Somogyi Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-23 / 275. szám
1991. november 23., szombat SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Könyvtáros az iskolában Olvasó diákok — Hiányzik a minőség „honoráriuma” Dr. Szalai Imréné 11 éve dolgozik az Ipari Szakközépiskolában. A diákok közkedvelt Ági nénije függetlenített könyvtáros-tanár (magyar szakos) minőségében egy tanteremnyi könyvtári tér és egy kisebb méretű raktár gazdája az épületben. Kapcsolatteremtő készsége, hivatásszeretete és nyitottsága iskolapéldája lehet a könyvtáros-magatartásnak. Szakmai és anyagi kérdésekről beszélgetünk. A könyvtár fenntartója az iskola. Az intézmény igazgatója és a gazdasági vezető közösen határoznak a fejlesztés összegéről. — Elégedett-e a fenntartó döntésével? — Igen. Az elején általában 60-80 000 forintos normát kapok. Az elmúlt években az sem volt probléma, ha túlléptem ezt a keretet. Most annyiban változott a helyzet, hogy csak a kiutalt összeget költhe- tem el. Eddig ez is elég volt a legfontosabb dokumentumok beszerzésére. Most megpróbálok kevesebb példányt vásárolni, mivel egyre drágábbak a könyvek. — Milyen dokumentumokat gyűjt a könyvtár? — A speciális iskolakönyvtári törzsanyagon kívül vásárolom a kézikönyveket, a szépirodalmat, a műszaki és számítástechnikai szakanyagokat. A folyóiratokat az iskola rendeli a könyvtárnak. Az oktatástechnológus — nála a műszaki berendezések vannak — a hangzó- és videótárat fejleszti, ebből nálam kevés van. Távlati tervünk, hogy közös információs központot hozunk létre. Ennek nyilvántartásait és egész dokumentumanyagát számítógépes feldolgozással tesszük könnyen hozzáférhetővé. A programozást már elkezdtük. Egy iskolai könyvtárosnak tanárokkal és diákokkal egyaránt jó kapcsolatot kell kialakítania. Ide folyamatosan jönnek a gyerekek és a kollégák, a viszony könyvtáros és olvasó között ideális. Ági „néni” humorával és kedvességével meghatározza a hely alaphangulatát. — Látom, hogy itt pezsgő a klubélet. Hogyan ismerkednek meg a gyerekek a szolgáltatásokkal ? — Az első könyvtárbemutatót azoknak a majd továbbtanuló nyolcadik osztályosoknak tartom, akik iskolalátogatásra jönnek hozzánk. A mi diákjainknak pedig minden évfolyamon különböző könyv- és könyvtárismereti órákat adok. — Milyen a szakmai és emberi közérzete? — Köszönöm, nagyon jó. A könyvtár jól ellátott, és a meglévő 14 000 kötetet folyamatosan gyarapíthatom. A tantestület partnernak tart, az iskola életében éppúgy részt veszek, mint a többi nevelő. Egy osztályban tanítok is. Szeretem a diákokat, jól érzem magam a munkahelyemen. Szerencsés vagyok abban is, hogy az igazgató a munkámat megbecsüli, elképzeléseimet támogatja. — Manapság szokatlanul rózsaszínű ez a kép... Semmiféle gond nincs? — Természetesen van. Szívesen jöttek a gyerekek az évente 3-4 alkalommal tartott író-olvasó találkozóra. Sajnos, erre már nálunk sem lesz pénz. Személyes gondom, hogy szakmai továbbképzésünk, módszertani instruálásunk jelenleg megoldatlan. Korábban a Sopi szervezésében, szaktanácsadó irányításával volt erre lehetőség, de ez a rendszer már nem ét. Most mint megyei iskolai könyvtári munkaközösség-vezető, én gondolkodom rajta, milyen formában lehetne ismét életre hívni? Harmadikként — a kollégák nevében is — elmondhatom, hogy elégedetlenek vagyunk a bérünkkel. Egyetemi végzettségű szakemberekként igyekszünk minőségi munkát produkálni, ezt pedig nem honorálja kellőképpen a kulturális kormányzat. — Sok helyen veszélybe került a könyvtárak léte. Mi erről a véleménye? — Szerintem meg kéne tiltani, hogy működő könyvtárakat számoljanak fel. A családoknak egyre kevesebb pénz jut könyvvásárlásra, kulturálódásra. Éppen ezért például az iskolai könyvtárakat kiemelten kellene támogatni. Hiszen ha mi nem tudjuk a gyerekeket olvasóvá nevelni, akkor nem fogunk jól kvalifikált szakembereket nevelni. Spitzer Edit Gyógyító természet Elválik: ki az orvos, ki a kuruzsló Rozsét szedő (1953) A Balatoni Népfőiskola tanára