Somogyi Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-04 / 258. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASAG 1991. november 4., hétfő Örökség és örökösök Nem nyereséges, de szükséges A megyei önkormányzat közgyűlése szeptember 24-én megvitatta a Siótour átszervezésének koncepcióját. A testület egyhangúlag amellett voksolt, hogy a Siótourból — amely eddig költségvetési szervként működött — részvény- társaságot kell alakítani. Különböző részletkérdésekben is döntöttek. Ezek szerint, meghagynak egy olyan szervezetet, amely ezután is Somogy megyei Idegenforgalmi Hivatalnak nevezhető azzal a céllal, hogy a Parlament által meghatározott idegenforgalmi feladatokat elvégezze, ezenkívül a megyei propaganda szervezésével és más a turizmussal kapcsolatos tevékenységgel foglalkozzék. Hivatal és részvénytársaság A Siótour tulajdonképpen kettéválik. Egy úgynevezett nonprofit tevékenységet végző szervezetté és egy részvénytársasággá. Az rt pedig azoknak a kulturális intézményeknek a fenntartását, működtetését, amelyek nem hoznak üzleti bevételt, nem vállalhatja — ez ugyanis a befektetőktől nem várható el. Ezért a megyei közgyűlés döntése alapján e létesítményeket felajánlják a települési önkormányzatoknak, s könyvjóváírással, tehát térítés nélkül, megkaphatják őket. Ha vállalják a fenntartással járó költségeket is, amelyek általában nem csekélyek. — A Siótour — eddig állami tulajdonú — teljes vagyona most átkerült a megyei ön- kormányzat tulajdonába, a műemlékek kivételével — mondta dr. Fodor János igazgató. — Az utóbiakról kormányrendelet intézkedik majd és a vagyonátadó bizottságok adják őket a megfelelő kezelőknek. Ám az elképzelések szerint a műemlékek között lesznek olyanok, amelyek nem adhatók át még az ön- kormányzatoknak sem, hanem állami tulajdonban maradnak. Ezek az úgynevezett kiemelt — tehát a jelentősebb — műemlékek, jelesen — a Siótour kezelésében — Szán- tódpuszta és a balatonszentgyörgyi Talpas-ház. A másik értékes kategóriát nálunk (a rendelettervezet szerint ezt is lehetőleg állami tulajdonban kell tartani) a kőröshegyi Szé- chenyi-kastély és a szent- györgyi Csillagvár képviseli. Ezeket a műemlékeket a.vagyonátadó bizottság az illetékes miniszter által is alkalmasnak tartott kezelőnek juttatja. Feltételezhető, hogy több műemlék épület továbbra is a Siótournál marad, ameny- nyiben az rt azokat felvállalja. Kinek kell Szántódpuszta? — Csakhogy a részvénytársaság minden bizonnyal olyan műemlékeket vállal fel, amelyek profitot hoznak. Mi történik például Szántódpusztával, amely igen jelentős műemlékegyüttes, ám egyelőre még nem rentábilis? — Abban mindenki egyetért, hogy Szántódpusztát éppen a jelentősége, Eu- rópa-híre okán feltétlenül olyan kezelőnek kell adni, amely gondoskodni képes karbantartásáról, működtetéséről, a vendégek fogadásáról. Mégpedig az eddigi magas színvonalon. Még nem ismert, hogy az állami tulajdonban maradó műemlékek, például a szántódpusztai együttes esetében keletkező veszteségeket ki fogja finanszírozni. Ezt bizony a költség- vetésnek kellene vállalnia. Szántódpuszta, látogatottsága ellenére, eddig minden évben néhány millió veszteséggel zárta a nyarat. A régi épületek, valamint a nagy terület karbantartásához, illetve gondozásához jelentős munkaerőre van szükség. — A buzsáki tájházat például vállalja a falu. — Igen. Az önkormányzat testületé kinyilvánította, hogy szívesen átveszi a tájházat. Ez figyelemre méltó döntés, hiszen a népművészet ma is él a községben. Az asszonyok hímeznek, varrnak, a férfiak faragnak. Európa-szerte ismert a község néptáncegyüttese. A templomban a miseruhák buzsáki hímzéssel készültek. A tájház — egy középparaszti lakóház gazdasági épületekkel: pajtával, istállóval, magtárral — szép példája a népi építészetnek. Műemlék. Annak idején romos állapotban vásároltuk meg a tulajdonosoktól, és műemléki szempontok szerint újíttattuk fel sok