Somogyi Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-304. szám)
1991-12-14 / 293. szám
1991. december 14., szombat SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 MEGÁLLÍTHA TÓ-E AZ ISKOLÁK ELSZEGÉNYEDÉSE? „Szolgáltató” megye a közoktatásban Jónás József: „A feladat határozza meg a szükséges pénzt és ne fordítva!” (Fotó: Lang Róbert) Ruisz György életmükiállítása A küldetés embere — Somogy megye közgyűlésének társadalompolitikai irodáját Jónás József vezeti. Három évtizedes pedagógus múltjából tizenegy esztendőt szakfelügyelőként dolgozott. A szakfelügyelőt lehet(ett) szeretni vagy nem szeretni: tény, hogy munkája során igen nagy tapasztalat birtokosává lett. Ezért most a „társadalompolitika” szerteágazó feladatköréből a megye közoktatásáról kérdeztük: mit jelent ma a somogyi közoktatásban a megyei szerep? Új hivatal — A megyében működő általános iskolák teljes egészében, a középfokú intézmények döntő többségükben a helyi önkormányzatokhoz tartoznak. A megyei önkormányzat feladatai a szolgáltató megye felé kell, hogy eltolódjanak. Ez szerintem az élethez igazodó feladatkeresést és az arra történő rámozdulást jelenti. Ezért új felfogású és kapcsolatrendszerű, rugalmas hivatalra, de nem hivatalokra és nem hivatalnokokra van szükség. A közoktatásban ez azt jelenti, — az egyenrangú partner elismeréséből következően — hogy a települések önkormányzatainak biztosítjuk az általuk kért szakmai segítséget. Ha tanácsra, felvilágosításra van szükségük mindenkor rendelkezésre állunk információval a hivatalban, és továbbképzési formákban is. Pedagógiai intézet működtetésével széles skálájú szakmai szolgáltatást biztosítunk a megyei iskolák, intézmények számára. E meggondolásból kiindulva van szó az úgynevezett területi oktatási központok megszervezéséről, melyeknek bizonyos ellenőrzési funkciói is lesznek, s minden intézménynek a rendelkezésére állnak majd, függetlenül attól, hogy melyik önkormányzathoz tartoznak. — Az átmenet nem okoz így információhiányt? — Feltétlenül azt okoz, máris érezhető problémákat jelent a szétesett információs rendszer, s minden bizonnyal a „középszint”, a megye információhiánya, hogy úgy mondjam begyűrűzik majd a minisztériumba is. Hogy a Területi Oktatási Központok (TOK) létrehozásával ez a probléma megoldódik-e, — azt ma még nehéz megítélni. Egyébként is az oktatási törvény tervezete nem tisztázza kapcsolatát sem az önkormányzatokkal, sem a pedagógiai intézetekkel. Az új intézmény elsősorban ellenőrzési feladatokat fog ellátni, így elválik a szolgáltatás és az ellenőrzés. Ez a „kettősség” zavarhatja az iskolai munkát. De leginkább azt furcsállom, hogy egyik oldaról intézményeket leépítünk — a pedagógiai intézetekre gondolok —, ugyanakkor a másik oldalon új szervezeteket hozunk létre. Ilyen gazdagok vagyunk? Most viszont abból kell kiindulni, hogy a közvetlenül hozzánk tartozó intézmények — a csurgói gimnázium, továbbá a barcsi szakközépiskola és szakmunkásképző, valamint az ádándi, tabi és csurgói szakképző iskolák — fenntartását, fejlesztését biztosítsuk. — Az mindenesetre figyelemre méltó, hogy ebben az átmeneti, sok kérdőjelet hordozó „mozgástérben” azért kialakított a megyei közgyűlés egy fejlesztési koncepciót. Mi ennek a lényege? Vannak példák — Országosan és Somogybán is jellemző általános gondból indultunk ki, amely alapelvvé vagy alapfeladattá is fogalmazható: mindenképpen meg kell állítanunk az iskolák elszegényedési folyamatát! Az iskoláknak az anyagi források megteremtése terén sokkal nyitottabbá kell válniuk. Ne csak az ön- kormányzati forrásokra építsenek, hanem a saját maguk által megteremthető, kiaknázható lehetőségekre is. Vagyis a vállalkozásokra! S ez mindenekelőtt a szakképző intézményekben lehetséges... — És a gimnáziumokban? — Hát, ott bizony jóval nehezebb... De induljunk ki abból amiből lehetséges, s ahol már születtek kézzelfogható, példaértékű kezdeményezések. Gondolok a közismert csurgói törekvésekre a szakközépiskolai és szakmunkás- képzésben. "Nem véletlenül vetettük fel például az ádándi intézményben a Balaton-kö- zelség, az idegenforgalmi hasznosítás lehetőségét. S ez nemcsak alkalmi