ekkor mindketten a körön kívül szaladnak körbe. Aki előbb ér az üres hélyre, az lesz az árus, a másik gyerek pedig a vevő. Mackók Melyik mackónak van széles csíkos nyakkendője? Melyiknek széles csíkos a sapkája? Színezd be a mackókat, csak a széles csíkos nyakkendőt és sapkát hagyd meg eredetiben! Báli Györgyné Városjáték írjátok be az ábra vízszintes soraiba az alább felsorolt helységneveket úgy, hogy a körökkel megjelölt átlóba kerülő betűk felülről lefelé olvasva egy Pest megyei város nevét adják eredményül. E város nevezetessége, hogy Dózsa György 1514-ben itt gyűjtötte össze parasztjaiból álló seregét. Csorna, Kisbér, Nógrád, Sarkad, Siklós, Vecsés. o 0 o o o ■H.H o Kismancs tigris bemutatkozik Kivágós-kifestös kiskönyv — kisgyerekeknek ÖLTÖZTETŐ BABA Új foglakoztató füzetkével jelent meg a könyvpiacon a Földvári György-Őszi Zoltán alkotópáros, a Szemigszőr kapitány mesehőseinek kiötlője és megrajzolója, akikhez ezúttal csatlakozott egy harmadik alkotó is, Várnai Károly. A kiskönyv címe: Kismar tigris. Vele, azaz Kismanccsal már mindjárt a címlapon megismerkedhettek, láthatjátok bohókás pofázmányát, amint a mancsában lévő ollóval éppen egy kacifántos vívómozdulatot végez. Kis mancsában egy még kisebb kistigris kémlel kíváncsian. Fellapozva a füzetkét az első feladatotok babaöltöztetés, majd Kismancs állatkertjének két példányát vághatjátok ki. Aztán van itt versike és népdal: ez utóbbi helyes folytatásának beküldésekor sétálómagnók tulajdonosai lehettek! Persze ha kisorsolnak benneteket. Féligoroszlán kalandját is megismerhetitek, körhintát vághattok ki, kiszínezhetitek a majmot és a bohócokat is, sőt, még rejvényt is fejthettek, ha a Kismancs tigris gyorsaságával igyekeztek beszerezni a kiskönyv első részét! B. T. Cirmi és a Mikulás A Mikulás a szétgurult ajándékait szedegette az árokparton, mikor Cirmi megszólította: — Hát veled mi történt? — Ne is kérdezd, Cirmi! Egy kóbor kutya megkergetett, és kipotyogtak az ajándékok. Most aztán szedegethetem össze! — Na, majd én segítek! Aztán megkeressük azt a kóbor kutyát is! Nagy sietséggel kapkodták össze az ajándékokat. Autók, járművek, babák, csecsebes- cék, csokoládék, cukorkák, mikulások, rágógumik kerültek a zsákba. Jócskán meg is telt, mire mindent összeszedtek. Sietni kellett, mert a napocska lenyugodni készült, és a Mikulás nem késhet el sehonnan, hiszen annyi gyerek várja! Mikor minden együtt volt, elindultak Cirmivel. — De merre mehetett a kóbor kutya? — kérdezte Cirmi. — Itt a nyoma a hóban! — kiáltott fel a Mikulás. — Csak arra kell menni, amerre ez vezet! Hosszú, tekervényes úton baktattak a nyomok után, egyszer csak elértek az erdő szélére, ahol egy kunyhóféle vi- tyilló állott. A csaholásból egyből tudták, hogy itt tanyázik a kóbor kutya. — Mit akartok tőlem? — ugatott rájuk. — Mint valami nyomkeresők jöttök utánam! — Hiányzik egy kisautó, melyet Rolandnak kellett volna vinnem! — mondta a Mikulás. — És mi történik, ha nem adom oda? — Elfenekelünk a virgácsokkal! Elég sok van a zsákban. A kutya megijedt, keresni kezdte a játékot, de sehol sem találta. — No, vedd elő akkor a kutyaszimatodat, és hozd ide! — parancsolt rá a Mikulás. Kereste, kereste a kutya az elvesztett ajándékot, de sehol sem lelte. — Kedves sasmadár, segíts rajtunk! — fordult ekkor Cirmi egy erdőszéli fán gubbasztó sasmadárhoz. — A kóbor kutya ellopta és elvesztette Roland ajándékát, így a Mikulás nem tud mit a cipőjébe tenni. — Persze, hogy segítek! — mondta sas, kiterjesztette ha talmas szárnyát és repüln kezdett. Rohantak a sas utár és már éppen sötétedett, mire megtalálták a játékot. A Miku lás megköszönte a segítséget aztán végre nekiálltak Cirmi vei kihordani az ajándékot Senki csizmája sem marad üresen, — Roland pedig so hasem tudta meg, hogy a na gyón várt kisautó milyer hosszú utat tett meg, mire hozzáérkezett. Törő Istvár