millió forintért. Az volt a célunk, hogy a buzsáki népművészetnek állandó otthont adjunk, hiszen addig nem volt kiállítóhely a községben. Hozzáértő néprajzkutatók tervezték meg a ház berendezését, a kiállítás anyagát, amely nemcsak nyáron, hanem télen is nyitva állt az érdeklődők előtt. Csak örülhetünk, hogy a helybeliek ennyire a magukénak érzik. Gyökeres változás A szentgyörgyi Csillagvárat és a Talpas-házat ugyancsak átvehetné az önkormányzat, de mivel igen sok pénz kívántatik a fenntartásukhoz, erről le kellett mondania. Ezek az épületek feltehetően a Somogy megyei Múzeumhoz fognak tartozni. Az elképzelések szerint a Siótour kezeié Szántódpusztai „csendélet” sében marad viszont a kaposvári Dorottya-ház az utazási irodával és a Csokonai fogadóval. (A megyei testület november végén, december elején dönt majd ezekben a kérdésekben.) Az idegenforgalmi hivatalok megszervezése után (a „hőskorban") alapvető feladat volt a turizmus infrastruktúrájának megteremtése, amelyhez a fogadóképesség mellett a kulturális lehetőség is hozzátartozott. Mivel az idegenforgalom kultúra nélkül szinte elképzelhetetlen, tulajdonképpen turisztikai cét volt a művelődési intézmények kiépítése; kezdetben ezek (múzeumok, klubok, tájházak stb.) költség- vetési támogatásban részesültek, majd — legalábbis a Siotour esetében — a kereskedelmi bevételből tartották fenn a többnyire ráfizetéses létesítményeket. — Miután a költségvetési támogatás megszűnt, nem egy megyei hivatal képtelennek bizonyult arra, hogy áldozzon a kultúrára, amely nélkül pedig nincs, nem is lehet minőségi idegenforgalom — mondta dr. Fodor János. — A Siótour évtizedek óta nem kapott költségvetési támogatást, de a bevételei lehetővé tették, hogy költsön az intézményekre, a műemlékekre, és új létesítményeket is megvásároljon. Most gyökeres változások következnek. A piac- gazdaságban — miként a nyugati államokban — ismét a költségvetésen a sor, hogy fölvállalja a kultúrát — idegen- forgalmi érdekből is —, más kérdés, hogy elbírja-e a költségeket. Mert hát — például ha csak a mi cégünkről beszélünk — nem csupán annak a néhány létesítménynek a fenntartásáról van szó. A Siótour jelentős kulturális tevékenységet végzett: kiállításokat, múzeumokat hozott létre, különböző rangos rendezvényeket tartott, amelyek révén tömegeket mozgatott. Ezek a rendezvények nem voltak nyereségesek, de — a minőségi idegenforgalom szempontjából — szükségesek voltak. Szapudi András (Folytatjuk) Kinek az érdekében? Tovább nő a munkanélküliség Háromszázezer — jövőre Várhatóan tovább növekszik a munkanélküliek száma hazánkban. Arányuk a jelenlegi 6 százalékkal szemben a jövő év végére elérheti a 10-11 százalékot, s ez azt jelenti, hogy 1992 végén összesen mintegy 300 ezer ember lesz munka nélkül az országban — mondta Schams- chula György, a Munkaügyi Minisztérium államtitkára. Azzal a parlamenti pártok mindegyike egyetért, hogy a piacgazdaságra való átállás érdekében radikális változtatásokra van szükség a munkajogi szabályozásban. Az utóbbi hónapokban felgyorsult gazdasági törvénykezés eddig elsősorban a tőke mozgásterét meghatározó szabályozásra és az új típusú gazdaságpolitika eszközrendszerének kialakítására koncentrált. Az államtitkár véleménye szerint a jelenlegi munkanélküli ráta a 6 százalékos nyugat-európai átlaghoz képest nem nevezhető magasnak. Ezt az arányt még hazánkban is kezelni lehetne, ha megoszlása egységes lenne az ország területén. Ám ez nem így van, hiszen nemcsak strukturális munkanélküliség létezik, hanem területi is, azaz míg Budapesten 1—1,5 százalékos a munkanélküliség, addig az ország északkeleti területein már 10 százalék körül mozog. Ráadásul vannak olyan térségek, mint például Ózd és Nyírbátor környéke, ahol eléri a 15 százalékot is ez az arány. Az államtitkár — hangoztatva, hogy ez magánvéleménye — úgy vélekedett, hogy a munkanélküliek száma Magyarországon mintegy 8 százalék