vállalkozások kérdése, hanem az egész szakképzési stratégiáé! A magyar oktatás alapvető hibája volt a lemerevedett struktúra. Nem tudta követni a megváltozott igényeket, a társadalmi szükséglet és az iskolai kínálat nem került összhangba. — Most már nyilvánvalóak, kézzelfoghatóak a változó gazdaság „megrendelései” az iskola számára? — Ez nagyon nehéz kérdés most is, mert a szakképzésben nagyon nehéz prognosztizálni a gazdaság változásait, a privatizációt. Ám alapkoncepciónk csak az lehet, hogy a szakképzésben a kvalifikáció irányába kell lépni, amely lehetővé teszi a végzettség utáni rövid átképzéssel a szakmaváltást. — Valóban vannak beszédes somogyi példák és az alaptörekvés is világos. Ám mi van, ha egy iskolaigazgató azt mondja: tipp- jeim nekem is vannak, mások jó példáján okulhatok magam is, mit szolgáltat nekem akkor mégis a megye? — Nos, itt kell visszautalni a szerveződő területi oktatási központokra, a szolgáltató megye szerepére. Itt sok kérdés nyitott még, főleg a megyei pedagógiai intézet átszervezése kapcsán. Ám az nyilvánvaló, hogy nemcsak alapelveket adunk és tippeket, hanem javaslatokat is. Pályázatokat ismertetünk és a pályázó intézményeknek elősegítjük az elnyerési kondícióit. Példa erre — többek között — a barcsi középiskola, amely jelentős világbanki hitelhez jutott. A megye telefonnal, telexszel biztosította azt a hátteret, amely feltétel volt..: — Miből? — Egyrészt a költségvetésben biztosított összegekből, ideértve azt is, hogy a szolgáltató megye szerepköre feltételezi a bevételteremtő megyei vállalkozásokat is. Ezért szorgalmazzuk, hogy szakítsunk a sokéves gyakorlattal. A finanszírozás módját az intézmények jellege és tevékenysége szerint szükséges differenciálni. Ez a „programfinanszírozás” lényege. Feltétlenül szakítani kell a már korábban kialakult arányok szerinti elosztás elvével. Szükségesnek tartom azonban azt is megjegyezni, hogy nemcsak a megye, hanem az ország is erőforrás-szegény, így az iskoláknak is meg kell tanulni a racionálisabb gazdálkodást! Végeredményben: a feladat határozza meg a szükséges pénzt és ne fordítva! — Mindebben milyen fogódzókat jelent az új oktatási törvénytervezet, amely ma még viták kereszttüzében áll? — A tervezetről nekem is felemás a véleményem. Azt alapvetően pozitívnak tartom, hogy amikor más oktatási célrendszerben és új struktúrában gondolkodunk, akkor ezt törvényben is szabályozzuk. Alapvető dilemmám pedig az, hogy amikor ilyen sok új elképzelés van) a leépülő gazdaság időszakában megvalósítható-e mindez? Mi egy reformkoncepciót kidolgozó országgá váltunk az utóbbi időben. Minden új törvénykoncepció akkor valósulhat meg, ha reális célokat tűz ki és megvan a befogadási készség. Képes lesz-e ezeket az iskola befogadni akkor, amikor általános eábizonytalanodás tapasztalható? Csak., iskolai szinten nem oldható meg a munkanélküliség... Országosan kellene úgy megszervezni, hogy a folyamatok feszültségmegoldó módon találkozzanak. És miképp motivált mindebben a tanuló és a pedagógus? Ez a motivációs bázis vagy nem működik vagy legalábbis ellentmondásos. Tiszteletre méltó, hogy a törvénytervezetet nagy szakmai követelményeket támaszt; továbbképzést, posztgraduális képzést ír elő. Epéikül valóban nem megy. Ám vajon vállalja-e ezt a pedagógustársadalom? Mivel ösztönzik erre? Ezek nyitott kérdések, nem beszélve olyan új ellenőrzési felügyeleti törekvésekről, amelyek keresztezik azt a korábbi szemléletet, amely az iskolák nagyobb önállóságát kívánta biztosítani. — Van tehát bőven mivel számot vetni. Tevékenysége során az iroda és az iroda vezetője milyen partnerekre számíthat? Partner a bizottság — Az iroda apparátusának első számú partnerei a megyei közgyűlés különböző bizottságai. A bizottságok elsősorban a főbb elvek, célok és prioritások meghatározásával — amelyeket az intézmények működtetése és fejlesztése során követni kell — segítik az önkormányzat munkáját. Ösz- szehangoló, koordináló tevékenységükkel közreműködnek az oktatással, művelődéssel kapcsolatos helyi érdekek ér- vényrejuttatásában, a közgyűlési döntések előkészítésében. S itt a szakmaiságra sokszoros hangsúlyt helyeznék! Vitázva