volt A kőbe vésett érték ANDRÁSSY KURTA JÁNOS NYOLC ÉVTIZEDE A Balatonhoz, a balatoni tájhoz és emberekhez, Somogy- hoz elsősorban Szárszón és Siófokon át kötődő Andrássy Kurta János szobrászművész most 80 éves. A távoli Kisko- hon született 1911. november 23-án. 1931-től 1935-ig a Képző- művészeti Főiskola növendéke volt, később Medgyessy Ferenc mellett is dolgozott. Hatására alakította ki művészete formanyelvét, amelyet a kő anyagszerűségének hang- súlyozása, a monumentális zártság, az élet mindennapi tömegmozgás-jelenségeinek egyéni, népi megfogalmazása jellemez. A Medgyessyvel való roko- nításban a közvetlen hatások keresése tévútra vezetne. Inkább a szellemi alapállásban találunk bizonyos egyezéseket, és abban a sajátos látásmódban, amelynek meghatározói között jelentős szerep jut mindkettejük alföldi származásának, a népélettel való közvetlen kapcsolatuknak is. 1931-től kiállító művész. 1938-ban, 1940-ben, 1944-ben a Tamás Galériában, 1941-ben a Nemzeti Szalonban, 1961-ben a Műcsarnokban volt önálló kiállítása. Reális látásmódról tanúskodó, anyagszerűen megoldott kisplasztikái mellett (Danaida, Fürdőző nő, Parasztasszony) számos monumentális, köztéri feladatot is megoldott (Nyíregyháza, Menekülő asszony, 1940; Balatonfüred, Széchenyi István, 1940; Szolnok, SZOT-üdülő, Tánc dombormű, 1958; Budapest, Dániel utcai üdülő, Nyár, 1958; Szombathely, Pörgettyűző fiú, 1961; Sárospatak, Móricz Zsigmond, 1973; Bábonyme- gyer, Rudnay Gyula, 1987; Siófok, Soli Deo Gloria emlékmű, 1991. stb.) A szobrászat elvi kérdéseivel is foglalkozott; 1944-ben jelent meg A magyar nép szobrászata című munkája. A Nemzeti Galéria is több művét őrzi. 1977-ben állandó kiállítása nyílt a Sárospataknak adományozott műveiből a sárospataki várban. Andrássy Kurta János tevékenyen részt vett az 1946-ban indult siófoki Balatoni Népfőiskola munkájában. Kiváló társra talált Siófokon dr. Záko- nyi Ferenc (1909-1991) főjegyző és Molnár István (1908-1987), a magyar néptánckitűnőtanára, Kossuth-dí- jas koreográfus személyében. Elmondhatjuk, hogy ez a Balatoni Népfőiskola valóban az ország egyik szabadművelődési központjává fejlődött rövid három év (1946-1949) alatt. Nemcsak népművészetben, és néptáncban ért el eredményeket, hanem a parasztság és a fiatal, akkor induló értelmiség széles rétegeinek általános műveltségét, identitástudatát, nemzeti önérzetét befolyásoló, legjobban működő központok egyike volt. Ez a siófoki népfőiskola azáltal vált ilyen jelentőssé, mert szobrászatot Andrássy Kurta János tanított ott. Munkáját nagy lelkesedéssel és szép eredményekkel végezte, s ezért bízvást mondhatjuk, hogy ez a népfőiskola Andrássy Kurta János életében is jelentős tényező. Kőszobrait maga faragja, gyakran közvetlenül a kővel A természetgyógyászat hazai térnyeréséről és a gyógyítás rendszerébe illeszkedésének lehetőségeiről tartott előadást a Kaposi Mór kórházban dr. Tamasi József, a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet természetgyógyászati osztályának vezetője, a Népjóléti Minisztérium természetgyógyászati szakmai kollégiumának elnöke. Vele beszélgettünk az időszerű problémákról, tennivalókról. Lovat vezető fiú (1982) Andrássy Kurta János dolgozik. Modelljei szükségképpen a szűkebb környzeté- ben, főleg az odahaza látott típusok, tágabb értelemben az egész magyar etnikum. Úgy érezzük, hogy rá is érvényes az általános érvényű megállapítás; az egyéni látásmód birtokában a tehetséges és művelt alkotó szükségszerűen megteremti a környezetétől meghatározott plasztikai lehetőségekből a népi-nemzeti értékrendet, amely éppen azáltal válik egyetemessé, hogy egy adott környezet sajátos belső értékeit a legmagasabb szinten fejezi ki. Jó visszagondolni Andrássy Kurta János nyolc évtizedére. Az alkotó ma is friss, előremutató. Eleven emlékezetével is. Matyikó Sebestyén József — A természetgyógyászat több ezer éves múltra tekint vissza. Magyarországon mégis csak napjainkban nyert teret. Mi lehet ennek az oka? — Az