körül stagnál majd, s ez várhatóan több évig jellemző lesz országunkban. Ebben az évben a kormányzat 12 milliárd forintos költségvetési támogatást nyújtott a munkanélküliség kezeléséhez, amelyet a szolidaritási alapból befolyó mintegy 7-8 milliárd forint egészített ki. A munkanélküliek ellátásához szükséges összeget azonban még ez sem fedezte, így várhatóan további 4-5 milliárd forintra lesz szükség a költségvetésből a munkanélküliség kezelésének ez évi programjához. A jövő évben a kormányzat önfinanszírozóvá kívánja tenni a munkanélküliek ellátását úgy, hogy a munkaadók és a munkavállalók a szolidaritási alapba az eddiginek háromszorosát, összesen mintegy 50 milliárd forintot fizetnének be. Á munkanélküliséggel járó anyagi tehervállalás így lekerülne a költségvetés napirendjéről, csupán az állami garanciavállalás maradna e téren. Schamschula György hangoztatta: hazánkban a szociális piacgazdaság a munkaügyi területen valósult meg a legnagyobb mértékben, ugyanis a munkanélküliekről való gondoskodás kellőképpen nagyvonalú. Ez a nagyvonalúság — jelentette ki — sok embert irritál a társadalomban. Igazi piacgazdaság azonban elképzelhetetlen a munkaerő, mint áru „piaci” mozgásának szabályozása nélkül. Erre tesz most kísérletet a parlament az új Munkatörvénykönyv megalkotásával. Ami jobb lesz az eddiginél A tervezet előkészítése mintegy másfél éve tart és megjárta a politikai és gazdasági érdekegyeztetés több lépcsőfokát. E tervezet végső formája nagyrészt azokat a megállapodásokat tartalmazza, amelyeket az Országos Érdekegyeztető Tanácsban sikerült elérni a munkaadók, a munkavállalók és a kormány képviselőinek. így az új Munkatörvénykönyv elsősorban a munkavállalók alkalmazásának minimális feltételeit tartalmazza, s ehhez minden munkaadónak tartania kell majd magát. Ezen túl meghatározza a munkaadók és a munkavállalók közötti szerződéses viszony létrejöttének jogi kereteit. A tervezet törvényi kereteket teremt a dolgozók közös fellépésére, figyelembe véve azt, hogy a munkavállalók — habár elvont jogi értelemben egyenrangúak a munkaadókkal — azért érdekérvényesítési lehetőségeikben elmaradnak a munkaadóktól. A minimális alkalmazási feltételek között a jelenleginél kedvezőbbre módosul például a kötelező fizetett szabadság mértéke, ennek maximuma ugyanis 30 nap lenne, és ezentúl nem a munkaviszonyhoz, hanem az életkorhoz alkalmazkodik. Hosszabbodik a felmondási idő, a közelmúltban elfogadott végkielégítés rendszerét pedig változatlanul tartalmazza a tervezet. A túlórák minimális díjazásának feltételei is kedvezőbbek, mint az eddigiek. Mi lesz az érdekképviselettel? Az újonnan létrehozandó üzemi tanácsok és a szakszervezetek jogosítványait és funkcióit rögzítő szabályok voltak a legvitatottabbak. Már az Érdekegyeztető Tanácsban is több kérdés maradt nyitva. Eltérő volt a kormányzat véleménye arról, hogy a kollekív szerződés megkötése a szakszervezetek illetve a választott üzemi tanácsok joga és feladata legyen-e. Az SZDSZ és a Fidesz frakciója pedig a hatpárti politikai megegyezésre hivatkozva önálló módosító indítványokat nyújt majd be a javaslathoz. Véleményük szerint a jelenlegi vállalatvezetés, a hagyományos szakszervezetek is abban érdekeltek, hogy minél gyengébbek legyenek a hatalmukat esetleg korlátozni képes üzemi tanácsok. Egyes szakszervezetek véleménye szerint viszont az érdekvédelem erejét csökkenti az, ha az üzemi tanácsok jogosultságainak többsége nem a szakszervezeteket illeti meg. Folytatódik a vita A Parlamentben folytatódik a vita a Munkatörvénykönyvről. Előrelátható, hogy alapvető változások már nem lesznek a tervezetben. A képviselők nagy része minden bizonnyal tekintettel lesz arra, hogy a munka világát szabályozó törvények többségéről az Érdekegyeztető Tanácsban éppen azok között született meg a megállapodás, akik jelenleg a társadalomban ezeket a megfogalmazódó érdekeket képviselik. P. P.