segítik munkánkat, sőt a közgyűlés előtt ők az előterjesztők is. Adódnak természetesen konfliktusok, eltérő álláspontok, a lényeg az, hogy ezek a közgyűlésen váljanak nyilvánvalóvá. Mi abból indulunk ki, hogy a hivatalnak kell kiszolgálnia a bizottsági munkát és a közgyűlési tevékenységet. Irodavezetőként pedig azt mondhatom, hogy a szívem mélyén .hiányoznak a gyerekek. Amikor vállaltam, tisztában kellett lennem azzal, hogy minden erőmet az új feladat köti le majd. Hogy mi ad ehhez biztonságos hátteret? Főként az, hogy az államigazgatásban sokéves tapasztalattal rendelkező munkatársaim vannak és nagyon jó szakembereknek tartom Őket. Kiegészítik az én hiányos ismereteimet. Tudom ez a feladatkör új kihívás és megmérettetés is, de nem érzem rosszul magam az új helyemen. T. T. A művészetpártolók, a művészetbarátok és a tanítványok gyűrűjében nyitotta meg dr. Szili Ferenc, a Somogy Megyei Levéltár igazgatója a hetvenéves Ruisz György kaposvári festőművész életműkiállítását a Somogy Megyei Múzeum nagytermében. Ruisz György évtizedeket felölelő munkássága mély nyomot hagyott Somogy képzőművészeti életében. Nemcsak festményeit jegyzik: tanítványai mesterként tartják számon. A historikus festészet megkerülhetetlen út volt számára is, a gabonabetakarítás hősies „küzdelmét” azonban sikerült képi látvánnyá oldania. Az életműkiállítás legfőbb tanulsága: festői igényessége sosem változott. A mintegy hatszázötven festmény, grafika közül, amelyek pályája során alkotott, a töredék látható csak a kiállításon. — Az itt látható festményePotó Kornélia rajztanár szőtteseiből rendeztek kiállítást a kaposvári Katolikus Gimnáziumban. Tegnap a tárlatot Szirmayné Bayer Erzsébet ajánlotta a közönség figyelmébe. Szintén pénteken A Vatikán arra készül, hogy a régi latin nyelv gazdag szókincsét tartalmazó szótárt jelentessen meg. Ilyen szótár 30 évvel ezelőtt jelent meg utoljára a pápai államban. A szótár kiadása azért vált szükségessé, mert a latin már csak elméletileg hivatalos nyelve a Római Katolikus Egyháznak. A liturgiában a latin nyelv a 60-as években vesztette el vezető szerepét, miután a II. Vatikáni Zsinat elrendelte, hogy a misét minden országban a nép anyanyelvén celebrálják. Azóta még a pápai főiskolákon is — ahol azelőtt még az értekezleteket is latinul tartották — a hallgatók anyanyelvén tanítanak a profesz- szorok. Amikor a püspökök összegyűlnek Rómában, hogy találket még egy életvidám, humorral és iróniával megáldott ember festette, aki közösségben és egyben a közösségnek is élt — méltatta az egykori tanítvány, majd tanártárs, dr. Szili Ferenc Ruisz György munkásságát. — 1922-ben egy Somogy megyei faluban, Ságváron született, életének nagyobb részét azonban Kaposváron töltötte. Ruisz György kultúrateremtő és egyben- terjesztő küldetésű ember, tanárként és festőművészként. Nemzedékeket tanított a Somssich, illetve a Táncsics gimnáziumban a művészet és a tudomány tiszteletére. Nemcsak tanította diákjait, hanem nevelte is őket. Műveltségével és tudásával sohasem kérkedett, tanítványainak mindig csak adott. A fiatalok között élt, így maradhatott meg fiatalnak a mai napig. Kaposvár festőjének életműkiállítása január 19-ig tekinthető meg a múzeumban. (H. B.) nyílt a Somogy Megyei Művelődési Központban az a kiállítás, amelyet a Kapos Art képző- és iparművészeti egyesület rendezett. Ez utóbbi december 22-ig várja az érdeklődőket. kozzanak a pápával, a Vatikán tolmácsokat alkalmaz, akik képesek szimultán fordítani a latin nyelven felolvasott dokumentumokat. A múlt évi szi- nóduson II. János Pál szemrehányást tett, hogy kevesen beszélik a klasszikus nyelvet. Mint a Newsweek című amerikai magazin írja, Reginaid Foster atya, a latin nyelv rangidős vatikáni professzora önként jelentkezőket oktat a hivatalos órák után. Förster, egy Milwaukee-ból származó karmelita atya, időnként római pizzériákban tart órákat a legkülönfélébb tanítványoknak. Mint mondja, vannak köztük New Yorkból jött zsidó cserediákok is. „A latin nyelv szere- tetéhez nem kell katolikusnak lenni — hangoztatja —, mert a latin kultúra túl mutat az egyház határain”. KAPOSVÁRI TÁRLATOK Latin nyelvoktatás a pizzériában