orvostudománynak éppúgy több ezer éves az eredete,, sőt a kútfő is közös. Hyppokrates például egy személyben volt hivatásos orvos és természetgyógyász; a szakemberek hozzá vezetik vissza az európai természetgyógyászat történetét. E gyógyászat azonban időről-időre kivált az orvoslásból, mert egy olyan konzervatív nézet kezdett benne eluralkodni, amely arra késztette a természetgyógyászokat, hogy külön testületet alapítsanak. Napjainkban a szemléleti, technikai és tudományos háttér ismét adott ahhoz, hogy az orvostudomány magába olvassza a természetgyógyászat tudásanyagát; s ezzel egy holisztikus, teljességre törekvő orvoslás lehetősége is kirajzolódjon. — A két tudomány egymással párhuzamosan, vagy egymást kiegészítve fog működni? — Ha minden a tervek szerint halad, akkor a természet- gyógyászat egyik kiegészítője lesz az orvostudománynak, és főként az egészségügy rendszerében fogják használni. Az egészségügy vállalja fel a természetgyógyászati képzést, oktatást, kutatást, tehát nem egy alternatív hálózat jön létre, mert az nem kedvezne sem a betegeknek, sem az orvosoknak. — Ez azt jelenti, hogy az orvostudományi egyetemeken lesz ilyen irányú képzés, vagy fakultatívan választhatják a jelöltek? — Az orvostanhallgatók bizonyos óraszámban tanulnak majd természetgyógyászatot és az az egyetem elvégzése után szakosodhatnak is rá; 4 év után letehetik a szakorvosi vizsgát. Az egészségügy egyéb szintjein — főiskola, középkáderek oktatása — ugyancsak beindul az ilyen irányú képzés. • — Vannak-e jól képzett oktatóik? — Ötven százalékban igen; a hiány pótlására a nyugati és a távol-keleti országokból hívunk szakembereket. — A természetgyógyászatnak több vonulata ismert. Önök melyiket követik majd? — Valóban különböző rendszerek alakultak ki; a mai orvostudomány, a tradicionális kínai orvoslás, vagy a homeopátián alapuló gyógyítás is egy-egy önálló rendszer. Célunk az, hogy beindítsunk egy alapképzést, amelynek során az orvosok valamennyi területről áttekintést kapnak; majd a szakvizsgához kötelezően előírnánk, hogy a természetgyógyászatnak legalább két rendszerében is szerezzenek elmélyült ismereteket a hallgatók. — Milyen konkrét lépéseket (Fotó: Lang Róbert) tett a minisztérium a természetgyógyászat elfogadtatásáért? — A minisztérium a szakmai kollégium megalakítását szorgalmazza. Az erről szóló dokumentum valószínűleg még ebben a hónapban megjelenik a Népjóléti Közlönyben. A huszonhárom orvosi szakma mellett ugyanis huszonnegyedikként a természetgyógyászatot is annak ismerjük el. Egy rendeletet is hoz a tárca, amelyben egészségügyi tevékenységnek nyílvánítja az orvoslás eme módját. Ezzel remélhetőleg elosz- lik az a ködfátyol is, amely hazánkban ezt a kaotikus állapotot előidézte. A természetgyógyászat ugyanis nem vállalkozás, nem kereskedelem és nem ipar, hanem gyógyító tevékenység. A társadalombiztosítás is kimondja majd; ha ezt a tevékenységet orvos végzi, akkor a biztosító téríti a költségeket. — Mikorra várható mindez? — Egy-másfél év múlva rendeződnek a dolgok. — Nem fognak ellenállást tanúsítani — a rendelet ellenére — a hagyományos orvoslás hívei? — Nem gondolom, hogy különösebb ellenállással kellene számolnunk, hiszen ez olyan lenne, mintha annak idején a fizikoterápiát vagy a pszichiátriát nem akarta volna befogadni az orvostudomány. Ha a természetgyógyászatot az orvos a tudomány állásának megfelelően használja, akkor nem szabad előfordulnia annak, hogy az orvostársadalom ez ellen tiltakozzon. — Lesznek-e olyan normatívák amelynek alapján eldöntik, hogy a természetgyógyászat meddig tudomány és mettől kuruzslás? — A legfontosabb kritérium, hogy az orvos állítsa fel a diagnózist és a terápia fő vonulatait is ő határozza meg. A második; amennyiben alapos képzéshez kötjük az orvosi tevékenységet, akkor a kuruzs- lásnak az az etikai problémája is elvész amelynek alapján — bár ilyen jogszabály nincs — azt mondhatjuk; ha egy orvos nem ért valamihez, akkor kuruzsló. Várnai Ágnes Katedrát kapnak
